Hétvégi program videóval

Múlt hétvégén egy nagyon csodás helyen jártam, ahol nemcsak feltöltődhettem, de lehetőségem nyílt arra is, hogy egy kis ízelítőt adjak a kuchipudiból az érdeklődőknek. És hogy hol voltam, és milyen alkalomból, és hogyan sikerült az előadás? Az alábbiakból és az erről készült videóból megtudhatod.

A múlt hét végét Szlovákiában, festői környezetben, a Tátrában töltöttem, a Skalka hegyen, egy Sahaja jóga meditációs szeminárium keretében. A sahaja jóga meditációt már évek óta gyakorlom, melynek lényege, hogy az ember el tudja érni a gondolat nélküli állapotot, erőlködés nélkül, és hogy ez által meg tudja tapasztalni az elme csendjét, és a béke és nyugalom állapotát. Ha szeretnél többet megtudni erről a meditációról, vagy kipróbálni, akkor látogass el ezekre az oldalakra:

http://www.jogameditacio.hu/,

vagy http://www.meditacionk.blogspot.hu/

Az ilyen szemináriumok alkalmával, mint most is, a meditáció áll a programok középpontjában, de esténként vannak zenés programok is, ahol énekes, táncos előadások vannak, és együtt is éneklünk és zenélünk. Szombat este egy ilyen alkalom volt, ahol én is előadtam két kuchipudi darabot. Ezekből, illetve az este néhány előadásából láthatsz részleteket az alábbi videóban, amit a férjem, András, a fent ajánlott egyik oldal, a MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán című blog szerkesztője készített.

Ezek az alkalmak mindig nagyon örömeteliek és ezek után az ember igazán kipihenten és feltöltődve érkezik haza. Nézd meg Te is az alábbi videót, hogy Te is részese lehess egy kicsit azoknak az élményeknek, amit a szeminárium résztvevői is átéltek!

Üdv:

Zsuzsa







.

Tavaszi öröm

.

Valamelyik nap az egyik közösségi oldalt böngésztem éppen, mikor egy nagyon szép videóra bukkantam, ami több okból is most nagyon ide kívánkozik a blogba. Az első és legfontosabb, hogy egy nagyon szép kuchipudi előadásról van szó, egy olyan gyönyörű szívet melengető darabról, amilyen a mai, örömteli tavaszi nap. Úgyhogy azt ajánlom, hogy feltétlenül nézd meg, még mielőtt kimész a szabadba!

A második, hogy Indiában ismét elérkezett a Shivaratri időszaka, amikor is az emberek Sívát, az univerzum urát tisztelik. A darab pedig annak a Síváról szóló versnek a megzenésített és táncban történő előadása, amit tavaly már olvashattál itt a blogban. Ez a vers önmagában is gyönyörű, de a kuchipudi által való megjelenítése egy újabb oldalát mutatja meg a szépségének.

Egyszer egy híres bharatnatyam táncos nagyon szépen fogalmazta meg a klasszikus művészetek szerepét. Azt mondta, hogy ezek a művészeti ágak egy nagyon vékony mezsgyén egyensúlyoznak. Próbálják spiritualitást, a mélységet fizikai formába önteni. Formába önteni az alaktalant, ötvözni a megjeleníthetetlent az anyaggal.

Már sokszor leírtam itt a blogban, hogy az igazi, tradícionális klasszikus indiai táncokban a spiritualitást nem lehet elvonatkoztatni a tánctól. Olyan egységet alkot a kettő, ami megbonthatatlan. Ha a kuchipudiból elvonjuk a spiritualitást, olyan, mintha a legfinomabb ételből elvonnánk a sót. Nem marad más, csak puszta mozdulat, és a varázslat elvész.

Ezért számomra a tánc mellett nagyon fontos a Sahaja jóga meditáció is, ami által a spiritualitást, a lélek örömét minden nap még intenzívebben meg tudom tapasztalni. Bővebben a www.meditacionk.blogspot.com vagy a www.jogameditacio.hu oldalon olvashatsz erről a meditációról, illetve ki is próbálhatod. A sahaja jóga meditáció által az ember kapcsolatba kerül a valódi énjével, és megtapasztalja a belső csöndet, amiről ez a vers, és ez a csodálatos darab szól.

