Találkozásom a kuchipudival

.

Lelkes rajongója vagyok a kuchipudinak, és ez a lelkesedés töretlenül elkísért, mióta részt vettem az első órán és elindultam a tánctanulás útján. Ennek a lelkesedésnek kis kezdeménye, csírája az indiai táncok iránt biztos ott motoszkált benned is, hiszen rátaláltál erre az oldalra. Remélem sok érdekességet, újdonságot tudok majd Neked bemutatni itt a blogban erről az indiai táncról, ami által Te is jobban megismerheted és megszeretheted a kuchipudit.

A történet kezdete
A bennem lévő lelkesedés első kis csírája 2001-ben tört utat magának, ekkor mentem el az első órára Budapesten. Nem volt teljesen ismeretlen előttem ez a tánc, mert már láttam azelőtt klasszikus indiai táncelőadásokat, köztük kuchipudit is, de ez még nem nyújtott túl sok kapaszkodót, hogy mit is fogok tanulni. De belevágtam, és rendületlenül jártam órákra.

Máig emlékszem az első órákra, a bemelegítésekre. Bár rendszeresen mozogtam előtte is, elég kimerítő és nehéz volt, mert ez az indiai tánc olyan izmokat mozgat meg, terhel folyamatosan úgy, ahogy az átlagos mozgásformák mint a torna, aerobic nem teszik. A másik nehézség pedig a mozdulatok és a ritmus szokatlansága volt. Az, hogy egy adott mozdulatnál néha egyszerre mozog a láb, a kar, a fej és a szemek, és néha különböző ritmusban! Nehezen tudtam elképzelni, hogy majd egyszer elő tudok adni egy darabot!

De nem adtam fel és rendíthetetlenül jártam az órákra. Lassan-lassan az idő múlásával sajnos egyre többen kimaradtak a legelső csoportból és alig páran maradtunk, akik kitartottunk. Majd a tanárunk visszament Indiába tanulni, mialatt mi, a megmaradt néhány fős lelkes kis csapat jó néhány hónapon keresztül tanár nélkül, de együtt gyakoroltunk.

A haladás

Majd mikor a tanárunk visszatért Indiából és új érdeklődők csatlakoztak a csoporthoz, akik az alapoktól indultak. Így az évek alatt lelassult a tanulási folyamat, miközben folyamatosan és egyre jobban ott élt bennem, hogy szeretném megismerni ennek a táncnak az igazi forrását, azt, ami Indiában van. Ekkor már azzal a néhány darabbal, amit addig sikerült elsajátítanom felléptem kisebb-nagyobb, főleg a Sahaja jógához kapcsolódó rendezvényeken, és egyre több ember, felnőttek és szülők is érdeklődtek a környezetemben, hogy nem akarnám-e nekik ezt a táncot oktatni. Volt bennem vágy erre, de úgy éreztem, hogy még mielőtt komolyan belevágnék, szeretnék eljutni Indiába, de azért egy kis 3 fős gyerekcsoportot azért elkezdtem oktatni Pesten.

A döntés

Végül meghoztam a döntés és nekiálltam és elkezdtem keresgélni több hónapon keresztül. Kapcsolatba léptem európai kuchipudi táncosokkal, akik Indiában tanultak hosszabb-rövidebb ideig, Európában élő indiaiakkal és írtam Indiába híres mestereknek, míg végül kiválasztottam az uticélomat.

Indiában

Végül 2007-ben elindultam Indiába és kisebb-nagyonbb akadályok leküzdése után eljutottam a Shri Mataji Nirmala Devi által alapított Sri P. K. Salve Művészeti Akadémiára, ami Maharastra államban, Mumbaitól 80 km-re egy kis falu, Vaitarna mellett található és a Kuchipudi mellett egyéb művészeti ágakat (tabla, szítár, ének, zeneterápia, stb.) lehet tanulni.
Itt jó néhány hónapot töltöttem el, és semmi mással nem foglalkoztam, csak a tánctanulással. Napi minimum 3-4 órát gyakoroltam a hét hat, néha minden napján. Ebből volt közös csoportos gyakorlás is, és volt, hogy a mesterem csak velem foglalkozott.

Az akadémián Mrs. Durga Kkhasturi lett a mesterem, aki Guru Vempati Chinna Satyam, a kuchipudi egyik legnagyobb alakjának tanítványa.

Fizikailag ez az időszak nagyon megterhelő volt, nemcsak az intenzív gyakorlás, de a nagy meleg miatt is, és mert főként növényi alapú ételeket kaptunk, fehérjét, húst csak ritkán ettünk, ami miatt én állandóan éhes voltam, és jó néhány kilót fogytam is, (Ez utóbbit annyira nem sajnáltam:-)
A tanulmányaimat egy vizsgaóra és vizsgaelőadás zárta az akadémián, néhány száz ember előtt.
Ezekről az élményimről is szeretném majd később részletesebb beszámolót írni.

A jelen

Miután hazajöttem, ismét nagy változás következett az életemben. Elköltöztünk Pécs mellé, egy kis faluba, hiszen mindig is vonzott a vidéki élet. De a kuchipudi máig része az életemnek, folyamatosan gyakorlok és szeretnék még tovább lépni, amihez már megtaláltam az utat.

De nemcsak egyénileg szeretnék továbblépni, hanem szeretném megosztani ezt a tudást másokkal is, szeretném, ha mások is örömüket lelnék valamiben, ami nem csupán tánc, hanem sokkal több annál. Ezért szeretnélek meghívni, hogy kicsit közelebbről is megismerkedhess a kuchipudival. 2010 ősszel újra indul kezdő tanfolyam Pécsen és egy új helyszínen, Nagykanizsán is, ahová Téged is szeretettel várlak! Hogy a pontos időpontról és helyszínről időben értesülhess, javaslom, hogy iratkozz fel a bloghírekre a bal oldalon!

Üdv:

Zsuzsa