Nescafét vagy hagyományos kávét?

.

Szereted a kávét? És szoktál kávézni? És ha igen, akkor hogyan? Szereted a régi, hagyományos kis kotyogós kávéfőzőn lefőzni a kávét, és hagyni, hogy a konyhát betöltse a finom kávéillat? Netán Te vagy az is, aki az általad gondosan kiválasztott kávéfajtát otthon megőrli, hogy a legfinomabb kávét ihasd? És aztán lassan, élvezettel elkortyolgatod a családod vagy egy jó könyv társaságában.

Vagy nincs ilyesmire időd, energiád, mert folyton rohansz és örülsz, hogy a nescafédat el tudod készíteni, és meginni mielőtt belecsapnál az elvégzendő dolgok garmadába? Már az is sikernek számít, hogy egy kis koffeint magadhoz tudtál venni, hogy elég lendületed legyen a tennivalók kivitelezéséhez?

Bevallom én az előbbi csoporthoz tartozom, és igyekszem megadni a módját a kávézásnak, de ezt inkább csak a nyugodt hétvégeken tudom megtenni. Nem azért iszom a kávét, hogy pörögjek, hanem az íze élvezetéért, de ahhoz, hogy kellő hangulatban tudjam elfogyasztani a kávét, bizony kényelem kell és idő, nem lehet sietni, meg kell adni a módját. Ezért is örülök, hogy most kaptunk ajándékba egy igazi, kis kézi kávédarálót, így innentől tökéletes lesz a "kávéfőzési ceremónia". A frissen darált kávé zamatos illata már önmagában felvillanyozza az embert. Ami utána következik, már csak hab a kávén.

De bizony a mai világ egyre inkább abba az irányba tereli az embert, hogy ne csak instant kávét igyon, de instant életet is éljen. Mindent a lehető leghamarabb el kell érni, és nem baj, ha az a dolog az eredetire már csak külsőségeiben hasonlít, és nem sok tartalom van mögötte, a lényeg, hogy hamar megkaptuk! Így az ember nemcsak a kávékészítés ceremóniájának élvezetét veszti el, de nem tudja, és nem is nagyon akarja a kitűzött célok felé vezető sokszor hosszú utat követni, és meglátni az utat szegélyező sok-sok szépséget és élvezni az út megtételét, hanem egyszerűen csak oda akar érni, hogy megkapja vágyai tárgyát. Pedig bizony sokszor az elért cél előtt megtett erőfeszítés az, ami az elért célt számunkra értékessé és élvezetessé teszi. 

Bizony a kucsipudival is így van. Amíg az ember a színpadon állhat, hogy egy gyönyörű darabot a legmélyebb kifinomultsággal és a szemet gyönyörködtető ruhában és ékszerekben előadjon, addig hosszú az út, de élvezetes, ha az ember megtanulja értékelni és élvezni, ahogy egyre bonyolultabb lépéseket tud elsajátítani és egyre több mozdulatot tud gyönyörűen bemutatni. Nemcsak az előadásban, de minden gyakorlásban és mozdulatban örömét leli! És így a végeredmény már csak hab lesz a kávén!

Ne feledd, bármit is céloztál meg, próbáld meg az odavezető utat is élvezni, és meglátod, hogy a végeredmény sokkal felemelőbb lesz!

Üdv:

Zsuzsa

.

Örömteli, fényes Diwalit kívánok Neked

 .

Most már egyre rövidebbek a nappalok és egyre hosszabbak az éjszakák, és ez az időszak az, amikor Indiában a Diwalit, a fény ünnepét megülik. Ezen az estén minden otthonban mécseseket, lámpásokat gyújtanak, amelyek  beragyogják az éjszaka sötétjét, hogy fényükkel jólétet, gazdagságot, jószerencsét és kedvezőséget hozzanak a ház minden lakójának.

 

Ez az ünnep India néhány államában nemcsak a fény ünnepe, de az Új Év kezdetét is jelenti. Így én is kívánom Neked, hogy az elkövetkező időszak, Új Év meghozza Neked mindazt a jólétet és kedvezőséget, amely örömére a Diwali fényei meggyúlnak Indiában.

Örömteli és fényes Diwalit kívánok Neked!


Üdv:

Zsuzsa











.

Isteni, égi táncosnők

 .

Az indiai mitológia szerint ők az apsarák, akik gyönyörű, fiatal és kecses hölgyek. Az égi, isteni királyság urának udvarában élnek, és sokan közülük az udvari zenészekhez mentek feleségül.

És hogy hogyan táncolnak az égi királyság udvarának táncosnői?

Olyan gyönyörűen, hogy azt leírni nem lehet, azt látni kell, amit az alábbi videó segítségével meg is tehetsz.

