Az értelem és érzelem útja

.

Életünk folyamán folyamatosan tanulunk. A családunkban, az iskolában, egyetemen, tanfolyamokon, stb. Van úgy, hogy olyan dolgot, amit szeretünk, ami érdekel bennünket, amit hasznosnak tartunk. És van úgy, hogy olyan dolgot, amit ránk kényszerítenek, ami nem érdekel bennünket, de valahogy túl kell rajta jutnunk. Általában nehezebben tanuljuk meg azokat a dolgokat, amit kötelességből tanulunk, mert muszáj vele foglalkoznunk, viszont szívesen áldoznánk időt arra, ami érdekel bennünket, abban szívesenebben elmélyednénk. Ha ilyen dologgal foglalkozunk, csak úgy repül az idő.

De miért van ez? Miért van, hogy valamit sokkal könnyebben fel tudunk fogni az értelmünkkel, míg bizonyos dolgokat egyáltalán nem, vagy alig? Miért van az, hogy valaki nagyon jó a nyelvtanulásban, de nem érdeklik a sportok, míg valaki nem szeret annyira olvasni, de imádja a növényeket és a kertészkedést, vagy valaki annyira nem szeret főzni, de imád kézimunkázni, otthoni kreatív dekorációkat csinálni? Nem tudok ezekre a kérdésekre tudományos magyarázatot adni, csupán a saját tapasztalataimat megosztani.

Az ember azokkal a dolgokkal foglalkozik szívesen és mélyül el benne, ami fellelkesíti, ami sikerélményt ad, amit közelinek érez magához, vagy ami békével, nyugalommal tölti el. Vagyis olyan dolgokkal, amelyekhez pozitív érzelmek fűzik. Vagyis a tevékenység, amit űz, nem merül ki csupán a tevékenységben magában, hanem érzelmi töltetet kap, és így az ember egyensúlyban halad előre a tanulás útján, a vágyak, érzelmek és az értelem, cselekvés útján. Így szinte észre sem veszi, hogy tanul, hiszen nem erőlködik, mert a figyelme olyan dologra irányul, ami örömet okoz neki.

Biztos Neked is megvannak az életednek azok a területei, amelyekkel szívesen foglalkozol, és amelykre szívesen áldoznál még több időt, amelyek kikapcsolnak, és amelyben a tanulás nem okoz nehézséget. Sok olyan ember van, aki ideje nagy részét nem olyan dolgoknak szenteli, amit szeretne csinálni. Nem az a munkája, amiről álmodott, vagy nem jut annyi ideje a kedvenc tevékenységére, hobbijára, amennyit szeretne. Sokan nem mernek belevágni, hogy abból éljenek, meg, amiből igazán szeretnének, vagy hogy nagyobb hangsúlyt adjanak az életükben annak, amivel igazán szívesen foglalkoznának. A szív az egyik irányba húz, míg az értelem a másikba.

És bár minden dolognak megvannak a nehézségei, de ha abban a dologban tudunk kiteljesedni, ami a szívünk csücske, az annyi pozitívumot tud hozzáadni az életünkhöz, ami mellett eltörpülnek az esetleges akadályok.

A kuchipudi is olyan, mint az a dolog, amiben Te vagy mások örömüket lelik. Néha nem könnyű egy-egy lépést, mozdulatot elsajátítani ebben a klasszikus táncban, de ha eközben az ember tud befelé figyelni, élvezni, amit csinál, megtanálni azokat a pozitív érzelmeket, amelyek őt a tanulás útján lelkesítik, akkor legyen bármilyen nehéz is egy lépés, a tanulás örömmel tölt el.

A következő kis videó egy tiszta tánc darab részletet mutat be, amelynek nincs története, vagy különösebb mondanivalója. Ez a darab inkább a hosszú idő tanulásával megszerzett technikai tudás "összegzése" a kuchipudiban. Természetesen, nem kerül bele minden technika, de azt mondják, hogy, aki képes egy ilyen darabot megfelelő szinten bemutatni, az már "technikailag tud táncolni". Ha pedig az ember szívvel-lélekkel táncol, akkor az érzelmek, az öröm egy olyan darabban is tükröződik, és elvarázsolhat másokat, ami nem kíván színészi képességeket, "csupán száraz technikai tudást".

Üdv:

Zsuzsa

.

A felemel(ked)és művészete

.

