Meglepő kérdés

.

Képzeld, tegnap kaptam egy meglepő telefonhívást Szlovákiából. Egy régi, kedves ismerősöm telefonált, akit a Sahaja jóga által ismerek, és akivel már régóta nem találkoztam, és telefonon sem beszéltem. Egy olyan kérdést tett fel a kuchipudival kapcsolatban, ami Téged is biztosan meglep, és elgondolkodásra késztet.

A kérdése pedig a következő volt. Van egy iskolás korú lánya, aki elkezdett kuchipudit tanulni. Persze nem Szlovákiában, mert ott egyáltalán nincs kuchipudi tanár, hanem az édesanya hetente vitte a kislányt autóval Bécsbe egy tanárhoz. De a tanár elköltözött, és mivel a közelben nincs más tanár, a kislány pedig szeretné folytatni a tanulást, ezért megkerestek engem, hogy vállalnám-e a tanítását, ha eljárnának hozzám órára.

Ez első hallásra meglepő lehet számodra, hogy van olyan, aki képes lenne több száz kilométert utazni azért, hogy a gyerekét kuchipudi órára járassa. De ha valami nagyon fontos számunkra, akkor az olyan akadályok, mint a távolság, eltörpülnek a cél árnyékában. Évekkel ezelőtt én is több ezer kilométert utaztam Indiába, hogy jobban elmélyedjek ebben a táncban, és nagyon jól eső érzés, hogy más is ennyire szereti és értékeli ezt a csodálatos táncot, hogy ekkora áldozatot képes hozni érte.

Az életben Neked is biztos sokszor vannak álmaid, vágyaid, de a megvalósulásuk attól függ, hogy Te mennyire akarod azt a dolgot, mennyire vágysz rá, mert igazából Te vagy az aki döntesz arról, hogy eléred-e a célod. Képes vagy megvalósítani bármit, ha bízol magadban, mert akkor minden akadályon képes vagy átjutni! Legyen az néhány száz vagy több ezer kilométer, vagy az, hogy elkezded a benned rejlő finom spirituális oldalt felfedezni egy klasszikus indiai tánc, a kuchipudi által!

Ne feledd, meg tudsz tenni bármit, a dolog csak rajtad múlik!

Üdv:
Zsuzsa

.

Benned megvan ez a tulajdonság?

.

Tudod, hogy van egy tulajdonság, ami nem csak a kuchipudiban, de a mindennapi életedben is nagyon fontos? Ez lehet a vízválasztó abban, hogy a táncos mozdulata lágy és szemet gyönyörködtető lesz-e, vagy durva, vagy hogy sikerrel veszed-e az akadályokat és kihívásokat a mindennapi életedben vagy sem.

Ez a tulajdonság teszi lehetővé, hogy a táncos olyan mozdulatokat hajtson végre, amelyekre egy átlagos, hétköznapi ember nem képes, vagy hogy olyan feladatokat hajts végre, amelyek előbbre visznek az életben, legyen szó munkáról, magánéletről, vagy hobbiról. 

Szeretnéd megtudni, mi ez a tulajdonság? A rugalmasság. A rugalmasság az, ami előnyt jelenthet Neked másokkal szemben, és abban, hogy elérd a kitűzött célodat. 

Manapság, ahogy a modern élet egyre nagyobb komfortot kínál, az emberek is egyre kényelmesebbé kezdenek válni. Egyre nehezebb számukra, hogy olyan dolgokat hajtsanak végre, ami a megszokott komfort zónájukon kívül esik. Ha valami nem a megszokott módon történik, és új megoldás kell rá, bizony sokan inkább megtorpannak és feladják a küzdelmet, még akár ha csak arról is van szó, hogy egy kicsit gyalogolni kell a buszozás, vagy autózás helyett.

Pedig ha rugalmasak vagyunk, sok olyan élményben és kalandban lehet részünk, amivel nem számoltunk, de később meghatározó része lesz életünknek. A merevség nem csak a táncban, de a mindennapi életben is hátráltat bennünket. 

Annak idején, amikor elmentem Indiába, hogy kuchipudit tanulhassak én is sok akadályba ütköztem, amíg végül elértem a célomat. Ha Indiába megy az ember, ott bizony nagyon rugalmas hozzáállás kell, mivel a kultúra és az emberek gondolkodásmódja teljesen más, mint itt nálunk. Így fordulhatott elő, hogy a gondos előkészületeim ellenére, már Indiában, az első órán derült ki, hogy a mester, akit indiai ismerősök kerestek számomra Indiában, bizony nem kuchipudi, hanem egy teljesen más klasszikus indiai táncstílus, a bharatnatyam képviselője volt! Így nem tehettem mást, mint hogy helyben kezdtem el mesterek, illetve iskola után kutatni. Különböző okoknál fogva egyik lehetőség a másik után esett ki, míg végül több telefon, személyes látogatás, megbeszélés, kaland és egy több száz kilométeres út után végül eljutottam a Shri P. K. Salve Akadémiára, és végre azzal foglalkozhattam, amiért mentem, a kuchipudival. 

Ehhez elég rugalmasan kellett kezelnem a felmerülő akadályokat. Volt, hogy valakinek elmeséltem az indiai tanulmányutam történetét, és azt mondta, hogy bizony ő visszafordult volna. Szerencsére én nem tettem meg, és így kivételes élményeket és tudást oszthatok meg másokkal. Ha minden simán és tökéletesen alakult volna, nemcsak egy kalanddal lennék szegényebb, de kevesebb tapasztalatom is lenne, amit a későbbiekben kamatoztathatnék. Mindamellett elestem volna egy lehetőségtől, amit azóta sem sikerült még egyszer kihasználnom.

Ezért ha esetleg úgy érzed, hogy rugalmasság tekintetében nem állsz túl jól, akkor van egy jó hírem! A rugalmasság is, mint sok minden más tulajdonság, fejleszthető. Fizikai és átvitt értelemben is. Nem kell hozzá más, mint egy kis bátorság, és hogy elhidd Magadról, hogy képes vagy a megrögzött és megszokott dolgokat túlhaladni, tanulni és fejlődni!

