Mikor elkezdtem a blogot szerkeszteni, az oldalt elküldtem több gyűjtőoldalra, többek között az indiaitanc.lap.hu-ra is, amit Mészáros Adrien szerkeszt, aki emellett még a tavaly alakult indiai tánc klub egyik szervezője is. Mikor elolvasta a blogot visszaírt, hogy szeretnének meghívni a klubba, hogy tartsak egy kis bemutatót a kuchipudiról. Bár tudtam, hogy a klub már fél éve elindult útjára, még nem voltam egy összejövetelen sem, és mivel nem ismertem, hogyan zajlik egy ilyen klubdélután, egy kicsit izgultam, milyen lesz. De persze elfogadtam a meghívást, aminek nagyon örülök, mert nagyon jól éreztem magam és csak pozitív élményekben volt részem.
Vonattal mentem fel Pécsről Pestre, az Imladris Kultúrközpontba, és az eső ugyanúgy esett mint mostanában szokott, akkor is amikor a Váci utcán mentem, magam után húzva a kis bőröndömet benne a fellépő ruhámmal és egyéb kellékekkel. Az Imladris Kultúrközpontban én voltam az első, aki megérkezett a klubdélutánra, ittam egy csésze teát, kicsit körülnéztem, majd nekiálltam öltözni, mert ha az ember nem is öltözik be teljesen, nem vesz fel minden ékszert, kiegészítőt, akkor is jóval több mint egy óra kell, amíg elkészül.
Lassan megérkeztek a szervezők, Adrien és Virág, akikkel akkor találkoztam először személyesen, majd a vendégek is elkezdték elfogalani helyüket a teremben. Elérkezett az öt óra, és amikor mindenki leült, Adrien kiállt, üdvözölt mindenkit és bemutatott, majd átadta nekem a terepet. Először beszéltem egy kicsit a táncról, az eredetéről, a jellegzetességeiről, amit úgy érzek, hogy nem sikerült olyan jól, ahogy szerettem volna, bár készültem rá, viszont a bemutató lényegesebb része, maga a tánc megnyerte a nézők tetszését.
A "Poorva Rangam" darabot táncoltam el, ami az egyik első darab, 
amit az ember megtanul, és amivel egy előadás kezdődik, amely istenségek áldását kéri az előadásra és a művészekre. Kérték is, hogy táncoljak még valamit, de sajnos csak egy darabbal készültem, így nem maradt más hátra, minthogy egy kicsit a résztvevők is tanuljanak néhány lépést. Bár az "óra" végére már elég meleg lett a teremben és elfogyott a levegő, ez nem nagyon zavarta a "diákokat" és lelkesen gyakorolták a lépéseket.
Majd szünet következett, amikor is beszélgettem egy kicsit Adriennel, hogy ő hogyan tanít, milyen tapasztalatai vannak, milyen úton jár a táncban, stb. Utána kimentem az öltözőbe, ahol már Dóri készülődött a fellépésére. Vele a friss Indiai élményeiről beszélgettem, mert éppen akkor tért vissza Indiából, és szívesen mesélt róluk. Mielőtt az ő következett volna, a szünetben készült még egy csoportkép, majd kénytelen voltam elbúcsúzni és elindulni a pályaudvarra, hogy ne késsem le az utolsó vonatot, ami Pécsre indult. Sajnáltam, hogy nem hallottam Szabolcs előadását a rágákról, sem Dórit nem láttam táncolni, de remélem lesz még rá alkalom.
Örülök, hogy felléphettem a klubban, mert úgy éreztem, hogy "bejött" az embereknek a kuchipudi, és sikerült a jelenlévőknek átadni egy kicsit ennek az indiai táncstílusnak az öröméből.
Emelllett jó volt egy kis időt olyanokkal tölteni, akik szintén osztják az indiai táncok iránti lelkesedést, és látni, hogy bár még nem annyira ismertek és elterjedtek itt Magyarországon az indiai táncok, de egyre több rajongójuk és táncolójuk van!
Üdv:
Zsuzsa
