A Föld, a réztányér és a spiritualitás

.

A mai modern korban emberek egyre nagyobb figyelmet szentelnek a Földnek, ahol élünk, hogy ne zsákmányoljuk ki, és hogy élhető maradjon a környezetünk. A nyugati világ a természetet, a Földet egy zöld élettel teli otthonnak, a mindennapi életünk színterének tekinti. Ezzel szemben a keleti világ nem csupán az életünk színhelyeként, hanem intelligens, élő, érző és gondoskodó istennőként tekint a Földanyára. 

A klasszikus indiai táncórák és előadások mindig úgy kezdődnek, hogy az ember megérinti a Földanyát a két kezével és elnézést kér tőle, amiért a lábával tapos rajta, hiszen valakit a lábunkkal érinteni tiszteletlen a keleti kultúrákban. S mivel a Földanyára tápláló, gondoskodó istennőként tekintenek, ezért fontos az ő áldását is elnyerni a táncelőadás, gyakorlás kezdete előtt.

A kuchipudiban, mint minden klasszikus indiai táncban, mezítláb táncolunk. A táncgyakorlás színtere olyan, mint egy szent hely, templom, ahová az ember csak mezítláb léphet. S bár a tánc egy könnyed, légies, kecses mozgásforma, a kuchipudi mozgásában, alapállásában mindig a föld felé törekszik. Minél közelebb tartja a táncos a súlypontját a földhöz, annál biztosabb lesz a tartása, a tánca, de ettől nehezebb is lesz a tánc, mert jóval nagyobb izommunkát követel a táncostól.

Bár a táncos az ugrások, lépések és szökellések folyamán felfelé tör, végül mindig visszatér a Földanya vonzásába, és aláveti magát a gravitáció erejének. A klasszikus indiai táncok szakrális táncok és a földi élet és a spiritualitás keveredik bennük. A táncos a földön áll és táncával egy mélyebb tartalmat próbál közvetíteni, mint az anyagi világ.

A kuchipudiban van egy jellegzetes tánc, ami csak erre a stílusra jellemző, és ami a spiritualitás felé törekvést szimbolizálja. Ez pedig a réztányéron való táncolás. A tányér a földttől, az anyagi világtól való elszakadás szimbóluma, a spirituális, magasabb értékek felé törekvés jele, hiszen, amikor a táncos a tányéron áll, lába nem érintkezik a földdel. A táncos "elszakad a földi léttől".

Az alábbi videóban egy ilyen táncrészletet láthatunk Yamini Reddy előadásában. Bár a táncos a tányéron táncol, a lépések és mozdulatok ugyanolyan kecsesek, kifinomultak és nehezek, mint egy "normál" darab előadásakor.

Üdv:

Zsuzsa

.

A tudás hatalma

.

Azt mondják, hogy a tudás hatalom. Te hogyan kamatoztatod ezt az erőt a mindennapjaidban? Növeled ezt az erődet, vagy beéred azzal a tudással, amit még esetleg az iskolapadban szereztél és örülsz, hogy nem kell magad kínoznod?

Amikor lediplomáztam, úgy gondoltam, hogy számomra elég volt a tanulásból, abból, hogy olyan dolgokkal kell tömnöm a fejemet, amiket a való életben használhatatlannak tartok, még ha olyan vonalon tanultam is tovább, ami érdekelt. De aztán rövid idő elteltével rájöttem, hogy élvezem, ha új dolgokat tanulhatok. Szeretem tovább mélyíteni a nyelvtudásomat, szeretek a sütés-főzés tudományában fejlődni, és bizony szeretnék még sok mindent elsajátítani a kuchipudi területén is.


Az embert újra és újra önbizalommal tölti el, ha sikerül valamit megtanulnia, nemcsak a fejével, hanem egészen belül, ha úgy érzi, hogy az a dolog a részévé vált. A nagy gondolkodók, trénerek, tanítók mindenkit arra buzdítanak, hogy az ember fejlessze magát. Tanuljon mindennap új dolgokat, mert ezzel nemcsak a mentális tudása, de az önbizalma is nő. Nem fog félni az új kihívásoktól, és attól, ha az élet új, addig ismeretlen leckét ad fel számára.

A tudás, az új dolgok megismerése iránti vágy, minden emberben ott van, kiben jobban, kiben kevésbé. Shri Saraswati istennő a bennünk lévő tudás, esztétika, és művészi érzék tökéletes megtesítője. Indiában a zenés-táncos előadások előtt általában a művészek tiszteletüket fejezik ki irányába egy darab erejéig.

De ő az, akit minden, a tudás iránt érdeklődő ember, tanítvány, mester, tudós és művész is tisztel. A fehér lótusz, amin helyet foglal, a legmagasabb szintű tudást jelképezi, amely a valóságban gyökerezik, és az, hogy fehér szárit visel, azt jelenti, hogy ő a legtisztább tudás megtestesítője. Általában négy kézzel szokták ábrázolni. A bal oldala a szívet szimbolizálja, azt, hogy minden cselekedetben, az elme tevékenységében - amit a jobb oldal jelképez - ott kell lennie a szívnek.

Az egyik kezében egy füzért tart, ami a meditációt, az Istenivel való egyesülés felé vezető utat is jelenti. Ez azt is jelenti, hogy, aki a tudást keresi, annak istentisztelőnek is kell lennie és értékelnie kell az örök isteni szeretetet. A másik kezében a tudás könyveit tartja, mely azt jelképezi, hogy a tanítványak olyan könyveket kell alkotnia, melyek a keresése során felfedett örök igazságokat tartalmazzák. Két kezében egy húros hangszert tart a vínát, ami azt szimbolizálja, hogy akinek tudása van, az ismeri az isteni zenét. Ezen kívül ez arra is utal, hogy akinek tudása van az ne legyen száraz személyiség, hanem valaki olyan, aki élvezi a kreativitás szépségeit. A hangszeren előadott dallam szerint az embernek úgy kell hangolnia az elméjét, szívét és egész lényét és életét, hogy harmóniában legyen a körülötte lévő világgal. Aki pedig harmóniában él, képes az általa megszerzett tudást, az emberiség legjobb hasznára fordítani.

Én azért szeretem a kuchipudit táncolni és tanítani, mert ez a tánc a dinamikusságával ugyanakkor lágyságával és kecsességével maga a harmónia. Megvan benne mindaz a tudás, szépség, kreativitás és esztétika, amit Shri Saraswati testesít meg. Segít mindenkinek feledezni a benne lévő harmóniát és örömet, és nekem is örömet okoz, ha azt látom, hogy az emberek az óra végén mosolyogva és feltöltődve hagyják el a termet.

Kívánom Neked is, hogy olyan dolgokat fedezz fel, tanulj meg, amelyekben ugyanolyan örömet tudsz lelni, mint a kis tánccsoportunk a kucsipudiban, és hogy másokkal is meg tudd osztani ezt az örömet!

Üdv:

Zsuzsa

.