.
Szereted a kávét? És szoktál kávézni? És ha igen, akkor hogyan? Szereted a régi, hagyományos kis kotyogós kávéfőzőn lefőzni a kávét, és hagyni, hogy a konyhát betöltse a finom kávéillat? Netán Te vagy az is, aki az általad gondosan kiválasztott kávéfajtát otthon megőrli, hogy a legfinomabb kávét ihasd? És aztán lassan, élvezettel elkortyolgatod a családod vagy egy jó könyv társaságában.
Vagy nincs ilyesmire időd, energiád, mert folyton rohansz és örülsz, hogy a nescafédat el tudod készíteni, és meginni mielőtt belecsapnál az elvégzendő dolgok garmadába? Már az is sikernek számít, hogy egy kis koffeint magadhoz tudtál venni, hogy elég lendületed legyen a tennivalók kivitelezéséhez?
Bevallom én az előbbi csoporthoz tartozom, és igyekszem megadni a módját a kávézásnak, de ezt inkább csak a nyugodt hétvégeken tudom megtenni. Nem azért iszom a kávét, hogy pörögjek, hanem az íze élvezetéért, de ahhoz, hogy kellő hangulatban tudjam elfogyasztani a kávét, bizony kényelem kell és idő, nem lehet sietni, meg kell adni a módját. Ezért is örülök, hogy most kaptunk ajándékba egy igazi, kis kézi kávédarálót, így innentől tökéletes lesz a "kávéfőzési ceremónia". A frissen darált kávé zamatos illata már önmagában felvillanyozza az embert. Ami utána következik, már csak hab a kávén.
De bizony a mai világ egyre inkább abba az irányba tereli az embert, hogy ne csak instant kávét igyon, de instant életet is éljen. Mindent a lehető leghamarabb el kell érni, és nem baj, ha az a dolog az eredetire már csak külsőségeiben hasonlít, és nem sok tartalom van mögötte, a lényeg, hogy hamar megkaptuk! Így az ember nemcsak a kávékészítés ceremóniájának élvezetét veszti el, de nem tudja, és nem is nagyon akarja a kitűzött célok felé vezető sokszor hosszú utat követni, és meglátni az utat szegélyező sok-sok szépséget és élvezni az út megtételét, hanem egyszerűen csak oda akar érni, hogy megkapja vágyai tárgyát. Pedig bizony sokszor az elért cél előtt megtett erőfeszítés az, ami az elért célt számunkra értékessé és élvezetessé teszi.
Bizony a kucsipudival is így van. Amíg az ember a színpadon állhat, hogy egy gyönyörű darabot a legmélyebb kifinomultsággal és a szemet gyönyörködtető ruhában és ékszerekben előadjon, addig hosszú az út, de élvezetes, ha az ember megtanulja értékelni és élvezni, ahogy egyre bonyolultabb lépéseket tud elsajátítani és egyre több mozdulatot tud gyönyörűen bemutatni. Nemcsak az előadásban, de minden gyakorlásban és mozdulatban örömét leli! És így a végeredmény már csak hab lesz a kávén!
Ne feledd, bármit is céloztál meg, próbáld meg az odavezető utat is élvezni, és meglátod, hogy a végeredmény sokkal felemelőbb lesz!
Zsuzsa
.
