.
A mai modern korban emberek egyre nagyobb figyelmet szentelnek a Földnek, ahol élünk, hogy ne zsákmányoljuk ki, és hogy élhető maradjon a környezetünk. A nyugati világ a természetet, a Földet egy zöld élettel teli otthonnak, a mindennapi életünk színterének tekinti. Ezzel szemben a keleti világ nem csupán az életünk színhelyeként, hanem intelligens, élő, érző és gondoskodó istennőként tekint a Földanyára.
A klasszikus indiai táncórák és előadások mindig úgy kezdődnek, hogy az ember megérinti a Földanyát a két kezével és elnézést kér tőle, amiért a lábával tapos rajta, hiszen valakit a lábunkkal érinteni tiszteletlen a keleti kultúrákban. S mivel a Földanyára tápláló, gondoskodó istennőként tekintenek, ezért fontos az ő áldását is elnyerni a táncelőadás, gyakorlás kezdete előtt.
A kuchipudiban, mint minden klasszikus indiai táncban, mezítláb táncolunk. A táncgyakorlás színtere olyan, mint egy szent hely, templom, ahová az ember csak mezítláb léphet. S bár a tánc egy könnyed, légies, kecses mozgásforma, a kuchipudi mozgásában, alapállásában mindig a föld felé törekszik. Minél közelebb tartja a táncos a súlypontját a földhöz, annál biztosabb lesz a tartása, a tánca, de ettől nehezebb is lesz a tánc, mert jóval nagyobb izommunkát követel a táncostól.
Bár a táncos az ugrások, lépések és szökellések folyamán felfelé tör, végül mindig visszatér a Földanya vonzásába, és aláveti magát a gravitáció erejének. A klasszikus indiai táncok szakrális táncok és a földi élet és a spiritualitás keveredik bennük. A táncos a földön áll és táncával egy mélyebb tartalmat próbál közvetíteni, mint az anyagi világ.
A kuchipudiban van egy jellegzetes tánc, ami csak erre a stílusra jellemző, és ami a spiritualitás felé törekvést szimbolizálja. Ez pedig a réztányéron való táncolás. A tányér a földttől, az anyagi világtól való elszakadás szimbóluma, a spirituális, magasabb értékek felé törekvés jele, hiszen, amikor a táncos a tányéron áll, lába nem érintkezik a földdel. A táncos "elszakad a földi léttől".
A kuchipudiban van egy jellegzetes tánc, ami csak erre a stílusra jellemző, és ami a spiritualitás felé törekvést szimbolizálja. Ez pedig a réztányéron való táncolás. A tányér a földttől, az anyagi világtól való elszakadás szimbóluma, a spirituális, magasabb értékek felé törekvés jele, hiszen, amikor a táncos a tányéron áll, lába nem érintkezik a földdel. A táncos "elszakad a földi léttől".
Az alábbi videóban egy ilyen táncrészletet láthatunk Yamini Reddy előadásában. Bár a táncos a tányéron táncol, a lépések és mozdulatok ugyanolyan kecsesek, kifinomultak és nehezek, mint egy "normál" darab előadásakor.
Üdv:
Zsuzsa
.
