2013. július 31., szerda

Csak nézd meg és élvezd!

.
"Amerre a kézmozdulat megy,
arra követi a tekintet,
amerre a tekintet vezet,
arra követi az elme,
amerre az elme halad,
arra követi a hangulat,
ahol a hangulat megnyilvánul,
ott ébred fel a rasa (érzelem)." Abhinaya Darpana

Ezzel a rövid kis idézettel szeretnék Neked ajánlani egy gyönyörű zenére koreografált csodálatos darabot. Szavak nélkül mutatja meg az érzelmek és cselekvés, a nappal és éjszaka, a férfi és női oldal mögött húzódó egységet, és vezet el oda, ami túl mutat az anyagi világon, de mégis megnyilvánul benne. Minden klasszikus indiai tánc ezen a határvonalon mozog és próbálja a mozdulatok segítségével ábrázolni azt amit, szavakkal nehéz kifejezni: a lélek örömét.

Csak nézd meg és élvezd!




Üdv:
Zsuzsa










.

2013. július 19., péntek

Változások kora

.
A minap megint megváltoztak az e-mail fiókom beállításai, már nem tudom hányadszorra. De nem csak ez változik folyamatosan, hanem a blog-, a videó-, a szöveg-, és egyéb szerkesztői felületek is, a telefonokról, számítógépekről, egyéb elektromos kütyükről, jogszabályokról és ki tudja még miről nem is beszélve.

Te hogyan bírod ezt a folyamatos változást? Én bizony sokszor nagyon feleslegesnek érzem őket. Ne érts félre, nem azt gondolom, hogy ragadjunk le egy szinten, és onnan ne lépjünk tovább. Kell a fejlődés, a változás, kell hogy új dolgokat tanuljunk, hogy folyamatosan képezzük magunkat, hogy legyen körülöttünk, az életünkben változás, de nem a felszínen és folyamatosan. 

Sokszor úgy érzem, hogy a változtatások, újdonságok csupán azért jelennek meg, mert az emberek annyira fel vannak pörögve a mai felgyorsult életben, hogy az életmód lendülete viszi magával őket. Nem tudnak elmélyedni semmiben sem, mert olyan lendületben vannak, és az állandóan megjelenő újdonságok még tovább ragadják őket magukkal. Ez egy ördögi kör. A pörgés még több újdonságot követel, mert a régi dolog már unalmas, és a folyamatos változás még tovább pörgeti az embereket. Nagyon nehéz ebből kiszakadni. És aki benne van ebben a mókuskerékben nem is tud leállni, ha hirtelen eltűnik a rohanó hétköznapok világa, és egyszer csak csendességbe kerül. 


Ha egy ilyen örökké pörgő ember eltéved egy kis faluba, hogy élvezze a vidék csöndjét, 2-3 nap után elunja magát, nem tud magával mit kezdeni, mert a csönd, az állatok, a természet már túl kevés inger neki, és valami extra élményre vágyik. Nem tud megnyugodni, mert a benne lévő pörgés vinné tovább, mint egy futószalag. Esetleg Te is ilyen vagy?

Ezért van az is, hogy az emberek mikor elkezdenek valami új dolgot megtanulni, sokan már az elején, mások pedig félúton feladják, mert nem tudják élvezni azt, amit csinálnak, nem tudják élvezni a tempót amivel haladnak, azonnal az út végére akarnak érni, hogy aztán valami másba kezdjenek.

A klasszkus indiai táncok műfaja pedig pont olyan, ami megköveteli a kitartást, az odafigyelést, és nem lehet vele rohanni. Évekig tart, amíg az ember elsajátít egy stílust. És ezt az indiai mesterek figyelembe is veszik. A csoportban mindenkinek egyformán el kell tudnia sajátítania minden lépést, slokát (ritmusos verset), kéztartást, amíg továbbléphetnek a következő lépcsőre. De Nyugaton ez nem igazán működik így. 


Nemrég olvastam egy osztrák bharatnatyam (szintén egy dél-indiai klasszikus táncstílus) mesterrel készült interjút, aki szülőhazájában tanít, hogy bár ő a tradicionális táncoktatást követi, amit Indiában tanult, meg kellett újítania a tanítási módszerét, mert a tanítványai nehezen viselték a lassú haladást. Elmondta, hogy a lépések tanításához ki kellett találnia egy koreográfiát, amelynél a táncosok nem csak egy helyben álltak és a lépéseket ismételték, de más-más alakzatot kellett ehhez felvenniük.

