.
Kinyílt a koszorúfutókám. Hófehér, áthatóan erős, édes illatú, kis, fehér virágaival mindig Indiát idézi vissza bennem, amikor kinyílik.
Indiában minden illat erős, lehet, hogy a klíma is teszi, hogy a meleg még intenzívebbé fokozza az illatokat, legyen az fűszer, étel, füstölő, áldozati virág, vagy az utca illata. Ez az egész végül egybeolvad és adja azt a jellegzetes illatot, ami Indiában végigkíséri az embert, onnantól, hogy leszáll a repülőről, addig míg haza nem tér, és kinyitja a bőröndöt, ahonnan ugyanez az illat köszön vissza.
Ugyanígy, amikor ez a kis virág kinyílik, hiába ilyen kicsi, illata nemcsak a szobát, de szinte az egész lakást áthatja, mint India levegője Indiát.
Amikor kaptam, még nem tudtam, hogy ennek a növénynek ilyen virágai vannak, mert akkor nem volt rajta egy sem. És amikor először kinyílt, meglepve tapasztaltam, hogy ismerős a virága. Hogy honnan? Természetesen Indiából!
Ez az a virág, amiből virágfüzéreket készítenek, és a templomok bejáratánál, az utcán árulják, hogy az otthoni oltárokat díszítsék vele, vagy a templomokban ajánlják fel. Ezen kívül Dél-Indiában szokás, hogy a nők a hajukat friss virággal díszítik, és régen a táncosok hajában is igazi virágfüzérek voltak. Egy reggel az akadémia kapujában megjelent egy bácsi, aki ilyen virágokból fűzött hajdíszeket árult, darabját néhány rúpiáért. Megvettük az összeset, és aznap minden táncos lány hajában evvel a finom illatú virággal járt-kelt, és táncolt.
Ezért szeretem ezt a kis virágot ennyire, mert mindig nagyon jó emlékeket idéz bennem, amikor fehér virágai kinyílnak, és az illata több héten keresztül átjárja a házat.Egy kicsit úgy érzem, hogy megint Indiában vagyok.
Üdv:
Zsuzsa
