Mint a tenger hullámai

.

A bharatnatyam és a kuchipudi az előző bejegyzésben történt összehasonlítása után most következzen egy másik nagyon kecses és lírai klasszikus indiai tánc, az odisszi bemutatása. Az odisszi India keleti részében, Orissza államban fejlődött ki. Ez a tánc is több száz éves múltra tekint vissza, mint a kuchipudi, de attól eltérően főleg a templomokban táncolták, míg a kuchipudi elsősorban drámai, színpadi hagyományokra épül. Mivel az odisszi egy teljesen más területről származik, ezért a zenében használt hangszerek, ritmus és dallamvilág is más, mint a kuchipudiban.

Az odisszi táncos ruhája illene egy kuchipudi táncosra is, azzal az eltéréssel, hogy az elöl, deréktól lefelé hulló hajtások nem szimmetrikusak, hanem balra felfelé rövidülnek. További különbség, hogy az odisszi táncos ékszerei ezüsből készülnek, amelyek mintázata is teljesen más, mint a kucshipudiban, és ugyanez vonatkozik a hajviseletre is. Az arc hasonlóan van sminkelve, valamint a kezeket és lábakat is piros festékkel díszítik mindkét táncban. Mindent összevéve egy odisszi táncos és egy kuchipudi táncos könnyebben megkülönböztethető a színpadi viselet alapján egymástól, ha tudjuk, hogy mire figyeljünk.

Az odisszi mozdulatvilága nagyon jellegzetes. Itt is megvannak a stílusra jellemző tipikus lépések és mozdulatok, ám ennek a klasszikus stílusnak egyik legfőbb ismertetőjegye, ahogy a táncos vállai, felsőteste, dereka és csípője finoman és kecsesen hajladozik jobbra és balra tánc közben. Ettől az egész tánc lágyan hullámzóvá válik, mint a tenger. A kézjelek, a mudrák, valamint az arcjáték megegyezik azzal, amit a kuchipudiban is láthatunk, hiszen ezek ugyanazon alapokon nyugszanak.

Az odisszi darabok itt is alapvetően kétfélék lehetnek. Vannak jelentés nélküli, a szemet gyönyörködtető un. tiszta táncok, valamint a valláshoz kötődő, imádságot tolmácsoló, vagy az istenségekről szóló történeteket ábrázoló darabok.

A következő darab az odisszi előadások egy jellegzetes kezdő darabja, amelyben a táncos Jagannath úr áldását kéri az előadásra, tiszteletét fejezi ki a Földanya, a mestere, a zenészek, valamint a közönség felé, majd Shri Ganeshahoz, az akadályok elhárítójához imádkozik.

Üdv:
Zsuzsa

Lehet, hogy Te is kérdezted?

.

Mármint, hogy mi a különbség bizonyos klasszikus indiai táncstílusok, mint például az odisszi, bharatnatyam, stb. és a kuchipudi között. Ezzel a kérdéssel többen is fordultok hozzám, ezért gondoltam, most megpróbálom ezt a témát egy kicsit körüljárni, hogy mindenki választ kaphasson a kérdésére.

Bizony nem könnyű az elején különbséget tenni a klasszikus indiai táncok között, ez olyan mintha ritkán beszélt nyelvek megkülönböztetésére kérnének fel. Elsőre szinte semmi különbséget nem találsz, az sem tudod, hogy melyik melyik, a különböző sajátosságok beazonosításáról már ne is beszéljünk.

Hát akkor kezdjük azzal a tánccal, ami a kuchipudihoz a legközelebb áll, és ez pedig a bharatnatyam. A két táncot kicsit párhuzamba fogom állítani, és úgy összehasonlítani. A bharatnatyam szintén dél-indiai tánc, mint a kuchipudi és a kuchipudi szülőállamával határos, Tamil Nadu államból származik. (Magyaroszágon több képviselője is van a bharatnatyamnak, akik különböző mesterektől tanultak Indiában.) Mindkét tánc teljesen ugyanarra a zenére, ritmusvilágra és hangszerekre alapul, ebben tehát nincs különbség.

Az első dolog, amit egy fellépéskor megpillantunk, az maga a táncos és a ruhája, valamint az ékszerei. Itt is nagyon kis különbségek vannak a női táncosok viselete között. Az ékszerek teljesen ugyanazok, a ruhában is csak annyi különbség van, hogy a bharatnatyam táncosok (1. kép) kész kosztüme általában egy kicsit rövidebb, a ruha elején lévő legyezőszerű hajtások alig érnek a térd alá, míg egy kuchipudi táncosnál (2. kép), ez néha akár a földig is leérhet. A táncosok ölthetnek szárit is a tánchoz, ami viszont mindkét táncnál megegyezik. A másik különbség a fejdíszben van. A kuchipudi táncos haját hátul körkörösen díszítik a különböző művirágok, míg a bharatnatyam táncos hajában általában van egy nagyobb, téglalap alakú művirágos dísz. A férfi táncosok viseletében nincs különbség.

Ennek a két táncnak a lépései és mozdulatvilága áll egymáshoz a legközelebb, vannak azonos lépések, és hasonlóak is, de a nagyrészük sajátosan jellegzetes és jól elkülöníthető egy "szakértő" szem számára. A bharatnatyamban a mozdulatok sokkal geometrikusabbak, ha mondhatom így, akkor inkább "szögletesebbek", és sokkal letisztultabb, míg a kuchipudiban a mozdulatok inkább "gömbölyűbbek" és a felsőtest is hajlékonyan követi a kar mozdulatait, amelyek nem annyira "élesek". A kéz és arckifejezések mindkét táncban azonosak. A lábmunka egyformán határozott és dinamikus mindkét stílusban. Különbségként talán még a két tánc sebességénél azt lehet kiemelni, hogy a kuchipudi egy kicsit gyorsabb.

A táncok által feldolgozott témák ugyanazok, főleg az istenségekhez kapcsolódó történetek, de mindkét stílusban vannak tiszta tánc darabok is. Az alábbi videó egy hagyományos bharatnatyam előadás első darabjából, egy az istenségeknek felajánlott virágáldozatból mutat be részleteket. Jó szórakozást!

Üdv:
Zsuzsa

Búcsú

.

