.
Sokat és sokszor írtam már arról, hogy a kuchipudi egy, a spiritualitáshoz nagyon kötődő tánc. Hogy nemcsak a feldolgozott témák, de maguk a mozdulatok is nagyon kedvezőek, és áldásosak, mert a legbelső énünket próbálják megérinteni, és az élet egy magasabb, finomabb szintjét kifejezni. De lehet, hogy nem igazán tudod hová tenni a spiritualitást, hogy ez mit is jelent, vagy hogy mi is valójában a lelkünk, az igazi énünk.
Mostanában nagyon divatos dolog a lelkünkkel, a bennünk lezajló dolgokkal foglalkozni. Sokan fordulnak az ezotéria, asztrológia, vagy akár pszichológusok felé. Mert sok emberben van igény a lelki béke iránt, hogy tényleg megtapasztalja belülről, és keresi ehhez az utat. És lehet, hogy így a karácsony és az év vége közeledtével még azokban is felmerül egy kicsit az igény a befelé fordulásra, akik egyébként nem nagyon szoktak ilyesmivel törődni.
A mindennapokban gyakran elveszünk a különböző, sokszor jelentéktelen dolgokban. Néha elborítanak a tennivalók, azt sem tudjuk hová kapjunk. És van úgy, hogy sokszor kívánjuk bárcsak máshol lennénk, vagy már túl lennénk az egészen, vagy valami mással foglalkozhatnánk. Olyan dolgokkal azonosulunk és olyan dolgokba kényszerülünk, éljük bele magunkat, ami igazából nem is mi vagyunk. És ilyenkor bizony sokszor szeretnénk a béke szigetét elérni. Ehhez viszont nem kell messzire mennünk, mert ez a béke bennünk van, a lelkünkben.
Ehhez szeretnék Neked egy kis útmutatót, egy gyöngyszemet adni, ami csodálatosan leírja a bennünk lakozó lelket. Ez a kis gyöngyszem pedig nem más, mint egy régen élt indiai költőnek, Adi Shankaracharyanak egy verse, ami az egyik kedvencem. Ez a vers a bennünk élő örök üdvről és tudatosságról, a lelkünkről szól, ami a világ teremtő és pusztító urának, Sívának a visszatükröződése bennünk. Síva a Kailasha hegyen ül, meditációban, a teljes függetlenség és tanú állapotban. Ő a Világlélek megtestesítője, aki csupán szemléli a dolgokat, eseményeket, az élet zaját, vagy a természet csendjét, de egyikbe sem bonyolódik bele. Csupán élvezi a lélek örömét a szemlélődésben és meditációban.
Mostanában nagyon divatos dolog a lelkünkkel, a bennünk lezajló dolgokkal foglalkozni. Sokan fordulnak az ezotéria, asztrológia, vagy akár pszichológusok felé. Mert sok emberben van igény a lelki béke iránt, hogy tényleg megtapasztalja belülről, és keresi ehhez az utat. És lehet, hogy így a karácsony és az év vége közeledtével még azokban is felmerül egy kicsit az igény a befelé fordulásra, akik egyébként nem nagyon szoktak ilyesmivel törődni.A mindennapokban gyakran elveszünk a különböző, sokszor jelentéktelen dolgokban. Néha elborítanak a tennivalók, azt sem tudjuk hová kapjunk. És van úgy, hogy sokszor kívánjuk bárcsak máshol lennénk, vagy már túl lennénk az egészen, vagy valami mással foglalkozhatnánk. Olyan dolgokkal azonosulunk és olyan dolgokba kényszerülünk, éljük bele magunkat, ami igazából nem is mi vagyunk. És ilyenkor bizony sokszor szeretnénk a béke szigetét elérni. Ehhez viszont nem kell messzire mennünk, mert ez a béke bennünk van, a lelkünkben.
Ehhez szeretnék Neked egy kis útmutatót, egy gyöngyszemet adni, ami csodálatosan leírja a bennünk lakozó lelket. Ez a kis gyöngyszem pedig nem más, mint egy régen élt indiai költőnek, Adi Shankaracharyanak egy verse, ami az egyik kedvencem. Ez a vers a bennünk élő örök üdvről és tudatosságról, a lelkünkről szól, ami a világ teremtő és pusztító urának, Sívának a visszatükröződése bennünk. Síva a Kailasha hegyen ül, meditációban, a teljes függetlenség és tanú állapotban. Ő a Világlélek megtestesítője, aki csupán szemléli a dolgokat, eseményeket, az élet zaját, vagy a természet csendjét, de egyikbe sem bonyolódik bele. Csupán élvezi a lélek örömét a szemlélődésben és meditációban.Adi Shankaracharya:
Tad Niskala
Om. Nem vagyok az elme,
Értelem, ego, sem a "chitta",
sem a fül, sem a nyelv,
A szaglás, látás érzete,
Sem éter, sem a lég,
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!
Nem vagyok sem a "prana",
Sem az öt lehellet,
Sem a hét alkotóeleme a testnek,
Sem az öt burok,
A kéz, a láb, a nyelv,
Sem a cselekvés más szerve.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!
A félsz, mohóság, káprázat,
Undor, vonzódás nem enyém,
Semmi, ami gőg vagy ego,
"Dharma" vagy megszabadulás,
Sem vágya az elmének,
Sem tárgya ennek a vágynak.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!
Örömöt és fájdalmat,
Erényt és bűnt nem ismerek,
Sem mantrát, szent helyet,
Védákat vagy áldozást,
Nem vagyok az, aki eszik,
Sem az étel vagy az evés.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!
Nincs halálom, félelmem,
Egy "kaszthoz" sem tartozom,
Nincs apám, nincs anyám,
Még születésem sincs nekem,
Barátom, bajtársam,
Sem tanítványom, sem Gurum.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!
Nincs formám, képzeletem,
A Mindent-átható vagyok,
Mindenütt létezem,
De túl vagyok az érzékeken,
Megváltás sem vagyok,
Vagy bármi ismerhető.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!
Kívánom Neked, hogy Te is meg tud tapasztalni azt az örömet, a lélek békéjét, amiről ez a csodálatos vers szól!
Üdv:
Zsuzsa
.
