2010. december 22., szerda

Karácsonyi rekordkísérlet

.
2008. június 21-én, Cupertinóban, az Amerikai Egyesült Államokban megszületett a világrekord, amely rögzítésre került a Guiness rekordok könyvében is. A legtöbb kuchipudi táncos, szám szerint 318 - akik öt kontinensről érkeztek - táncolta egyszerre ugyanazt a koreográfiát.

Ebben az évben, december 26-án kuchipudi táncosok az egész világról megpróbálják megdönteni ezt a rekordot Indiában.

A résztvevők egyszerre Guru Dr. Vempati Chinna Satyam koreográfiáját fogják táncolni, ami egy tiszta tánc darab, a címe: Thillana Hindolam. Ezt a darabot én is tanultam, és bár nem fogok részt venni ezen a nagyszabású rendezvényen, azért remélem, hogy a rekordkísérlet másodszor is sikeres lesz. Ez a darab nagyon könnyed és kecses. Nézd meg, ha van kedved!





Ezzel a darabbal kívánok Neked Nagyon Kellemes és Boldog Ünnepeket!




Üdv:

Zsuzsa













.

2010. december 10., péntek

Mutasd a lábad - megmondom, honnan jöttél!

.
Na nem a szoláriumokra, szépségszalonokra, vagy edző, és tánctermekre gondoltam, hogy melyikben is jártál mostanában. (Bár ha valaki rendszeresen jár kuchipudi órákra, akkor ez a lába formáján is látszani fog!:-) Hanem arra, hogy Keleten és Indiában, hogyan „viselik, vagy hordják” az emberek a lábukat, milyen érdekes kultúrális szokások kapcsolódnak a lábhoz, amelyek közül néhány a klasszikus indiai táncokban is megjelenik. Mindazonáltal, ezek a kultúrális szokások a nyugati kultúrákban egyáltalán nem, vagy csak nyomokban lelhetők fel.

Az egyik ilyen szokás, amivel legelőször szembesültem Indiában, hogy ha valakinek a házába belépünk, a cipőt az ajtón kívül kell hagyni, és úgy belépni, vagy legfeljebb közvetlenül ajtóban lehet letenni. Nincs olyan, mint itt nálunk, hogy ha jön a szerelő, vagy vendég, cipőben végigtrappol a lakáson, függetlenül attól, hogy nekünk az tetszik-e vagy sem. A vendégnek is le kell tennie a cipőjét, majd mezítláb bemenni a lakásba. Papucsot nem viselnek otthon. Legalább is én nem nagyon láttam olyan indiait, aki a lakásban papucsot hordott volna, legyen az vendég, vagy vendéglátó.

De ez nemcsak a lakásokra érvényes, hanem minden templomra, vagy szent helyre. Vannak olyan he
lyek, ahol már nemcsak az épületbe, de magára az egész templom körüli területre is csak mezítláb szabad lépni. Ez bizony azzal jár, hogy az ember néha kisvakondot játszik, hogy egy ilyen, a bejáratnál maradt cipőhalom aljából előbányássza a cipőjét, amikor kijön, mert bizony több száz látogató is megfordulhat egyszerre ezeken a helyeken.

Keleten az emberek sokkal szorosabb kapcsolatban élnek a földdel, mint mi. Kezdve azzal, hogy mezítláb járnak a lakásban, továbbá, hogy nagyon sokat ülnek földön. Azonban ilyenkor mindig törökülésben ülnek, a lábukat mindig behúzzák, és ha nagy ritkán ki is nyújtják, azt nem a másik ember felé teszik. Ez a szokás sok ázsiai ország él.

Emlékszem sok-sok évvel ezelőtt ment a Marco Polo című sorozat a tévében. A főszereplő utazó egy ideig Ázsiában, a kán udvarában élt. Bizalmasa, tanácsadója lett a kánnak, így sokat beszélgettek, és sok időt töltöttek együtt. Ilyen alkalmakkor a jelenlévők mind törökülésben ültek a kán körül, így tett Marco Polo is. De a kánnak feltűnt,
hogy Marco Polo számára ez igen kényelmetlen, mert nem volt ehhez hozzászokva gyerekkorától kezdve. Ezért megengedte neki, hogy kinyújtsa a lábát, természetesen nem felé, és csak akkor, amikor kettesben voltak, mások előtt ezt nem tehette meg. Nagy illetlenségnek számít, ha az ember a talpát, a lábfejét mások felé nyújtja ki, főleg egy idősebb, vagy fontos ember felé.

