2011. február 21., hétfő

Jó pap holtig tanul

.
Számos ember gondolja úgy, hogy az életében a tanulás véget ér akkor, amikor elvégzi az iskolát és elkezd dolgozni. Sokan feladják a tanulás, képzés, önképzés lehetőségét. Lemondanak arról, hogy beiratkozzanak bármilyen oktatási intézménybe, legyen az egy főiskola, vagy egy nyelviskola, vagy hogy magántanárhoz menjenek. De arra sem gondolnak, hogy saját maguk képezzék önmagukat. Ezzel a témával kapcsolatban kaptam néhány napja egy érdekes videót, amin elgondolkodtam egy kicsit.

Az egyik nap egy ismerősöm küldött egy TED videót. (A TED egy olyan nonprofit szervezet, ami olyan előadók, tudósók eszméit, ötleteit terjeszti, amelyeket érdemes mindenkinek megismerni.)

Ez a videó eg
y indiai tudós több éves kutatómunkájáról szólt, hogy egy ország elmaradottabb területein élő gyerekek képesek-e a nulláról, tanár nélkül, csupán a számítógép és internet segítségével ismeretekre szert tenni bármilyen témában. Ez a tudós először indiai szegénynegyedekben a falba épített számítógépket helyezett el és otthagyta őket minden segítség vagy magyarázat nélkül az ott élő gyerekeknek. A gyerekek pedig elkezdték azt használni, anélkül, hogy bármilyen előzetes útmutatást kaptak volna arra, hogy hogyan tegyék azt. Majd amit megtanultak, azt megtanították a többieknek is.

Voltak olyan kísérleti csoportok, akik már tanultak angolul, de a kiejtésük nem volt jó. Kaptak egy számítógépet használatra, de a számítógépes program nem tudta rögzíteni a beszédüket. A kísérletben résztvevő gyerekek maguktól kiderítették, hogy miért nem képes a program rögzíteni a beszédüket, valamint javítottak a kiejtésükön, tanár segítsége nélkül, hogy a számítógép képes legyen megjeleníteni, amit mondanak.

Több kísérlet és kísérleti csoport is volt, de az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, amikor egy csoport iskolás gyereknek, akik nem tudtak egy szót sem angolul, biotechnológiát kellett tanulnia angol nyelven a számítógép segítségével. A gyerekek sokáig, rendszeresen, minden nap foglalkoztak az anyaggal és sikerült egy olyan szintre eljutniuk, hogy egy, a biotechnológiára vonatkozó iskolai tesztet 30%-ban képesek voltak megoldani. Amikor pedig valaki, mint egy nagymama, lelkesítette őket és szurkolt nekik, képesek voltak ezt az eredményt 50%-ra feltornázni.

A számos országban lévő csoportokat több éven át megfigyelő kísérlet megmutatta, hogy ha valakit érdekel valami, akkor az képes az őt érdeklő témában saját magát tanítani, képezni és fejlődni külső útmutatás nélkül is a számítógép és internet segítségével. Ha pedig többen tanulnak együtt, és van, aki lelkesíti őket, akkor képesek még jobb eredményeket elérni.

Te próbálkoztál már ilyennel? Hogy egy számodra teljesen ismeretlen dologban elkezdtél elmélyedni, akár az interneten keresztül, vagy azzal, hogy elkezdtél egy könyvet olvasni egy témában, vagy csak elkezdtél valamit magadtól kipróbálni, mondjuk egy programot a számítógépen?

Én igen, és az első ilyen dolog amit magamtól kezdtem el megtanulni, az az angol nyelv volt, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Fogtam egy könyvet és egy kazettát, és elkezdtem teljesen egyedül tanulni. Aztán olyan környezetbe kerültem külföldön, egy éven keresztül, hogy kénytelen voltam használni a nyelvet és így eljutottam társalgási szintre minden tanári segítség nélkül. Amikor elkezdtem angolul tanulni csak az volt a célom, hogy kommunikálni tudjak angolul, sőt annyira nehéznek éreztem a kiejtést az angolban, hogy azt gondoltam, ezt a nyelvet nem biztos, hogy nekem találták ki, de folytattam a tanulást. Ez pedig addig tartott, hogy végül elvégeztem egy angol szakot és angol nyelvtanárként majd tolmács és fordítóként kezdtem dolgozni.