 

A koreográfia címe: apsarák.
A táncosnők valóban az égi udvart hozzák el a földre kecsességükkel, varázslatukkal, dinamikusságukkal és szépségükkel. Ha az égben táncra perdülnek az apsarák, és láthatnád őket, akkor bizonyára ilyen élményben lenne részed.  

Üdv:

Zsuzsa















.

Sok eltelt, egy kevés van még

.

Történt már veled olyan, hogy valamivel már nagyon sokat foglalkoztál, nagyon sok időt fordítottál rá, és mégis úgy érezted, hogy az egész csak időpocsékolás, és már azon gondolkoztál, hogy feladod a dolgot. Vagy esetleg olyan régóta vagy benne egy nehéz szituációban, hogy azt hiszed, sohasem látod meg az alagút végén a fényt? Akkor a következő indiai népmese Neked szól.

Egy táncelőadás történetén keresztül mondja el, hogy az emberek a türelmük és kitartásuk próbatételét hogyan élik meg, hogyan reagálnak rá. Kiből a jót, kiből a rosszat hozza elő, van akinek segít abban, hogy fejlődjön, jobb emberré váljon, van akinek nem.

A történet egy táncos társulatról, egy táncelőadásról és a sokféle nézőközönségről szól. Egy táncos rengeteg munkát fektet egy szép előadásba, de van, hogy az előadás közben elfárad, és bizony erőt kell merítenie akár magából, akár másból, hogy az előadást méltóképpen tudja befejezni, és a közönségnek örömet tudjon szerezni.

Nem lehet, hogy a rengeteg befektetett munka, energia, idő kárba vesszen, és pont  beteljesülésének küszöbén foszoljon szerte az álom. Bizony sokszor van, hogy a legutolsó lépések megtétele a legnehezebb. De aki megteszi ezeket, az elnyeri méltó jutalmát, és ezzel másoknak is erőt adhat, hogy ők is beteljesítsék álmaikat.  És most következzen a mese:

Sok eltelt, egy kevés van még (Gudzsaráti népmese)

Egyszer történt Indiában, Gudzsarát királyságban, hogy a fővárosba táncos-énekes társulat érkezett. A társaság egyik táncosnője messze földön híres volt szépségéről és tehetségéről.Gudzsarát királya üzent a táncmesternek, hogy ő maga is személyesen látni kívánja az ünnepséget. Az üzenettől az egész társulat nagyon izgatott lett: a király megtiszteli jelenlétével az estét! Lázasan folytak az előkészületek.Az ünnepi esemény estéjén meg is érkezett a hatalmas táncsátorba a király és a királynő, és elfoglalták ülőhelyüket. A testőrök a közelben vigyázták minden mozdulatukat. Nagy tömeg verődött össze, a közönség majd kinyomta a sátor oldalát.

Ült a nézők közt egy vándor remete is. Az emberek mosolyogva mutogattak felé: mi keresnivalója lehet egy táncesten egy vándor remetének?
Folyt a tánc. A híres és szépséges táncosnőnek annyit kellett táncolnia, hogy a végére már alig bírta, teljesen kifulladt. A táncmester a függöny mögül biztatta. Még egy tudós, költői nyelven írott kis versecskét is elszavalt neki, hogy új erőre kapjon:

Sok eltelt, egy kevés van még,
tarts ki, s dolgodat szépen tedd!
Ne add fel, szedd össze erőd:
fényes jövő áll előtted!

Eme lelkesítő versecskétől a táncosnőt mintha kicserélték volna, frissen, mosolyogva folytatta gyönyörű táncát. El is nyerte a király és a királynő tetszését. A közönség is lelkesen tapsolt. Befejeződött a táncest.

A táncmester fogta az adománygyűjtő tálat, és körbe járt. Az emberek beledobtak annyi pénzt, amennyit jónak láttak. De akkor furcsa dolog történt.

A nézők között ült egy kereskedő, a fiával együtt. A fiú előkapott egy kést az övéből, hirtelen lenyisszantott egy fürtöt az apja hajából, és azt dobta a tálba. Amint ez megtörtént, a kereskedő felpattant, és boldog mosollyal táncra perdült. A táncmester sehogyan sem értette a dolgot. Hordta tovább körbe-körbe a tálat. Ahogy odaért a vándor remetéhez, az leakasztotta nyakából a rózsafüzért, és azt adta adományként. Aztán odaért a fiatal királyfihoz: az drágakövekkel kirakott arany fülbevalóját nyújtotta át neki.

Mikor a király következett, kíváncsian kérdezte a táncmestert:

- Ki fia-borja ad hajtincset adományként?

A táncmester rámutatott a kereskedő fiára. Odahívatták a fiút.