Üdv:
Zsuzsa

.

A boldogító NEM

.

Előfordul olyan az életedben, hogy valaki megkér valamire, de Neked nincs kedved megtenni, amit az illető kér, de nem tudod, hogy mondj nemet? Ezt Indiában nagyon érdekesen oldják meg az emberek, és ez egy olyan dolog volt, amit eleinte nem tudtam hová tenni, de aztán rájöttem, miért is választják ezt a megoldást...

Egyszer egy zenés esti programon vettem részt Indiában, és le szerettem volna ülni valahová. (Ez egy szabadtéri program volt, és az emberek a földön ültek, ami nem ritka ebben az országban.) Megkérdeztem a legközelebb a földön ülő hölgyet, hogy szabad-e a hely mellette. A hölgy nem mondta, hogy igen, de azt sem mondta, hogy nem, csupán ingatta a fejét jellegzetes, indiai módon, (amit szóban elmondani nem lehet, legfeljebb szemléltetni) amiből az ember kiértheti az igen és a nemet is. Mivel nem tudtam hová tenni a választ, inkább arrébb mentem. 

És ez még jó néhányszor előfordult Indiai tartózkodásom alatt, hogy valakitől megkérdeztem valamit, és a jellegzetes fejmozgásos választ kaptam. Egy idő után rájöttem, hogy ez valóban az igen és a nem között van, mert valójában ilyenkor nemet szeretnének mondani, de nem akarnak megbántani azzal, hogy nemet mondanak, így egy igen és nem közti válasz születik, és rád bízzák, hogyan értelmezed a dolgot.

A másik dolog, amit az indiaiak tesznek, ha olyan dolgot kérsz tőlük, amit nem szeretnének megtenni, az hogy bőszen bólogatnak, és rád hagyják, amit szeretnél, és aztán ők úgy csinálják a dolgot, ahogy ők szeretnék, ami egy európai ember megint csak érthetetlen, hogy akkor miért nem mondanak ellent. De az ok itt is megint ugyanaz, hogy nem akarják az embert megsérteni azzal, hogy nemet mondanak neki.

Ez bizony itt a mi kultúránkban is sokszor előfordul, hogy az emberek nem mondanak egyenesen nemet, és ezzel elnyújtanak olyan nehézségeket, dolgokat, amik egyszerűen orvosolhatók lennének, anélkül, hogy egy másik ember idejét és energiáját feleslegesen rabolnánk.

Ezért van az, hogy ha valaki eljön a kuchipudi óráimra, én mindenkit örömmel fogadok, de el is mondom mindenkinek, hogy ha néhány óra után úgy érzi, hogy mégsem neki való ez a táncfajta, bármilyen ok miatt, és nem szeretné folytatni a tanulást, akkor nyugodtan mondja meg. Nyugodtan mondjon nemet, mert előfordul, hogy az ember nem azt kapja, amire számít, és nem kell, hogy kellemetlenül érezze magát emiatt.

Mert egy egyszerű nem, sokszor hatékonyabb megoldás, mint egy elhúzódó igen.

Üdv:

Zsuzsa

.

Sok eltelt, egy kevés van még

.

Történt már veled olyan, hogy valamivel már nagyon sokat foglalkoztál, nagyon sok időt fordítottál rá, és mégis úgy érezted, hogy az egész csak időpocsékolás, és már azon gondolkoztál, hogy feladod a dolgot. Vagy esetleg olyan régóta vagy benne egy nehéz szituációban, hogy azt hiszed, sohasem látod meg az alagút végén a fényt? Akkor a következő indiai népmese Neked szól.

Egy táncelőadás történetén keresztül mondja el, hogy az emberek a türelmük és kitartásuk próbatételét hogyan élik meg, hogyan reagálnak rá. Kiből a jót, kiből a rosszat hozza elő, van akinek segít abban, hogy fejlődjön, jobb emberré váljon, van akinek nem.

A történet egy táncos társulatról, egy táncelőadásról és a sokféle nézőközönségről szól. Egy táncos rengeteg munkát fektet egy szép előadásba, de van, hogy az előadás közben elfárad, és bizony erőt kell merítenie akár magából, akár másból, hogy az előadást méltóképpen tudja befejezni, és a közönségnek örömet tudjon szerezni.

Nem lehet, hogy a rengeteg befektetett munka, energia, idő kárba vesszen, és pont  beteljesülésének küszöbén foszoljon szerte az álom. Bizony sokszor van, hogy a legutolsó lépések megtétele a legnehezebb. De aki megteszi ezeket, az elnyeri méltó jutalmát, és ezzel másoknak is erőt adhat, hogy ők is beteljesítsék álmaikat.  És most következzen a mese:

Sok eltelt, egy kevés van még (Gudzsaráti népmese)

Egyszer történt Indiában, Gudzsarát királyságban, hogy a fővárosba táncos-énekes társulat érkezett. A társaság egyik táncosnője messze földön híres volt szépségéről és tehetségéről.Gudzsarát királya üzent a táncmesternek, hogy ő maga is személyesen látni kívánja az ünnepséget. Az üzenettől az egész társulat nagyon izgatott lett: a király megtiszteli jelenlétével az estét! Lázasan folytak az előkészületek.Az ünnepi esemény estéjén meg is érkezett a hatalmas táncsátorba a király és a királynő, és elfoglalták ülőhelyüket. A testőrök a közelben vigyázták minden mozdulatukat. Nagy tömeg verődött össze, a közönség majd kinyomta a sátor oldalát.