Gondolom Te is érzed már, hogy egyre hűvösebbek az esték, és frissebbek a reggelek. A fák mind tarkább színekbe öltöznek, hullatják a leveleiket. A nappalok rövidülnek, és egyre korábban sötétedik. A természetben ez mind a hosszú téli pihenésre való készülés, és búcsú időszaka. Így itt az idő, hogy én is búcsút vegyek....

Természetesen nem Tőled, hanem csupán a nyártól! Ehhez pedig hoztam Neked egy hosszabb videót, ami két évvel ezelőtt készült Olaszországban, egy nyári művészeti fesztiválon. Ez a fesztivál már jó pár éve megrendezésre kerül különböző nyugati és klasszikus indiai művészeti ágak képviselőinek részvételével, akik  kivétel nélkül gyakorolják a Sahaja jóga meditációt.

Ami miatt pedig leginkább a figyelmedbe ajánlom ezt a videót, az egy kuchipdi darab, egy kiváló osztrák táncos, Siddhi Bhasale előadásában. A darab bemutatása előtt el is mesélte a történetet angolul, néhány mozdulat szemléltetésével és magyarázatával, amit a közönségnek olaszra is lefordítottak. Ha tudsz angolul vagy olaszul, akkor könnyen meg is értheted, ha mégsem, semmi gond, itt a darab rövid összefoglalója magyarul:

A darab egy ősi mitológiai történet az Anyaistennőről, Shri Durgáról és egy démonról, Mahisassuráról. Shri Durga az Univerzum anyja és védelmezője, aki mindig megjelenik a Földön, ha a gyermekeit meg kell védeni. Egy nap az erős démon, Mahisassura, akinek olyan volt az arca, mint egy bikának, megjelent a Földön. Elkezdte az embereket kínozni és legyilkolni. Végül pedig el akarta pusztítani az egész világot. Az istenek királya nagyon megijedt, és elment egy másik istenséghez, Shri Vishnuhoz, az univerzum fenntartójához, hogy segítséget kérjen tőle. De Shri Vishnu azt mondta az istenek királyának: "Nem tudom ezt a démont megölni, mert kapott egy olyan áldást, hogy férfi nem pusztíthatja el őt."

De volt egy ötlete és magához hívta a másik két fő istenséget, Shri Brahmát, és Shri Shívát. És ez a három istenség együtt megteremtette Shri Durgát. Az istennőnek gyönyörű, hosszú haja volt, a kezeiben különböző fegyvereket tartott és tigrisen lovagolt. Amikor a démon meglátta, nagyon megtetszett neki és megkérte, hogy menjen hozzá feleségül. De Shri Durga azt válaszolta neki: "Először le kell győznöd engem harcban, utána elgondolkozom azon, hogy hozzád menjek-e." Így heves harc kezdődött köztük, de az Istennő végül megölte a démont egy háromágú szigonnyal. A darab vége hálaadás az Istennőnek, amiért mindig megszületik a Földön, hogy megvédelmezze a gyermekeit, és beteljesítse a vágyaikat, és megteremtsen egy békével, szeretettel és áldásokkal teli világot.

Ha kedved van, nézd végig az egész videót, de a kuchipudi darabot mindenképpen a figyelmedbe ajánlom, ami 1:07:15-nél kezdődik a magyarázattal!

További kellemes és gyönyörű őszt kívánok Neked!

Üdv:
Zsuzsa

.

Meglepő kérdés

.

Képzeld, tegnap kaptam egy meglepő telefonhívást Szlovákiából. Egy régi, kedves ismerősöm telefonált, akit a Sahaja jóga által ismerek, és akivel már régóta nem találkoztam, és telefonon sem beszéltem. Egy olyan kérdést tett fel a kuchipudival kapcsolatban, ami Téged is biztosan meglep, és elgondolkodásra késztet.

A kérdése pedig a következő volt. Van egy iskolás korú lánya, aki elkezdett kuchipudit tanulni. Persze nem Szlovákiában, mert ott egyáltalán nincs kuchipudi tanár, hanem az édesanya hetente vitte a kislányt autóval Bécsbe egy tanárhoz. De a tanár elköltözött, és mivel a közelben nincs más tanár, a kislány pedig szeretné folytatni a tanulást, ezért megkerestek engem, hogy vállalnám-e a tanítását, ha eljárnának hozzám órára.

Ez első hallásra meglepő lehet számodra, hogy van olyan, aki képes lenne több száz kilométert utazni azért, hogy a gyerekét kuchipudi órára járassa. De ha valami nagyon fontos számunkra, akkor az olyan akadályok, mint a távolság, eltörpülnek a cél árnyékában. Évekkel ezelőtt én is több ezer kilométert utaztam Indiába, hogy jobban elmélyedjek ebben a táncban, és nagyon jól eső érzés, hogy más is ennyire szereti és értékeli ezt a csodálatos táncot, hogy ekkora áldozatot képes hozni érte.

Az életben Neked is biztos sokszor vannak álmaid, vágyaid, de a megvalósulásuk attól függ, hogy Te mennyire akarod azt a dolgot, mennyire vágysz rá, mert igazából Te vagy az aki döntesz arról, hogy eléred-e a célod. Képes vagy megvalósítani bármit, ha bízol magadban, mert akkor minden akadályon képes vagy átjutni! Legyen az néhány száz vagy több ezer kilométer, vagy az, hogy elkezded a benned rejlő finom spirituális oldalt felfedezni egy klasszikus indiai tánc, a kuchipudi által!

Ne feledd, meg tudsz tenni bármit, a dolog csak rajtad múlik!

Üdv:
Zsuzsa

.

Csak nézd meg és élvezd!

.

"Amerre a kézmozdulat megy,

arra követi a tekintet,

amerre a tekintet vezet,

arra követi az elme,

amerre az elme halad,

arra követi a hangulat,

ahol a hangulat megnyilvánul,

ott ébred fel a rasa (érzelem)." Abhinaya Darpana

Ezzel a rövid kis idézettel szeretnék Neked ajánlani egy gyönyörű zenére koreografált csodálatos darabot. Szavak nélkül mutatja meg az érzelmek és cselekvés, a nappal és éjszaka, a férfi és női oldal mögött húzódó egységet, és vezet el oda, ami túl mutat az anyagi világon, de mégis megnyilvánul benne. Minden klasszikus indiai tánc ezen a határvonalon mozog és próbálja a mozdulatok segítségével ábrázolni azt amit, szavakkal nehéz kifejezni: a lélek örömét.