- Miféle furcsaság ez, hogy hajtincset adsz adományként? - kérdezte a király.

A fiú válaszolt:

- Királyom! Én tanulatlan vagyok, írni-olvasni sem tudok. Apám gazdag, de nem taníttatott. Mikor a táncmester egy tudós verssel biztatta a táncosnőt, én abból bizony egy szót sem értettem: nem olvastam én soha életemben verset. Nagyon felmérgesedtem, és dühömben lenyisszantottam apám egy hajfürtjét.

- De hát, felség! A fiú apja még örömtáncot is járt! - kiáltott fel éretlenül a táncmester.

Odahozták a kereskedőt, aki így válaszolt a király kérdésére:

- Bevallom, és szánom-bánom a bűnömet: nem taníttattam a fiamat, buta maradt, mint a tök. De elvághatta volna a torkomat is azzal a késsel. Megúsztam: ezért jártam örömtáncot.

- Ó, értjük már! - kiáltott fel a király és a királynő. - De ki adta ezt a rózsafüzért ajándékba?

Előállt a vándor remete.

- Le vagyok kötelezve a táncmesternek - kezdte. - Azt mondta a versben a táncosnőnek, hogy "egy kevés van még", meg "fényes jövő áll előtted". Úgy éreztem, nem is neki, hanem nekem mondja. Gyerekkorom óta lemondásban, szegénységben élem a vándor remeték életét. Van még egy kevés az életemből. Megtapasztaltam a lemondás világát, miért ne tapasztalhatnám meg az örömök világát is? Hátha viszem még valamire! A rózsafüzérre nincs már szükségem, ezért adtam adományként.

- Ó, értjük már! - kiáltott fel a király és a királynő. - De ez az arany fülbevaló mintha a fiamé lenne, a királyfié! Hát ő is köztünk van?

- Igen, felséges apám! Itt vagyok! - ugrott oda a királyfi. - Itt ültem mögötted egy kevéssel. Azért adtam oda a drágaköves fülbevalómat, mert én is nagyon hálás vagyok a táncmesternek a versért. Nekem is felnyitotta a szemem.

- Neked is felnyitotta a szemed, fiam? - szólt a király csodálkozva. - Miért, be volt csukva?

- Igen, be volt csukva hosszú időn át - válaszolt a királyfi könnyes szemmel. A király és a királynő döbbenten figyelték, ahogy a királyfi leborul a lábuk elé. Halk szipogása lassan keserves sírásba ment át. A táncmester most már aztán semmit nem értett. A királyfi összeszedte magát, és felpillantott a királyra:

- Atyám, bocsáss meg nekem! Összeesküvést szerveztem ellened, meg akartalak gyilkolni.

- Mit beszélsz, kisfiam? - dadogta a királynő.

- Az igazat, anyám - válaszolta a királyfi a királynőre függesztett tekintettel. - Hosszú ideje azért imádkozom, bárcsak meghalna apám, és én ülhetnék végre a trónra. Az istenek nem hallgatták meg a kérésemet. A végén elhatároztam, hogy a kezembe veszem az ügyet, és magam végzek a királlyal. De mikor a táncmester azt mondta a táncosnőnek, hogy "tarts ki, s dolgodat szépen tedd!" meg "sok eltelt, egy kevés van még", úgy éreztem, egyenesen hozzám szól. Ha ennyi időt tudtam várni a trónra, egy keveset még igazán tudok várni! Úgyis az enyém lesz egyszer. Miért követnék el ilyen meggondolatlanságot? A táncmester verse megmentett az apagyilkosság rettenetes bűnétől!

A király és a királynő a táncmester csodatevő versén ámuldoztak. A király fele királyságát akarta odaadni a táncmesternek, de az így szólt:

- Felséges királyom! Nem vagyok én erre méltó. Nem bölcsességem eredménye ez a vers, csak a dolgok furcsa összjátéka okozta a csodákat.

A király és a királynő ezen aztán még jobban elcsodálkoztak. A király hatalmas évjáradékot rendelt ki a tánccsoportnak, amiből messze földön híres előadásokat rendeztek hosszú-hosszú éveken át.

Forrás: terebess.hu

Üdv:

Zsuzsa

.

India Művészete Fesztivál és Tánckurzus

.

Így, nyár végén, szeretnék figyelmedbe ajánlani egy klasszikus indiai táncprogramot, ha Debrecen környéki vagy, vagy esetleg a héten arra jársz.

A fesztivál keretében belekóstolhatsz két klasszikus indiai tánc, a bharatnatyam és az odisszi alapjaiba, valamint a záróeste alkalmával megcsodálhatod ezt a két stílust a színpadon is, az oktatók, illetve a Szundari tánccsoport közreműködésével.