Ugyanakkor a másik l
ábának megérintése lehet a tisztelet kifejezése. Szokás, hogy a mesterek, guruk, és az idősek, mint szülők, nagyszülők lábát a tanítványok, a család fiatalabb tagjai megérintik köszönéskor. Ezt úgy teszik, hogy először megérintik a guru/nagyszülő mindkét lábát, majd a szívüket érintik meg mindkét kezükkel.

Egy magyar ismerősöm, akinek a
felesége indiai, mesélte, hogy náluk is elérkezett az a pillanat, amikor bemutatták a tágabb családnak, nagyszülőknek, nagybácsiknak, nagynéniknek. Természetesen a feleségével együtt jelent meg a családi körben, aki mindig ott állt mögötte és az egész bemutatkozás alatt többször is a fülébe súgta, egy egy családtag bemutatásakor, hogy „Touch the feet!”, vagyis "Érintsd meg a lábait!"

Ez egy fontos szokás Indiában, ahol sok hagyománytisztelő családban ezt elvárják még egy kül
földitől is, aki egy teljesen más kultúrából érkezett (persze nem mindenhol ragaszkodnak ehhez). Dehát ahogy a mondás tartja: „Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak!” Viszont, ha valamit vagy valakit véletlenül megérintenek a lábukkal, vagy belerúgnak valamibe, akkor úgy kérnek elnézést, hogy azt a dolgot, illetőt megérintik mindkét kézzel, majd a szívüket is. Ez olyan mélyen benne van a kultúrában, hogy ezt olyan indiaiaknál is láttam, akik Indiában nőttek fel, de aztán elhagyták a hazájukat, és évek óta külföldön élnek, de ez a szokás még ezután is erősen él bennük.

Azért a láb a szépség kifejezésének eszköze is lehet. Esküvő előtt a menyasszonynak nemcsak a kezét, de a lábait is hennával szokták kifesteni, és a házasság után, ha egy férjes asszony kimegy a házból, akkor egyebek mellett a lábujjra való gyűrűket illik viselnie mindkét nagylábujja melletti lábujján, mindegyik ujján egyet-egyet. Nagyon sok nő hord bokaláncot, de nemcsak az egyik bokáján, hanem mindkettőn.

Ezek a szokások nemcsak a mindennapi életben jelennek meg, de néhányukkal találkozhatunk a klasszikus indiai táncokban is. Először is ezeket a táncokat mindig mezítláb táncolják, mivel a klasszikus indiai táncok mind szakrális, vagy templomi eredetű táncok. Tehát mint a templomokban, vagy szent helyeken a tisztelet kifejezését, úgy a tánc formájában történő felajánlást, imát is mezítláb illik megtenni. Bár ezek a táncokat már nem igazán a templomokban, hanem inkább a színpadokon táncolják, a belső indítattás még ugyanaz, a tisztelet kifejezése az isteni felé.

És mielőtt a táncos belekezdene a táncba, vagy a gyakorlásba, mindig elnézést, és engedélyt kér a földanyától a tánchoz, mert a lábaival fog rajta dobogni. Így a táncot megelőző ima részeként mindkét kezével megérinti a földet, majd a szeméhez emeli mindkét kezét.

Ha fellépésről van szó, a csodálatos ékszerek és kosztüm mellett a táncos a kezeit és lábfejeit még althával (piros festékkel) is díszíti, egyrészt, hogy jobban lehessen látni a finom
mozdulatokat, másrészt ez is emeli a táncos szépségét. A bokán viselt csörgők nemcsak a ritmus kitáncolását segítik, de szebbé teszik a lábat is.

Tehát, az, hogy hogyan „viseljük a lábunkat” hogyan nyilvánulunk meg velük mások felé, megmutatja, hogy Keletről, vagy Nyugatról jövünk-e. Hiszen míg a fent felsorol dolgokat itt Nyugaton nem nagyon lehet megtapasztalni, addig ez Indiában, az élet természetes velejárója, amire érdemes odafigyelnünk, ha esetleg Indiában járunk, vagy hitelesen szeretnénk elsajátítani a kuchipudit, vagy bármelyik klasszikus indiai táncot.


Ha tetszett ez az írás, és szeretnél rendszeresen értesülni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a Kuchipudi Kalauzra bal oldalon fent, a neved és e-mail címed megadásával!



Üdv:

Zsuzsa









2010. november 27., szombat

Nem halhatsz meg, amíg ezt nem láttad

.

