2010. november 1., hétfő

Mi a közös Sherlock Holmesban és a kiváló táncosokban?

.

Ma egy olyan dologot szeretnék megosztani Veled Sherlock Holmes példáján keresztül, ami segíthet Neked abban, hogy sokkal könnyebben tudj új dolgokat elsajátítani, legyen az egy mozgásforma, mint a kuchipudi, vagy egy nyelv, vagy bármi, aminek a tanulásába belefogsz.

Sokszor van, hogy az ember belevág valaminek a tanulásába, és már az elején megakad. De az is előfordulhat, hogy jól halad egy darabig, de aztán egy idő után úgy érzi, hogy nem tud már úgy fejlődni, mint ahogy szeretne. Hiába fektet a dologba még több energiát, nem olyan ütemben halad, mint addig, és ekkor elkedvtelenedik, fel akarja adni a dolgot.

De van egy nagyon egyszerű dolog, ami már azelőtt segítségedre lehet, még mielőtt belefognál valaminek a tanulásába, vagy átlendíthet a holtpontokon. Ezt a dolgot nemcsak a kiváló táncosok alkalmazzák sikerrel, hanem Sherlock Holmes is. Hogy mi ez a dolog? Amikor Sherlock Holmes megfejt egy rejtélyt mindig egy nagyon egyszerű dolgot tesz, amit szinte mindig el is mond a bűntetett leleplezésekor. Ez pedig nem más, mint a megfigyelés. Minden dolgot, minden apró részletet megfigyel egyenként, majd összességében is megvizsgálja és összeveti őket. Majd a részletek és az egész megfigyelésének alapján állítja össze feltevéseit egy bűnügy megoldására.

Ez egy mozgásformánál a látásbeli megfigyelés, de például a nyelvtanulásnál érthetjük ez alatt a hallásbeli megfigyelést is. Nyelvtanulásnál az ember egy adott anyagot többször meghallgat, vagy elolvas. Sokszor ilyenkor a dolgok tudattalanul rögződnek, lehet hogy az ember nem is tudja pontosan megfogalmazni, hogy az adott szófordulat mit jelent, de amikor alkalmaznia kell, hirtelen beugrik, és nem is tudja, hogyan.

Tehát a megfigyelés, legyen az látásbeli vagy hallásbeli, nagyon fontos. Ez akkor tudatosult igazán bennem, mikor a mesterem Indiában elmesélte, hogy ő még gyerekkorában kezdte el a kuchipudit tanulni. De nem csak azokon az órákon kellett részt vennie, amelyeken ő gyakorolta a lépések, koreográfiákat. A mestere, Guru Vempati Chinna Satyam, mindig beültette a fiatalabb tanítványokat az idősebbek órájára, hogy nézzék meg, figyeljék meg az órát, hogy a gyakorlott táncosok hogyan tanulnak, táncolnak.

De ez szinte minden jó táncosra jellemző, hogy nézik a legjobbak előadását, amikor csak lehetőségük van rá. Nem csak azért, mert élvezik, hanem azért is, hogy tanuljanak belőle. Hiszen ha az ember valamit nagyon sokszor lát vagy hall, az szinte beléivódik.

Tehát érdemes a megfigyelésre támaszkodnunk, ha valamit meg akarunk tanulni. Nagyon sokat segíthet Neked is a tanulásban, új dolgok megismerésében, és akkor a leginkább, ha tudatosan használod. Egy rendkívül egyszerű, de nagyszerű dolog. Kezd el alkalmazni minél hamarabb!



Üdv:


Zsuzsa