Bevallom, hogy tanítás folyamatába néha én is becsempésztem néhány újítást. Például, amikor a lépések felénél jártunk, megtanítottam már egy rövid slokát (egy rövid, lassú versre alapuló darab, amely minden szavát elmutogatja a táncos), illetve egy jatit (lépéskombinációkból álló sorozat, egy tiszta tánc elem) is, mert azt éreztem, hogy bár a puszta lépéstanulás is kihívás volt, kellett valami újdonság a tanítványaimnak, ami új élményt jelent.

De ezt élvezem a kuchipudiban, hogy megvan benne az állandóság, a lépések, kézjelek, arckifejezések formájában, amelyek évszázadokon át alig változtak, viszont ezek segítségével az ember végtelen, változatos kombinációkat építhet fel a kreativitásával, hogy másoknak új élményeket nyújtson. Megvan benne az állandóság, és a dinamizmus, változás ereje is, amely segít abban, hogy gyakoroljuk, megőrizzük az egyensúlyt, amiből a mai világ olyan sokszor akar kibillenteni.



Üdv:
Zsuzsa











.

2013. június 29., szombat

Hétvégi program videóval


Múlt hétvégén egy nagyon csodás helyen jártam, ahol nemcsak feltöltődhettem, de lehetőségem nyílt arra is, hogy egy kis ízelítőt adjak a kuchipudiból az érdeklődőknek. És hogy hol voltam, és milyen alkalomból, és hogyan sikerült az előadás? Az alábbiakból és az erről készült videóból megtudhatod.

A múlt hét végét Szlovákiában, festői környezetben, a Tátrában töltöttem, a Skalka hegyen, egy Sahaja jóga meditációs szeminárium keretében. A sahaja jóga meditációt már évek óta gyakorlom, melynek lényege, hogy az ember el tudja érni a gondolat nélküli állapotot, erőlködés nélkül, és hogy ez által meg tudja tapasztalni az elme csendjét, és a béke és nyugalom állapotát. Ha szeretnél többet megtudni erről a meditációról, vagy kipróbálni, akkor látogass el ezekre az oldalakra:

http://www.jogameditacio.hu/,

vagy http://www.meditacionk.blogspot.hu/




Az ilyen szemináriumok alkalmával, mint most is, a meditáció áll a programok középpontjában, de esténként vannak zenés programok is, ahol énekes, táncos előadások vannak, és együtt is éneklünk és zenélünk. Szombat este egy ilyen alkalom volt, ahol én is előadtam két kuchipudi darabot. Ezekből, illetve az este néhány előadásából láthatsz részleteket az alábbi videóban, amit a férjem, András, a fent ajánlott egyik oldal, a MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán című blog szerkesztője készített.

Ezek az alkalmak mindig nagyon örömeteliek és ezek után az ember igazán kipihenten és feltöltődve érkezik haza. Nézd meg Te is az alábbi videót, hogy Te is részese lehess egy kicsit azoknak az élményeknek, amit a szeminárium résztvevői is átéltek!






Üdv:

Zsuzsa







.

2013. június 13., csütörtök

Benned megvan ez a tulajdonság?

.
Tudod, hogy van egy tulajdonság, ami nem csak a kuchipudiban, de a mindennapi életedben is nagyon fontos? Ez lehet a vízválasztó abban, hogy a táncos mozdulata lágy és szemet gyönyörködtető lesz-e, vagy durva, vagy hogy sikerrel veszed-e az akadályokat és kihívásokat a mindennapi életedben vagy sem.

Ez a tulajdonság teszi lehetővé, hogy a táncos olyan mozdulatokat hajtson végre, amelyekre egy átlagos, hétköznapi ember nem képes, vagy hogy olyan feladatokat hajts végre, amelyek előbbre visznek az életben, legyen szó munkáról, magánéletről, vagy hobbiról. 

Szeretnéd megtudni, mi ez a tulajdonság? A rugalmasság. A rugalmasság az, ami előnyt jelenthet Neked másokkal szemben, és abban, hogy elérd a kitűzött célodat. 

Manapság, ahogy a modern élet egyre nagyobb komfortot kínál, az emberek is egyre kényelmesebbé kezdenek válni. Egyre nehezebb számukra, hogy olyan dolgokat hajtsanak végre, ami a megszokott komfort zónájukon kívül esik. Ha valami nem a megszokott módon történik, és új megoldás kell rá, bizony sokan inkább megtorpannak és feladják a küzdelmet, még akár ha csak arról is van szó, hogy egy kicsit gyalogolni kell a buszozás, vagy autózás helyett.