Ült a nézők közt egy vándor remete is. Az emberek mosolyogva mutogattak felé: mi keresnivalója lehet egy táncesten egy vándor remetének?
Folyt a tánc. A híres és szépséges táncosnőnek annyit kellett táncolnia, hogy a végére már alig bírta, teljesen kifulladt. A táncmester a függöny mögül biztatta. Még egy tudós, költői nyelven írott kis versecskét is elszavalt neki, hogy új erőre kapjon:

Sok eltelt, egy kevés van még,
tarts ki, s dolgodat szépen tedd!
Ne add fel, szedd össze erőd:
fényes jövő áll előtted!

Eme lelkesítő versecskétől a táncosnőt mintha kicserélték volna, frissen, mosolyogva folytatta gyönyörű táncát. El is nyerte a király és a királynő tetszését. A közönség is lelkesen tapsolt. Befejeződött a táncest.

A táncmester fogta az adománygyűjtő tálat, és körbe járt. Az emberek beledobtak annyi pénzt, amennyit jónak láttak. De akkor furcsa dolog történt.

A nézők között ült egy kereskedő, a fiával együtt. A fiú előkapott egy kést az övéből, hirtelen lenyisszantott egy fürtöt az apja hajából, és azt dobta a tálba. Amint ez megtörtént, a kereskedő felpattant, és boldog mosollyal táncra perdült. A táncmester sehogyan sem értette a dolgot. Hordta tovább körbe-körbe a tálat. Ahogy odaért a vándor remetéhez, az leakasztotta nyakából a rózsafüzért, és azt adta adományként. Aztán odaért a fiatal királyfihoz: az drágakövekkel kirakott arany fülbevalóját nyújtotta át neki.

Mikor a király következett, kíváncsian kérdezte a táncmestert:

- Ki fia-borja ad hajtincset adományként?

A táncmester rámutatott a kereskedő fiára. Odahívatták a fiút.

- Miféle furcsaság ez, hogy hajtincset adsz adományként? - kérdezte a király.

A fiú válaszolt:

- Királyom! Én tanulatlan vagyok, írni-olvasni sem tudok. Apám gazdag, de nem taníttatott. Mikor a táncmester egy tudós verssel biztatta a táncosnőt, én abból bizony egy szót sem értettem: nem olvastam én soha életemben verset. Nagyon felmérgesedtem, és dühömben lenyisszantottam apám egy hajfürtjét.

- De hát, felség! A fiú apja még örömtáncot is járt! - kiáltott fel éretlenül a táncmester.

Odahozták a kereskedőt, aki így válaszolt a király kérdésére:

- Bevallom, és szánom-bánom a bűnömet: nem taníttattam a fiamat, buta maradt, mint a tök. De elvághatta volna a torkomat is azzal a késsel. Megúsztam: ezért jártam örömtáncot.

- Ó, értjük már! - kiáltott fel a király és a királynő. - De ki adta ezt a rózsafüzért ajándékba?

Előállt a vándor remete.

- Le vagyok kötelezve a táncmesternek - kezdte. - Azt mondta a versben a táncosnőnek, hogy "egy kevés van még", meg "fényes jövő áll előtted". Úgy éreztem, nem is neki, hanem nekem mondja. Gyerekkorom óta lemondásban, szegénységben élem a vándor remeték életét. Van még egy kevés az életemből. Megtapasztaltam a lemondás világát, miért ne tapasztalhatnám meg az örömök világát is? Hátha viszem még valamire! A rózsafüzérre nincs már szükségem, ezért adtam adományként.

- Ó, értjük már! - kiáltott fel a király és a királynő. - De ez az arany fülbevaló mintha a fiamé lenne, a királyfié! Hát ő is köztünk van?

- Igen, felséges apám! Itt vagyok! - ugrott oda a királyfi. - Itt ültem mögötted egy kevéssel. Azért adtam oda a drágaköves fülbevalómat, mert én is nagyon hálás vagyok a táncmesternek a versért. Nekem is felnyitotta a szemem.

- Neked is felnyitotta a szemed, fiam? - szólt a király csodálkozva. - Miért, be volt csukva?

- Igen, be volt csukva hosszú időn át - válaszolt a királyfi könnyes szemmel. A király és a királynő döbbenten figyelték, ahogy a királyfi leborul a lábuk elé. Halk szipogása lassan keserves sírásba ment át. A táncmester most már aztán semmit nem értett. A királyfi összeszedte magát, és felpillantott a királyra:

- Atyám, bocsáss meg nekem! Összeesküvést szerveztem ellened, meg akartalak gyilkolni.

- Mit beszélsz, kisfiam? - dadogta a királynő.

- Az igazat, anyám - válaszolta a királyfi a királynőre függesztett tekintettel. - Hosszú ideje azért imádkozom, bárcsak meghalna apám, és én ülhetnék végre a trónra. Az istenek nem hallgatták meg a kérésemet. A végén elhatároztam, hogy a kezembe veszem az ügyet, és magam végzek a királlyal. De mikor a táncmester azt mondta a táncosnőnek, hogy "tarts ki, s dolgodat szépen tedd!" meg "sok eltelt, egy kevés van még", úgy éreztem, egyenesen hozzám szól. Ha ennyi időt tudtam várni a trónra, egy keveset még igazán tudok várni! Úgyis az enyém lesz egyszer. Miért követnék el ilyen meggondolatlanságot? A táncmester verse megmentett az apagyilkosság rettenetes bűnétől!

A király és a királynő a táncmester csodatevő versén ámuldoztak. A király fele királyságát akarta odaadni a táncmesternek, de az így szólt:

- Felséges királyom! Nem vagyok én erre méltó. Nem bölcsességem eredménye ez a vers, csak a dolgok furcsa összjátéka okozta a csodákat.

A király és a királynő ezen aztán még jobban elcsodálkoztak. A király hatalmas évjáradékot rendelt ki a tánccsoportnak, amiből messze földön híres előadásokat rendeztek hosszú-hosszú éveken át.

Forrás: terebess.hu

Üdv:

Zsuzsa

.

Az indiai függetlenség napja

 .

