Mészáros Adrien 14 éves kora óta táncol. Különböző kultúrák és korok táncaival ismerkedett meg, mint a balett, improvizáció, kontakt, flamenco, afro-tánc, ír sztepp, hip-hop, art-jazz; valamint moderntánc pedagógusi képesítést is szerzett. Majd hosszú évek táncos gyakorlata után találkozott egy klasszikus indiai tánccal, az odisszivel.
Hogyan ismerkedtél meg ezzel a klasszikus indiai tánccal, és mélyültél el benne?
A csillagokba lehetett írva ez a találkozás, mert semmiféle tudatos keresés nem előzte meg az odisszi tanulmányaimat. Többet játszott közre az itthonról való menekülni vágyás.
Miért pont az odisszi mellett kötelezted el magad a klasszikus indiai táncok közül?
Miután egy domb tetején egy Gurukulam iskolában fél évig reggeltől estig odisszit táncoltam és tanultam, ezután valamiért mégiscsak megszületett az elhatározás, hogy ezt jó lenne folytatni.
Ha néhány mondatban kellene ismertetned az odisszit olyanoknak, akik először hallanak erről a táncról, akkor hogyan írnád le? Mit jelent Neked az odisszi?
Az odisszi tánc, számomra az abszolút és kifinomult nőiességet jelenti. Tartást és erőt ad, bevezet egy szakrális világba és teljesen elbűvöli azokat, akik érintkeznek vele. Köztük engem is, mert teljesen kitöltötte az életemet az elmúlt 5 évben és életcélt és közösséget adott.
Ennek az interjúnak az apropója, hogy most jöttél meg egy indiai útról. Mi volt a mostani utad célja és kik voltak azok, akik elkísértek?
Ez az út most nem rólam szólt. A tanítványaimat és a családomat vittem el oda, ahova én mindig vágyom, hogy ők is megéljék, meglássák azt a világot, amiben mozgok. Tanultunk, felléptünk, turistáskodtunk. Feltöltődtünk és egyben elfáradtunk.
Volt egy nagyon különleges része is ennek az útnak, egy fellépés, ahol ti, magyarok, odisszi táncot adtatok elő az odisszi őshazájában. Hogyan fogadták a nézők és a többi fellépő az előadásotokat?
Két fesztiválfellépésünk is volt Orisszában, egy vidéki és egy nemzetközi fesztiválon. Az első fellépés után pozítív kritika jelent meg rólunk a The Telegraph-ban és a lányokat egy néni másnap megállította a bazársoron, hogy látott minket és nagyon tetszett neki! A nemzetközi program után a szólómra kaptam nagyon sok dícséretet, ami egy oriya nyelvű abhinaya, azaz elmesélő tánc volt.
Volt még egy különleges része ennek az előadásnak, mégpedig, hogy Te állítottál össze egy koreográfiát a Muzsikás együttes egyik zenéjére. Hogyan jött ez az ötlet?
Magyar nemzeti hiphop rap helyett magyar nemzeti odisszin töröm a fejem. Az indiai mozgásrendszer ötvözése a magyar népzenével és viselettel a jövőbeni célja a társulati munkámnak.
Ez hogy tetszett a közönségnek és a hozzáértőknek?
Csak szűk körben mutattam be, a tánctanárunknak és a diákoknak, a fesztiválon a tradicionális koreográfiánál maradtam időszűke miatt. Egyébként sikeres volt, mert még a tanárunk is felpattant a Muzsikásra és táncolt egyet velem.
Hogyan élted meg Indiát először és a többi utad alkalmával?
Ez már a harmadik utam volt. Először egy fél évet éltem Dél-Indiában az iskolában, majd 2008-ban a pocakomban a kislányommal és a húgommal mentünk a Konarki Táncfesztivált megnézni. Most pedig bemutathattam férjemet is, és a kislányomat azoknak, akik akkor még csak a pocakban látták. Mivel most nyolc másik emberért is felelős voltam, sajnos kevesebbet tudtam figyelni magamra és a dolgok mélyebb átélésére. Eszeveszetten teltek a napok az utazásokkal a tánccal és a fellépésekkel.
És a tanítványaid? Nekik hogy tetszett India elsőre?
Teljesen elvarázsolódtak, beleszerettek és tervezik, hogyan mehetnének több időre.
Illetve a társulatban egy teljes szerelem is született egy indiai fiúval, amiből még nem tudjuk mi lesz. Részletes beszámolókat majd a Nőiesség Indiai Módra magazin olvasóinak küldünk az útról, amire feliratkozni a honlapunkon (www.indiaitanc.hu) lehet.
Adrien, köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok Neked és a tanítványaidnak!
Üdv:
Zsuzsa
