.
Rendszeresen szoktam olvasni indiai kuchipudi mesterek weboldalait, blogjait, vagy facebook bejegyzéseit. És az egyik ilyen bejegyzésben egy híres indiai mester feltett egy kérdést, méghozzá, hogy mit jelent számunkra, kuchipudi táncosok számára a kuchipudi?
Most, itt a blogban erre a kérdésre szeretnék válaszolni, és ezzel nem csak azt szeretném elmondani, hogy nekem mit jelent ez a gyönyörű tánc, de arra is rávilágítani, hogy mi ennek a táncnak a titka, ami akár a Te mindennapjaidat is feldobhatja!
Számomra a kuchipudi a belső, legtisztább öröm kifejeződése. Akkor is amikor egyszerű lépéseket gyakorlok, vagy darabokat táncolok, egy szép előadást nézek az interneten, vagy csak meghallom egy darab zenéjét, áthat ez az öröm. Ha kicsit nehezebben veszem is rá magam néha a gyakorlásra, akkor is mindig felfrissülök, minden egyes alkalom után. És ezt a frissességet nemcsak fizikailag érzem. És ez nem is az az öröm, amit az ember akkor érez, amikor részt vett egy edzésen, hogy sikerült legyőznie önmagát, a lustaságát és mozognia, mert nem a mozgás öröméért mozog, hanem, mondjuk csak azért, hogy jobb alakja legyen, vagy csak hogy egészségesebb éltet éljen.
A kuchipudi egy olyan mozgásforma, ami minden pillanatban örömet ad, nemcsak akkor, ha befejezem a gyakorlást. Ennek oka pedig az, hogy a kuchipudi nem csupán mozgás, hanem művészet, méghozzá egy klasszikus indiai művészeti ág, és ebben rejlik a titka is.
Az indiai előadóművészetek, zene, tánc és ének nemcsak a testre vannak hatással. Ezek a művészeti ágak az ember egy sokkal mélyebb rétegét érintik meg, maga a zene, a kuchipudiban található mozdulatok, lépések, kézjelek egy sokkal magasabb szint visszatükröződései és kifejeződései, mint az anyag, amiben, és amin keresztül megnyilvánulnak. Ezek a művészeti ágak egy sokkal finomabb szinten működnek és hatnak mint a nyugati művészeti ágak. Az indiai klasszikus zenék és táncok, így a kuchipudi is, a Lélek és a Mindenen Átható Isteni Erő szépségét próbálják visszaadni.
Amikor az ember kuchipudi táncot táncol, vagy előadást néz, akkor a lélek szépségét, finomságát jeleníti meg, fejezi ki, vagy élvezi a táncos előadása által. És a gyakorlás, vagy előadás során minden egyes lépés, kézjel és mozdulat örömmel tölti el az embert, mert ezekben a mozdulatokban kedvezőség és áldásosság rejlik. A kuchipudi táncolásának minden pillanata örömteli, még akkor is, ha az ember nehezen tanulja meg, mert olyan ismeretlen mozdulatokból, lépésekből áll, amelyek számunkra teljesen szokatlanul hatnak.
De ahhoz, hogy a kuchipudit vagy bármelyik klasszikus indiai művészeti ágat el tudja sajátítani az ember, kell egyfajta kifinomultság, érdeklődés az élet, a lélek finomabb szintje felé, anélkül a tanítvány csak puszta hangokat, vagy mozdulatsorokat próbál magáévá tenni. Úgyanígy egy kuchipudi előadást azok tudnak igazán élvezni, akik nyitottak és befogadók egy spirituális, örömteli és kifinomult művészéti ág felé. És ha az ember nyitott ezekfelé a dolgok felé, ha nemcsak a mindennapi rutinra irányul a figyelme, hanem az élet finomabb, spirituálisabb szintje felé, akkor már tett egy lépést affelé, hogy az életét színesebbé, örömtelibbé, és könnyedebbé tegye!
Te hogy állsz ezekkel a dolgokkal? Próbálod az élet finomabb szintjét becsempészni és megélni az hétköznapjaidban? Ha esetleg eddig nem tetted, javaslom, próbáld meg a figyelmedet a művészetek, ezen belül is a klasszikus indiai zenék, táncok, a kuchipudi felé fordítani, amelyek segítenek, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak és örömtelibbek legyenek a mindennapjaid!