Csak nézd meg és élvezd!

Üdv:
Zsuzsa










.

Változások kora

.

A minap megint megváltoztak az e-mail fiókom beállításai, már nem tudom hányadszorra. De nem csak ez változik folyamatosan, hanem a blog-, a videó-, a szöveg-, és egyéb szerkesztői felületek is, a telefonokról, számítógépekről, egyéb elektromos kütyükről, jogszabályokról és ki tudja még miről nem is beszélve.

Te hogyan bírod ezt a folyamatos változást? Én bizony sokszor nagyon feleslegesnek érzem őket. Ne érts félre, nem azt gondolom, hogy ragadjunk le egy szinten, és onnan ne lépjünk tovább. Kell a fejlődés, a változás, kell hogy új dolgokat tanuljunk, hogy folyamatosan képezzük magunkat, hogy legyen körülöttünk, az életünkben változás, de nem a felszínen és folyamatosan. 

Sokszor úgy érzem, hogy a változtatások, újdonságok csupán azért jelennek meg, mert az emberek annyira fel vannak pörögve a mai felgyorsult életben, hogy az életmód lendülete viszi magával őket. Nem tudnak elmélyedni semmiben sem, mert olyan lendületben vannak, és az állandóan megjelenő újdonságok még tovább ragadják őket magukkal. Ez egy ördögi kör. A pörgés még több újdonságot követel, mert a régi dolog már unalmas, és a folyamatos változás még tovább pörgeti az embereket. Nagyon nehéz ebből kiszakadni. És aki benne van ebben a mókuskerékben nem is tud leállni, ha hirtelen eltűnik a rohanó hétköznapok világa, és egyszer csak csendességbe kerül. 

Ha egy ilyen örökké pörgő ember eltéved egy kis faluba, hogy élvezze a vidék csöndjét, 2-3 nap után elunja magát, nem tud magával mit kezdeni, mert a csönd, az állatok, a természet már túl kevés inger neki, és valami extra élményre vágyik. Nem tud megnyugodni, mert a benne lévő pörgés vinné tovább, mint egy futószalag. Esetleg Te is ilyen vagy?

Ezért van az is, hogy az emberek mikor elkezdenek valami új dolgot megtanulni, sokan már az elején, mások pedig félúton feladják, mert nem tudják élvezni azt, amit csinálnak, nem tudják élvezni a tempót amivel haladnak, azonnal az út végére akarnak érni, hogy aztán valami másba kezdjenek.

A klasszkus indiai táncok műfaja pedig pont olyan, ami megköveteli a kitartást, az odafigyelést, és nem lehet vele rohanni. Évekig tart, amíg az ember elsajátít egy stílust. És ezt az indiai mesterek figyelembe is veszik. A csoportban mindenkinek egyformán el kell tudnia sajátítania minden lépést, slokát (ritmusos verset), kéztartást, amíg továbbléphetnek a következő lépcsőre. De Nyugaton ez nem igazán működik így. 

Nemrég olvastam egy osztrák bharatnatyam (szintén egy dél-indiai klasszikus táncstílus) mesterrel készült interjút, aki szülőhazájában tanít, hogy bár ő a tradicionális táncoktatást követi, amit Indiában tanult, meg kellett újítania a tanítási módszerét, mert a tanítványai nehezen viselték a lassú haladást. Elmondta, hogy a lépések tanításához ki kellett találnia egy koreográfiát, amelynél a táncosok nem csak egy helyben álltak és a lépéseket ismételték, de más-más alakzatot kellett ehhez felvenniük.

Bevallom, hogy tanítás folyamatába néha én is becsempésztem néhány újítást. Például, amikor a lépések felénél jártunk, megtanítottam már egy rövid slokát (egy rövid, lassú versre alapuló darab, amely minden szavát elmutogatja a táncos), illetve egy jatit (lépéskombinációkból álló sorozat, egy tiszta tánc elem) is, mert azt éreztem, hogy bár a puszta lépéstanulás is kihívás volt, kellett valami újdonság a tanítványaimnak, ami új élményt jelent.

De ezt élvezem a kuchipudiban, hogy megvan benne az állandóság, a lépések, kézjelek, arckifejezések formájában, amelyek évszázadokon át alig változtak, viszont ezek segítségével az ember végtelen, változatos kombinációkat építhet fel a kreativitásával, hogy másoknak új élményeket nyújtson. Megvan benne az állandóság, és a dinamizmus, változás ereje is, amely segít abban, hogy gyakoroljuk, megőrizzük az egyensúlyt, amiből a mai világ olyan sokszor akar kibillenteni.

Üdv:
Zsuzsa

.

Hétvégi program videóval

Múlt hétvégén egy nagyon csodás helyen jártam, ahol nemcsak feltöltődhettem, de lehetőségem nyílt arra is, hogy egy kis ízelítőt adjak a kuchipudiból az érdeklődőknek. És hogy hol voltam, és milyen alkalomból, és hogyan sikerült az előadás? Az alábbiakból és az erről készült videóból megtudhatod.

A múlt hét végét Szlovákiában, festői környezetben, a Tátrában töltöttem, a Skalka hegyen, egy Sahaja jóga meditációs szeminárium keretében. A sahaja jóga meditációt már évek óta gyakorlom, melynek lényege, hogy az ember el tudja érni a gondolat nélküli állapotot, erőlködés nélkül, és hogy ez által meg tudja tapasztalni az elme csendjét, és a béke és nyugalom állapotát. Ha szeretnél többet megtudni erről a meditációról, vagy kipróbálni, akkor látogass el ezekre az oldalakra:

http://www.jogameditacio.hu/,

vagy http://www.meditacionk.blogspot.hu/

Az ilyen szemináriumok alkalmával, mint most is, a meditáció áll a programok középpontjában, de esténként vannak zenés programok is, ahol énekes, táncos előadások vannak, és együtt is éneklünk és zenélünk. Szombat este egy ilyen alkalom volt, ahol én is előadtam két kuchipudi darabot. Ezekből, illetve az este néhány előadásából láthatsz részleteket az alábbi videóban, amit a férjem, András, a fent ajánlott egyik oldal, a MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán című blog szerkesztője készített.

