A legutóbbi bejegyzés a Diwaliról és az arra való készülődésről szólt. A mostani a múlt hétvégéről, a Diwalihoz kapcsolódó kis programról Ásotthalmon, aminek a hullámai még mindig visszatérnek, és jóleső érzéssel töltenek el.
A szombat esti program egy sahaja jóga meditációs szemináriumhoz kapcsolódott. Már 18 éve gyakorlom ezt a meditációt. Minden nap meditálok otthon, és számtalan ilyen meditációs programon vettem részt, ami pár órától kezdve egész napig tartott, vagy akár több napos szeminárium volt. Ezek közt voltak olyanok melyek a teljesen kezdőknek szóltak, és voltak olyanok, amin azok vettek részt, akik már hosszabb ideje gyakorolják a Sahaja jógát. (Ha szeretnél többet megtudni a sahaja jóga meditációról, vagy kipróbálni, nézd meg
ezt az oldalt!)
A múlt hét vége egy ilyen szemináriumi alkalom volt, ahol összegyűltek a régebb óta meditálók, hogy tovább mélyítsék meditációs tapasztalataikat. Ennek része volt a szombat esti program, ami olyan embereknek szólt, akik betekintést szerettek volna nyerni egy kicsit a mesés indiai világba, és ezzel együtt megtapasztalni a sahaja jóga meditáció élményét is.
Egy gyönyörű helyen, egy erdészeti kollégiumban voltunk, ami olyan, mint egy arborétum. Az idő is csodálatos volt, mintha a természet is gyakorolni akarta volna az áldást és nagylelkűséget. A fák élénk színekbe öltöztek. Sok mindent csináltunk, szerveztünk, mégis minden nagyon könnyedén és egyszerűen ment.
Az esti program fél nyolckor kezdődött, de mivel csak kevés
időm volt, úgy döntöttem, hogy nem öltözöm "teljes harci díszbe" a kuchipudi előadáshoz, csak egy gyakorló szárit vettem fel és néhány ékszert. Az est folyamán volt egy kis élő zene, bhajanok, volt egy rövid kis ismertető film a sahaja jóga meditációról és minden jelenlévő átélte a meditáció, a gondolatnélküli tudatosság állapotát.
Az előadásom előtt beszéltem kicsit a kuchipudiról, hagyományairól és hogy hogyan kapcsolódik ez a meditációhoz. Elmondtam miről szólnak a darabok amiket előadok és bemutattam néhány mozdulat jelentését. Nagyon jó érzés volt látni, hogy az emberek mennyire figyeltek. Három darabot adtam elő. Az első kettőnek volt kis története, míg a harmadik egy tiszta tánc darab volt. A legutolsó darab előtt javasoltam az embereknek, hogy próbálják meg gondolatok nélkül, csak szemlélni az előadást.
A közönség nagyon befogadó volt a kuchipudival szemben, és az előadás végére teljesen feloldódtak. Amikor az ember énekel, színészkedik, táncol, akkor nem csupán egy előadóművészetet gyakorol, nemcsak élményt nyújt, mert ha a néző lelkét is
megérinti, akkor sikerül a felemelés művészetét is gyakorolnia. Ha pedig ezt sikerül elérni, akkor a művész egyúttal a felemelkedés művésze is, mert amikor ad, akkor ő is visszakap, méghozzá sokkal többet, mint amit adott. Így az előadása által ő is feljebb emelkedik. Még most, egy hét múlva is érzem ennek az előadásnak az örömét és áldását magamban.
A nagylelkűséget nemcsak anyagi szinten lehet gyakorolni, de a művészetek és a spiritualitás megosztásával és továbbadásával. Azzal is, ha másokban fel tudjuk ébreszteni a lelki kényelmet és nyugalmat, a belső békét. Ha valami olyasmit tudunk adni, ami magasabbra emel és belsőleg jobbá tesz másokat.
Ezért, amikor táncolom vagy tanítom a kuchipudit, mindig azt érzem, hogy feltöltődöm általa. És ezt érzem azokon is, akik megnéznek egy kuchipudi előadást, vagy részt vesznek az óráimon. Sokan mondják, hogy biztos sok munka, gyakorlás, idő és energia, amit a kuchipudiba beletettem. És ez így van, de annál jobban értékelem, és szeretem és örülök, ha mások, ha Te is örömödet leled abban, amit Neked adok!