De ott van például egy remek orosz kuchipudi táncosnő, Irina is, akit már a 90-es évek elején érdekeltek a klasszikus indiai táncok, de akkor Indián kívül nem nagyon lehetett ilyet tanulni. Így szerzett egy indiai táncos videófelvételt, amiről igazából nem is tudta, hogy pontosan milyen stílus és arról tanult meg egy koreográfiát, amit később egy rendezvényen elő is adott. A nézők között volt egy hozzáértő, aki az előadás után elmondta neki, hogy amit táncolt, az igazából kuchipudi és érdemes lenne neki tovább foglalkoznia vele. Így történt, hogy Indiába került, ahol évekig tanulta a kuchipudit majd Moszkvába visszatérve már évek óta oktatja és táncolja azt.


A lényeg, hogy ember nagyon sok mindent el tud sajátítani, ha igazán érdekli az, amivel foglalkozik, még akkor is, ha először el sem tudja képzelni, hogy ez megtörténhet vele. Persze sokan döntenek úgy, hogy inkább egy szakértő, tanár, iskola, intézet segítségével vágnak bele egy új terület megismerésébe. Mind a kettő jó döntés, a lényeg, hogy képezd magad, ismerj meg új területeket, bővítsd az ismereteid, legyen az egy új szakma elsajátítása, egy hobbi, egy olyan dolog, ami megkönnyíti a mindennapi életedet, vagy valami olyasmi, amit az egészségedért teszel, vagy csak azért, hogy jobban érzed magad, és élvezd amit csinálsz, mint például a kuchipudi!

Kívánom Neked, hogy találj olyan területeket, amelyek hasznosnak számodra, amiben szívesen mélyülsz el, fejleszted önmagad, és amiben sikeres lehetsz!

Ha pécsi vagy, és van kedved csatlakozni a kezdő csoporthoz, akkor még megteheted!
Részletek itt!

Üdv:

Zsuzsa


(Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél rendszeresen értesülni az új cikkekről, iratkozz fel itt bal oldalon a Kuchipudi Kalauzra!)







.

2011. február 2., szerda

Kezdő kuchipudi - klasszikus indiai tánctanfolyam indul Pécsen februártól

.
Még nem késő, hogy Te is csatlakozz a februárban induló kezdő kuchipudi tanfolyamhoz!

Próbálj ki egy olyan táncot a gyakorlatban, ami teljesen más, mint a nyugati táncok, ami új lendületet visz az életedbe, és amitől jobban fogod érezni magad kívül és belül is!

Időpont: minden csütörtökön 18:30-20:00
Legelső óra: 2011. február 3.
Helyszín: Alajos Utcai Közösségi Ház, Pécs, Alajos u. 2/2
Tanfolyam díja: 6000 Ft/hó

Az órához folyamatosan lehet csatlakozni februárban!

Mit hozz magaddal az órára:
Kényelmes, hosszúszárú nadrág, póló

Ha esetleg attól félsz, hogy még sosem próbáltad ezt a táncot, és mi van, ha kiderül, hogy mégsem jön be Neked, és kidobtál ennyi pénzt az ablakon, akkor a

100% visszatáncolási garancia

megoldja a gondodat! Vagyis, ha eljössz, befizeted a tándíjat és úgy gondolod, hogy nem erre számítottál, mégsem tetszik akár a tánc, vagy ahogy tanítok, stb. (bár én mindent el fogok követni, hogy ne így legyen:-), és nem akarod folytatni a tánctanulást, akkor visszakapod a havi tandíj teljes összegét! Bármilyen feltétel nélkül.

Hogy ne legyen teljesen ismeretlen a kuchipudi az első óra előtt, javaslom, nézz szét egy kicsit a bejegyzések között, olvasgass, ismerkedj vele, valamint nézd meg a rövid összefoglaló videót a januári bemutató óráról! Ha pedig részt vettél a bemutató órán, akkor felelevenítheted az ott látottakat és hallottakat.



Találkozunk az órán! Várlak sok szeretettel!



Üdv:

Zsuzsa












.