A darab egy ukrán kucshipudi táncosnak, Lenalaxmi Shatokhinának a koreográfiája, aki maga is gyakorolja a Sahaja jóga meditációt és a darabot is egy sahaja jóga programot adta elő. A felvételen a háttérben lehet is látni Shri Mataji Nirmala Devinek, a sahaja jóga megalapítójának a fényképét. A táncos hölgy a híres kuchipudi mester,  Guru Vempati Chinna Satyam (akinek a stílusát én is tanultam, és továbbadom) tanítványa volt, és éveken át tanult tőle Chennaiban, míg elérte a mesteri szintet. Lenalaxmi tanulmányait Shri Mataji, a sahaja jóga megalapítója szponzorálta, miután az ukrán hölgy előadott klasszikus indiai darabot a jelenlétében. Shri Mataji oyan tehetségesnek ítélte, hogy ösztöndíjat ajánlott neki.

A hölgy valóban nagyon gyönyörűen táncol. Ékes bizonyítéka annak, hogy nemcsak az indiaiak képesek saját klasszikus művészeteik tökéletes elsajátítására, hanem bizony a nyugati emberek is.

És most nézd meg a darabot az ukrán hölgy - bordó kosztümben táncol - és egyik tanítványának előadásában.

Üdv:
Zsuzsa

.

Guru Tattwa - Olaszország és a Mester elv tisztelete

.

 

Gurur Brahma, Gurur Vishnu,
Gurur devo Maheswarah,
Gurur sakshat Parabrahma,
Tasmai Shri Gurave Namaha.

A Guru Brahma, a Guru Vishnu,
a Guru a hatalmas Lord Shiva,
a Guru valójában a legfennsőbb Lélek,
Előtted, igaz Gurunk, meghajlunk.

  

Amikor a kuchipudi tánc tanulásába belefogtam, nemcsak tánclépéseket, de úgynevezett shlokákat (verseket), is meg kellett tanulni. A fenti shloka volt az egyik legelső, amit megtanultunk. Mikor az ember belekezd bármi tanulásába, legyen az tánc, egy nyelv, egy szakma, annak elsajátításához gurut, vagyis mestert is választ.

A klasszikus indiai táncoknak, így a kuchipudinak is szerves része a spiritualitás. Nem lehet tőle elválasztani, mert ha a mozdulatokat csak magukban szeretnénk tanulni, akkor az olyan, mintha egy gyönyörű és illatos virág helyett inkább a műanyag változatát választanánk.

Így amikor az ember mestert választ, benne nemcsak a tanítót, de az Isteni megtestesülését is tiszteli. És anélkül, hogy az ember a mesterét, és a benne megnyilvánuló Isteni Erőt tiszteli, önmaga sem válhat igazi mesterré.

Mikor 10 évvel ezelőtt megismerkedtem a kuchipudival, már jó néhány éve gyakoroltam a Sahaja jóga meditációt. Ezt a meditációt Shri Mataji Nirmala Devi, a fenti képen látható indiai hölgy indította útjára. Shri Mataji egy igaz Guru volt, aki járta a világot és emberek tízezreivel ismertette meg a sahaja jóga meditáció örömét és nyugalmát. Azok, akik ezt a meditációt gyakorolják, a világon már szinte minden országban, otthon egyedül, kisebb-nagyobb helyi meditációs programokon, vagy akár nagy, több száz vagy ezer fős nemzetközi szemináriumokon gyakorolják ezt a fajta meditációt.

 

A múlt hétvégén én is egy ilyen szemináriumon vettem részt, Cabella Liguréban, Olaszország csodás hegyei között, sátorozós, félig-meddig nomád körülmények között. Ennek a szemináriumnak a központjában a Guru tattwa, vagyis a guru elv állt. Hogy a Gurut ne csak a mesterünkben tiszteljük, de saját magunkban is, hogy mi is mesterekké, saját magunk mesterévé tudjunk válni. Hogy meg tudjuk tartani magunkban a belső békét, és egyensúlyt, akkor is, amikor a külső körülmények lehet, hogy nem úgy alakulnak, ahogy azt mi szeretnénk.

