2014. január 6., hétfő

Ma ÚJ ÉV kezdődik - eddig csak bemelegítés volt

 .
Várod és reméled a változást? Egy jobb, sikeresebb, eredményesebb, kedvezőbb évet? A változás lehet, hogy már a sarkon van, és az új, most még láthatatlan lehetőségek már közelednek...

Az ÚJ ÉV elé mindenki nagy reményekkel tekint, és hogy kedvezően induljon számodra is, az alábbi videóval szeretnék Neked én is BOLDOG ÚJ ÉVET kívánni. 

Ez a kuchipudi darab Shri Ganesháról, az akadályok elhárítójáról szól, akit minden új dolog kezdetén elsőként tisztelnek a kedvezőségért és sikerességért. Kívánom Neked, hogy 2014-ben a Te életedből is elháruljanak az akadályok és légy sikerekben gazdag!



Üdv:
Zsuzsa






















.

2013. október 29., kedd

Mint a tenger hullámai

.
A bharatnatyam és a kuchipudi az előző bejegyzésben történt összehasonlítása után most következzen egy másik nagyon kecses és lírai klasszikus indiai tánc, az odisszi bemutatása. Az odisszi India keleti részében, Orissza államban fejlődött ki. Ez a tánc is több száz éves múltra tekint vissza, mint a kuchipudi, de attól eltérően főleg a templomokban táncolták, míg a kuchipudi elsősorban drámai, színpadi hagyományokra épül. Mivel az odisszi egy teljesen más területről származik, ezért a zenében használt hangszerek, ritmus és dallamvilág is más, mint a kuchipudiban.

Az odisszi táncos ruhája illene egy kuchipudi táncosra is, azzal az eltéréssel, hogy az elöl, deréktól lefelé hulló hajtások nem szimmetrikusak, hanem balra felfelé rövidülnek. További különbség, hogy az odisszi táncos ékszerei ezüsből készülnek, amelyek mintázata is teljesen más, mint a kucshipudiban, és ugyanez vonatkozik a hajviseletre is. Az arc hasonlóan van sminkelve, valamint a kezeket és lábakat is piros festékkel díszítik mindkét táncban. Mindent összevéve egy odisszi táncos és egy kuchipudi táncos könnyebben megkülönböztethető a színpadi viselet alapján egymástól, ha tudjuk, hogy mire figyeljünk.

Az odisszi mozdulatvilága nagyon jellegzetes. Itt is megvannak a stílusra jellemző tipikus lépések és mozdulatok, ám ennek a klasszikus stílusnak egyik legfőbb ismertetőjegye, ahogy a táncos vállai, felsőteste, dereka és csípője finoman és kecsesen hajladozik jobbra és balra tánc közben. Ettől az egész tánc lágyan hullámzóvá válik, mint a tenger. A kézjelek, a mudrák, valamint az arcjáték megegyezik azzal, amit a kuchipudiban is láthatunk, hiszen ezek ugyanazon alapokon nyugszanak.

Az odisszi darabok itt is alapvetően kétfélék lehetnek. Vannak jelentés nélküli, a szemet gyönyörködtető un. tiszta táncok, valamint a valláshoz kötődő, imádságot tolmácsoló, vagy az istenségekről szóló történeteket ábrázoló darabok.

A következő darab az odisszi előadások egy jellegzetes kezdő darabja, amelyben a táncos Jagannath úr áldását kéri az előadásra, tiszteletét fejezi ki a Földanya, a mestere, a zenészek, valamint a közönség felé, majd Shri Ganeshahoz, az akadályok elhárítójához imádkozik.




Üdv:
Zsuzsa













2013. szeptember 29., vasárnap

Lehet, hogy Te is kérdezted?

.
Mármint, hogy mi a különbség bizonyos klasszikus indiai táncstílusok, mint például az odisszi, bharatnatyam, stb. és a kuchipudi között. Ezzel a kérdéssel többen is fordultok hozzám, ezért gondoltam, most megpróbálom ezt a témát egy kicsit körüljárni, hogy mindenki választ kaphasson a kérdésére.

Bizony nem könnyű az elején különbséget tenni a klasszikus indiai táncok között, ez olyan mintha ritkán beszélt nyelvek megkülönböztetésére kérnének fel. Elsőre szinte semmi különbséget nem találsz, az sem tudod, hogy melyik melyik, a különböző sajátosságok beazonosításáról már ne is beszéljünk.

