Ebben a blogbejegyzésben egy olyan videót szeretnék ajánlani Neked, ahol két klasszikus indiai táncos, Savitry Nair, bharat natyam mester és Shantala Shivalingappa, kuchipudi és kortárs táncos osztja meg tapasztalait a nyugati kortárs tánccal való találkozásukról, illetve, hogy milyen érdekes különbségek vannak a két irányzat között.
Ha tudsz angolul, ajánlom, hogy hallgasd meg az interjút, ha nem akkor szeretném összefoglalni Neked a beszélgetés néhány főbb pontját.
Az eredeti videót megnézheted itt: kattints ide>>
Shantala Shivalingappa, kuchipudi és kortárs táncos elmondása szerint az egyik legfőbb különbség a klasszikus indiai táncok és a kortárs táncok között, hogy a klasszikus india táncok szimmetrikusak. Ha a jobb oldalon elvégzel egy mozdulatsort, akkor ugyanazt megismételed a bal oldalon is. Míg a kortárs táncok nem követik ezt mintát.
Savitry Nair, Bharat Natyam mester, az 1968-as diákmozgalmak idején került ki Franciaországba, ahol is Maurice Béjart (francia balettművész, koreográfus, a kortárs balett kiemelkedő alakja és nagy újítója több világhírű balett-táncos mestere) tanítványa lett. Elmondása szerint az egyik első tapasztalat volt, hogy az india táncokat és a kortárs táncot nem lehet összehasonlítani.
Amikor Franciaországban tanult Béjart egy darabot rendezett Bhakti (Isten imádata) címmel, ami különböző indiai istenségekről szólt. Számára lenyűgözőek voltak a táncosok, akik fehér ruhában, kecses mozdulatokkal alakították az istenségeket. Miután vége lett az előadásnak, figyelte a táncosokat, hogy mit csinálnak.
Indiában a művészek előadás után megfürdenek, imádkoznak, hasonlóan viselkednek, mint az istenségek, akiket megjelenítenek. De nyugaton ez nem így van, a művészek az előadás után nekiálltak dohányozni, inni, táncolni, nem istenekhez méltóan viselkedtek. Savitry Nair meglepődött, és azt gondolta, hogy ilyen táncosok nem alakíthatnak istenségeket, mert egyáltalán nem istenekhez méltóan viselkednek.
Indiában azok az emberek, akik a színpadon fellépnek, ugyanúgy esznek, viselkednek, élnek, mint azok, akiket alakítanak, az életük az alakításuk folytatása. Nincs különbség a kettő között, míg nyugaton ez nem mondható el. A művészek által alakított jellemek élete nagyban különbözik a művészek mindennapi életétől.
Üdv:
Zsuzsa