Számomra a Sahaja jóga meditáció és a kuchipudi tánc közel áll egymáshoz. A meditáció által az ember megtapasztalja a valódi énjét, megtalálja a benne rejő örömet és békét, a kuchipudi táncban pedig a művészet erejével nyilvánítja ki azt mások felé. Mindkét úton fontos, hogy az ember önmaga mesterévé váljon, hogy a megfelelő irányba vezesse önmagát és hogy jobb ember és jobb táncos váljon belőle.

Ha Te is meg szeretnél ismerkedni a Sahaja jóga meditációval, szeretnéd otthon kipróbálni, akkor ezt az alábbi oldalon megteheted, és itt egy rövid kis videófilmet is megnézhetsz az olaszországi sahaja jóga szemináriumról, ahol én is részt vettem:

http://www.meditacionk.blogspot.hu/2012/07/guru-tattwa-hetvegeje.html

És még egy oldal, ahol szintén a sahaja jóga meditációban mélyedhetsz el:

http://www.jogameditacio.hu/

Kellemes, böngészést és hűsítő, örömteli meditációt kívánok Neked!

Üdv:

Zsuzsa

.

A király, a tej és kuchipudi

.

Hogy mi köti össze a három fenti dolgot? Az a dolog, ami ott van benned is, és ha erős, akkor rendkívül hatékony tudsz lenni a mindennapokban, ha nem akkor pedig nagyon szétszórt. De van egy jó hírem, a kuchipudi ezt is megerősítheti benned. Ha megnézed a videót, ami a haladó csoport óráján készült, ott van olyan résztvevő, aki el is mondja, hogy ez a dolog mennyit javult benne, amióta a kuchipudi órák rendszeres résztvevője.

Hogy mennyire fontos ez a fenti erő, ami megvan benned is, arról van egy nagyon régi, szép indiai történet:

Élt egyszer egy király Indiában, akit úgy hívtak, hogy Raja Janaka, akinek egyik neve Vidheha volt, ami azt jelenti, hogy mentes a földi ragaszkodásoktól, vágyaktól, vagyis úgy él mint egy guru, mester. Egyszer egy nagy szent, Narada, megkérdezte tőle: - Uram, hogy lehet, hogy a neved Vidheha, amikor ezen a földön élsz és király vagy? Raja Janaka azt válaszolta neki: - Nagyon egyszerű, elmesélem majd neked este. De addig is, kérlek fogd ezt a tejjel teli tálat és kísérj el a mai nap folyamán engem! De vigyázz, hogy közben egy csepp tej se cseppenjen ki a földre!

Narada így is tett, de egész nap másra se figyelt csak a tejre, mert a tál színültig volt és neki nagyon kellett vigyáznia, hogy egy csepp se cseppenjen ki belőle. Mire este visszatértek a király palotájába, már nagyon elfáradt.

- Kérlek válaszolj nekem! - mondta a királynak - már belefáradtam abba, hogy egész nap ezt a tálat vigyem.
- Rendben - mondta a király. De előbb mondd meg nekem, mit láttál egész nap!
- Semmit - válaszolta Narada - mert egész nap a tál tejre figyeltem.
- Nem láttad az ünnepi menetet, ami a tiszteletemre vonult fel, aztán az udvarban a csodálatos táncokat?
- Nem, nem láttam semmit sem. - válaszolta Narada.
- Nos, így vagyok én is. Nem látok semmit ezek közül a dolgok közül, a királyi pompából, gazdagságból, mert folyamatosan a figyelmemet figyelem, hogy merre jár, hogy ne pazaroljam el haszontalan dolgokra.

Te hogy állsz ezzel a hatalmas erővel, a figyelmeddel, ami benned van? Te is hagyod, hogy szabadon csepegjen, folyjon a mindennapjaidban? Hagyod, hogy folyamatosan ugráljon ide-oda, hogy jelentéktelen dolgokra pazarold? Ahelyett, hogy megpróbálnád fókuszálni és csak az igazán fontos dolgokra fordítani?