Hát akkor kezdjük azzal a tánccal, ami a kuchipudihoz a legközelebb áll, és ez pedig a bharatnatyam. A két táncot kicsit párhuzamba fogom állítani, és úgy összehasonlítani. A bharatnatyam szintén dél-indiai tánc, mint a kuchipudi és a kuchipudi szülőállamával határos, Tamil Nadu államból származik. (Magyaroszágon több képviselője is van a bharatnatyamnak, akik különböző mesterektől tanultak Indiában.) Mindkét tánc teljesen ugyanarra a zenére, ritmusvilágra és hangszerekre alapul, ebben tehát nincs különbség.

Az első dolog, amit egy fellépéskor megpillantunk, az maga a táncos és a ruhája, valamint az ékszerei. Itt is nagyon kis különbségek vannak a női táncosok viselete között. Az ékszerek teljesen ugyanazok, a ruhában is csak annyi különbség van, hogy a bharatnatyam táncosok (1. kép) kész kosztüme általában egy kicsit rövidebb, a ruha elején lévő legyezőszerű hajtások alig érnek a térd alá, míg egy kuchipudi táncosnál (2. kép), ez néha akár a földig is leérhet. A táncosok ölthetnek szárit is a tánchoz, ami viszont mindkét táncnál megegyezik. A másik különbség a fejdíszben van. A kuchipudi táncos haját hátul körkörösen díszítik a különböző művirágok, míg a bharatnatyam táncos hajában általában van egy nagyobb, téglalap alakú művirágos dísz. A férfi táncosok viseletében nincs különbség.

Ennek a két táncnak a lépései és mozdulatvilága áll egymáshoz a legközelebb, vannak azonos lépések, és hasonlóak is, de a nagyrészük sajátosan jellegzetes és jól elkülöníthető egy "szakértő" szem számára. A bharatnatyamban a mozdulatok sokkal geometrikusabbak, ha mondhatom így, akkor inkább "szögletesebbek", és sokkal letisztultabb, míg a kuchipudiban a mozdulatok inkább "gömbölyűbbek" és a felsőtest is hajlékonyan követi a kar mozdulatait, amelyek nem annyira "élesek". A kéz és arckifejezések mindkét táncban azonosak. A lábmunka egyformán határozott és dinamikus mindkét stílusban. Különbségként talán még a két tánc sebességénél azt lehet kiemelni, hogy a kuchipudi egy kicsit gyorsabb.

A táncok által feldolgozott témák ugyanazok, főleg az istenségekhez kapcsolódó történetek, de mindkét stílusban vannak tiszta tánc darabok is. Az alábbi videó egy hagyományos bharatnatyam előadás első darabjából, egy az istenségeknek felajánlott virágáldozatból mutat be részleteket. Jó szórakozást!



Üdv:
Zsuzsa









2013. szeptember 5., csütörtök

Búcsú

.
Gondolom Te is érzed már, hogy egyre hűvösebbek az esték, és frissebbek a reggelek. A fák mind tarkább színekbe öltöznek, hullatják a leveleiket. A nappalok rövidülnek, és egyre korábban sötétedik. A természetben ez mind a hosszú téli pihenésre való készülés, és búcsú időszaka. Így itt az idő, hogy én is búcsút vegyek....


Természetesen nem Tőled, hanem csupán a nyártól! Ehhez pedig hoztam Neked egy hosszabb videót, ami két évvel ezelőtt készült Olaszországban, egy nyári művészeti fesztiválon. Ez a fesztivál már jó pár éve megrendezésre kerül különböző nyugati és klasszikus indiai művészeti ágak képviselőinek részvételével, akik  kivétel nélkül gyakorolják a Sahaja jóga meditációt.

Ami miatt pedig leginkább a figyelmedbe ajánlom ezt a videót, az egy kuchipdi darab, egy kiváló osztrák táncos, Siddhi Bhasale előadásában. A darab bemutatása előtt el is mesélte a történetet angolul, néhány mozdulat szemléltetésével és magyarázatával, amit a közönségnek olaszra is lefordítottak. Ha tudsz angolul vagy olaszul, akkor könnyen meg is értheted, ha mégsem, semmi gond, itt a darab rövid összefoglalója magyarul:

A darab egy ősi mitológiai történet az Anyaistennőről, Shri Durgáról és egy démonról, Mahisassuráról. Shri Durga az Univerzum anyja és védelmezője, aki mindig megjelenik a Földön, ha a gyermekeit meg kell védeni. Egy nap az erős démon, Mahisassura, akinek olyan volt az arca, mint egy bikának, megjelent a Földön. Elkezdte az embereket kínozni és legyilkolni. Végül pedig el akarta pusztítani az egész világot. Az istenek királya nagyon megijedt, és elment egy másik istenséghez, Shri Vishnuhoz, az univerzum fenntartójához, hogy segítséget kérjen tőle. De Shri Vishnu azt mondta az istenek királyának: "Nem tudom ezt a démont megölni, mert kapott egy olyan áldást, hogy férfi nem pusztíthatja el őt."