Ezek az alkalmak mindig nagyon örömeteliek és ezek után az ember igazán kipihenten és feltöltődve érkezik haza. Nézd meg Te is az alábbi videót, hogy Te is részese lehess egy kicsit azoknak az élményeknek, amit a szeminárium résztvevői is átéltek!

Üdv:

Zsuzsa







.

Benned megvan ez a tulajdonság?

.

Tudod, hogy van egy tulajdonság, ami nem csak a kuchipudiban, de a mindennapi életedben is nagyon fontos? Ez lehet a vízválasztó abban, hogy a táncos mozdulata lágy és szemet gyönyörködtető lesz-e, vagy durva, vagy hogy sikerrel veszed-e az akadályokat és kihívásokat a mindennapi életedben vagy sem.

Ez a tulajdonság teszi lehetővé, hogy a táncos olyan mozdulatokat hajtson végre, amelyekre egy átlagos, hétköznapi ember nem képes, vagy hogy olyan feladatokat hajts végre, amelyek előbbre visznek az életben, legyen szó munkáról, magánéletről, vagy hobbiról. 

Szeretnéd megtudni, mi ez a tulajdonság? A rugalmasság. A rugalmasság az, ami előnyt jelenthet Neked másokkal szemben, és abban, hogy elérd a kitűzött célodat. 

Manapság, ahogy a modern élet egyre nagyobb komfortot kínál, az emberek is egyre kényelmesebbé kezdenek válni. Egyre nehezebb számukra, hogy olyan dolgokat hajtsanak végre, ami a megszokott komfort zónájukon kívül esik. Ha valami nem a megszokott módon történik, és új megoldás kell rá, bizony sokan inkább megtorpannak és feladják a küzdelmet, még akár ha csak arról is van szó, hogy egy kicsit gyalogolni kell a buszozás, vagy autózás helyett.

Pedig ha rugalmasak vagyunk, sok olyan élményben és kalandban lehet részünk, amivel nem számoltunk, de később meghatározó része lesz életünknek. A merevség nem csak a táncban, de a mindennapi életben is hátráltat bennünket. 

Annak idején, amikor elmentem Indiába, hogy kuchipudit tanulhassak én is sok akadályba ütköztem, amíg végül elértem a célomat. Ha Indiába megy az ember, ott bizony nagyon rugalmas hozzáállás kell, mivel a kultúra és az emberek gondolkodásmódja teljesen más, mint itt nálunk. Így fordulhatott elő, hogy a gondos előkészületeim ellenére, már Indiában, az első órán derült ki, hogy a mester, akit indiai ismerősök kerestek számomra Indiában, bizony nem kuchipudi, hanem egy teljesen más klasszikus indiai táncstílus, a bharatnatyam képviselője volt! Így nem tehettem mást, mint hogy helyben kezdtem el mesterek, illetve iskola után kutatni. Különböző okoknál fogva egyik lehetőség a másik után esett ki, míg végül több telefon, személyes látogatás, megbeszélés, kaland és egy több száz kilométeres út után végül eljutottam a Shri P. K. Salve Akadémiára, és végre azzal foglalkozhattam, amiért mentem, a kuchipudival. 

Ehhez elég rugalmasan kellett kezelnem a felmerülő akadályokat. Volt, hogy valakinek elmeséltem az indiai tanulmányutam történetét, és azt mondta, hogy bizony ő visszafordult volna. Szerencsére én nem tettem meg, és így kivételes élményeket és tudást oszthatok meg másokkal. Ha minden simán és tökéletesen alakult volna, nemcsak egy kalanddal lennék szegényebb, de kevesebb tapasztalatom is lenne, amit a későbbiekben kamatoztathatnék. Mindamellett elestem volna egy lehetőségtől, amit azóta sem sikerült még egyszer kihasználnom.

Ezért ha esetleg úgy érzed, hogy rugalmasság tekintetében nem állsz túl jól, akkor van egy jó hírem! A rugalmasság is, mint sok minden más tulajdonság, fejleszthető. Fizikai és átvitt értelemben is. Nem kell hozzá más, mint egy kis bátorság, és hogy elhidd Magadról, hogy képes vagy a megrögzött és megszokott dolgokat túlhaladni, tanulni és fejlődni!

Üdv:
Zsuzsa

.

Ezek vagytok Ti

.

Már több mint 3 éve írom ezt a blogot Nektek, azoknak, akiket érdekel a kuchipudi, ez a gyönyörű klasszikus indiai tánc, és most gondoltam, néhány mutatóval összegzem, kik is vagytok Ti, akik ezt a blogot látogatjátok, olvassátok és böngészitek.

Eddig összesen 7705-en olvastátok a bejegyzéseket
a legnagyobb számban a következő helyekről:

Budapest - 3138 fő
Baranya megye - 1258 fő
Pest megye - 349 fő
Csongrád megye - 287 fő
Fejér megye - 244 fő

A legjobban a következő három bejegyzés érdekelt benneteket:

512-en olvastátok:
Nataraja (Síva) - a tánc ura
511-en olvastátok:
Shri Ganesha, az akadályok elhárítója
363-an olvastátok:
Az indiai ékszerek világa

Az első kettő adat mutatja, hogy sokatokat fogott meg ennek a táncnak a spirituális oldala. A legutolsó pedig igazolja a tényt, hogy a többségetek hölgy, akit nem hagy hidegen az ékszerek világa.

A bloghoz kapcsolódó videók közül

összesen 3472-en néztétek meg a pécsi kuchipudi órát:
https://www.youtube.com/watch?v=i7ncTb3mtcw
2029-en a nagykanizsai bemutatót:
https://www.youtube.com/watch?v=MTRP7WbOKQM
és 1040-en a blogköszöntőt:
https://www.youtube.com/watch?v=Hb1TNrbWFzM

Köszönöm, hogy 3 éve 3 hónapja és 14 napja követitek a bejegyzéseket!

Üdv:
Zsuzsa

.

Tudod milyen jeles nap van ma?

.

Ma van a tánc világnapja, amit a világ minden táján rendezvényekkel, táncműsorokkal és különböző programokkal ünnepelnek. Így szeretném, ha Te is részesülnél egy kicsit ma a tánc, és elsősorban a kuchipudi öröméből, és ehhez az alábbi videót szeretném ajánlani Neked.