Közelednek a hosszú téli esték, ezért szeretnék Neked egy olyan indiai filmet ajánlani, amit

  • 2002-ben Oscar-díjra jelöltek a legjobb idegennyelvű film kategóriában,
  • a vezető és menedzserképzőkön is tanítanak példaként arra, hogy milyen a kiváló vezető,
  • a Channel Four, Anglia egyik vezető tv-csatornája beválasztott aközé az 50 film közé, amit feltétlenül meg kell nézned mielőtt meghalsz,
  • ha egyszer leülsz, és elkezded megnézni, nem tudod majd otthagyni, amíg véget nem ért, pedig több mint 3 óra,
  • és végül ez a film egy jó példa arra, hogy Bollywood, az india filmipar, a kiváló klasszikus indiai táncosokat nemcsak koreográfusnak, de szereplőnek is elcsábítja, sokunk örömére.

Ez a film nem más, mint a Lagaan!


A kitalált történet a XIX sz. végén játszódik India Champaner nevű tartományában, egy kis faluban, a brit uralom alatt. A falu aszálytól szenved, és ráadásul a rádzsa dupla adót (innen a film címe is, a lagaan jelentése: adó) vet ki a falura, mert a Brit Birodalom helyi helyőrségének parancsnoka így rendelte. A falu vezetője és néhány falubeli elmennek a rádzsához, aki épp az angolok krikettmeccsét nézi, hogy az adó enyhítését kérjék.

A falu képviselői között van a film főhőse Bhuvan is, aki a játék miatt összeakasztja a bajszát a parancsnokkal. Ekkor a parancsnok azt ajánlja Bhuvannak, hogy ha a falusiak legyőzik az angol csapatot egy krikettmeccsen, akkor elengedi az adót három évre az egész tartományban, de ha veszítenek, nem kétszeres, hanem háromszoros adót kell fizetniük. Bhuvan elfogadja a kihívást a falu nevében, és innentől kezdve nemcsak a krikett szabályait és magát a játékot kell megtanulnia, de meg kell győznie a falubelieket is, hogy támogassák, és csatlakozzanak a csapathoz.

Mese a hősről és társairól, a kőszívű elnyomókról, és arról, hogy a bátorsággal és igaz szívvel győzelem vár Rád az út végén! „Minden bölcs és szent azt mondja, hogy akinek bátorság és igazság van a szívében, az végül győzni fog!” mondja a dal, amivel Bhuvan, a főhős elkezdi a csapatot összeverbúválni, pedig eleinte senki nem hisz benne, és abban, hogy véghez lehet vinni, amit kitervelt, egy teljesen ismeretlen játékban legyőzni a gyakorlott ellenfelet.

A fő kérdés filmben, hogy amikor egyedül hiszel valamiben, és mindenki ellened van, képes vagy-e véghezvinni, amit szeretnél, és magad melléd állítani, azokat, akik nem hisznek az ügyedben? Képes vagy-e végig kitartani és megvalósítani a mesét, ami a boldogulásodat jelenti?
Neked milyen olyan vágyad, álmod, lehetőséged van, amit szeretnél megvalósítani, de amiben senki sem hisz csak Te, és csak az akadályok tornyosulnak előtted? Képes vagy ezeket legyőzni és másokat is meggyőzni, hogy sikerülhet?

Indiában nagyon nagy sikert aratott ez a film, hiszen ottani két nagyon népszerű témáról, az indiaiak nemzeti sportjáról, a krikettről és az angol elnyomók felett aratott "győzelemről" szól. Ha Téged nem vonz, vagy nem értesz a kriketthez, az sem baj. A falusiakkal együtt, Te is meg fogod érteni a szabályokat, anélkül, hogy észrevennéd, és végigizgulhatod a játszmát. Bár a történet egyik fontos vonala a krikett, azért ez a film sem nélkülözi a bollywoodi filmek megszokott táncbetéteit.

Álljon itt egy kedvcsináló táncjelent, ahol a főhős és menyasszonya játékosan civódnak az utóbbi féltékenysége miatt. (A menyasszonyt alakító színésznő mellékesen kiváló bharatnatyam, klasszikus dél-indiai táncos.)




A filmet teljes egészében meg tudod nézni a youtubon kiváló minőségben, angol felirattal, itt:

http://www.youtube.com/watch?v=M2tLUzgGohI

De a film DVD-én is kapható, magyarral felirattal is. Jó szórakozást!


Ha tetszett ez az írás, és szeretnél rendszeresen értesülni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a Kuchipudi Kalauzra itt a bal oldalon!


Üdv:

Zsuzsa







2010. november 19., péntek

Ismerkedj meg a kuchipudival - az indiai táncok gyöngyszemével

.