De volt egy ötlete és magához hívta a másik két fő istenséget, Shri Brahmát, és Shri Shívát. És ez a három istenség együtt megteremtette Shri Durgát. Az istennőnek gyönyörű, hosszú haja volt, a kezeiben különböző fegyvereket tartott és tigrisen lovagolt. Amikor a démon meglátta, nagyon megtetszett neki és megkérte, hogy menjen hozzá feleségül. De Shri Durga azt válaszolta neki: "Először le kell győznöd engem harcban, utána elgondolkozom azon, hogy hozzád menjek-e." Így heves harc kezdődött köztük, de az Istennő végül megölte a démont egy háromágú szigonnyal. A darab vége hálaadás az Istennőnek, amiért mindig megszületik a Földön, hogy megvédelmezze a gyermekeit, és beteljesítse a vágyaikat, és megteremtsen egy békével, szeretettel és áldásokkal teli világot.

Ha kedved van, nézd végig az egész videót, de a kuchipudi darabot mindenképpen a figyelmedbe ajánlom, ami 1:07:15-nél kezdődik a magyarázattal!



További kellemes és gyönyörű őszt kívánok Neked!

Üdv:
Zsuzsa








.

2013. augusztus 20., kedd

Meglepő kérdés

.
Képzeld, tegnap kaptam egy meglepő telefonhívást Szlovákiából. Egy régi, kedves ismerősöm telefonált, akit a Sahaja jóga által ismerek, és akivel már régóta nem találkoztam, és telefonon sem beszéltem. Egy olyan kérdést tett fel a kuchipudival kapcsolatban, ami Téged is biztosan meglep, és elgondolkodásra késztet.

A kérdése pedig a következő volt. Van egy iskolás korú lánya, aki elkezdett kuchipudit tanulni. Persze nem Szlovákiában, mert ott egyáltalán nincs kuchipudi tanár, hanem az édesanya hetente vitte a kislányt autóval Bécsbe egy tanárhoz. De a tanár elköltözött, és mivel a közelben nincs más tanár, a kislány pedig szeretné folytatni a tanulást, ezért megkerestek engem, hogy vállalnám-e a tanítását, ha eljárnának hozzám órára.


Ez első hallásra meglepő lehet számodra, hogy van olyan, aki képes lenne több száz kilométert utazni azért, hogy a gyerekét kuchipudi órára járassa. De ha valami nagyon fontos számunkra, akkor az olyan akadályok, mint a távolság, eltörpülnek a cél árnyékában. Évekkel ezelőtt én is több ezer kilométert utaztam Indiába, hogy jobban elmélyedjek ebben a táncban, és nagyon jól eső érzés, hogy más is ennyire szereti és értékeli ezt a csodálatos táncot, hogy ekkora áldozatot képes hozni érte.

Az életben Neked is biztos sokszor vannak álmaid, vágyaid, de a megvalósulásuk attól függ, hogy Te mennyire akarod azt a dolgot, mennyire vágysz rá, mert igazából Te vagy az aki döntesz arról, hogy eléred-e a célod. Képes vagy megvalósítani bármit, ha bízol magadban, mert akkor minden akadályon képes vagy átjutni! Legyen az néhány száz vagy több ezer kilométer, vagy az, hogy elkezded a benned rejlő finom spirituális oldalt felfedezni egy klasszikus indiai tánc, a kuchipudi által!

Ne feledd, meg tudsz tenni bármit, a dolog csak rajtad múlik!

Üdv:
Zsuzsa











.

2013. július 31., szerda

Csak nézd meg és élvezd!

.
"Amerre a kézmozdulat megy,
arra követi a tekintet,
amerre a tekintet vezet,
arra követi az elme,
amerre az elme halad,
arra követi a hangulat,
ahol a hangulat megnyilvánul,
ott ébred fel a rasa (érzelem)." Abhinaya Darpana

Ezzel a rövid kis idézettel szeretnék Neked ajánlani egy gyönyörű zenére koreografált csodálatos darabot. Szavak nélkül mutatja meg az érzelmek és cselekvés, a nappal és éjszaka, a férfi és női oldal mögött húzódó egységet, és vezet el oda, ami túl mutat az anyagi világon, de mégis megnyilvánul benne. Minden klasszikus indiai tánc ezen a határvonalon mozog és próbálja a mozdulatok segítségével ábrázolni azt amit, szavakkal nehéz kifejezni: a lélek örömét.

Csak nézd meg és élvezd!