2011. január 24., hétfő

Különleges programajánló - Kuchipudi bemutató óra Pécsen

.
Egy hete még olyan volt az időjárás, mintha megérkezett volna a tavasz. De sokunk bánatára mára megint visszatért a tél mínuszokkal és hóval. Ha Te is azok közé tartozol, akik már inkább a tavasz és nyár felé kacsingatnak, akkor ne feledd, hogy van egy nagyon különleges programajánlatom számodra, amivel könnyebben átvészelheted a visszatért telet!

Gyere el ezen a héten csütörtökön, (2011. január 27.) a KPVD Közösségi Házba (Pécs, Alajos u. 2/2) a Kuchipudi bemutató órámra, ami 19:00 órakor kezdődik. Ismerkedj meg ezzel a dél-indiai tánccal élőben, ami egy különleges, dinamikus tánc, a klasszikus indiai táncok gyöngyeme! A bemutató óra ingyenes, és nem jár semmilyen elkötelezettséggel. Az óra alatt eldöntheted, hogy van-e kedved Neked is elsajátítani a kuchipudit, és csatlakozni a februártól induló új kezdő csoporthoz.

Ki ne hagyd ezt az egyedülálló órát, és ha nincs kedved egyedül jönni, hozd el egy barátnődet is!

A további részletekhez kattints a plakátra. (A további nagyításhoz kattints rá még egyszer!)



Várlak sok szeretettel 2011. január 27-én, 19:00 órakor a KPVD Közösségi Házban (Pécs, Aljos u 2/2.) !


Ha van olyan ismerősöd, akit érdekelhet a bemutató óra, kérlek küldd neki tovább ezt a bejegyzést! Köszönöm!

Üdv:

Zsuzsa











.

2011. január 11., kedd

Az odisszi szerelmese - interjú Mészáros Adriennel

.
Ma egy olyan olyan magyar odisszi táncost szeretnék Neked bemutatni, a vele készült interjún keresztül, aki sokat tett és tesz itt Magyarországon nemcsak az odisszi, de a többi klasszikus india tánc népszerűsítéséért is. Mészáros Adrien 14 éves kora óta táncol. Különböző kultúrák és korok táncaival ismerkedett meg, mint a balett, improvizáció, kontakt, flamenco, afro-tánc, ír sztepp, hip-hop, art-jazz; valamint moderntánc pedagógusi képesítést is szerzett. Majd hosszú évek táncos gyakorlata után találkozott egy klasszikus indiai tánccal, az odisszivel.


Hogyan ismerkedtél meg ezzel a klasszikus indiai tánccal, és mélyültél el benne?
A csillagokba lehetett írva ez a találkozás, mert semmiféle tudatos keresés nem előzte meg az odisszi tanulmányaimat. Többet játszott közre az itthonról való menekülni vágyás.

Miért pont az odisszi mellett kötelezted el magad a klasszikus indiai táncok közül?
Miután egy domb te
tején egy Gurukulam iskolában fél évig reggeltől estig odisszit táncoltam és tanultam, ezután valamiért mégiscsak megszületett az elhatározás, hogy ezt jó lenne folytatni.

Ha néhány mondatban kellene ismertetned az odisszit olyanoknak, akik először hallanak erről a táncról, akkor hogyan írnád le? Mit jelent Neked az odisszi?
Az odisszi tánc, számomra az abszolút és kifinomult nőiességet jelenti. Tartást és erőt ad, bevezet egy szakrális világba és teljesen elbűvöli azokat, akik érintkeznek vele. Köztük engem is, mert teljesen kitöltötte az életemet az elmúlt 5 évben és életcélt és közösséget adott.

Ennek az interjúnak az apropója, hogy most jöttél meg egy indiai útról. Mi volt a mostani utad célja és kik voltak azok, akik elkísértek?
Ez az út most nem rólam szólt. A tanítványaimat és a családomat vittem el oda, ahova én mindig vágyom, hogy ők is megéljék, meglássák azt a világot, amiben mozgok. Tanultunk, felléptünk, turistáskodtunk. Feltöltődtünk és egyben elfáradtunk.

