Guru Tattwa - Olaszország és a Mester elv tisztelete

.

 

Gurur Brahma, Gurur Vishnu,
Gurur devo Maheswarah,
Gurur sakshat Parabrahma,
Tasmai Shri Gurave Namaha.

A Guru Brahma, a Guru Vishnu,
a Guru a hatalmas Lord Shiva,
a Guru valójában a legfennsőbb Lélek,
Előtted, igaz Gurunk, meghajlunk.

  

Amikor a kuchipudi tánc tanulásába belefogtam, nemcsak tánclépéseket, de úgynevezett shlokákat (verseket), is meg kellett tanulni. A fenti shloka volt az egyik legelső, amit megtanultunk. Mikor az ember belekezd bármi tanulásába, legyen az tánc, egy nyelv, egy szakma, annak elsajátításához gurut, vagyis mestert is választ.

A klasszikus indiai táncoknak, így a kuchipudinak is szerves része a spiritualitás. Nem lehet tőle elválasztani, mert ha a mozdulatokat csak magukban szeretnénk tanulni, akkor az olyan, mintha egy gyönyörű és illatos virág helyett inkább a műanyag változatát választanánk.

Így amikor az ember mestert választ, benne nemcsak a tanítót, de az Isteni megtestesülését is tiszteli. És anélkül, hogy az ember a mesterét, és a benne megnyilvánuló Isteni Erőt tiszteli, önmaga sem válhat igazi mesterré.

Mikor 10 évvel ezelőtt megismerkedtem a kuchipudival, már jó néhány éve gyakoroltam a Sahaja jóga meditációt. Ezt a meditációt Shri Mataji Nirmala Devi, a fenti képen látható indiai hölgy indította útjára. Shri Mataji egy igaz Guru volt, aki járta a világot és emberek tízezreivel ismertette meg a sahaja jóga meditáció örömét és nyugalmát. Azok, akik ezt a meditációt gyakorolják, a világon már szinte minden országban, otthon egyedül, kisebb-nagyobb helyi meditációs programokon, vagy akár nagy, több száz vagy ezer fős nemzetközi szemináriumokon gyakorolják ezt a fajta meditációt.

 

A múlt hétvégén én is egy ilyen szemináriumon vettem részt, Cabella Liguréban, Olaszország csodás hegyei között, sátorozós, félig-meddig nomád körülmények között. Ennek a szemináriumnak a központjában a Guru tattwa, vagyis a guru elv állt. Hogy a Gurut ne csak a mesterünkben tiszteljük, de saját magunkban is, hogy mi is mesterekké, saját magunk mesterévé tudjunk válni. Hogy meg tudjuk tartani magunkban a belső békét, és egyensúlyt, akkor is, amikor a külső körülmények lehet, hogy nem úgy alakulnak, ahogy azt mi szeretnénk.

Számomra a Sahaja jóga meditáció és a kuchipudi tánc közel áll egymáshoz. A meditáció által az ember megtapasztalja a valódi énjét, megtalálja a benne rejő örömet és békét, a kuchipudi táncban pedig a művészet erejével nyilvánítja ki azt mások felé. Mindkét úton fontos, hogy az ember önmaga mesterévé váljon, hogy a megfelelő irányba vezesse önmagát és hogy jobb ember és jobb táncos váljon belőle.

Ha Te is meg szeretnél ismerkedni a Sahaja jóga meditációval, szeretnéd otthon kipróbálni, akkor ezt az alábbi oldalon megteheted, és itt egy rövid kis videófilmet is megnézhetsz az olaszországi sahaja jóga szemináriumról, ahol én is részt vettem:

http://www.meditacionk.blogspot.hu/2012/07/guru-tattwa-hetvegeje.html

És még egy oldal, ahol szintén a sahaja jóga meditációban mélyedhetsz el:

http://www.jogameditacio.hu/

Kellemes, böngészést és hűsítő, örömteli meditációt kívánok Neked!

Üdv:

Zsuzsa

.

