2010. május 31., hétfő

Élménybeszámoló - kuchipudi bemutató az évadzáró indiai tánc klubban

.

Mikor elkezdtem a blogot szerkeszteni, az oldalt elküldtem több gyűjtőoldalra, többek között az indiaitanc.lap.hu-ra is, amit Mészáros Adrien szerkeszt, aki emellett még a tavaly alakult indiai tánc klub egyik szervezője is. Mikor elolvasta a blogot visszaírt, hogy szeretnének meghívni a klubba, hogy tartsak egy kis bemutatót a kuchipudiról. Bár tudtam, hogy a klub már fél éve elindult útjára, még nem voltam egy összejövetelen sem, és mivel nem ismertem, hogyan zajlik egy ilyen klubdélután, egy kicsit izgultam, milyen lesz. De persze elfogadtam a meghívást, aminek nagyon örülök, mert nagyon jól éreztem magam és csak pozitív élményekben volt részem.

Vonattal mentem fel Pécsről Pestre, az Imladris Kultúrközpontba, és az eső ugyanúgy esett mint mostanában szokott, akkor is amikor a Váci utcán mentem, magam után húzva a kis bőröndömet benne a fellépő ruhámmal és egyéb kellékekkel. Az Imladris Kultúrközpontban én voltam az első, aki megérkezett a klubdélutánra, ittam egy csésze teát, kicsit körülnéztem, majd nekiálltam öltözni, mert ha az ember nem is öltözik be teljesen, nem vesz fel minden ékszert, kiegészítőt, akkor is jóval több mint egy óra kell, amíg elkészül.

Lassan megérkeztek a szervezők, Adrien és Virág, akikkel akkor találkoztam először személyesen, majd a vendégek is elkezdték elfogalani helyüket a teremben. Elérkezett az öt óra, és amikor mindenki leült, Adrien kiállt, üdvözölt mindenkit és bemutatott, majd átadta nekem a terepet. Először beszéltem egy kicsit a táncról, az eredetéről, a jellegzetességeiről, amit úgy érzek, hogy nem sikerült olyan jól, ahogy szerettem volna, bár készültem rá, viszont a bemutató lényegesebb része, maga a tánc megnyerte a nézők tetszését.

A "Poorva Rangam" darabot táncoltam el, ami az egyik első darab, amit az ember megtanul, és amivel egy előadás kezdődik, amely istenségek áldását kéri az előadásra és a művészekre. Kérték is, hogy táncoljak még valamit, de sajnos csak egy darabbal készültem, így nem maradt más hátra, minthogy egy kicsit a résztvevők is tanuljanak néhány lépést. Bár az "óra" végére már elég meleg lett a teremben és elfogyott a levegő, ez nem nagyon zavarta a "diákokat" és lelkesen gyakorolták a lépéseket.

Majd szünet következett, amikor is beszélgettem egy kicsit Adriennel, hogy ő hogyan tanít, milyen tapasztalatai vannak, milyen úton jár a táncban, stb. Utána kimentem az öltözőbe, ahol már Dóri készülődött a fellépésére. Vele a friss Indiai élményeiről beszélgettem, mert éppen akkor tért vissza Indiából, és szívesen mesélt róluk. Mielőtt az ő következett volna, a szünetben készült még egy csoportkép, majd kénytelen voltam elbúcsúzni és elindulni a pályaudvarra, hogy ne késsem le az utolsó vonatot, ami Pécsre indult. Sajnáltam, hogy nem hallottam Szabolcs előadását a rágákról, sem Dórit nem láttam táncolni, de remélem lesz még rá alkalom.

Örülök, hogy felléphettem a klubban, mert úgy éreztem, hogy "bejött" az embereknek a kuchipudi, és sikerült a jelenlévőknek átadni egy kicsit ennek az indiai táncstílusnak az öröméből.
Emelllett jó volt egy kis időt olyanokkal tölteni, akik szintén osztják az indiai táncok iránti lelkesedést, és látni, hogy bár még nem annyira ismertek és elterjedtek itt Magyarországon az indiai táncok, de egyre több rajongójuk és táncolójuk van!







Üdv:


Zsuzsa

Nyári szünet - Új tanfolyam ősztől Pécsen

.

Június 1-től szünetelnek az órák!

Új tanfolyam 2010. ősztől indul Pécsen,
amiről majd itt tájékozódhatsz a blogban!


Kellemes nyarat!