Ma van annak a napnak az évfordulója, amikor India felszabadult a brit uralom alól 1947. augusztus 15-én. Az ország az indiai felszabadítási mozgalom eredményeként nyerte el a függetlenségét, de ez a felszabadulás nemcsak Indiának, az indiai embereknek hozta el a függetlenséget, hanem a klasszikus indiai táncoknak is.

A régmúltban Indiában a klasszikus indiai táncok őseit elsősorban fitatal lányok mutatták be a templomokban, az Isteni Erő felé történő felajánlásként, annak tiszteleteként. A táncra az egyéni lélek, és az Isteni lélek közötti egyesülés eszközeként tekintettek.

Mikor az angolok meghódították Indiát, a kultúrát sem hagyták érintetlenül. Ők a táncban nem a tanulás eszközét és a morális hagyományok jelképét látták. Nem látták a táncok szakrális értékeit sem, ezért betiltották a templomi táncokat, sőt a nyilvános előadásokat is, mivel az erkölcstelenség terjesztőjének tartották azokat. Ezzel az indiai táncok hanyatlásnak indultak.

Szerencsére India függetlenségének elérése után újra elkezdték felfedezni ezt a műfajt, és nemcsak a klasszikus stílusokat, de a néptáncokat is. Újra virágzásnak indult ez a művészeti ág, és India függetlenségének köszönhetően már nemcsak szülőhazájukban, de a világ egyre több táján lehet ezeket a táncokat csodálni és tanulni. Így India függetlensége által Te is részese lehetsz ennek a varázslatos kultúrának, és új élményeket tapasztalhatsz meg, akár a világ ezen szegletében is!

Üdv:

Zsuzsa







.

Boldog Diwalit!

.

A Diwali vagy Dipawali India legnagyobb, több napon át tartó ünnepe. A nálunk megült ünnepek közül talán a Karácsonyhoz lehet hasonlítani. A Diwali a fény és jólét ünnepe, és ebben az évben erre a hétre esik.

Ilyenkor, mikor leszáll az éj, Indiában minden fénybe borul. Lámpásokat gyújtanak, kiteszik őket az ablakba, hogy Lakshmi istennő, aki a gazdagság és jólét istennője megtalálja az utat a házhoz. Azt tartják, hogyha a ház sötét ezen a napon, akkor Shri Lakshmi nem lép be a házba.

Lakshmi istennő a Diwali alkalmával Gruhalakshmi, azaz tökéletes háziasszony formájában van jelen. Ezért ilyenkor a háziasszonyok ajándékot kapnak, valami olyasmit, amit a konyhában vagy a vendégek fogadásánál tudnak használni. Ez is azt segíti, hogy a jólét megalapozódjon a házban. Ilyenkor sokat sütnek-főznek, nagyon sokféle, finom édesség is kerül az asztalokra.

Lakshmi istennőt általában úgy ábrázolják, hogy lótuszon áll vagy ül. Ez azt jelképezi, hogy olyan könnyű, hogy még egy lótuszon is képes megállni. De ez azt is szimbolizálja, hogy nem gyakorol nyomást senkire sem, senkire sem erőltet rá semmit.

Shri Lakshminak négy keze van. Ebből kettőben szintén lótuszt tart, ami nemcsak a szépség szimbóluma, de az otthon melegét és a nagylelkűséget is jelképezi. A lótusz virág a legcsúnyább bogaraknak is menedéket ad éjszakára, hogy aztán reggel ismét kinyíljon és szabadjára engedje őket. Vagyis ha azt szeretnénk, hogy az anyagi jólét beköltözzön hozzánk, akkor nekünk is nagylelkűnek kell lennünk másokkal szemben.

Lakshmi istennő a harmadik kezével védelmet ad, míg a negyedik keze táplál, de nemcsak az anyagi szinten, hanem spirituálisan is.

A Diwali nemcsak az anyagi jólét ünnepe, hanem a spirituális fényé és felemelkedésé is. Ilyenkor az Istennő Mahalakshmi formáját is tisztelik, aki segít elűzni a tudatlanság sötétségét, és segíti az embereket a megvilágosodás, lelki felemelkedés útján.

Bár Shri Lakshmi nem a művészetek istennője, de az indiai művészetek is hozzájárulnak az emberek belső jólétéhez. Ilyen értelemben a kuchipudi sem csupán előadóművészet, hanem próbálja visszatükrözni az emberi belső szépséget, a lélek és a Mindenen Átható Isteni Erő szépségét.

A legutóbbi bejegyzésben meghívtalak szombatra, a Diwalihoz kapcsolódó, lélekfeltöltő, kuchipudi és zeneelőadással egybekötött meditációs programra. Ezen a programon az indiai művészetek élvezete mellett kipróbálhatod azt a meditációt, ami már hosszú ideje az én életem része is, és amit még évekkel azelőtt kezdtem el gyakorolni, hogy a kuchipudival megismerkedtem volna.

Sok szeretettel várlak most szombaton Ásotthalmon ezen a lebilincselő programon, hogy Te is részese légy a belső gazdagsának! A részleteket megtalálod az előző bejegyzésben.
Gyere és mélyedj el Te is az indiai művészetek és a meditáció spirituális szépségben!

Boldog Diwalit!

Üdv:

Zsuzsa

.

Meghívó a mesés keleti kultúra rajongóinak

.

Sok szeretettel meghívlak egy izgalmas, lebilincselő, ugyanakkor pihentető és lélekfrissítő programra, amely nemcsak India varázslatos keleti kultúrájába kalauzol el Téged, de megtapasztalhatod a lélek csendjét, a belső békét is az este alkalmával.

Ez a kis program India egyik legnagyobb ünnepéhez, a Diwalihoz is kapcsolódik. Az este alkalmával kipróbálhatod a meditációt, India gazdag zenei kultúrájából bhajanok éneklése ad ízelítőt, valamint én is eltáncolok majd néhány kuchipudi darabot.