Volt egy nagyon különleges része is ennek az útnak, egy fellépés, ahol ti, magyarok, odisszi táncot adtatok elő az odisszi őshazájában. Hogyan fogadták a nézők és a többi fellépő az előadásotokat?
Két fesztiválfellépésünk is volt Orisszában, egy vidéki és egy nemzetközi fesztiválon. Az első fellépés után pozítív kritika jelent meg rólunk a The Telegraph-ban és a lányokat egy néni másnap megállította a bazársoron, hogy látott minket és nagyon tetszett neki! A nemzetközi program után a szólómra kaptam nagyon sok dícséretet, ami egy oriya nyelvű abhinaya, azaz elmesélő tánc volt.

Volt még egy különleges része ennek az előadásnak, mégpedig, hogy Te állítottál össze egy koreográfiát a Muzsikás együttes egyik zenéjére. Hogyan jött ez az ötlet?
Magyar nemzeti hiphop
rap helyett magyar nemzeti odisszin töröm a fejem. Az indiai mozgásrendszer ötvözése a magyar népzenével és viselettel a jövőbeni célja a társulati munkámnak.

Ez hogy tetszett a közönségnek és a hozzáértőknek?
Csak szűk körben mutattam be, a tánctanárunknak
és a diákoknak, a fesztiválon a tradicionális koreográfiánál maradtam időszűke miatt. Egyébként sikeres volt, mert még a tanárunk is felpattant a Muzsikásra és táncolt egyet velem.

Hogyan élted meg Indiát először és a többi utad alkalmával?
Ez már a harmadik utam volt. Először e
gy fél évet éltem Dél-Indiában az iskolában, majd 2008-ban a pocakomban a kislányommal és a húgommal mentünk a Konarki Táncfesztivált megnézni. Most pedig bemutathattam férjemet is, és a kislányomat azoknak, akik akkor még csak a pocakban látták. Mivel most nyolc másik emberért is felelős voltam, sajnos kevesebbet tudtam figyelni magamra és a dolgok mélyebb átélésére. Eszeveszetten teltek a napok az utazásokkal a tánccal és a fellépésekkel.

És a tanítványaid? Nekik hogy tetszett India elsőre?
Teljesen elvarázsolódtak, beleszerettek és tervezik, hogyan mehetnének több időre.
Illetve a társulatban egy teljes szerelem is született egy indiai fiúval, amiből még nem tudjuk mi lesz. Részletes beszámolókat majd a Nőiesség Indiai Módra magazin olvasóinak küldünk az útról, amire feliratkozni a honlapunkon (www.india
itanc.hu) lehet.

Adrien, köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok Neked és a tanítványaidnak!




Üdv:

Zsuzsa











.


2011. január 5., szerda

Kuchipudi - klasszikus indiai táncbemutató óra Pécsen

.
Itt az alkalom, hogy élőben is megismerkedhess az indiai táncok gyöngyszemével, a kuchipudival! Ezúton szeretnélek meghívni egy táncbemutató órára, hogy az Új Év kezdetével Te is új lendületet vihess az életedbe! Ne csak fogadalmakat tegyél, hogy ebben az esztendőben többet fogsz magaddal törődni, hanem váltsd is valóra!

Tedd meg az első lépést és nézd meg ezt az előadást erről a keleti táncról, ahol minden kötelezettség nélkül eldöntheted, hogy a kuchipudi Neked való mozgásforma,
és hogy szeretnél-e foglalkozni vele!


A részletekhez kattints a képre!

(Ha a kép utána is kicsi, a külön ablakban kattints rá még egyszer!)


Gyere el! És ha van olyan barátnőd, akit szintén érdekelhet, vagy csak nem szeretnél egyedül jönni, akkor hozd el őt is!

Várlak sok szeretettel 2011. január 27-én, csütörtökön 19:00 órakor Pécsen a KPVD Művelődési Központban az Alajos u. 2/2-ben!

Ha van olyan ismerősöd, akit érdekelhet ez a bemutató óra, kérlek, küldd neki tovább ezt a bejegyzést!

Köszönöm!


Üdv:

Zsuzsa









.


2010. december 22., szerda

Karácsonyi rekordkísérlet

.
2008. június 21-én, Cupertinóban, az Amerikai Egyesült Államokban megszületett a világrekord, amely rögzítésre került a Guiness rekordok könyvében is. A legtöbb kuchipudi táncos, szám szerint 318 - akik öt kontinensről érkeztek - táncolta egyszerre ugyanazt a koreográfiát.

