- Ha úgy érzed, hogy a mindennapokban igyekszel összeszedett lenni, vannak céljaid és tudsz azokra figyelni és rangsorolni őket,
- ha belevágsz valamibe, akkor kitartóan képes vagy követni az utadat és elkötelezni magad,
- ha igyekszel fejleszteni önmagad, és nem bánod, ha időnként szembe kell nézned a hibáiddal, hogy ki tudd javítani őket, vagyis elkezdtél önmagad mesterévé válni,
- azért hogy az életed egyszerűbbé, és örömtelibbé váljon, akkor ez a bejegyzés Neked szól!
Keleten a mesterré válás hosszú és kitartást kívánó útjának követése egy mester/guru keze alatt még manapság is követett hagyomány, ellentétben a nyugati világgal, ahol ez már teljesen eltűnt. Ha valaki el akar sajátítani egy művészeti ágat, spirituálisan akar fejlődni, vagy harcművésszé válni, stb., akkor sokáig formálódik egy mester, guru keze alatt. De egy híres, kiváló mestertől sok értelemben nem könnyű tanulni.
Indiában a guruk nem mindenkit fogadnak el tanítványnak (persze itt is akadnak kivételek, akiket jobban érdekel a pénz, minthogy kinek adja át a tudását.) Emiatt sokan tesztelik a tanítványt, ha nem is nyíltan, vagy egyenesen. (Ezt én is megtapasztaltam Indiában.) És ha el is fogadnak valakit tanítványnak, addig nem nyitják meg neki a tudás minden kapuját, amíg a tanítványon nem látják az elszántságot, elkötelezettséget, hogy komolyan tanulni akar és nem csak felszínesen érdeklődik.
Az igazi mesterek teljes elkötelezettséget várnak a tanítványtól, amit a tanítványak folyamatosan bizonyítania kell. Cserébe a mester vezeti, inspirálja a tanítványt, és olyan sikereket segít neki elérni, amiről a tanítvány lehet, hogy nem is álmodott.
Számos híres kuchipudi táncossal néztem videót, akik ugyanazt a stílusvonalat tanulták, mint amiben én is elmélyedtem Indiában, (vagyis
Guru Vempati Chinna Satyamtól tanultak) és mindannyian azt vallották, hogy nagyrészt a mesterüknek köszönhetik azt, amit elértek, ő inspirálta és formálta őket azzá, amivé lettek.
Nagyon nagy áldásban van része annak, akinek egy igazi Guruja van a szó legmagasabb értelmében. Segít a tanítványnak, hogy egyre magasabb szintre érjen. Segit neki, hogy felépüljön benne a fegyelem és összpontosítás ereje. Mert amikor az ember "magára marad", ehagyja a mesterét, és önállóan próbál lábra állni, már nincs, aki vezesse, saját magának kell vezetnie magát, ami egy nagyon nehéz feladat. Tudnia kell, hogy mi a jó és rossz neki, mire van szüksége, merre kell mennie és mire kell összpontosítania, milyen hibáit kell kijavítania, vagyis önmaga mesterévé kell válnia.
Önmagunk mesterévé válni annyit tesz, hogy képesek vagyunk a körülmények fölé emelkedni és merünk nem megalkudni olyan dolgokkal, amit a környezetünk akar ránkerőltetni, ugyanakkor tudunk összpontosítani és rangsorolni. Képesek vagyunk kitartóan és fegyelmezetten követni a célunkat. Tudjuk magunkat belsőleg alakítani, ugyanúgy mint ahogy egy szobrász, aki kívülről alakítja a művét. Eltávolít róla minden felesleges anyagot, amíg előbukkan a szobor végleges, tökéletes formája.
De a mai világban sok olyan ember szaladgál, aki nem igazán önmaga mestere, aki nem képes rangsorolni, összpontosítani, és elkötelezni magát. Egyik dologból a másikba ugrik, kipróbál mindent. Felszínes ismereteket szerez sok dologból, és ha valaki megkérdezni, hogy mi az igazi célja, akkor lehet, hogy nem is tudna válaszolni. Mert nem önmaga mestere, nem tudja, hová vigyen az útja, mi legyen a célja, így nem is tudja elkötezni magát, hogy elmélyedjen valamiben, hogy azáltal önmagát és ezzel együtt a benne rejlő lehetőségeket is megismerje.
