.
Életünk folyamán folyamatosan tanulunk. A családunkban, az iskolában, egyetemen, tanfolyamokon, stb. Van úgy, hogy olyan dolgot, amit szeretünk, ami érdekel bennünket, amit hasznosnak tartunk. És van úgy, hogy olyan dolgot, amit ránk kényszerítenek, ami nem érdekel bennünket, de valahogy túl kell rajta jutnunk. Általában nehezebben tanuljuk meg azokat a dolgokat, amit kötelességből tanulunk, mert muszáj vele foglalkoznunk, viszont szívesen áldoznánk időt arra, ami érdekel bennünket, abban szívesenebben elmélyednénk. Ha ilyen dologgal foglalkozunk, csak úgy repül az idő.
De miért van ez? Miért van, hogy valamit sokkal könnyebben fel tudunk fogni az értelmünkkel, míg bizonyos dolgokat egyáltalán nem, vagy alig? Miért van az, hogy valaki nagyon jó a nyelvtanulásban, de nem érdeklik a sportok, míg valaki nem szeret annyira olvasni, de imádja a növényeket és a kertészkedést, vagy valaki annyira nem szeret főzni, de imád kézimunkázni, otthoni kreatív dekorációkat csinálni? Nem tudok ezekre a kérdésekre tudományos magyarázatot adni, csupán a saját tapasztalataimat megosztani.
Az ember azokkal a dolgokkal foglalkozik szívesen és mélyül el benne, ami fellelkesíti, ami sikerélményt ad, amit közelinek érez magához, vagy ami békével, nyugalommal tölti el. Vagyis olyan dolgokkal, amelyekhez pozitív érzelmek fűzik. Vagyis a tevékenység, amit űz, nem merül ki csupán a tevékenységben magában, hanem érzelmi töltetet kap, és így az ember egyensúlyban halad előre a tanulás útján, a vágyak, érzelmek és az értelem, cselekvés útján. Így szinte észre sem veszi, hogy tanul, hiszen nem erőlködik, mert a figyelme olyan dologra irányul, ami örömet okoz neki.
Biztos Neked is megvannak az életednek azok a területei, amelyekkel szívesen foglalkozol, és amelykre szívesen áldoznál még több időt, amelyek kikapcsolnak, és amelyben a tanulás nem okoz nehézséget. Sok olyan ember van, aki ideje nagy részét nem olyan dolgoknak szenteli, amit szeretne csinálni. Nem az a munkája, amiről álmodott, vagy nem jut annyi ideje a kedvenc tevékenységére, hobbijára, amennyit szeretne. Sokan nem mernek belevágni, hogy abból éljenek, meg, amiből igazán szeretnének, vagy hogy nagyobb hangsúlyt adjanak az életükben annak, amivel igazán szívesen foglalkoznának. A szív az egyik irányba húz, míg az értelem a másikba.
És bár minden dolognak megvannak a nehézségei, de ha abban a dologban tudunk kiteljesedni, ami a szívünk csücske, az annyi pozitívumot tud hozzáadni az életünkhöz, ami mellett eltörpülnek az esetleges akadályok.
A kuchipudi is olyan, mint az a dolog, amiben Te vagy mások örömüket lelik. Néha nem könnyű egy-egy lépést, mozdulatot elsajátítani ebben a klasszikus táncban, de ha eközben az ember tud befelé figyelni, élvezni, amit csinál, megtanálni azokat a pozitív érzelmeket, amelyek őt a tanulás útján lelkesítik, akkor legyen bármilyen nehéz is egy lépés, a tanulás örömmel tölt el.