Te már önmagad Mesterévé váltál?

.

• Ha úgy érzed, hogy a mindennapokban igyekszel összeszedett lenni, vannak céljaid és tudsz azokra figyelni és rangsorolni őket,
• ha belevágsz valamibe, akkor kitartóan képes vagy követni az utadat és elkötelezni magad,
• ha igyekszel fejleszteni önmagad, és nem bánod, ha időnként szembe kell nézned a hibáiddal, hogy ki tudd javítani őket, vagyis elkezdtél önmagad mesterévé válni,
• azért hogy az életed egyszerűbbé, és örömtelibbé váljon, akkor ez a bejegyzés Neked szól!

Keleten a mesterré válás hosszú és kitartást kívánó útjának követése egy mester/guru keze alatt még manapság is követett hagyomány, ellentétben a nyugati világgal, ahol ez már teljesen eltűnt. Ha valaki el akar sajátítani egy művészeti ágat, spirituálisan akar fejlődni, vagy harcművésszé válni, stb., akkor sokáig formálódik egy mester, guru keze alatt. De egy híres, kiváló mestertől sok értelemben nem könnyű tanulni.

Indiában a guruk nem mindenkit fogadnak el tanítványnak (persze itt is akadnak kivételek, akiket jobban érdekel a pénz, minthogy kinek adja át a tudását.) Emiatt sokan tesztelik a tanítványt, ha nem is nyíltan, vagy egyenesen. (Ezt én is megtapasztaltam Indiában.) És ha el is fogadnak valakit tanítványnak, addig nem nyitják meg neki a tudás minden kapuját, amíg a tanítványon nem látják az elszántságot, elkötelezettséget, hogy komolyan tanulni akar és nem csak felszínesen érdeklődik.

Az igazi mesterek teljes elkötelezettséget várnak a tanítványtól, amit a tanítványak folyamatosan bizonyítania kell. Cserébe a mester vezeti, inspirálja a tanítványt, és olyan sikereket segít neki elérni, amiről a tanítvány lehet, hogy nem is álmodott.

Számos híres kuchipudi táncossal néztem videót, akik ugyanazt a stílusvonalat tanulták, mint amiben én is elmélyedtem Indiában, (vagyis Guru Vempati Chinna Satyamtól tanultak) és mindannyian azt vallották, hogy nagyrészt a mesterüknek köszönhetik azt, amit elértek, ő inspirálta és formálta őket azzá, amivé lettek.

Nagyon nagy áldásban van része annak, akinek egy igazi Guruja van a szó legmagasabb értelmében. Segít a tanítványnak, hogy egyre magasabb szintre érjen. Segit neki, hogy felépüljön benne a fegyelem és összpontosítás ereje. Mert amikor az ember "magára marad", ehagyja a mesterét, és önállóan próbál lábra állni, már nincs, aki vezesse, saját magának kell vezetnie magát, ami egy nagyon nehéz feladat. Tudnia kell, hogy mi a jó és rossz neki, mire van szüksége, merre kell mennie és mire kell összpontosítania, milyen hibáit kell kijavítania, vagyis önmaga mesterévé kell válnia.

Önmagunk mesterévé válni annyit tesz, hogy képesek vagyunk a körülmények fölé emelkedni és merünk nem megalkudni olyan dolgokkal, amit a környezetünk akar ránkerőltetni, ugyanakkor tudunk összpontosítani és rangsorolni. Képesek vagyunk kitartóan és fegyelmezetten követni a célunkat. Tudjuk magunkat belsőleg alakítani, ugyanúgy mint ahogy egy szobrász, aki kívülről alakítja a művét. Eltávolít róla minden felesleges anyagot, amíg előbukkan a szobor végleges, tökéletes formája.