A kuchipudi nagyban segíti, hogy az ember figyelme erősödjön és sokkal jobban tudjon összpontosítani, amikor kell. Mivel egy nagyon összetett mozgás, ahol nemcsak az egész test összehangolására kell figyelni a lábujjaktól kezdve a lábakon, karokon, törzsön keresztül egészen a szemekig, hanem a ritmusra és a belső énedre is, ezért nagyban javítja a figyelmet. Ha egy pillanatra is ellankad a figyelmed, máris elveszted a fonalat és a mozdulat szétesik, kiesel a ritmusból. De minél többet gyakorolsz, minél több lépést, lépéskombinációt és egész darabokat tanulsz meg, a figyelmed annál jobb és fókuszáltabb lesz.

Ha nincs lehetőséged arra, hogy csatlakozz a pécsi csoportunkhoz, akkor is van egy jó tippem Számodra, hogy hogyan javíthatsz a figyelmeden, ha úgy érzed, hogy kissé szétszórt. Egyszerűen csak próbáld megfigyelni néha, hogy merre kalandozik a figyelmed napközben, csak egyszerűen figyeld, hogy merre jár. És ha úgy érzed, hogy nagyon csapong, szükséged lenne egy kis megnyugvásra, akkor próbálj ki egy egyszerű sahaja jóga meditációs gyakorlatot, otthon, a jó meleg szobában, a géped előtt ülve. A meditáció kipróbálásához kattints ide. Ezt a meditációt én is minden nap gyakorlom.

Ha pedig van lehetőséged most hétvégén látogass el Vácon a "Kulcs a lélekhez" zenés - meditációs programra, ahol nemcsak csodás kuchipudi előadást láthatsz, de a sahaja jóga meditáció által, a figyelmedet is megnyugtathatod, és az elme csöndjét is megtapasztalhatod. A program részleteit megtekintheted itt.

Üdv:


Zsuzsa

.

Boldog Karácsonyt kívánok Neked!

.

Az igazi Karácsony számomra mindig örömteli, meghitt és ugyanakkor varázslatos esemény, amikor az ember elfelejti a mindennapokat és egy kicsit befelé figyel. Ilyenkor nemcsak a családommal szoktunk együtt lenni, de azokkal az emberekkel is el szoktunk tölteni egy hosszabb meditációval egybekötött délutánt-estét, akikkel együtt gyakorlom a Sahaja jóga meditációt.

Fogadd tőlem szeretettel az alábbi videót, egy olyan kucsipudi táncrészlettel, ami Shri Krishna gyönyörű, ám hiú feleségéről, Sathyabhamáról szól. Ez a darab könnyed, örömteli és varázslatos, olyan, mint a Karácsony. Ez a felvétel Ásotthalmon készült, azon a meditációs szemináriumon, ami a Diwalihoz, India "karácsonyi ünnepéhez" kapcsolódott.

Ezzel a darabbal szeretnék Neked nagyon Boldog, Békés és Örömteli és Karácsonyt kívánni!



Üdv:

Zsuzsa

.

Egy gyöngyszem a Lelkednek

.

Sokat és sokszor írtam már arról, hogy a kuchipudi egy, a spiritualitáshoz nagyon kötődő tánc. Hogy nemcsak a feldolgozott témák, de maguk a mozdulatok is nagyon kedvezőek, és áldásosak, mert a legbelső énünket próbálják megérinteni, és az élet egy magasabb, finomabb szintjét kifejezni. De lehet, hogy nem igazán tudod hová tenni a spiritualitást, hogy ez mit is jelent, vagy hogy mi is valójában a lelkünk, az igazi énünk.

Mostanában nagyon divatos dolog a lelkünkkel, a bennünk lezajló dolgokkal foglalkozni. Sokan fordulnak az ezotéria, asztrológia, vagy akár pszichológusok felé. Mert sok emberben van igény a lelki béke iránt, hogy tényleg megtapasztalja belülről, és keresi ehhez az utat. És lehet, hogy így a karácsony és az év vége közeledtével még azokban is felmerül egy kicsit az igény a befelé fordulásra, akik egyébként nem nagyon szoktak ilyesmivel törődni.