A videón szereplő hölgy Shantala Shivalingappa, aki Indiában született és tanulta a kuchipudit, és aki igyekszik a világ minden tájára eljuttatni ennek a gyönyörű táncnak az üzenetét. Egy olyan ritka táncos, aki  nemcsak nagyon könnyedén és légiesen táncolja a kuchipudit, de akinek előadása az ember lelkéig elér, és maga a néző is átérezheti a tánc örömét, amikor őt látja a színpadon.

A videóban egy egész estés előadás részleteit láthatod. Lesz tiszta tánc, olyan darabrészletek, amelyek történtet mesélnek el, és betekintést kaphatsz a kuchipudi egyik jellegzetes darabjába, a tarangamba, réztányáron történő táncolásba is. És megláthatod azt is, hogy egy indiai dobos milyen gyorsan is tud dobolni.

Boldog Táncnapot!






Üdv:
Zsuzsa












.

A boldogító NEM

.

Előfordul olyan az életedben, hogy valaki megkér valamire, de Neked nincs kedved megtenni, amit az illető kér, de nem tudod, hogy mondj nemet? Ezt Indiában nagyon érdekesen oldják meg az emberek, és ez egy olyan dolog volt, amit eleinte nem tudtam hová tenni, de aztán rájöttem, miért is választják ezt a megoldást...

Egyszer egy zenés esti programon vettem részt Indiában, és le szerettem volna ülni valahová. (Ez egy szabadtéri program volt, és az emberek a földön ültek, ami nem ritka ebben az országban.) Megkérdeztem a legközelebb a földön ülő hölgyet, hogy szabad-e a hely mellette. A hölgy nem mondta, hogy igen, de azt sem mondta, hogy nem, csupán ingatta a fejét jellegzetes, indiai módon, (amit szóban elmondani nem lehet, legfeljebb szemléltetni) amiből az ember kiértheti az igen és a nemet is. Mivel nem tudtam hová tenni a választ, inkább arrébb mentem. 

És ez még jó néhányszor előfordult Indiai tartózkodásom alatt, hogy valakitől megkérdeztem valamit, és a jellegzetes fejmozgásos választ kaptam. Egy idő után rájöttem, hogy ez valóban az igen és a nem között van, mert valójában ilyenkor nemet szeretnének mondani, de nem akarnak megbántani azzal, hogy nemet mondanak, így egy igen és nem közti válasz születik, és rád bízzák, hogyan értelmezed a dolgot.

A másik dolog, amit az indiaiak tesznek, ha olyan dolgot kérsz tőlük, amit nem szeretnének megtenni, az hogy bőszen bólogatnak, és rád hagyják, amit szeretnél, és aztán ők úgy csinálják a dolgot, ahogy ők szeretnék, ami egy európai ember megint csak érthetetlen, hogy akkor miért nem mondanak ellent. De az ok itt is megint ugyanaz, hogy nem akarják az embert megsérteni azzal, hogy nemet mondanak neki.

Ez bizony itt a mi kultúránkban is sokszor előfordul, hogy az emberek nem mondanak egyenesen nemet, és ezzel elnyújtanak olyan nehézségeket, dolgokat, amik egyszerűen orvosolhatók lennének, anélkül, hogy egy másik ember idejét és energiáját feleslegesen rabolnánk.

Ezért van az, hogy ha valaki eljön a kuchipudi óráimra, én mindenkit örömmel fogadok, de el is mondom mindenkinek, hogy ha néhány óra után úgy érzi, hogy mégsem neki való ez a táncfajta, bármilyen ok miatt, és nem szeretné folytatni a tanulást, akkor nyugodtan mondja meg. Nyugodtan mondjon nemet, mert előfordul, hogy az ember nem azt kapja, amire számít, és nem kell, hogy kellemetlenül érezze magát emiatt.

Mert egy egyszerű nem, sokszor hatékonyabb megoldás, mint egy elhúzódó igen.

Üdv:

Zsuzsa

.

Télűző Indiából

.

Te is unod már a telet? És nagyon várod már a tavaszt, a nyárról nem is beszélve? Akkor Neked küldöm a következő, különleges darabot Indiából, ami már nem is a tavaszt, de inkább a nyarat idézi. A felvétel Indiában, Chennaiban készült, az Orosz Kulturális Központban. A darabot két oroszt táncos adja elő, amit ők is koreografáltak. A különlegessége, hogy két különböző stílust ötvöztek egy előadásban. A két előadó ugyanarra a zenére, két különböző stílusban táncol, a saját stílusukból hasonló elemeket választva, valamint néha egymás stílusából ugyanazokat az elemeket előadva.

Az ilyen jellegű darabokat úgy hívják Indiában, hogy "Jugalbandi", és nemcsak a táncban, de a zenében, és egyéb művészeti ágakban is előfordulnak. A két ötvözött stílus a bharatnatyam (zöld kosztümös táncos) és a kuchipudi (kék ruhás táncos). Ennek a két táncstílusnak a közös alapja a zene, mert mindkettő a karnatikus dél-indiai zenére épül. Azaz a ritmusok, hangszerek, dallam ugyanaz, viszont a két stílus mozdulatai igencsak különbözőek.

A darab Shri Krishna, a tehénpásztor isten, és felesége, Shri Radha találkozásából született táncot mutatja be. Reméljük, hamarosan meghozza a szép, tavaszi időt is!

Üdv:

Zsuzsa











.

Szombat Esti Láz indiai módra

.

Újra indult a népszerű műsor, a Szombat Esti Láz, aminek mindhárom előző szériáját végigkövettem. Számomra nem csak a végeredmény izgalmas, amit a párosok az esti show keretében bemutatnak, hanem az is, hogy hogyan készülnek fel egy-egy előadásra. Még mielőtt elindult a mostani sorozat, láttam valahol az interneten egy rövid kis filmet, amiben épp Südi Iringó és Istenes Bence gyakoroltak, amikor is Hajas Laci, aki az egyik előző szériában volt Südi Iringó táncpartnere, egyszer csak betoppant hozzájuk a próbára.

Szóba került, hogy milyen kemények a próbák, hogy Hajas Laci is anno és most Istenes Bence is több kilótól szabadult meg a próbák alatt, de még a profi táncos, Iringó is veszített a súlyából. Azoknak, akik nem táncolnak, főleg nem is mozognak, bizony nehéz elképzelni, hogy egy olyan mozgás mint a tánc, bizony nagyon kemény fizikai igénybevételt jelent. A napi több órás mozgás megszabadítja az embert a felesleges kilóktól, és igencsak le tudja fárasztani. A néhány perces, könnyednek tűnő végeredményért keményen meg kell dolgozni. A bemutatott koreográfiák könnyedsége bizony csak látszólagos, és azért élvezetes és gördülékeny, mert a táncosok rengeteg energiát fektettek bele, még akkor is, ha esetleg az előadás nem lesz teljesen tökéletes.