Ez a program jövő szombaton, 2011. október 29-én lesz Szegedtől nem messze, Ásotthalmon. Az előadás 19:30-kor kezdődik, a belépés díjtalan. Várlak sok szeretettel!

Ha van olyan ismerősöd, akit érdekelhet ez a program, kérlek, küldd neki tovább ezt a bejegyzést!

A további részletekhez kattints a képre:
(További nagyítához kattints még egyszer!)

Hogy minek is az ünnepe a Diwali, és hogyan kötődik ez a kuchipudihoz, azt a következő bejegyzésben mesélem el Neked!

Üdv:

Zsuzsa

A kuchipudi titka, ami a Te mindennapjaidat is feldobhatja

.

Rendszeresen szoktam olvasni indiai kuchipudi mesterek weboldalait, blogjait, vagy facebook bejegyzéseit. És az egyik ilyen bejegyzésben egy híres indiai mester feltett egy kérdést, méghozzá, hogy mit jelent számunkra, kuchipudi táncosok számára a kuchipudi?

Most, itt a blogban erre a kérdésre szeretnék válaszolni, és ezzel nem csak azt szeretném elmondani, hogy nekem mit jelent ez a gyönyörű tánc, de arra is rávilágítani, hogy mi ennek a táncnak a titka, ami akár a Te mindennapjaidat is feldobhatja!

Számomra a kuchipudi a belső, legtisztább öröm kifejeződése. Akkor is amikor egyszerű lépéseket gyakorlok, vagy darabokat táncolok, egy szép előadást nézek az interneten, vagy csak meghallom egy darab zenéjét, áthat ez az öröm. Ha kicsit nehezebben veszem is rá magam néha a gyakorlásra, akkor is mindig felfrissülök, minden egyes alkalom után. És ezt a frissességet nemcsak fizikailag érzem. És ez nem is az az öröm, amit az ember akkor érez, amikor részt vett egy edzésen, hogy sikerült legyőznie önmagát, a lustaságát és mozognia, mert nem a mozgás öröméért mozog, hanem, mondjuk csak azért, hogy jobb alakja legyen, vagy csak hogy egészségesebb éltet éljen.

A kuchipudi egy olyan mozgásforma, ami minden pillanatban örömet ad, nemcsak akkor, ha befejezem a gyakorlást. Ennek oka pedig az, hogy a kuchipudi nem csupán mozgás, hanem művészet, méghozzá egy klasszikus indiai művészeti ág, és ebben rejlik a titka is.

Az indiai előadóművészetek, zene, tánc és ének nemcsak a testre vannak hatással. Ezek a művészeti ágak az ember egy sokkal mélyebb rétegét érintik meg, maga a zene, a kuchipudiban található mozdulatok, lépések, kézjelek egy sokkal magasabb szint visszatükröződései és kifejeződései, mint az anyag, amiben, és amin keresztül megnyilvánulnak. Ezek a művészeti ágak egy sokkal finomabb szinten működnek és hatnak mint a nyugati művészeti ágak. Az indiai klasszikus zenék és táncok, így a kuchipudi is, a Lélek és a Mindenen Átható Isteni Erő szépségét próbálják visszaadni.

Amikor az ember kuchipudi táncot táncol, vagy előadást néz, akkor a lélek szépségét, finomságát jeleníti meg, fejezi ki, vagy élvezi a táncos előadása által. És a gyakorlás, vagy előadás során minden egyes lépés, kézjel és mozdulat örömmel tölti el az embert, mert ezekben a mozdulatokban kedvezőség és áldásosság rejlik. A kuchipudi táncolásának minden pillanata örömteli, még akkor is, ha az ember nehezen tanulja meg, mert olyan ismeretlen mozdulatokból, lépésekből áll, amelyek számunkra teljesen szokatlanul hatnak.

De ahhoz, hogy a kuchipudit vagy bármelyik klasszikus indiai művészeti ágat el tudja sajátítani az ember, kell egyfajta kifinomultság, érdeklődés az élet, a lélek finomabb szintje felé, anélkül a tanítvány csak puszta hangokat, vagy mozdulatsorokat próbál magáévá tenni. Úgyanígy egy kuchipudi előadást azok tudnak igazán élvezni, akik nyitottak és befogadók egy spirituális, örömteli és kifinomult művészéti ág felé. És ha az ember nyitott ezekfelé a dolgok felé, ha nemcsak a mindennapi rutinra irányul a figyelme, hanem az élet finomabb, spirituálisabb szintje felé, akkor már tett egy lépést affelé, hogy az életét színesebbé, örömtelibbé, és könnyedebbé tegye!

Te hogy állsz ezekkel a dolgokkal? Próbálod az élet finomabb szintjét becsempészni és megélni az hétköznapjaidban? Ha esetleg eddig nem tetted, javaslom, próbáld meg a figyelmedet a művészetek, ezen belül is a klasszikus indiai zenék, táncok, a kuchipudi felé fordítani, amelyek segítenek, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak és örömtelibbek legyenek a mindennapjaid!

Ehhez mindjárt ajánlom is az alábbi, elbűvölő kuchipudi darabot, ami egy tiszta tánc, vagyis a mozdulatoknak nincs jelentése, csupán a lélek örömét szépségét tükrözik:





Üdv:


Zsuzsa

.

Te már önmagad Mesterévé váltál?

.

• Ha úgy érzed, hogy a mindennapokban igyekszel összeszedett lenni, vannak céljaid és tudsz azokra figyelni és rangsorolni őket,
• ha belevágsz valamibe, akkor kitartóan képes vagy követni az utadat és elkötelezni magad,
• ha igyekszel fejleszteni önmagad, és nem bánod, ha időnként szembe kell nézned a hibáiddal, hogy ki tudd javítani őket, vagyis elkezdtél önmagad mesterévé válni,
• azért hogy az életed egyszerűbbé, és örömtelibbé váljon, akkor ez a bejegyzés Neked szól!