A mindennapokban gyakran elveszünk a különböző, sokszor jelentéktelen dolgokban. Néha elborítanak a tennivalók, azt sem tudjuk hová kapjunk. És van úgy, hogy sokszor kívánjuk bárcsak máshol lennénk, vagy már túl lennénk az egészen, vagy valami mással foglalkozhatnánk. Olyan dolgokkal azonosulunk és olyan dolgokba kényszerülünk, éljük bele magunkat, ami igazából nem is mi vagyunk. És ilyenkor bizony sokszor szeretnénk a béke szigetét elérni. Ehhez viszont nem kell messzire mennünk, mert ez a béke bennünk van, a lelkünkben.

Ehhez szeretnék Neked egy kis útmutatót, egy gyöngyszemet adni, ami csodálatosan leírja a bennünk lakozó lelket. Ez a kis gyöngyszem pedig nem más, mint egy régen élt indiai költőnek, Adi Shankaracharyanak egy verse, ami az egyik kedvencem. Ez a vers a bennünk élő örök üdvről és tudatosságról, a lelkünkről szól, ami a világ teremtő és pusztító urának, Sívának a visszatükröződése bennünk. Síva a Kailasha hegyen ül, meditációban, a teljes függetlenség és tanú állapotban. Ő a Világlélek megtestesítője, aki csupán szemléli a dolgokat, eseményeket, az élet zaját, vagy a természet csendjét, de egyikbe sem bonyolódik bele. Csupán élvezi a lélek örömét a szemlélődésben és meditációban.

Adi Shankaracharya:
Tad Niskala

Om. Nem vagyok az elme,
Értelem, ego, sem a "chitta",
sem a fül, sem a nyelv,
A szaglás, látás érzete,
Sem éter, sem a lég,
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!

Nem vagyok sem a "prana",
Sem az öt lehellet,
Sem a hét alkotóeleme a testnek,
Sem az öt burok,
A kéz, a láb, a nyelv,
Sem a cselekvés más szerve.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!

A félsz, mohóság, káprázat,
Undor, vonzódás nem enyém,
Semmi, ami gőg vagy ego,
"Dharma" vagy megszabadulás,
Sem vágya az elmének,
Sem tárgya ennek a vágynak.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!

Örömöt és fájdalmat,
Erényt és bűnt nem ismerek,
Sem mantrát, szent helyet,
Védákat vagy áldozást,
Nem vagyok az, aki eszik,
Sem az étel vagy az evés.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!

Nincs halálom, félelmem,
Egy "kaszthoz" sem tartozom,
Nincs apám, nincs anyám,
Még születésem sincs nekem,
Barátom, bajtársam,
Sem tanítványom, sem Gurum.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!

Nincs formám, képzeletem,
A Mindent-átható vagyok,
Mindenütt létezem,
De túl vagyok az érzékeken,
Megváltás sem vagyok,
Vagy bármi ismerhető.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!


Kívánom Neked, hogy Te is meg tud tapasztalni azt az örömet, a lélek békéjét, amiről ez a csodálatos vers szól!


Üdv:

Zsuzsa

.

A felemel(ked)és művészete

.

A legutóbbi bejegyzés a Diwaliról és az arra való készülődésről szólt. A mostani a múlt hétvégéről, a Diwalihoz kapcsolódó kis programról Ásotthalmon, aminek a hullámai még mindig visszatérnek, és jóleső érzéssel töltenek el.

A szombat esti program egy sahaja jóga meditációs szemináriumhoz kapcsolódott. Már 18 éve gyakorlom ezt a meditációt. Minden nap meditálok otthon, és számtalan ilyen meditációs programon vettem részt, ami pár órától kezdve egész napig tartott, vagy akár több napos szeminárium volt. Ezek közt voltak olyanok melyek a teljesen kezdőknek szóltak, és voltak olyanok, amin azok vettek részt, akik már hosszabb ideje gyakorolják a Sahaja jógát. (Ha szeretnél többet megtudni a sahaja jóga meditációról, vagy kipróbálni, nézd meg ezt az oldalt!)