Most, itt a blogban erre a kérdésre szeretnék válaszolni, és ezzel nem csak azt szeretném elmondani, hogy nekem mit jelent ez a gyönyörű tánc, de arra is rávilágítani, hogy mi ennek a táncnak a titka, ami akár a Te mindennapjaidat is feldobhatja!
Számomra a kuchipudi a belső, legtisztább öröm kifejeződése. Akkor is amikor egyszerű lépéseket gyakorlok, vagy darabokat táncolok, egy szép előadást nézek az interneten, vagy csak meghallom egy darab zenéjét, áthat ez az öröm. Ha kicsit nehezebben veszem is rá magam néha a gyakorlásra, akkor is mindig felfrissülök, minden egyes alkalom után. És ezt a frissességet nemcsak fizikailag érzem. És ez nem is az az öröm, amit az ember akkor érez, amikor részt vett egy edzésen, hogy sikerült legyőznie önmagát, a lustaságát és mozognia, mert nem a mozgás öröméért mozog, hanem, mondjuk csak azért, hogy jobb alakja legyen, vagy csak hogy egészségesebb éltet éljen.
A kuchipudi egy olyan mozgásforma, ami minden pillanatban örömet ad, nemcsak akkor, ha befejezem a gyakorlást. Ennek oka pedig az, hogy a kuchipudi nem csupán mozgás, hanem művészet, méghozzá egy klasszikus indiai művészeti ág, és ebben rejlik a titka is.Az indiai előadóművészetek, zene, tánc és ének nemcsak a testre vannak hatással. Ezek a művészeti ágak az ember egy sokkal mélyebb rétegét érintik meg, maga a zene, a kuchipudiban található mozdulatok, lépések, kézjelek egy sokkal magasabb szint visszatükröződései és kifejeződései, mint az anyag, amiben, és amin keresztül megnyilvánulnak. Ezek a művészeti ágak egy sokkal finomabb szinten működnek és hatnak mint a nyugati művészeti ágak. Az indiai klasszikus zenék és táncok, így a kuchipudi is, a Lélek és a Mindenen Átható Isteni Erő szépségét próbálják visszaadni.
Amikor az ember kuchipudi táncot táncol, vagy előadást néz, akkor a lélek szépségét, finomságát jeleníti meg, fejezi ki, vagy élvezi a táncos előadása által. És a gyakorlás, vagy előadás során minden egyes lépés, kézjel és mozdulat örömmel tölti el az embert, mert ezekben a mozdulatokban kedvezőség és áldásosság rejlik. A kuchipudi táncolásának minden pillanata örömteli, még akkor is, ha az ember nehezen tanulja meg, mert olyan ismeretlen mozdulatokból, lépésekből áll, amelyek számunkra teljesen szokatlanul hatnak.
De ahhoz, hogy a kuchipudit vagy bármelyik klasszikus indiai művészeti ágat el tudja sajátítani az ember, kell egyfajta kifinomultság, érdeklődés az élet, a lélek finomabb szintje felé, anélkül a tanítvány csak puszta hangokat, vagy mozdulatsorokat próbál magáévá tenni. Úgyanígy egy kuchipudi előadást azok tudnak igazán élvezni, akik nyitottak és befogadók egy spirituális, örömteli és kifinomult művészéti ág felé. És ha az ember nyitott ezekfelé a dolgok felé, ha nemcsak a mindennapi rutinra irányul a figyelme, hanem az élet finomabb, spirituálisabb szintje felé, akkor már tett egy lépést affelé, hogy az életét színesebbé, örömtelibbé, és könnyedebbé tegye!
Te hogy állsz ezekkel a dolgokkal? Próbálod az élet finomabb szintjét becsempészni és megélni az hétköznapjaidban? Ha esetleg eddig nem tetted, javaslom, próbáld meg a figyelmedet a művészetek, ezen belül is a klasszikus indiai zenék, táncok, a kuchipudi felé fordítani, amelyek segítenek, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak és örömtelibbek legyenek a mindennapjaid!
Ehhez mindjárt ajánlom is az alábbi, elbűvölő kuchipudi darabot, ami egy tiszta tánc, vagyis a mozdulatoknak nincs jelentése, csupán a lélek örömét szépségét tükrözik:
Üdv:
Zsuzsa
.