Keleten a mesterré válás hosszú és kitartást kívánó útjának követése egy mester/guru keze alatt még manapság is követett hagyomány, ellentétben a nyugati világgal, ahol ez már teljesen eltűnt. Ha valaki el akar sajátítani egy művészeti ágat, spirituálisan akar fejlődni, vagy harcművésszé válni, stb., akkor sokáig formálódik egy mester, guru keze alatt. De egy híres, kiváló mestertől sok értelemben nem könnyű tanulni.

Indiában a guruk nem mindenkit fogadnak el tanítványnak (persze itt is akadnak kivételek, akiket jobban érdekel a pénz, minthogy kinek adja át a tudását.) Emiatt sokan tesztelik a tanítványt, ha nem is nyíltan, vagy egyenesen. (Ezt én is megtapasztaltam Indiában.) És ha el is fogadnak valakit tanítványnak, addig nem nyitják meg neki a tudás minden kapuját, amíg a tanítványon nem látják az elszántságot, elkötelezettséget, hogy komolyan tanulni akar és nem csak felszínesen érdeklődik.

Az igazi mesterek teljes elkötelezettséget várnak a tanítványtól, amit a tanítványak folyamatosan bizonyítania kell. Cserébe a mester vezeti, inspirálja a tanítványt, és olyan sikereket segít neki elérni, amiről a tanítvány lehet, hogy nem is álmodott.

Számos híres kuchipudi táncossal néztem videót, akik ugyanazt a stílusvonalat tanulták, mint amiben én is elmélyedtem Indiában, (vagyis Guru Vempati Chinna Satyamtól tanultak) és mindannyian azt vallották, hogy nagyrészt a mesterüknek köszönhetik azt, amit elértek, ő inspirálta és formálta őket azzá, amivé lettek.

Nagyon nagy áldásban van része annak, akinek egy igazi Guruja van a szó legmagasabb értelmében. Segít a tanítványnak, hogy egyre magasabb szintre érjen. Segit neki, hogy felépüljön benne a fegyelem és összpontosítás ereje. Mert amikor az ember "magára marad", ehagyja a mesterét, és önállóan próbál lábra állni, már nincs, aki vezesse, saját magának kell vezetnie magát, ami egy nagyon nehéz feladat. Tudnia kell, hogy mi a jó és rossz neki, mire van szüksége, merre kell mennie és mire kell összpontosítania, milyen hibáit kell kijavítania, vagyis önmaga mesterévé kell válnia.

Önmagunk mesterévé válni annyit tesz, hogy képesek vagyunk a körülmények fölé emelkedni és merünk nem megalkudni olyan dolgokkal, amit a környezetünk akar ránkerőltetni, ugyanakkor tudunk összpontosítani és rangsorolni. Képesek vagyunk kitartóan és fegyelmezetten követni a célunkat. Tudjuk magunkat belsőleg alakítani, ugyanúgy mint ahogy egy szobrász, aki kívülről alakítja a művét. Eltávolít róla minden felesleges anyagot, amíg előbukkan a szobor végleges, tökéletes formája.

De a mai világban sok olyan ember szaladgál, aki nem igazán önmaga mestere, aki nem képes rangsorolni, összpontosítani, és elkötelezni magát. Egyik dologból a másikba ugrik, kipróbál mindent. Felszínes ismereteket szerez sok dologból, és ha valaki megkérdezni, hogy mi az igazi célja, akkor lehet, hogy nem is tudna válaszolni. Mert nem önmaga mestere, nem tudja, hová vigyen az útja, mi legyen a célja, így nem is tudja elkötezni magát, hogy elmélyedjen valamiben, hogy azáltal önmagát és ezzel együtt a benne rejlő lehetőségeket is megismerje.

A kucsipudi, ez az ősi klasszikus indiai tánc, azonban nem az ilyen embereknek való. Ez a varázslatos indiai tánc igen mély és tiszteletteljes, kecsessé és dinamikussá teszi a művelőjét, ugyanakkor nagyon nehéz, összetett, és bonyolult. Így csak azoknak való, akiket nem tántorítanak el a kihívások, képesek kitartóan tanulni. Azoknak, akik nyitottak az élet finomabb szintje felé, akik szeretnének egy mélyebb, spirituális tartalmat megismerni és akik képesek elkötelezni magukat. Azoknak, akik igyekeznek önmaguk mesterévé válni.

Lehet, hogy úgy gondolod, hogy meglenne benned az elkötelezettség, de nem biztos, hogy megvan a tehetséged is. Ez nem baj. Több éve tanítok, és az a tapasztalatom, hogy nem a tehetség a legfontosabb a sikerek elérésében. Mindenki képes elsajátítani bármit, ha eléggé motivált belülről, kitartó és elkötelezett, vagyis képes guruként vezetni önmagát célja felé.

A tehetség egy másodlagos dolog, az első és legfontosabb az elkötelezettség és kitartás. Nem mondhatnám magamról, hogy nagyon tehetséges lettem volna a kuchipudiban. Amikor elkezdtem táncolni, voltak olyanok, akik sokkal jobbak voltak a csoportban, mint én. De engem elvarázsolt ez a tánc, elégedettnek éreztem magam egy-egy óra végén, még akkor is ha a nyelvem lógott a végére. A kuchipudiban van valami, ami feltölt minden óra végére, és ez nem csak a mozgás öröme. Sok munkát igényel és nem könnyű megtanulni, de a tanulás folyamata is örömet ad.

Mivel tudom, hogy milyen ritka gyöngyszem és mennyi örömet tud adni ez a tánc, ugyanakkor milyen kemény munkával lehet megszerezni ezt a tudást, olyanonknak szeretném átadni, akik nem csak felszínesen érdeklődnek ez iránt a varázslatos és ősi tánc iránt, de szeretnének jobban elmélyedni benne és megtapasztalni, hogy sokkal örömtelibbé, dinamikusabbá, lendületesebbé, és összeszedettebbé válnak, valamint fizikailag és belsőleg is jobb formába jönnek. Mindezt úgy, hogy egy, a nyugati ember számára teljesen új és ismeretlen táncot tanulnak meg, ami gyökeresen eltér minden mozgásformától, amivel eddig találkoztak.