A következő kis videó egy tiszta tánc darab részletet mutat be, amelynek nincs története, vagy különösebb mondanivalója. Ez a darab inkább a hosszú idő tanulásával megszerzett technikai tudás "összegzése" a kuchipudiban. Természetesen, nem kerül bele minden technika, de azt mondják, hogy, aki képes egy ilyen darabot megfelelő szinten bemutatni, az már "technikailag tud táncolni". Ha pedig az ember szívvel-lélekkel táncol, akkor az érzelmek, az öröm egy olyan darabban is tükröződik, és elvarázsolhat másokat, ami nem kíván színészi képességeket, "csupán száraz technikai tudást".
De miért van ez? Miért van, hogy valamit sokkal könnyebben fel tudunk fogni az értelmünkkel, míg bizonyos dolgokat egyáltalán nem, vagy alig? Miért van az, hogy valaki nagyon jó a nyelvtanulásban, de nem érdeklik a sportok, míg valaki nem szeret annyira olvasni, de imádja a növényeket és a kertészkedést, vagy valaki annyira nem szeret főzni, de imád kézimunkázni, otthoni kreatív dekorációkat csinálni? Nem tudok ezekre a kérdésekre tudományos magyarázatot adni, csupán a saját tapasztalataimat megosztani.
Az ember azokkal a dolgokkal foglalkozik szívesen és mélyül el benne, ami fellelkesíti, ami sikerélményt ad, amit közelinek érez magához, vagy ami békével, nyugalommal tölti el. Vagyis olyan dolgokkal, amelyekhez pozitív érzelmek fűzik. Vagyis a tevékenység, amit űz, nem merül ki csupán a tevékenységben magában, hanem érzelmi töltetet kap, és így az ember egyensúlyban halad előre a tanulás útján, a vágyak, érzelmek és az értelem, cselekvés útján. Így szinte észre sem veszi, hogy tanul, hiszen nem erőlködik, mert a figyelme olyan dologra irányul, ami örömet okoz neki.
Biztos Neked is megvannak az életednek azok a területei, amelyekkel szívesen foglalkozol, és amelykre szívesen áldoznál még több időt, amelyek kikapcsolnak, és amelyben a tanulás nem okoz nehézséget. Sok olyan ember van, aki ideje nagy részét nem olyan dolgoknak szenteli, amit szeretne csinálni. Nem az a munkája, amiről álmodott, vagy nem jut annyi ideje a kedvenc tevékenységére, hobbijára, amennyit szeretne. Sokan nem mernek belevágni, hogy abból éljenek, meg, amiből igazán szeretnének, vagy hogy nagyobb hangsúlyt adjanak az életükben annak, amivel igazán szívesen foglalkoznának. A szív az egyik irányba húz, míg az értelem a másikba.
És bár minden dolognak megvannak a nehézségei, de ha abban a dologban tudunk kiteljesedni, ami a szívünk csücske, az annyi pozitívumot tud hozzáadni az életünkhöz, ami mellett eltörpülnek az esetleges akadályok.
A kuchipudi is olyan, mint az a dolog, amiben Te vagy mások örömüket lelik. Néha nem könnyű egy-egy lépést, mozdulatot elsajátítani ebben a klasszikus táncban, de ha eközben az ember tud befelé figyelni, élvezni, amit csinál, megtanálni azokat a pozitív érzelmeket, amelyek őt a tanulás útján lelkesítik, akkor legyen bármilyen nehéz is egy lépés, a tanulás örömmel tölt el.
A következő kis videó egy tiszta tánc darab részletet mutat be, amelynek nincs története, vagy különösebb mondanivalója. Ez a darab inkább a hosszú idő tanulásával megszerzett technikai tudás "összegzése" a kuchipudiban. Természetesen, nem kerül bele minden technika, de azt mondják, hogy, aki képes egy ilyen darabot megfelelő szinten bemutatni, az már "technikailag tud táncolni". Ha pedig az ember szívvel-lélekkel táncol, akkor az érzelmek, az öröm egy olyan darabban is tükröződik, és elvarázsolhat másokat, ami nem kíván színészi képességeket, "csupán száraz technikai tudást".
Üdv:
Zsuzsa
.