A múlt hét vége egy ilyen szemináriumi alkalom volt, ahol összegyűltek a régebb óta meditálók, hogy tovább mélyítsék meditációs tapasztalataikat. Ennek része volt a szombat esti program, ami olyan embereknek szólt, akik betekintést szerettek volna nyerni egy kicsit a mesés indiai világba, és ezzel együtt megtapasztalni a sahaja jóga meditáció élményét is.

Egy gyönyörű helyen, egy erdészeti kollégiumban voltunk, ami olyan, mint egy arborétum. Az idő is csodálatos volt, mintha a természet is gyakorolni akarta volna az áldást és nagylelkűséget. A fák élénk színekbe öltöztek. Sok mindent csináltunk, szerveztünk, mégis minden nagyon könnyedén és egyszerűen ment.

Az esti program fél nyolckor kezdődött, de mivel csak kevés időm volt, úgy döntöttem, hogy nem öltözöm "teljes harci díszbe" a kuchipudi előadáshoz, csak egy gyakorló szárit vettem fel és néhány ékszert. Az est folyamán volt egy kis élő zene, bhajanok, volt egy rövid kis ismertető film a sahaja jóga meditációról és minden jelenlévő átélte a meditáció, a gondolatnélküli tudatosság állapotát.

Az előadásom előtt beszéltem kicsit a kuchipudiról, hagyományairól és hogy hogyan kapcsolódik ez a meditációhoz. Elmondtam miről szólnak a darabok amiket előadok és bemutattam néhány mozdulat jelentését. Nagyon jó érzés volt látni, hogy az emberek mennyire figyeltek. Három darabot adtam elő. Az első kettőnek volt kis története, míg a harmadik egy tiszta tánc darab volt. A legutolsó darab előtt javasoltam az embereknek, hogy próbálják meg gondolatok nélkül, csak szemlélni az előadást.

A közönség nagyon befogadó volt a kuchipudival szemben, és az előadás végére teljesen feloldódtak. Amikor az ember énekel, színészkedik, táncol, akkor nem csupán egy előadóművészetet gyakorol, nemcsak élményt nyújt, mert ha a néző lelkét is megérinti, akkor sikerül a felemelés művészetét is gyakorolnia. Ha pedig ezt sikerül elérni, akkor a művész egyúttal a felemelkedés művésze is, mert amikor ad, akkor ő is visszakap, méghozzá sokkal többet, mint amit adott. Így az előadása által ő is feljebb emelkedik. Még most, egy hét múlva is érzem ennek az előadásnak az örömét és áldását magamban.

A nagylelkűséget nemcsak anyagi szinten lehet gyakorolni, de a művészetek és a spiritualitás megosztásával és továbbadásával. Azzal is, ha másokban fel tudjuk ébreszteni a lelki kényelmet és nyugalmat, a belső békét. Ha valami olyasmit tudunk adni, ami magasabbra emel és belsőleg jobbá tesz másokat.

Ezért, amikor táncolom vagy tanítom a kuchipudit, mindig azt érzem, hogy feltöltődöm általa. És ezt érzem azokon is, akik megnéznek egy kuchipudi előadást, vagy részt vesznek az óráimon. Sokan mondják, hogy biztos sok munka, gyakorlás, idő és energia, amit a kuchipudiba beletettem. És ez így van, de annál jobban értékelem, és szeretem és örülök, ha mások, ha Te is örömödet leled abban, amit Neked adok!

Üdv:


Zsuzsa

.

Boldog Diwalit!

.

A Diwali vagy Dipawali India legnagyobb, több napon át tartó ünnepe. A nálunk megült ünnepek közül talán a Karácsonyhoz lehet hasonlítani. A Diwali a fény és jólét ünnepe, és ebben az évben erre a hétre esik.

Ilyenkor, mikor leszáll az éj, Indiában minden fénybe borul. Lámpásokat gyújtanak, kiteszik őket az ablakba, hogy Lakshmi istennő, aki a gazdagság és jólét istennője megtalálja az utat a házhoz. Azt tartják, hogyha a ház sötét ezen a napon, akkor Shri Lakshmi nem lép be a házba.