Lehet, hogy már sok videót néztél meg vagy bejegyzést olvastál el itt a blogon, de élőben még nem láttad ezt a táncot. Nem tudod, hogy a valóságban hogyan zajlik egy óra, mit fogsz tanulni az órákon, stb... Szeretnéd egy kicsit jobban megismerni ezt a táncot, mielőtt úgy döntesz, hogy elmélyülsz benne.

Gyere el a bemutató órára, ismerkedj meg egy kicsit jobban a kucsipudival, az indiai táncok gyöngyszemével. Éld át Te is ennek a varázslatos táncnak az örömét, tudj meg többet erről a táncról feltételek nélkül.

A részletekhez kattints a képre:




Még egyszer a bemutató óra helyszíne és időpontja:

2011. szeptember 29., csütörtök, 18:00-19:00 óra
Alajos Utcai Közm. Alapítvány, Pécs, Alajos u. 2/2


Várlak sok szeretettel!


Üdv:

Zsuzsa

.

Egy táncos álma valóra válik - ajándék videó

.

India olyan, mint egy ékszerdoboz. Tele van varázslatos, értékes és különleges meglepetésekkel, amelyek mind-mind elbűvölik a nyugati embert.

Legfőbb célom, hogy a hozzád hasonló igényes és különlegességre vágyó nőknek az életébe elhozzam azt a varázslatot, amit a keleti világ, India, és ez a páratlan keleti tánc, a kuchipudi nyújt, és amelyekbe most Te is azonnal betekintést nyerhetsz egy páratlan és egyedülálló videóval.

Hogyan váltak valóra Indiával, és a kuchipudival kapcsolatos álmaim? Ezt szeretném megosztatni veled, valamint bevonni téged ebbe a magával ragadó világba, azzal, hogy ebben a videóban bemutatom neked azt az akadémiát, ahol én tanulhattam kuchipudit.

Ha megnézed ezt a videót, átérezheted India és a kuchipudi varázsát, megláthatod, hogyan tanítanak az indiai tanárok, betekintést nyerhetsz azokra az órákra, amelyeken én is résztvettem. Részese lehetsz azoknak az örmöknek és élményeknek, amiket én is átéltem Indiában.

Ha te is szeretnél csatlakozni az októberben induló tanfolyamokhoz itt Magyarországon, de nem tudsz részt venni a bemutató órákon, feltétlenül ajánlom, hogy nézd meg a videót, mert az én óráim is az ott bemutatott órákhoz hasonló módon zajlanak, így, amikor eljössz a legelső órára, már azt fogod érezni, hogy egy ismerős közegbe érkezel.

Ehhez nem kell mást tenned, mint kérned bal oldalon lent a Kuchipudi Kalauzt és máris megkapod ezt a páratlan videót ajándékba!



Üdv:

Zsuzsa

Érdekes különbségek a klasszikus indiai és a kortárs táncok között

.

Ebben a blogbejegyzésben egy olyan videót szeretnék ajánlani Neked, ahol két klasszikus indiai táncos, Savitry Nair, bharat natyam mester és Shantala Shivalingappa, kuchipudi és kortárs táncos osztja meg tapasztalait a nyugati kortárs tánccal való találkozásukról, illetve, hogy milyen érdekes különbségek vannak a két irányzat között.

Ha tudsz angolul, ajánlom, hogy hallgasd meg az interjút, ha nem akkor szeretném összefoglalni Neked a beszélgetés néhány főbb pontját.

Az eredeti videót megnézheted itt: kattints ide>>

Shantala Shivalingappa, kuchipudi és kortárs táncos elmondása szerint az egyik legfőbb különbség a klasszikus indiai táncok és a kortárs táncok között, hogy a klasszikus india táncok szimmetrikusak. Ha a jobb oldalon elvégzel egy mozdulatsort, akkor ugyanazt megismételed a bal oldalon is. Míg a kortárs táncok nem követik ezt mintát.

Savitry Nair, Bharat Natyam mester, az 1968-as diákmozgalmak idején került ki Franciaországba, ahol is Maurice Béjart (francia balettművész, koreográfus, a kortárs balett kiemelkedő alakja és nagy újítója több világhírű balett-táncos mestere) tanítványa lett. Elmondása szerint az egyik első tapasztalat volt, hogy az india táncokat és a kortárs táncot nem lehet összehasonlítani.

Amikor Franciaországban tanult Béjart egy darabot rendezett Bhakti (Isten imádata) címmel, ami különböző indiai istenségekről szólt. Számára lenyűgözőek voltak a táncosok, akik fehér ruhában, kecses mozdulatokkal alakították az istenségeket. Miután vége lett az előadásnak, figyelte a táncosokat, hogy mit csinálnak.

Indiában a művészek előadás után megfürdenek, imádkoznak, hasonlóan viselkednek, mint az istenségek, akiket megjelenítenek. De nyugaton ez nem így van, a művészek az előadás után nekiálltak dohányozni, inni, táncolni, nem istenekhez méltóan viselkedtek. Savitry Nair meglepődött, és azt gondolta, hogy ilyen táncosok nem alakíthatnak istenségeket, mert egyáltalán nem istenekhez méltóan viselkednek.

Indiában azok az emberek, akik a színpadon fellépnek, ugyanúgy esznek, viselkednek, élnek, mint azok, akiket alakítanak, az életük az alakításuk folytatása. Nincs különbség a kettő között, míg nyugaton ez nem mondható el. A művészek által alakított jellemek élete nagyban különbözik a művészek mindennapi életétől.




Üdv:

Zsuzsa

Koszorúfutóka - egy indiai emlék

.

Kinyílt a koszorúfutókám. Hófehér, áthatóan erős, édes illatú, kis, fehér virágaival mindig Indiát idézi vissza bennem, amikor kinyílik.