Pedig ha rugalmasak vagyunk, sok olyan élményben és kalandban lehet részünk, amivel nem számoltunk, de később meghatározó része lesz életünknek. A merevség nem csak a táncban, de a mindennapi életben is hátráltat bennünket. 

Annak idején, amikor elmentem Indiába, hogy kuchipudit tanulhassak én is sok akadályba ütköztem, amíg végül elértem a célomat. Ha Indiába megy az ember, ott bizony nagyon rugalmas hozzáállás kell, mivel a kultúra és az emberek gondolkodásmódja teljesen más, mint itt nálunk. Így fordulhatott elő, hogy a gondos előkészületeim ellenére, már Indiában, az első órán derült ki, hogy a mester, akit indiai ismerősök kerestek számomra Indiában, bizony nem kuchipudi, hanem egy teljesen más klasszikus indiai táncstílus, a bharatnatyam képviselője volt! Így nem tehettem mást, mint hogy helyben kezdtem el mesterek, illetve iskola után kutatni. Különböző okoknál fogva egyik lehetőség a másik után esett ki, míg végül több telefon, személyes látogatás, megbeszélés, kaland és egy több száz kilométeres út után végül eljutottam a Shri P. K. Salve Akadémiára, és végre azzal foglalkozhattam, amiért mentem, a kuchipudival. 

Ehhez elég rugalmasan kellett kezelnem a felmerülő akadályokat. Volt, hogy valakinek elmeséltem az indiai tanulmányutam történetét, és azt mondta, hogy bizony ő visszafordult volna. Szerencsére én nem tettem meg, és így kivételes élményeket és tudást oszthatok meg másokkal. Ha minden simán és tökéletesen alakult volna, nemcsak egy kalanddal lennék szegényebb, de kevesebb tapasztalatom is lenne, amit a későbbiekben kamatoztathatnék. Mindamellett elestem volna egy lehetőségtől, amit azóta sem sikerült még egyszer kihasználnom.

Ezért ha esetleg úgy érzed, hogy rugalmasság tekintetében nem állsz túl jól, akkor van egy jó hírem! A rugalmasság is, mint sok minden más tulajdonság, fejleszthető. Fizikai és átvitt értelemben is. Nem kell hozzá más, mint egy kis bátorság, és hogy elhidd Magadról, hogy képes vagy a megrögzött és megszokott dolgokat túlhaladni, tanulni és fejlődni!


Üdv:
Zsuzsa







.


2013. május 28., kedd

Ezek vagytok Ti

.
Már több mint 3 éve írom ezt a blogot Nektek, azoknak, akiket érdekel a kuchipudi, ez a gyönyörű klasszikus indiai tánc, és most gondoltam, néhány mutatóval összegzem, kik is vagytok Ti, akik ezt a blogot látogatjátok, olvassátok és böngészitek.

Eddig összesen 7705-en olvastátok a bejegyzéseket
a legnagyobb számban a következő helyekről:

Budapest - 3138 fő
Baranya megye - 1258 fő
Pest megye - 349 fő
Csongrád megye - 287 fő
Fejér megye - 244 fő

A legjobban a következő három bejegyzés érdekelt benneteket:

512-en olvastátok:
Nataraja (Síva) - a tánc ura

511-en olvastátok:
Shri Ganesha, az akadályok elhárítója

363-an olvastátok:
Az indiai ékszerek világa


Az első kettő adat mutatja, hogy sokatokat fogott meg ennek a táncnak a spirituális oldala. A legutolsó pedig igazolja a tényt, hogy a többségetek hölgy, akit nem hagy hidegen az ékszerek világa.

A bloghoz kapcsolódó videók közül

összesen 3472-en néztétek meg a pécsi kuchipudi órát:
https://www.youtube.com/watch?v=i7ncTb3mtcw
2029-en a nagykanizsai bemutatót:
https://www.youtube.com/watch?v=MTRP7WbOKQM
és 1040-en a blogköszöntőt:
https://www.youtube.com/watch?v=Hb1TNrbWFzM

Köszönöm, hogy 3 éve 3 hónapja és 14 napja követitek a bejegyzéseket!