A legutóbbi bejegyzés a Diwaliról és az arra való készülődésről szólt. A mostani a múlt hétvégéről, a Diwalihoz kapcsolódó kis programról Ásotthalmon, aminek a hullámai még mindig visszatérnek, és jóleső érzéssel töltenek el.

A szombat esti program egy sahaja jóga meditációs szemináriumhoz kapcsolódott. Már 18 éve gyakorlom ezt a meditációt. Minden nap meditálok otthon, és számtalan ilyen meditációs programon vettem részt, ami pár órától kezdve egész napig tartott, vagy akár több napos szeminárium volt. Ezek közt voltak olyanok melyek a teljesen kezdőknek szóltak, és voltak olyanok, amin azok vettek részt, akik már hosszabb ideje gyakorolják a Sahaja jógát. (Ha szeretnél többet megtudni a sahaja jóga meditációról, vagy kipróbálni, nézd meg ezt az oldalt!)

A múlt hét vége egy ilyen szemináriumi alkalom volt, ahol összegyűltek a régebb óta meditálók, hogy tovább mélyítsék meditációs tapasztalataikat. Ennek része volt a szombat esti program, ami olyan embereknek szólt, akik betekintést szerettek volna nyerni egy kicsit a mesés indiai világba, és ezzel együtt megtapasztalni a sahaja jóga meditáció élményét is.

Egy gyönyörű helyen, egy erdészeti kollégiumban voltunk, ami olyan, mint egy arborétum. Az idő is csodálatos volt, mintha a természet is gyakorolni akarta volna az áldást és nagylelkűséget. A fák élénk színekbe öltöztek. Sok mindent csináltunk, szerveztünk, mégis minden nagyon könnyedén és egyszerűen ment.

Az esti program fél nyolckor kezdődött, de mivel csak kevés időm volt, úgy döntöttem, hogy nem öltözöm "teljes harci díszbe" a kuchipudi előadáshoz, csak egy gyakorló szárit vettem fel és néhány ékszert. Az est folyamán volt egy kis élő zene, bhajanok, volt egy rövid kis ismertető film a sahaja jóga meditációról és minden jelenlévő átélte a meditáció, a gondolatnélküli tudatosság állapotát.

Az előadásom előtt beszéltem kicsit a kuchipudiról, hagyományairól és hogy hogyan kapcsolódik ez a meditációhoz. Elmondtam miről szólnak a darabok amiket előadok és bemutattam néhány mozdulat jelentését. Nagyon jó érzés volt látni, hogy az emberek mennyire figyeltek. Három darabot adtam elő. Az első kettőnek volt kis története, míg a harmadik egy tiszta tánc darab volt. A legutolsó darab előtt javasoltam az embereknek, hogy próbálják meg gondolatok nélkül, csak szemlélni az előadást.

A közönség nagyon befogadó volt a kuchipudival szemben, és az előadás végére teljesen feloldódtak. Amikor az ember énekel, színészkedik, táncol, akkor nem csupán egy előadóművészetet gyakorol, nemcsak élményt nyújt, mert ha a néző lelkét is megérinti, akkor sikerül a felemelés művészetét is gyakorolnia. Ha pedig ezt sikerül elérni, akkor a művész egyúttal a felemelkedés művésze is, mert amikor ad, akkor ő is visszakap, méghozzá sokkal többet, mint amit adott. Így az előadása által ő is feljebb emelkedik. Még most, egy hét múlva is érzem ennek az előadásnak az örömét és áldását magamban.

A nagylelkűséget nemcsak anyagi szinten lehet gyakorolni, de a művészetek és a spiritualitás megosztásával és továbbadásával. Azzal is, ha másokban fel tudjuk ébreszteni a lelki kényelmet és nyugalmat, a belső békét. Ha valami olyasmit tudunk adni, ami magasabbra emel és belsőleg jobbá tesz másokat.

Ezért, amikor táncolom vagy tanítom a kuchipudit, mindig azt érzem, hogy feltöltődöm általa. És ezt érzem azokon is, akik megnéznek egy kuchipudi előadást, vagy részt vesznek az óráimon. Sokan mondják, hogy biztos sok munka, gyakorlás, idő és energia, amit a kuchipudiba beletettem. És ez így van, de annál jobban értékelem, és szeretem és örülök, ha mások, ha Te is örömödet leled abban, amit Neked adok!

Üdv:


Zsuzsa

.