Amikor Indiában a Shri P. K. Salve Akadémián folytattam kuchipudi tanulmányaimat, én is napi több órát töltöttem gyakorlással. Olyan volt mint egy végtelenített edzőtábor. Azt éreztem, hogy egyre fáradtabb vagyok, az izmaim egyre merevebbek és egyre jobban beállnak, de mégis minden órán teljes erőbedobással igyekeztem a feladatokat elvégezni. Én is megtapasztaltam a hosszú távon végzett kemény fizikai mozgás fogyasztó hatását. Hogy hány kilót adtam le, azt nem tudom, de már az első héttől éreztem a változást. Pedig Indiában a vacsorát este 8-9 körül szokták felszolgálni, és az is főtt étel volt, mint az ebéd. A fő étkezések között pedig különböző szárított gyümölcsöket és kesudiót nassoltunk, hogy legyen energiánk és pótoljuk az elvesztett ásványi anyagokat. Mindezek ellenére jó néhány kilótól megszabadultam, mire hazatértem.

Ha egyszer valaki megtapasztalta, hogy a tánc, legyen az bármilyen stílus, milyen kemény munka, másmilyen szemmel nézni az összes táncműfajt, és tudja micsoda energiabefektetés rejlik egy szépen előadott koreográfia mögött. Ha tehát, így a tavasz közeledtével úgy döntesz, hogy ideje egy kicsit átmozgatnod magad, és felfrissülni a mozgás segítségével, bátran ajánlom Neked a táncot!

Üdv:

Zsuzsa

.

Tavaszi öröm

.

Valamelyik nap az egyik közösségi oldalt böngésztem éppen, mikor egy nagyon szép videóra bukkantam, ami több okból is most nagyon ide kívánkozik a blogba. Az első és legfontosabb, hogy egy nagyon szép kuchipudi előadásról van szó, egy olyan gyönyörű szívet melengető darabról, amilyen a mai, örömteli tavaszi nap. Úgyhogy azt ajánlom, hogy feltétlenül nézd meg, még mielőtt kimész a szabadba!

A második, hogy Indiában ismét elérkezett a Shivaratri időszaka, amikor is az emberek Sívát, az univerzum urát tisztelik. A darab pedig annak a Síváról szóló versnek a megzenésített és táncban történő előadása, amit tavaly már olvashattál itt a blogban. Ez a vers önmagában is gyönyörű, de a kuchipudi által való megjelenítése egy újabb oldalát mutatja meg a szépségének.

Egyszer egy híres bharatnatyam táncos nagyon szépen fogalmazta meg a klasszikus művészetek szerepét. Azt mondta, hogy ezek a művészeti ágak egy nagyon vékony mezsgyén egyensúlyoznak. Próbálják spiritualitást, a mélységet fizikai formába önteni. Formába önteni az alaktalant, ötvözni a megjeleníthetetlent az anyaggal.

Már sokszor leírtam itt a blogban, hogy az igazi, tradícionális klasszikus indiai táncokban a spiritualitást nem lehet elvonatkoztatni a tánctól. Olyan egységet alkot a kettő, ami megbonthatatlan. Ha a kuchipudiból elvonjuk a spiritualitást, olyan, mintha a legfinomabb ételből elvonnánk a sót. Nem marad más, csak puszta mozdulat, és a varázslat elvész.

Ezért számomra a tánc mellett nagyon fontos a Sahaja jóga meditáció is, ami által a spiritualitást, a lélek örömét minden nap még intenzívebben meg tudom tapasztalni. Bővebben a www.meditacionk.blogspot.com vagy a www.jogameditacio.hu oldalon olvashatsz erről a meditációról, illetve ki is próbálhatod. A sahaja jóga meditáció által az ember kapcsolatba kerül a valódi énjével, és megtapasztalja a belső csöndet, amiről ez a vers, és ez a csodálatos darab szól.

A darab egy ukrán kucshipudi táncosnak, Lenalaxmi Shatokhinának a koreográfiája, aki maga is gyakorolja a Sahaja jóga meditációt és a darabot is egy sahaja jóga programot adta elő. A felvételen a háttérben lehet is látni Shri Mataji Nirmala Devinek, a sahaja jóga megalapítójának a fényképét. A táncos hölgy a híres kuchipudi mester,  Guru Vempati Chinna Satyam (akinek a stílusát én is tanultam, és továbbadom) tanítványa volt, és éveken át tanult tőle Chennaiban, míg elérte a mesteri szintet. Lenalaxmi tanulmányait Shri Mataji, a sahaja jóga megalapítója szponzorálta, miután az ukrán hölgy előadott klasszikus indiai darabot a jelenlétében. Shri Mataji oyan tehetségesnek ítélte, hogy ösztöndíjat ajánlott neki.

A hölgy valóban nagyon gyönyörűen táncol. Ékes bizonyítéka annak, hogy nemcsak az indiaiak képesek saját klasszikus művészeteik tökéletes elsajátítására, hanem bizony a nyugati emberek is.

És most nézd meg a darabot az ukrán hölgy - bordó kosztümben táncol - és egyik tanítványának előadásában.

Üdv:
Zsuzsa

.

Nagyanyáink is így csinálták

 .

Ha szoktál szörfözni, böngészni a neten, akkor mostanában biztos Te is egyre több olyan oldallal, bejegyzéssel, cikkel, írással találkozol, amibe a fenti címet beleszőtték. Megtanulhatod azt, ahogy a nagyanyáink csinálták. Hogy mit? A szappanfőzést, kenyérsütést, kalácsdagasztást, hájas tészta készítését, gyógynövények használatát, sajtkészítést, soroljam még?

 Csupa-csupa olyan dolog, ami a régi időkben, anyáról lányára, vagy nagyanyáról unokára szállt. Manapság ez a lánc igencsak hiányos. A modern, kényelmes kor eljövetelével ezek a dolgok valahogy nem öröklődtek tovább. De az emberekben van igény, sőt egyre növekvő igény, hogy az egyszerű, természetes, házias, otthon készített dolgok felé forduljanak. Maguk alkossák meg azokat, hogy aztán az egész család azt élvezhesse.