Üdv:

Zsuzsa

2010. május 5., szerda

Évadzáró Indiai Tánc Klub - Meghívó

Szeretnélek meghívni, hogy élőben is megismerkedhess a kuchipudival!

Gyere el Budapesten az Évadzáró Indiai Tánc Klubra, ahol személyesen is találkozahtunk és más érdekes programok is várnak!

További részletek: kattints a képre!

.







Üdv:

Zsuzsa

2010. május 4., kedd

Shri Ganesha, az akadályok elhárítója

.

Indiában az emberek, amikor valami új dologba kezdenek, tanulásba fognak, házasságot kötnek, házat avatnak fel, új üzletre, vállalkozásra adják a fejüket, akkor Shri Ganeshát, az elefántfejű istenséget tisztelik. Ezt azért teszik, mert Shri Ganesha, az az istenség, aki a kedvezőség, áldásosság, bölcsesség, ártatlanság és alázatosság megtestesítője, azoknak a tulajdonságoknak, amelyek először nyilvánultak meg az univerzumban a teremtéskor, még az anyagi világ létrejötte előtt. Ezek a tulajdonságok olyan erővel ruházzák fel Shri Ganeshát, hogy képes minden akadályt legyőzni, minden nehézséget megoldani, ezért szól ennek a blognak is az egyik első bejegyzése róla, hogy a blog írásának útjából is elhárítsa az akadályokat, hogy minél több érdekes bejegyzés, információ jelenhessen meg itt a kuchipudiról és a kapcsolódó témákról.

Amikor Indiában jártam, eljutottam a tengerpartra is, Ganapatipuléba, amely az egyik legszebb tengerparti rész India nyugati részén. Idillikus hely azoknak, akik szeretik a tengerpartot és békére, nyugalomra vágynak.

Itt található egy Ganesha swayambu templom is, amelyet évezredek óta látogatnak a zarándokok. A swayambuk természetes szikla-, vagy talajképződmények, amelyeknek az isteni erő megnyilvánulásának, szent helyeknek tartanak. Shri Ganesha itt megnyilvánuló isteni aspektusát úgy tisztelik, hogy ő az, aki Indiát nyugatról védelmezi.


Maga a swayambu a templom belsejében található, amit nem akartam bent lefényképezni, mert a templomokban nem nagyon illik képeket csinálni, illetve van, ahol ezt meg is tiltják. De a templomról magáról készítettem néhány képet. Az épületet kívülről, különböző Shri Ganesha szobrok díszítik, amelyek egy-egy kiemelt tulajdonságát ábrázolják. Ezek a szobrok az egész épületet körülveszik, ami a templomot még éredekesebbé teszi.


Shri Ganeshát, a gyermektestű, elefántfejű istenséget általában négy karral szokták ábrázolni. Minden egyes tárgynak, amit a kezeiben tart, és a vonásainak, testrészeinek különböző jelentése van. A négy keze közül az elsőben egy fejszét tart, amellyel a világi kötöttségeket vágja át. A másodikban egy kötél van, amellyel a magasabb (spirituális) célok irányába húzza az embereket. A harmadik kezét áldásra emeli, ezzel védelmezi a magasabb spirituális célok felé törekvőket az útjukon. A negyedik kezében pedig modakát (egy indiai édességet) tart, ami a spirituális gyakorlás jutalma.

Egy agyara van, ami azt jelképezi, hogy képes megtartani a jót, és megszabadulni a rossztól. Kicsik a szemei, vagyis képes jól összpontosítani, az pedig hogy kis szája van, azt mutatja, hogy keveset beszél. Nagy fülei vannak, amivel jobban tud hallgatni, az ormánya pedig a hatékonyságát és alkalmazkodóképességét szimbolizálja. Nagy hasa van, ami az elégedettségét mutatja, azt, hogy egyaránt képes békésen megemészteni a jó és rossz dolgokat az életben. Az, hogy elefántfeje van, az alázatosságát szimbolizálja, hogy képes elfogadni még ezt is, és meg van elégedve a kinézetével. Az is alázatosságát szimbolizálja, hogy egy kis egér a járműve. De ez az egér a vágyakat is jelképezi, hogy képes meglovagolni és ellenőrzése alatt tartani őket, és nem engedi őket szabadjára.


És hogy miért van Shri Ganeshának elefántfeje? Azt majd egy következő blogbejegyzésben írom meg!



Üdv:


Zsuzsa