Üdv:
Zsuzsa










.

2013. július 19., péntek

Változások kora

.
A minap megint megváltoztak az e-mail fiókom beállításai, már nem tudom hányadszorra. De nem csak ez változik folyamatosan, hanem a blog-, a videó-, a szöveg-, és egyéb szerkesztői felületek is, a telefonokról, számítógépekről, egyéb elektromos kütyükről, jogszabályokról és ki tudja még miről nem is beszélve.

Te hogyan bírod ezt a folyamatos változást? Én bizony sokszor nagyon feleslegesnek érzem őket. Ne érts félre, nem azt gondolom, hogy ragadjunk le egy szinten, és onnan ne lépjünk tovább. Kell a fejlődés, a változás, kell hogy új dolgokat tanuljunk, hogy folyamatosan képezzük magunkat, hogy legyen körülöttünk, az életünkben változás, de nem a felszínen és folyamatosan. 

Sokszor úgy érzem, hogy a változtatások, újdonságok csupán azért jelennek meg, mert az emberek annyira fel vannak pörögve a mai felgyorsult életben, hogy az életmód lendülete viszi magával őket. Nem tudnak elmélyedni semmiben sem, mert olyan lendületben vannak, és az állandóan megjelenő újdonságok még tovább ragadják őket magukkal. Ez egy ördögi kör. A pörgés még több újdonságot követel, mert a régi dolog már unalmas, és a folyamatos változás még tovább pörgeti az embereket. Nagyon nehéz ebből kiszakadni. És aki benne van ebben a mókuskerékben nem is tud leállni, ha hirtelen eltűnik a rohanó hétköznapok világa, és egyszer csak csendességbe kerül. 


Ha egy ilyen örökké pörgő ember eltéved egy kis faluba, hogy élvezze a vidék csöndjét, 2-3 nap után elunja magát, nem tud magával mit kezdeni, mert a csönd, az állatok, a természet már túl kevés inger neki, és valami extra élményre vágyik. Nem tud megnyugodni, mert a benne lévő pörgés vinné tovább, mint egy futószalag. Esetleg Te is ilyen vagy?

Ezért van az is, hogy az emberek mikor elkezdenek valami új dolgot megtanulni, sokan már az elején, mások pedig félúton feladják, mert nem tudják élvezni azt, amit csinálnak, nem tudják élvezni a tempót amivel haladnak, azonnal az út végére akarnak érni, hogy aztán valami másba kezdjenek.

A klasszkus indiai táncok műfaja pedig pont olyan, ami megköveteli a kitartást, az odafigyelést, és nem lehet vele rohanni. Évekig tart, amíg az ember elsajátít egy stílust. És ezt az indiai mesterek figyelembe is veszik. A csoportban mindenkinek egyformán el kell tudnia sajátítania minden lépést, slokát (ritmusos verset), kéztartást, amíg továbbléphetnek a következő lépcsőre. De Nyugaton ez nem igazán működik így. 


Nemrég olvastam egy osztrák bharatnatyam (szintén egy dél-indiai klasszikus táncstílus) mesterrel készült interjút, aki szülőhazájában tanít, hogy bár ő a tradicionális táncoktatást követi, amit Indiában tanult, meg kellett újítania a tanítási módszerét, mert a tanítványai nehezen viselték a lassú haladást. Elmondta, hogy a lépések tanításához ki kellett találnia egy koreográfiát, amelynél a táncosok nem csak egy helyben álltak és a lépéseket ismételték, de más-más alakzatot kellett ehhez felvenniük.

Bevallom, hogy tanítás folyamatába néha én is becsempésztem néhány újítást. Például, amikor a lépések felénél jártunk, megtanítottam már egy rövid slokát (egy rövid, lassú versre alapuló darab, amely minden szavát elmutogatja a táncos), illetve egy jatit (lépéskombinációkból álló sorozat, egy tiszta tánc elem) is, mert azt éreztem, hogy bár a puszta lépéstanulás is kihívás volt, kellett valami újdonság a tanítványaimnak, ami új élményt jelent.

De ezt élvezem a kuchipudiban, hogy megvan benne az állandóság, a lépések, kézjelek, arckifejezések formájában, amelyek évszázadokon át alig változtak, viszont ezek segítségével az ember végtelen, változatos kombinációkat építhet fel a kreativitásával, hogy másoknak új élményeket nyújtson. Megvan benne az állandóság, és a dinamizmus, változás ereje is, amely segít abban, hogy gyakoroljuk, megőrizzük az egyensúlyt, amiből a mai világ olyan sokszor akar kibillenteni.



Üdv:
Zsuzsa











.