Mivel ez a sok értékes tudás nem öröklődött át a családon belül, így azok, akiket szenvedélyesen érdekelnek ezek a témák, kutatnak, keresnek, saját maguk is kísérleteznek, hogy ugyanabban a jóban részesülhessenek, mint eleink. És ezt a tudást meg is osztják weboldalakon, blogokon, videókban, leírásokban, tanfolyamokon, amikből Te is tanulhatsz. Csak meg kell találnod a megfelelő változatot, ami néha azért nem könnyű feladat a rengetegben. Nincs ott a nagymama segítő, vezető keze, aki a tudást készen átadja, és Neked csak magadba kell szívnod, ahogy a gyerekek azt nagyon könnyedén teszik. Így néha nehezen haladunk a céljaink felé. Feladjuk, abbahagyjuk, aztán megint belekezdünk, megint csináljuk, míg végül sikerül elérnünk a "tökéletes" eredményt, ami lehet, hogy mégsem lesz ugyanolyan, mint a nagyié.

A tanítás-tanulás évszázados hosszú láncolata a kuchipudiban is megvan a mesterek és tanítványok között. De szerencsére ez a tudás nem veszett el, csak folyton finomodott. A sok-sok évszázadon keresztül fejlesztett mozgásforma, a folyamatos hibázás-javítás-tökéletesítés folyamatában elérte azt a formát, amit a mesterek már úgy hagyományoztak a tanítványokra, hogy a tanítványoknak már "csak" magukba kellett szívniuk a tudást, nem kellett magukat a mozdulatokat megalkotniuk, "csupán" megtanulniuk, és tartalommal megtölteniük.

De ilyenkor is előfordulhat, hogy nem érezzük, hogy előttünk már sok gondos kéz egyengette az utat, és igazából a mi utunk már nem is annyira fárasztó. Mert annak, aki végigsétál az úton, már nem kell megépítenie, csupán végigmennie rajta.

Üdv:
Zsuzsa

.

A férfias nők kora

.

Amikor az első olyan munkahelyemen kezdtem el dolgozni, ahol a munkatársak összetétele elég nemzetközi (osztrákok, franciák, németek, angolok, horvátok, magyarok) volt, egy nagyon érdekes dologra lettem figyelmes. Amikor egy átlagos magyar munkahelyen az ember reggel bemegy, köszönti a munkatársait. A nők általában köszönnek, míg a férfiak a hölgyeknek köszönnek, viszont egymással kezet fognak. Nos, ez a helyzet egy nemzetközi környezetben teljesen másképp néz ki, ugyanis ott a férfiak nemcsak egymással, de bizony a nőkkel is kezet ráznak minden reggel. Ez eleinte is furcsa volt számomra, és idővel sem nagyon tudtam hozzászokni, mindig idegen maradt számomra ez a mozdulat.

Persze ez a szokás igencsak összefügg azzal az irányzattal, hogy a nők és férfiak mindenben egyenjogúak, és egyenlő félként kell őket kezelni. Ez persze rendben is lenne, de ha megnézzük a kézfogás eredetét, az bizony igencsak jó pár száz évvel korábbra tekint vissza, amikor folyamatosak voltak a harcok és háborúk. A kézfogás egyfajta jelzés volt a háborúban járó férfiak között, hogy "békés szándékkal érkeztem, nincs nálam fegyver". Én bizony ebben a mozdulatban mindig valahol ezt a férfias vonulatot érzem, mintha egy kicsit mindig harcos férfivá kellene válnom.

Sok ilyen kis apró példa, de bizony nagy példa is van még, ami biztos Neked is eszedbe jut, ha kicsit elgondolkozol a női és férfi szerepeken, ami egy kissé férfit akar csinálni a nőből, vagy akár fordítva, nőt a férfiből. A nők és férfiak egyenlők, de nem egyformák, és mindkettőnek az a szépsége, ha ki tud teljesedni a szerepeiben - legyen az karrier, családi szerep, hobbi vagy bármi más - a saját jellegzetességei szerint. Nem jó az, ha a nőből férfi lesz, a férfiból pedig nő, akár külsőleg, akár belsőleg.

A kuchipudiban is megnyilvánul mindkét erő, a női és férfi is, az előbbit a Lasya, míg az utóbbit a Tandava leírással illetik. Ez pedig nemcsak a karakterek eltáncolására vonatkozik, hogy a táncos férfit, vagy nőt táncol, de bizony a mozdulatokra is. A lábak kifejezetten dinamikus, erőteljes mozgást végeznek, amihez bizony kell az erő, ugyanakkor a felső test viszont mindig megtartja kecses mozgását, a kezek, karok, szem és arcjáték nagyon finom mozgást igényel. Ha a kettő felborul, vagyis a lábakból elveszik az erő, a felsőtest, arcjáték finomsága elveszik és darabos lesz, akkor bizony a néző számára is elvész a varázs, és nem igazán tudja, hová tenni amit lát.

 

Ezért a kuchipudi nagyon segít abban, hogy a táncos megtalálja az egyensúlyt, hogy megtalálja, felfedezze a benne rejlő nőiességet, és a kifejezéshez szükséges erőt is, mert ahhoz, hogy kifelé egyensúlyt tudjunk sugározni, először belül kell helyükre tenni a dolgokat, hogy a nőiesség és férfiasság a megfelelő helyen és módon tudjon megnyilvánulni.

Üdv:
Zsuzsa

.

Az orvos, a magándetektív és a személyzet

 .

Imádom az angol sorozatokat! A fenti cím utalhatna akár egyetlen sorozatra is, de a címszereplők igazából három angol sorozat főszereplői. Ezek pedig "Doc Martin", "Poirot", és a "Csengetett Mylord?". Ezek a kedvenc angol sorozataim, és felváltva szoktam őket nézni. Eddig még nem sikerült megunnom őket, pedig vannak olyan részek, amiket már jó párszor láttam. Ezeket a sorozatokat szinte mindig angolul nézem, és így két legyet ütök egy csapásra, mert imádom magát az angol nyelvet, és így gyakorolhatom is, valamint egyúttal remekül szórakozom.