A kucsipudi, ez az ősi klasszikus indiai tánc, azonban nem az ilyen embereknek való. Ez a varázslatos indiai tánc igen mély és tiszteletteljes, kecsessé és dinamikussá teszi a művelőjét, ugyanakkor nagyon nehéz, összetett, és bonyolult. Így csak azoknak való, akiket nem tántorítanak el a kihívások, képesek kitartóan tanulni. Azoknak, akik nyitottak az élet finomabb szintje felé, akik szeretnének egy mélyebb, spirituális tartalmat megismerni és akik képesek elkötelezni magukat. Azoknak, akik igyekeznek önmaguk mesterévé válni.
Lehet, hogy úgy gondolod, hogy meglenne benned az elkötelezettség, de nem biztos, hogy megvan a tehetséged is. Ez nem baj. Több éve tanítok, és az a tapasztalatom, hogy nem a tehetség a legfontosabb a sikerek elérésében. Mindenki képes elsajátítani bármit, ha eléggé motivált belülről, kitartó és elkötelezett, vagyis képes guruként vezetni önmagát célja felé.
A tehetség egy másodlagos dolog, az első és legfontosabb az elkötelezettség és kitartás. Nem mondhatnám magamról, hogy nagyon tehetséges lettem volna a kuchipudiban. Amikor elkezdtem táncolni, voltak olyanok, akik sokkal jobbak voltak a csoportban, mint én. De engem elvarázsolt ez a tánc, elégedettnek éreztem magam egy-egy óra végén, még akkor is ha a nyelvem lógott a végére. A kuchipudiban van valami, ami feltölt minden óra végére, és ez nem csak a mozgás öröme. Sok munkát igényel és nem könnyű megtanulni, de a tanulás folyamata is örömet ad.
Mivel tudom, hogy milyen ritka gyöngyszem és mennyi örömet tud adni ez a tánc, ugyanakkor milyen kemény munkával lehet megszerezni ezt a tudást, olyanonknak szeretném átadni, akik nem csak felszínesen érdeklődnek ez iránt a varázslatos és ősi tánc iránt, de szeretnének jobban elmélyedni benne és megtapasztalni, hogy sokkal örömtelibbé, dinamikusabbá, lendületesebbé, és összeszedettebbé válnak, valamint fizikailag és belsőleg is jobb formába jönnek. Mindezt úgy, hogy egy, a nyugati ember számára teljesen új és ismeretlen táncot tanulnak meg, ami gyökeresen eltér minden mozgásformától, amivel eddig találkoztak.
Lehet, hogy már sok videót néztél meg vagy bejegyzést olvastál el itt a blogon, de élőben még nem láttad ezt a táncot. Nem tudod, hogy a valóságban hogyan zajlik egy óra, mit fogsz tanulni az órákon, stb... Szeretnéd egy kicsit jobban megismerni ezt a táncot, mielőtt úgy döntesz, hogy elmélyülsz benne.
Gyere el a bemutató órára, ismerkedj meg egy kicsit jobban a kucsipudival, az indiai táncok gyöngyszemével. Éld át Te is ennek a varázslatos táncnak az örömét, tudj meg többet erről a táncról feltételek nélkül.
A Diwali vagy Dipawali India legnagyobb, több napon át tartó ünnepe. A nálunk megült ünnepek közül talán a Karácsonyhoz lehet hasonlítani. A Diwali a fény és jólét ünnepe, és ebben az évben erre a hétre esik.
Lakshmi istennőt általában úgy ábrázolják, hogy lótuszon áll vagy ül. Ez azt jelképezi, hogy olyan könnyű, hogy még egy lótuszon is képes megállni. De ez azt is szimbolizálja, hogy nem gyakorol nyomást senkire sem, senkire sem erőltet rá semmit.
