Tudod milyen jeles nap van ma?

.

Ma van a tánc világnapja, amit a világ minden táján rendezvényekkel, táncműsorokkal és különböző programokkal ünnepelnek. Így szeretném, ha Te is részesülnél egy kicsit ma a tánc, és elsősorban a kuchipudi öröméből, és ehhez az alábbi videót szeretném ajánlani Neked.

A videón szereplő hölgy Shantala Shivalingappa, aki Indiában született és tanulta a kuchipudit, és aki igyekszik a világ minden tájára eljuttatni ennek a gyönyörű táncnak az üzenetét. Egy olyan ritka táncos, aki  nemcsak nagyon könnyedén és légiesen táncolja a kuchipudit, de akinek előadása az ember lelkéig elér, és maga a néző is átérezheti a tánc örömét, amikor őt látja a színpadon.

A videóban egy egész estés előadás részleteit láthatod. Lesz tiszta tánc, olyan darabrészletek, amelyek történtet mesélnek el, és betekintést kaphatsz a kuchipudi egyik jellegzetes darabjába, a tarangamba, réztányáron történő táncolásba is. És megláthatod azt is, hogy egy indiai dobos milyen gyorsan is tud dobolni.

Boldog Táncnapot!






Üdv:
Zsuzsa












.

A boldogító NEM

.

Előfordul olyan az életedben, hogy valaki megkér valamire, de Neked nincs kedved megtenni, amit az illető kér, de nem tudod, hogy mondj nemet? Ezt Indiában nagyon érdekesen oldják meg az emberek, és ez egy olyan dolog volt, amit eleinte nem tudtam hová tenni, de aztán rájöttem, miért is választják ezt a megoldást...

Egyszer egy zenés esti programon vettem részt Indiában, és le szerettem volna ülni valahová. (Ez egy szabadtéri program volt, és az emberek a földön ültek, ami nem ritka ebben az országban.) Megkérdeztem a legközelebb a földön ülő hölgyet, hogy szabad-e a hely mellette. A hölgy nem mondta, hogy igen, de azt sem mondta, hogy nem, csupán ingatta a fejét jellegzetes, indiai módon, (amit szóban elmondani nem lehet, legfeljebb szemléltetni) amiből az ember kiértheti az igen és a nemet is. Mivel nem tudtam hová tenni a választ, inkább arrébb mentem. 

És ez még jó néhányszor előfordult Indiai tartózkodásom alatt, hogy valakitől megkérdeztem valamit, és a jellegzetes fejmozgásos választ kaptam. Egy idő után rájöttem, hogy ez valóban az igen és a nem között van, mert valójában ilyenkor nemet szeretnének mondani, de nem akarnak megbántani azzal, hogy nemet mondanak, így egy igen és nem közti válasz születik, és rád bízzák, hogyan értelmezed a dolgot.

A másik dolog, amit az indiaiak tesznek, ha olyan dolgot kérsz tőlük, amit nem szeretnének megtenni, az hogy bőszen bólogatnak, és rád hagyják, amit szeretnél, és aztán ők úgy csinálják a dolgot, ahogy ők szeretnék, ami egy európai ember megint csak érthetetlen, hogy akkor miért nem mondanak ellent. De az ok itt is megint ugyanaz, hogy nem akarják az embert megsérteni azzal, hogy nemet mondanak neki.

Ez bizony itt a mi kultúránkban is sokszor előfordul, hogy az emberek nem mondanak egyenesen nemet, és ezzel elnyújtanak olyan nehézségeket, dolgokat, amik egyszerűen orvosolhatók lennének, anélkül, hogy egy másik ember idejét és energiáját feleslegesen rabolnánk.

Ezért van az, hogy ha valaki eljön a kuchipudi óráimra, én mindenkit örömmel fogadok, de el is mondom mindenkinek, hogy ha néhány óra után úgy érzi, hogy mégsem neki való ez a táncfajta, bármilyen ok miatt, és nem szeretné folytatni a tanulást, akkor nyugodtan mondja meg. Nyugodtan mondjon nemet, mert előfordul, hogy az ember nem azt kapja, amire számít, és nem kell, hogy kellemetlenül érezze magát emiatt.

Mert egy egyszerű nem, sokszor hatékonyabb megoldás, mint egy elhúzódó igen.

Üdv:

Zsuzsa

.