Mindegyik sorozatnak megvan a maga vonzereje. Ha szereted a jó krimiket, ajánlom a "Poirot", ha egy kis angol humorra vágysz az 1920-as évekből, a "Csengetett Mylord?" a Te sorozatod, ha pedig inkább az "orvosos sorozatok" jönnek be Neked, szintén egy kis angol humorral fűszerezve, akkor a "Doc Martin" való Neked.

Nálam, most éppen "Doc Martin" van soron, az "érzéketlen" orvos, aki bár kiválóan ért a szakmájához, rosszul lesz, ha vért lát, állandóan halat eszik, és egyáltalán nem törődik vele, mit gondolnak róla az emberek. A "kis vér problémája" miatt egy gyönyörű tengerparti faluban lesz háziorvos, ahol elkezdődik "küzdelmes élete" a falusiakkal. Doc Martin olyan orvos, akit a páciensei nem igazán érdekelnek, csak a betegségeik. Még a betegek nevét sem képes megtanulni, és csak minimális kommunikációra szorítkozik velük. Az, hogy mit éreznek egyáltalán nem érdekli, igazi tuskó orvos, akibe nem sok empátia szorult, és nem igazán találja el, melyik szituációban, hogy kellene viselkedni,  amiből viszont sok mulatságos szituáció kerekedik a néző nagy örömére.

A Doc Martint alakító színész kiválóan játsza a "tuskó orvost", én pedig mindig csodáltam azokat a színészeket, akik ilyen hihetően és jól meg tudnak formálni egy karaktert. Egy olyan jellemet, ami a színész valódi énjétől igazából teljesen idegen. Megnéztem a sorozat néhány werkfilmjét, valamint az orvost alakító színésszel néhány interjút, ahol részletesen elmondja, hogy milyen tulajdonságai vannak az orvosnak, és hogy ő ezt hogyan igyekszik megformálni, illetve, hogy hány olyan tulajdonsága van a karakternek, ami benne egyáltalán nincs meg. Mégis nagyszerű az alakítása, kiválóan el tudja játszani az orvos negatív tulajdonságait is.

A kiváló színészi játék a kuchipudiban is nagy hangsúllyal bír. Bár a kuchipudiban nincsenek dialógusok és monológok, mégis, a táncosnak képesnek kell lennie teljesen az általa megformált karakter bőrébe bújni. Itt a mozdulatoknak,a testbeszédnek, de főleg a szem és arcjátéknak van nagyon nagy jelentősége, mert ezeknek a színészi eszközöknek kell pótolniuk a beszédet.

Azt mondják, ritka az olyan kiváló táncos, akiben mindkettő, a kiváló tánctechnikai tudás, és ugyanakkor a színészi képesség, főleg az arcjáték kifejező ereje is maradéktalanul megvan. Ha ilyen táncos előadását láthatjuk, erőfeszítés nélkül képesek vagyunk követni a történetet, és az előadás teljesen elvarázsol. Az alábbi darabot egy ilyen kiváló táncos, Yamini Reddy tolmácsolásában láthatjuk. A darabban a hősnő, Krishnát, a tehénpásztor istent hívogatja mozdulataival és arcjátékával, amely játék nem szorul további magyarázatra, csupán élvezzük az előadást!

Üdv:
Zsuzsa









.

Sikered másik kulcsa

 .

 Az előző bejegyzés egy olyan fontos dologról szólt, amely nélkül az ember nem nagyon tud sem tanítvánnyá sem mesterré válni. De ezen kívül van még egy még egy másik dolog, amely nélkül az ember nem képes eredményeket elérni és nem válhat mesterré.

Erről a dologról bizony sok sikeres ember mondja, hogy enélkül nem lett volna képes elérni a céljait, és én is azt látom, ha ez a dolog általában meglenne az emberekben, bizony rengetegen tolonganának az óráimon. De nincs azon mit csodálkozni, hogy az emberekből hiányzik ez a fontos dolog, ami nem más, mint az elkötelezettség. 

Minden nap újdonságok, új termékek, új élmények, újabb divatok várnak ránk, amire hamar rá lehet és kell is unni. Minél rövidebb ideig használod a vadiúj telefonod, hordod a ruhád, cipőd, táskád annál jobb, mert úgy is jön az legújabb trend, és már dobhatod is el az ódivatú cuccaidat. Folyamatosan kell, hogy az újdonságok bombázzanak, mert folyamatos izgalomban kell élni, amit csak a folytonos változás adhat meg, és ami tegnap még az újdonság varázsával hatott, az mára már elavult.

De mivel állandóan ilyen ingerek érnek minket a külvilágból, amikor valóban fontos dolgokról van szó, bizony sokszor van, hogy nem tudjuk magunkat elkötelezni, és inkább a váltás mellett döntünk ilyenkor is. Hiányzik a kitartás, az erő, hogy vegyük az akadályokat, tanuljunk, haladjunk előre az úton és megvalósítsuk az álmainkat, legyen az csak annyi, hogy rendszeresen mozogjunk, egészségesebben éljünk, vagy sajátítsuk el egyik lépést a másik után egy kuchipudi órán, hogy végül egy gyönyörű darabot mutathassunk  be a közönségnek.

Egyszer olvastam egy idézetet valakitől: "Ha megcélzod a semmit, akkor el is éred". De ha nem kötelezzük el magunkat a céljaink mellett, és követjük azokat kitartóan, akkor  szintén a nagy semmiben fogunk landolni. Mert a sikerhez vezető út, bizony sokszor göröngyös, tele van szakadékokkal és buktatókkal, amelyek sokszor arra késztetik az embert, hogy inkább heveredjen le az út mellett egy fa árnyékában, és ne fárassza magát az úttal, mert egyszerűbb semmit sem csinálni.

Viszont ha elkötelezzük magunkat és csak a célon tartjuk a szemünket, akkor bátran szállunk szembe az akadályokkal, mert a cél fontossága mellett eltörpül minden más. Ha van bennünk alázat, hogy elfogadjuk a nehézségeket, és elkötelezettség, hogy legyőzzük azokat, bármilyen nagyok is legyenek, akkor semmi sem tarthat vissza minket a sikertől.

Kívánom Neked az Új Évre, hogy a fent említett két fontos tulajdonság ereje ki tudjon bontakozni benned, és így 2013 a vágyaid sikeres megvalósulásának éve legyen!


Üdv:
Zsuzsa









.