Ebben az évben, december 26-án kuchipudi táncosok az egész világról megpróbálják megdönteni ezt a rekordot Indiában.

A résztvevők egyszerre Guru Dr. Vempati Chinna Satyam koreográfiáját fogják táncolni, ami egy tiszta tánc darab, a címe: Thillana Hindolam. Ezt a darabot én is tanultam, és bár nem fogok részt venni ezen a nagyszabású rendezvényen, azért remélem, hogy a rekordkísérlet másodszor is sikeres lesz. Ez a darab nagyon könnyed és kecses. Nézd meg, ha van kedved!





Ezzel a darabbal kívánok Neked Nagyon Kellemes és Boldog Ünnepeket!




Üdv:

Zsuzsa













.

2010. december 10., péntek

Mutasd a lábad - megmondom, honnan jöttél!

.
Na nem a szoláriumokra, szépségszalonokra, vagy edző, és tánctermekre gondoltam, hogy melyikben is jártál mostanában. (Bár ha valaki rendszeresen jár kuchipudi órákra, akkor ez a lába formáján is látszani fog!:-) Hanem arra, hogy Keleten és Indiában, hogyan „viselik, vagy hordják” az emberek a lábukat, milyen érdekes kultúrális szokások kapcsolódnak a lábhoz, amelyek közül néhány a klasszikus indiai táncokban is megjelenik. Mindazonáltal, ezek a kultúrális szokások a nyugati kultúrákban egyáltalán nem, vagy csak nyomokban lelhetők fel.

Az egyik ilyen szokás, amivel legelőször szembesültem Indiában, hogy ha valakinek a házába belépünk, a cipőt az ajtón kívül kell hagyni, és úgy belépni, vagy legfeljebb közvetlenül ajtóban lehet letenni. Nincs olyan, mint itt nálunk, hogy ha jön a szerelő, vagy vendég, cipőben végigtrappol a lakáson, függetlenül attól, hogy nekünk az tetszik-e vagy sem. A vendégnek is le kell tennie a cipőjét, majd mezítláb bemenni a lakásba. Papucsot nem viselnek otthon. Legalább is én nem nagyon láttam olyan indiait, aki a lakásban papucsot hordott volna, legyen az vendég, vagy vendéglátó.

De ez nemcsak a lakásokra érvényes, hanem minden templomra, vagy szent helyre. Vannak olyan he
lyek, ahol már nemcsak az épületbe, de magára az egész templom körüli területre is csak mezítláb szabad lépni. Ez bizony azzal jár, hogy az ember néha kisvakondot játszik, hogy egy ilyen, a bejáratnál maradt cipőhalom aljából előbányássza a cipőjét, amikor kijön, mert bizony több száz látogató is megfordulhat egyszerre ezeken a helyeken.

Keleten az emberek sokkal szorosabb kapcsolatban élnek a földdel, mint mi. Kezdve azzal, hogy mezítláb járnak a lakásban, továbbá, hogy nagyon sokat ülnek földön. Azonban ilyenkor mindig törökülésben ülnek, a lábukat mindig behúzzák, és ha nagy ritkán ki is nyújtják, azt nem a másik ember felé teszik. Ez a szokás sok ázsiai ország él.

Emlékszem sok-sok évvel ezelőtt ment a Marco Polo című sorozat a tévében. A főszereplő utazó egy ideig Ázsiában, a kán udvarában élt. Bizalmasa, tanácsadója lett a kánnak, így sokat beszélgettek, és sok időt töltöttek együtt. Ilyen alkalmakkor a jelenlévők mind törökülésben ültek a kán körül, így tett Marco Polo is. De a kánnak feltűnt,
hogy Marco Polo számára ez igen kényelmetlen, mert nem volt ehhez hozzászokva gyerekkorától kezdve. Ezért megengedte neki, hogy kinyújtsa a lábát, természetesen nem felé, és csak akkor, amikor kettesben voltak, mások előtt ezt nem tehette meg. Nagy illetlenségnek számít, ha az ember a talpát, a lábfejét mások felé nyújtja ki, főleg egy idősebb, vagy fontos ember felé.