Üdv:
Zsuzsa







.

2013. április 29., hétfő

Tudod milyen jeles nap van ma?

.
Ma van a tánc világnapja, amit a világ minden táján rendezvényekkel, táncműsorokkal és különböző programokkal ünnepelnek. Így szeretném, ha Te is részesülnél egy kicsit ma a tánc, és elsősorban a kuchipudi öröméből, és ehhez az alábbi videót szeretném ajánlani Neked.

A videón szereplő hölgy Shantala Shivalingappa, aki Indiában született és tanulta a kuchipudit, és aki igyekszik a világ minden tájára eljuttatni ennek a gyönyörű táncnak az üzenetét. Egy olyan ritka táncos, aki  nemcsak nagyon könnyedén és légiesen táncolja a kuchipudit, de akinek előadása az ember lelkéig elér, és maga a néző is átérezheti a tánc örömét, amikor őt látja a színpadon.

A videóban egy egész estés előadás részleteit láthatod. Lesz tiszta tánc, olyan darabrészletek, amelyek történtet mesélnek el, és betekintést kaphatsz a kuchipudi egyik jellegzetes darabjába, a tarangamba, réztányáron történő táncolásba is. És megláthatod azt is, hogy egy indiai dobos milyen gyorsan is tud dobolni.

Boldog Táncnapot!






Üdv:
Zsuzsa












.

2013. április 22., hétfő

A boldogító NEM

.
Előfordul olyan az életedben, hogy valaki megkér valamire, de Neked nincs kedved megtenni, amit az illető kér, de nem tudod, hogy mondj nemet? Ezt Indiában nagyon érdekesen oldják meg az emberek, és ez egy olyan dolog volt, amit eleinte nem tudtam hová tenni, de aztán rájöttem, miért is választják ezt a megoldást...

Egyszer egy zenés esti programon vettem részt Indiában, és le szerettem volna ülni valahová. (Ez egy szabadtéri program volt, és az emberek a földön ültek, ami nem ritka ebben az országban.) Megkérdeztem a legközelebb a földön ülő hölgyet, hogy szabad-e a hely mellette. A hölgy nem mondta, hogy igen, de azt sem mondta, hogy nem, csupán ingatta a fejét jellegzetes, indiai módon, (amit szóban elmondani nem lehet, legfeljebb szemléltetni) amiből az ember kiértheti az igen és a nemet is. Mivel nem tudtam hová tenni a választ, inkább arrébb mentem. 

És ez még jó néhányszor előfordult Indiai tartózkodásom alatt, hogy valakitől megkérdeztem valamit, és a jellegzetes fejmozgásos választ kaptam. Egy idő után rájöttem, hogy ez valóban az igen és a nem között van, mert valójában ilyenkor nemet szeretnének mondani, de nem akarnak megbántani azzal, hogy nemet mondanak, így egy igen és nem közti válasz születik, és rád bízzák, hogyan értelmezed a dolgot.

A másik dolog, amit az indiaiak tesznek, ha olyan dolgot kérsz tőlük, amit nem szeretnének megtenni, az hogy bőszen bólogatnak, és rád hagyják, amit szeretnél, és aztán ők úgy csinálják a dolgot, ahogy ők szeretnék, ami egy európai ember megint csak érthetetlen, hogy akkor miért nem mondanak ellent. De az ok itt is megint ugyanaz, hogy nem akarják az embert megsérteni azzal, hogy nemet mondanak neki.

Ez bizony itt a mi kultúránkban is sokszor előfordul, hogy az emberek nem mondanak egyenesen nemet, és ezzel elnyújtanak olyan nehézségeket, dolgokat, amik egyszerűen orvosolhatók lennének, anélkül, hogy egy másik ember idejét és energiáját feleslegesen rabolnánk.

Ezért van az, hogy ha valaki eljön a kuchipudi óráimra, én mindenkit örömmel fogadok, de el is mondom mindenkinek, hogy ha néhány óra után úgy érzi, hogy mégsem neki való ez a táncfajta, bármilyen ok miatt, és nem szeretné folytatni a tanulást, akkor nyugodtan mondja meg. Nyugodtan mondjon nemet, mert előfordul, hogy az ember nem azt kapja, amire számít, és nem kell, hogy kellemetlenül érezze magát emiatt.

Mert egy egyszerű nem, sokszor hatékonyabb megoldás, mint egy elhúzódó igen.

Üdv:

Zsuzsa









.