Az ajándékokból kiderül még:

  • Pontosan mik azok a jótékony hatások, amiket a kuchipudi az egészségedre gyakorol, és amelyek miatt érdemes az indiai táncok gyöngyszemét a gyakorlatban is megismerni.
  • Mi az, amiben a kuchipudi többet tud adni az egyéb mozgásformákhoz képest. Ha inkább nem kéred az ajándékokat, akkor biztos lehetsz benne, hogy elszalasztasz egy lehetőséget, hogy hasznos tudnivalókat sajátíts el, és hogy jobban érzed magad a bőrödben. Miért ne kérnéd, ha ezzel jót tehetsz magadnak?
  • Hogy a kuchipudinak nemcsak a fizikumodat erősíti, de az agyműködésre is pozitívan hat…
  • Mit ad a kuchipudi, amit a nyugati táncok nem, ami túlmutat azon, hogy fittebnek érzed magad…
  • Hogy India olyan, mint egy ékszerdoboz, tele van varázslatos, értékes és különleges meglepetésekkel, amelyek mind-mind elbűvölik a nyugati embert. Részese leszel annak a varázslatnak, amit a keleti világ, India, és ez a páratlan keleti tánc, a kuchipudi nyújt, és amelyekbe most Te is azonnal betekintést nyerhetsz a páratlan és egyedülálló ajándék videóval.

Iratkozz fel a Kuchipudi Kalauzra és amellett, hogy megkapod a videóban említett két ajándékot,

  • Időt és fáradtságot takarítasz meg! Rendszeresen fogsz érdekes, igényes, ám szórakoztató bejegyzéseket kapni a kuchipudiról, ami által az összes klasszikus indiai táncstílust könnyebben megértheted, értékelheted, és élvezheted.
  • Elsőként értesülsz az új blogbejegyzésekről! A legelsők közt olvashatod az új bejegyzéseket, vagy nézheted a videókat.
  • A legelsők között értesülsz arról, ha a közeledben indiai tánc, elsősorban kuchipudi tanfolyam indul, vagy előadás lesz!
  • Diszkréten fogom kezelni az adataidat! Senkinek sem fogom azokat továbbadni. Bármikor leiratkozhatsz, bár én mindent el fogok követni, hogy ez ne történjen meg, és a hetednek egy várva-várt fénypontja legyen, amikor megkapod a Kuchipudi Kalauzt!

Most már nincs más dolgod, mint hogy itt megadd a nevedet és a legjobb e-mail címedet, és máris küldöm az ajándékokat!



Név*:



E-mail*:






















2010. november 15., hétfő

Ékszerek a kucsipudi táncban - videó

.
Ha szereted az ékszereket és kiegészítőket, akkor ez a bejegyzés és videó Neked szól. Bár a kucsipudi előadás során az ékszereknek csak másodlagos szerep jut, mert ezek inkább kiegészítő eszközként szolgálnak az előadás intenzitásának növeléséhez, mi nők akkor is szívesen gyönyörködünk bennük.

Az abhinayának (kifejezés) négy aspektusa van a kucsipudiban. Ezek egyike az aharyaabhinaya (külső megjelenés), amibe beletartozik a kosztüm, az ékszerek, hogy hogyan van kifestve a táncos és minden egyéb külső kellék.

Az alábbi videóból megismerheted, hogy pontosan hogyan is néznek ki az előadások alkalmával viselt ékszerek és kiegészítők:




Üdv:

Zsuzsa








2010. november 1., hétfő

Mi a közös Sherlock Holmesban és a kiváló táncosokban?

.

Ma egy olyan dologot szeretnék megosztani Veled Sherlock Holmes példáján keresztül, ami segíthet Neked abban, hogy sokkal könnyebben tudj új dolgokat elsajátítani, legyen az egy mozgásforma, mint a kuchipudi, vagy egy nyelv, vagy bármi, aminek a tanulásába belefogsz.

Sokszor van, hogy az ember belevág valaminek a tanulásába, és már az elején megakad. De az is előfordulhat, hogy jól halad egy darabig, de aztán egy idő után úgy érzi, hogy nem tud már úgy fejlődni, mint ahogy szeretne. Hiába fektet a dologba még több energiát, nem olyan ütemben halad, mint addig, és ekkor elkedvtelenedik, fel akarja adni a dolgot.