Ugyanakkor a másik l
ábának megérintése lehet a tisztelet kifejezése. Szokás, hogy a mesterek, guruk, és az idősek, mint szülők, nagyszülők lábát a tanítványok, a család fiatalabb tagjai megérintik köszönéskor. Ezt úgy teszik, hogy először megérintik a guru/nagyszülő mindkét lábát, majd a szívüket érintik meg mindkét kezükkel.

Egy magyar ismerősöm, akinek a
felesége indiai, mesélte, hogy náluk is elérkezett az a pillanat, amikor bemutatták a tágabb családnak, nagyszülőknek, nagybácsiknak, nagynéniknek. Természetesen a feleségével együtt jelent meg a családi körben, aki mindig ott állt mögötte és az egész bemutatkozás alatt többször is a fülébe súgta, egy egy családtag bemutatásakor, hogy „Touch the feet!”, vagyis "Érintsd meg a lábait!"

Ez egy fontos szokás Indiában, ahol sok hagyománytisztelő családban ezt elvárják még egy kül
földitől is, aki egy teljesen más kultúrából érkezett (persze nem mindenhol ragaszkodnak ehhez). Dehát ahogy a mondás tartja: „Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak!” Viszont, ha valamit vagy valakit véletlenül megérintenek a lábukkal, vagy belerúgnak valamibe, akkor úgy kérnek elnézést, hogy azt a dolgot, illetőt megérintik mindkét kézzel, majd a szívüket is. Ez olyan mélyen benne van a kultúrában, hogy ezt olyan indiaiaknál is láttam, akik Indiában nőttek fel, de aztán elhagyták a hazájukat, és évek óta külföldön élnek, de ez a szokás még ezután is erősen él bennük.

Azért a láb a szépség kifejezésének eszköze is lehet. Esküvő előtt a menyasszonynak nemcsak a kezét, de a lábait is hennával szokták kifesteni, és a házasság után, ha egy férjes asszony kimegy a házból, akkor egyebek mellett a lábujjra való gyűrűket illik viselnie mindkét nagylábujja melletti lábujján, mindegyik ujján egyet-egyet. Nagyon sok nő hord bokaláncot, de nemcsak az egyik bokáján, hanem mindkettőn.

Ezek a szokások nemcsak a mindennapi életben jelennek meg, de néhányukkal találkozhatunk a klasszikus indiai táncokban is. Először is ezeket a táncokat mindig mezítláb táncolják, mivel a klasszikus indiai táncok mind szakrális, vagy templomi eredetű táncok. Tehát mint a templomokban, vagy szent helyeken a tisztelet kifejezését, úgy a tánc formájában történő felajánlást, imát is mezítláb illik megtenni. Bár ezek a táncokat már nem igazán a templomokban, hanem inkább a színpadokon táncolják, a belső indítattás még ugyanaz, a tisztelet kifejezése az isteni felé.

És mielőtt a táncos belekezdene a táncba, vagy a gyakorlásba, mindig elnézést, és engedélyt kér a földanyától a tánchoz, mert a lábaival fog rajta dobogni. Így a táncot megelőző ima részeként mindkét kezével megérinti a földet, majd a szeméhez emeli mindkét kezét.

Ha fellépésről van szó, a csodálatos ékszerek és kosztüm mellett a táncos a kezeit és lábfejeit még althával (piros festékkel) is díszíti, egyrészt, hogy jobban lehessen látni a finom
mozdulatokat, másrészt ez is emeli a táncos szépségét. A bokán viselt csörgők nemcsak a ritmus kitáncolását segítik, de szebbé teszik a lábat is.

Tehát, az, hogy hogyan „viseljük a lábunkat” hogyan nyilvánulunk meg velük mások felé, megmutatja, hogy Keletről, vagy Nyugatról jövünk-e. Hiszen míg a fent felsorol dolgokat itt Nyugaton nem nagyon lehet megtapasztalni, addig ez Indiában, az élet természetes velejárója, amire érdemes odafigyelnünk, ha esetleg Indiában járunk, vagy hitelesen szeretnénk elsajátítani a kuchipudit, vagy bármelyik klasszikus indiai táncot.


Ha tetszett ez az írás, és szeretnél rendszeresen értesülni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a Kuchipudi Kalauzra bal oldalon fent, a neved és e-mail címed megadásával!



Üdv:

Zsuzsa