Indiában minden illat erős, lehet, hogy a klíma is teszi, hogy a meleg még intenzívebbé fokozza az illatokat, legyen az fűszer, étel, füstölő, áldozati virág, vagy az utca illata.

Ez az egész végül egybeolvad és adja azt a jellegzetes illatot, ami Indiában végigkíséri az embert, onnantól, hogy leszáll a repülőről, addig míg haza nem tér, és kinyitja a bőröndöt, ahonnan ugyanez az illat köszön vissza.

Ugyanígy, amikor ez a kis virág kinyílik, hiába ilyen kicsi, illata nemcsak a szobát, de szinte az egész lakást áthatja, mint India levegője Indiát.

Amikor kaptam, még nem tudtam, hogy ennek a növénynek ilyen virágai vannak, mert akkor nem volt rajta egy sem. És amikor először kinyílt, meglepve tapasztaltam, hogy ismerős a virága. Hogy honnan? Természetesen Indiából!

Ez az a virág, amiből virágfüzéreket készítenek, és a templomok bejáratánál, az utcán árulják, hogy az otthoni oltárokat díszítsék vele, vagy a templomokban ajánlják fel. Ezen kívül Dél-Indiában szokás, hogy a nők a hajukat friss virággal díszítik, és régen a táncosok hajában is igazi virágfüzérek voltak.

Egy reggel az akadémia kapujában megjelent egy bácsi, aki ilyen virágokból fűzött hajdíszeket árult, darabját néhány rúpiáért. Megvettük az összeset, és aznap minden táncos lány hajában evvel a finom illatú virággal járt-kelt, és táncolt.

Ezért szeretem ezt a kis virágot ennyire, mert mindig nagyon jó emlékeket idéz bennem, amikor fehér virágai kinyílnak, és az illata több héten keresztül átjárja a házat.

Egy kicsit úgy érzem, hogy megint Indiában vagyok.

Üdv:

Zsuzsa

Shri Ganesha, az akadályok elhárítója

.

Indiában az emberek, amikor valami új dologba kezdenek, tanulásba fognak, házasságot kötnek, házat avatnak fel, új üzletre, vállalkozásra adják a fejüket, akkor Shri Ganeshát, az elefántfejű istenséget tisztelik. Ezt azért teszik, mert Shri Ganesha, az az istenség, aki a kedvezőség, áldásosság, bölcsesség, ártatlanság és alázatosság megtestesítője, azoknak a tulajdonságoknak, amelyek először nyilvánultak meg az univerzumban a teremtéskor, még az anyagi világ létrejötte előtt. Ezek a tulajdonságok olyan erővel ruházzák fel Shri Ganeshát, hogy képes minden akadályt legyőzni, minden nehézséget megoldani, ezért szól ennek a blognak is az egyik első bejegyzése róla, hogy a blog írásának útjából is elhárítsa az akadályokat, hogy minél több érdekes bejegyzés, információ jelenhessen meg itt a kuchipudiról és a kapcsolódó témákról.

Amikor Indiában jártam, eljutottam a tengerpartra is, Ganapatipuléba, amely az egyik legszebb tengerparti rész India nyugati részén. Idillikus hely azoknak, akik szeretik a tengerpartot és békére, nyugalomra vágynak.

Itt található egy Ganesha swayambu templom is, amelyet évezredek óta látogatnak a zarándokok. A swayambuk természetes szikla-, vagy talajképződmények, amelyeknek az isteni erő megnyilvánulásának, szent helyeknek tartanak. Shri Ganesha itt megnyilvánuló isteni aspektusát úgy tisztelik, hogy ő az, aki Indiát nyugatról védelmezi.

Maga a swayambu a templom belsejében található, amit nem akartam bent lefényképezni, mert a templomokban nem nagyon illik képeket csinálni, illetve van, ahol ezt meg is tiltják. De a templomról magáról készítettem néhány képet. Az épületet kívülről, különböző Shri Ganesha szobrok díszítik, amelyek egy-egy kiemelt tulajdonságát ábrázolják. Ezek a szobrok az egész épületet körülveszik, ami a templomot még éredekesebbé teszi.

Shri Ganeshát, a gyermektestű, elefántfejű istenséget általában négy karral szokták ábrázolni. Minden egyes tárgynak, amit a kezeiben tart, és a vonásainak, testrészeinek különböző jelentése van. A négy keze közül az elsőben egy fejszét tart, amellyel a világi kötöttségeket vágja át. A másodikban egy kötél van, amellyel a magasabb (spirituális) célok irányába húzza az embereket. A harmadik kezét áldásra emeli, ezzel védelmezi a magasabb spirituális célok felé törekvőket az útjukon. A negyedik kezében pedig modakát (egy indiai édességet) tart, ami a spirituális gyakorlás jutalma.

Egy agyara van, ami azt jelképezi, hogy képes megtartani a jót, és megszabadulni a rossztól. Kicsik a szemei, vagyis képes jól összpontosítani, az pedig hogy kis szája van, azt mutatja, hogy keveset beszél. Nagy fülei vannak, amivel jobban tud hallgatni, az ormánya pedig a hatékonyságát és alkalmazkodóképességét szimbolizálja. Nagy hasa van, ami az elégedettségét mutatja, azt, hogy egyaránt képes békésen megemészteni a jó és rossz dolgokat az életben. Az, hogy elefántfeje van, az alázatosságát szimbolizálja, hogy képes elfogadni még ezt is, és meg van elégedve a kinézetével. Az is alázatosságát szimbolizálja, hogy egy kis egér a járműve. De ez az egér a vágyakat is jelképezi, hogy képes meglovagolni és ellenőrzése alatt tartani őket, és nem engedi őket szabadjára.


És hogy miért van Shri Ganeshának elefántfeje? Azt majd egy következő blogbejegyzésben írom meg!

Üdv:


Zsuzsa