De a mai világban sok olyan ember szaladgál, aki nem igazán önmaga mestere, aki nem képes rangsorolni, összpontosítani, és elkötelezni magát. Egyik dologból a másikba ugrik, kipróbál mindent. Felszínes ismereteket szerez sok dologból, és ha valaki megkérdezni, hogy mi az igazi célja, akkor lehet, hogy nem is tudna válaszolni. Mert nem önmaga mestere, nem tudja, hová vigyen az útja, mi legyen a célja, így nem is tudja elkötezni magát, hogy elmélyedjen valamiben, hogy azáltal önmagát és ezzel együtt a benne rejlő lehetőségeket is megismerje.

A kucsipudi, ez az ősi klasszikus indiai tánc, azonban nem az ilyen embereknek való. Ez a varázslatos indiai tánc igen mély és tiszteletteljes, kecsessé és dinamikussá teszi a művelőjét, ugyanakkor nagyon nehéz, összetett, és bonyolult. Így csak azoknak való, akiket nem tántorítanak el a kihívások, képesek kitartóan tanulni. Azoknak, akik nyitottak az élet finomabb szintje felé, akik szeretnének egy mélyebb, spirituális tartalmat megismerni és akik képesek elkötelezni magukat. Azoknak, akik igyekeznek önmaguk mesterévé válni.

Lehet, hogy úgy gondolod, hogy meglenne benned az elkötelezettség, de nem biztos, hogy megvan a tehetséged is. Ez nem baj. Több éve tanítok, és az a tapasztalatom, hogy nem a tehetség a legfontosabb a sikerek elérésében. Mindenki képes elsajátítani bármit, ha eléggé motivált belülről, kitartó és elkötelezett, vagyis képes guruként vezetni önmagát célja felé.

A tehetség egy másodlagos dolog, az első és legfontosabb az elkötelezettség és kitartás. Nem mondhatnám magamról, hogy nagyon tehetséges lettem volna a kuchipudiban. Amikor elkezdtem táncolni, voltak olyanok, akik sokkal jobbak voltak a csoportban, mint én. De engem elvarázsolt ez a tánc, elégedettnek éreztem magam egy-egy óra végén, még akkor is ha a nyelvem lógott a végére. A kuchipudiban van valami, ami feltölt minden óra végére, és ez nem csak a mozgás öröme. Sok munkát igényel és nem könnyű megtanulni, de a tanulás folyamata is örömet ad.

Mivel tudom, hogy milyen ritka gyöngyszem és mennyi örömet tud adni ez a tánc, ugyanakkor milyen kemény munkával lehet megszerezni ezt a tudást, olyanonknak szeretném átadni, akik nem csak felszínesen érdeklődnek ez iránt a varázslatos és ősi tánc iránt, de szeretnének jobban elmélyedni benne és megtapasztalni, hogy sokkal örömtelibbé, dinamikusabbá, lendületesebbé, és összeszedettebbé válnak, valamint fizikailag és belsőleg is jobb formába jönnek. Mindezt úgy, hogy egy, a nyugati ember számára teljesen új és ismeretlen táncot tanulnak meg, ami gyökeresen eltér minden mozgásformától, amivel eddig találkoztak.

Lehet, hogy már sok videót néztél meg vagy bejegyzést olvastál el itt a blogon, de élőben még nem láttad ezt a táncot. Nem tudod, hogy a valóságban hogyan zajlik egy óra, mit fogsz tanulni az órákon, stb... Szeretnéd egy kicsit jobban megismerni ezt a táncot, mielőtt úgy döntesz, hogy elmélyülsz benne.

Gyere el a bemutató órára, ismerkedj meg egy kicsit jobban a kucsipudival, az indiai táncok gyöngyszemével. Éld át Te is ennek a varázslatos táncnak az örömét, tudj meg többet erről a táncról feltételek nélkül.

A részletekhez kattints a képre:




Még egyszer a bemutató óra helyszíne és időpontja:

2011. szeptember 29., csütörtök, 18:00-19:00 óra
Alajos Utcai Közm. Alapítvány, Pécs, Alajos u. 2/2


Várlak sok szeretettel!


Üdv:

Zsuzsa

.