Lakshmi istennő a Diwali alkalmával Gruhalakshmi, azaz tökéletes háziasszony formájában van jelen. Ezért ilyenkor a háziasszonyok ajándékot kapnak, valami olyasmit, amit a konyhában vagy a vendégek fogadásánál tudnak használni. Ez is azt segíti, hogy a jólét megalapozódjon a házban. Ilyenkor sokat sütnek-főznek, nagyon sokféle, finom édesség is kerül az asztalokra.

Lakshmi istennőt általában úgy ábrázolják, hogy lótuszon áll vagy ül. Ez azt jelképezi, hogy olyan könnyű, hogy még egy lótuszon is képes megállni. De ez azt is szimbolizálja, hogy nem gyakorol nyomást senkire sem, senkire sem erőltet rá semmit.

Shri Lakshminak négy keze van. Ebből kettőben szintén lótuszt tart, ami nemcsak a szépség szimbóluma, de az otthon melegét és a nagylelkűséget is jelképezi. A lótusz virág a legcsúnyább bogaraknak is menedéket ad éjszakára, hogy aztán reggel ismét kinyíljon és szabadjára engedje őket. Vagyis ha azt szeretnénk, hogy az anyagi jólét beköltözzön hozzánk, akkor nekünk is nagylelkűnek kell lennünk másokkal szemben.

Lakshmi istennő a harmadik kezével védelmet ad, míg a negyedik keze táplál, de nemcsak az anyagi szinten, hanem spirituálisan is.

A Diwali nemcsak az anyagi jólét ünnepe, hanem a spirituális fényé és felemelkedésé is. Ilyenkor az Istennő Mahalakshmi formáját is tisztelik, aki segít elűzni a tudatlanság sötétségét, és segíti az embereket a megvilágosodás, lelki felemelkedés útján.

Bár Shri Lakshmi nem a művészetek istennője, de az indiai művészetek is hozzájárulnak az emberek belső jólétéhez. Ilyen értelemben a kuchipudi sem csupán előadóművészet, hanem próbálja visszatükrözni az emberi belső szépséget, a lélek és a Mindenen Átható Isteni Erő szépségét.

A legutóbbi bejegyzésben meghívtalak szombatra, a Diwalihoz kapcsolódó, lélekfeltöltő, kuchipudi és zeneelőadással egybekötött meditációs programra. Ezen a programon az indiai művészetek élvezete mellett kipróbálhatod azt a meditációt, ami már hosszú ideje az én életem része is, és amit még évekkel azelőtt kezdtem el gyakorolni, hogy a kuchipudival megismerkedtem volna.

Sok szeretettel várlak most szombaton Ásotthalmon ezen a lebilincselő programon, hogy Te is részese légy a belső gazdagsának! A részleteket megtalálod az előző bejegyzésben.
Gyere és mélyedj el Te is az indiai művészetek és a meditáció spirituális szépségben!

Boldog Diwalit!

Üdv:

Zsuzsa

.

Meghívó a mesés keleti kultúra rajongóinak

.

Sok szeretettel meghívlak egy izgalmas, lebilincselő, ugyanakkor pihentető és lélekfrissítő programra, amely nemcsak India varázslatos keleti kultúrájába kalauzol el Téged, de megtapasztalhatod a lélek csendjét, a belső békét is az este alkalmával.

Ez a kis program India egyik legnagyobb ünnepéhez, a Diwalihoz is kapcsolódik. Az este alkalmával kipróbálhatod a meditációt, India gazdag zenei kultúrájából bhajanok éneklése ad ízelítőt, valamint én is eltáncolok majd néhány kuchipudi darabot.

Ez a program jövő szombaton, 2011. október 29-én lesz Szegedtől nem messze, Ásotthalmon. Az előadás 19:30-kor kezdődik, a belépés díjtalan. Várlak sok szeretettel!

Ha van olyan ismerősöd, akit érdekelhet ez a program, kérlek, küldd neki tovább ezt a bejegyzést!

A további részletekhez kattints a képre:
(További nagyítához kattints még egyszer!)

Hogy minek is az ünnepe a Diwali, és hogyan kötődik ez a kuchipudihoz, azt a következő bejegyzésben mesélem el Neked!

Üdv:

Zsuzsa