Két gyönyörű táncelőadást láthatsz majd egy este alatt. Az egyik a Szundari Tánccsoport - Mészáros Adrien vezetésével - varázslatos előadása, amely során kelet-indiai táncokat láthatsz.

A másik B. Meenakshi Dóra bharatnatyam, klasszikus dél-indiai, szemet-gyönyörködtető táncbemutatója lesz.

Mindkét előadó évek óta tanulja, gyakorolja, és tanítja az általa választott táncstílust. Számos indiai tanulmányúton vettek részt, és többször is meghívták mestereiket Magyarországra. Az Indiában és mestereiktől elsajátított tudást autentikusan adják át az óráikon. 

Vegyél részt akár az órákon, akár az előadáson, biztos, hogy általuk India, és az indiai táncok varázsának élménye Téged is magával fog ragadni!

További részletekhez kattints a plakátra:

 

Kellemes fesztivált kívánok Neked!

Üdv:

Zsuzsa









.

Az indiai függetlenség napja

 .

Ma van annak a napnak az évfordulója, amikor India felszabadult a brit uralom alól 1947. augusztus 15-én. Az ország az indiai felszabadítási mozgalom eredményeként nyerte el a függetlenségét, de ez a felszabadulás nemcsak Indiának, az indiai embereknek hozta el a függetlenséget, hanem a klasszikus indiai táncoknak is.

A régmúltban Indiában a klasszikus indiai táncok őseit elsősorban fitatal lányok mutatták be a templomokban, az Isteni Erő felé történő felajánlásként, annak tiszteleteként. A táncra az egyéni lélek, és az Isteni lélek közötti egyesülés eszközeként tekintettek.

Mikor az angolok meghódították Indiát, a kultúrát sem hagyták érintetlenül. Ők a táncban nem a tanulás eszközét és a morális hagyományok jelképét látták. Nem látták a táncok szakrális értékeit sem, ezért betiltották a templomi táncokat, sőt a nyilvános előadásokat is, mivel az erkölcstelenség terjesztőjének tartották azokat. Ezzel az indiai táncok hanyatlásnak indultak.

Szerencsére India függetlenségének elérése után újra elkezdték felfedezni ezt a műfajt, és nemcsak a klasszikus stílusokat, de a néptáncokat is. Újra virágzásnak indult ez a művészeti ág, és India függetlenségének köszönhetően már nemcsak szülőhazájukban, de a világ egyre több táján lehet ezeket a táncokat csodálni és tanulni. Így India függetlensége által Te is részese lehetsz ennek a varázslatos kultúrának, és új élményeket tapasztalhatsz meg, akár a világ ezen szegletében is!

Üdv:

Zsuzsa







.

Érdekességek egy kuchipudi darabból

. 

Lassan mondhatjuk, hogy olyan meleg van itt nálunk is, mintha Indiában lennénk, legalábbis most a napokban. És bizony úgy néz ki, hogy ez még egy jó darabig el fog tartani. És hogy ne csak a hőség idézze Indiát, szeretném ajánlani Neked az alábbi gyönyörű darabot, ami Shri Saraswatiról, a művészetek és tudás istennőjéről szól. (Róla részletesebben olvashatsz itt.)

Ez a darab azért is érdekes most, mert múlt hétvégén tartottuk az első haladó kuchipudi tánctáborunkat Pécstől nem messze, Feked faluban. A tánctábor egyik fontos része volt, hogy megtanultunk egy jatit (dzsáti), egy hosszabb lépéskombinációkból álló sorozatot, ami ebben a darabban is benne van, és 4:35-4:50-ig tart. Ez a lépéskombináció, csak tiszta tánc elemeket tartalmaz és egy meghatározott ritmusmintára épül.

A kuchipudi darabok zenéje karnatikus, vagy dél-indiai zene, és a táborban egy kicsit ismerkedtünk a karnatikus zene ritmusvilágával is.  Ezeket a ritmusokat a darabokban elsősorban a dob, illetve a kis cintányérok adják, illetve az a személy, aki a cintányérokon játszik, mondja is ezeket a ritmusokat. Amikor a ritmusokat tanuljuk, akkor nemcsak mondjuk, de a tenyéren és az ujjainkal is számoljuk. És ritkán ez is benne lehet a darabokban, mint ahogy ebben az előadásban is látható, hogy néhány ütemet az egyik táncos a kezével üt ki 5:30-tól.

A tábor hipp-hopp eltelt, de készült róla videófelvétel, amelynek néhány részletét Te is meg tudod tekinteni majd itt a blogban, és megláthatod, hogyan zajlik egy ilyen tánctábor. A videófelvétel által Te is részese lehetsz!

Most pedig következzen a Shri Saraswatiról szóló darab:



Üdv:


Zsuzsa








.