De van egy nagyon egyszerű dolog, ami már azelőtt segítségedre lehet, még mielőtt belefognál valaminek a tanulásába, vagy átlendíthet a holtpontokon. Ezt a dolgot nemcsak a kiváló táncosok alkalmazzák sikerrel, hanem Sherlock Holmes is. Hogy mi ez a dolog? Amikor Sherlock Holmes megfejt egy rejtélyt mindig egy nagyon egyszerű dolgot tesz, amit szinte mindig el is mond a bűntetett leleplezésekor. Ez pedig nem más, mint a megfigyelés. Minden dolgot, minden apró részletet megfigyel egyenként, majd összességében is megvizsgálja és összeveti őket. Majd a részletek és az egész megfigyelésének alapján állítja össze feltevéseit egy bűnügy megoldására.

Ez egy mozgásformánál a látásbeli megfigyelés, de például a nyelvtanulásnál érthetjük ez alatt a hallásbeli megfigyelést is. Nyelvtanulásnál az ember egy adott anyagot többször meghallgat, vagy elolvas. Sokszor ilyenkor a dolgok tudattalanul rögződnek, lehet hogy az ember nem is tudja pontosan megfogalmazni, hogy az adott szófordulat mit jelent, de amikor alkalmaznia kell, hirtelen beugrik, és nem is tudja, hogyan.

Tehát a megfigyelés, legyen az látásbeli vagy hallásbeli, nagyon fontos. Ez akkor tudatosult igazán bennem, mikor a mesterem Indiában elmesélte, hogy ő még gyerekkorában kezdte el a kuchipudit tanulni. De nem csak azokon az órákon kellett részt vennie, amelyeken ő gyakorolta a lépések, koreográfiákat. A mestere, Guru Vempati Chinna Satyam, mindig beültette a fiatalabb tanítványokat az idősebbek órájára, hogy nézzék meg, figyeljék meg az órát, hogy a gyakorlott táncosok hogyan tanulnak, táncolnak.

De ez szinte minden jó táncosra jellemző, hogy nézik a legjobbak előadását, amikor csak lehetőségük van rá. Nem csak azért, mert élvezik, hanem azért is, hogy tanuljanak belőle. Hiszen ha az ember valamit nagyon sokszor lát vagy hall, az szinte beléivódik.

Tehát érdemes a megfigyelésre támaszkodnunk, ha valamit meg akarunk tanulni. Nagyon sokat segíthet Neked is a tanulásban, új dolgok megismerésében, és akkor a leginkább, ha tudatosan használod. Egy rendkívül egyszerű, de nagyszerű dolog. Kezd el alkalmazni minél hamarabb!



Üdv:


Zsuzsa








2010. október 12., kedd

Shri Durga - A démonok legyőzője

.
Bár Indiában az összes istennőt nagyon nőiesnek ábrázolják, van egy kivétel, aki ugyan csodás öltözéket, ékszereket visel, azonban kezeiben különböző fegyvereket tart. Hogy ki ez az Istennő, és miért vannak nála fegyverek? És hogyan kapcsolódik ez az ősz derekához és a kuchipudihoz?

Ez az Istennő nem más, mint Shri Durga, az Anya, aki mindig megvédelmezi a követőit. Indiában ilyenkor ősszel ünneplik a Navaratrit, vagyis azt a kilenc éjszakát, amikor is Shri Durga, a démonokkal harcolt, míg végül legyőzte őket. Shri Durgát kezeiben különböző fegyverekkel ábrázolják, a kagylóval, diszkosszal, buzogánnyal, íjjal, nyilakkal, karddal, háromágú szigonnyal, amelyekkel azon gonosz erőkkel csatázik, amelyek megpróbálják a követőit elpusztítani.

Az egyik legnagyobb démon, akivel küzd, nem más, mint Mahisasura. Minden egyes csepp véréből, amit az Istennő kiont, új démon támad, ezért Shri Durga hihetetlen haragra gyúl, hogy el tudja pusztítani őt, és a többi démont is. Mikor győzelmet arat felettük, a követői imádkoznak hozzá, hogy megbékítsék. Ekkor ismét visszatér együttérző és békés formájába.

Az alábbi videón látható kuchipudi darab címe Maheswari Mahakali, és ezt a csatát meséli el, ahogy a békés Istennő, félelmetes harcossá alakul, hogy legyőzze a negatív erőket, majd ismét visszanyeri békés alakját.




U.i.: Érdekessége ennek a darabnak, hogy nincsenek benne un. jatik, vagyis tiszta tánc sorozatok, minden egyes mozdulatnak, póznak jelentése van. Nagyon kifejező, erőt sugárzó, ugyanakkor elegáns tánc, olyan mint Shri Durga.

Az egyik kedvenc darabom a sok közül. :-)


Üdv:

Zsuzsa





.