Sok eltelt, egy kevés van még

.

Történt már veled olyan, hogy valamivel már nagyon sokat foglalkoztál, nagyon sok időt fordítottál rá, és mégis úgy érezted, hogy az egész csak időpocsékolás, és már azon gondolkoztál, hogy feladod a dolgot. Vagy esetleg olyan régóta vagy benne egy nehéz szituációban, hogy azt hiszed, sohasem látod meg az alagút végén a fényt? Akkor a következő indiai népmese Neked szól.

Egy táncelőadás történetén keresztül mondja el, hogy az emberek a türelmük és kitartásuk próbatételét hogyan élik meg, hogyan reagálnak rá. Kiből a jót, kiből a rosszat hozza elő, van akinek segít abban, hogy fejlődjön, jobb emberré váljon, van akinek nem.

A történet egy táncos társulatról, egy táncelőadásról és a sokféle nézőközönségről szól. Egy táncos rengeteg munkát fektet egy szép előadásba, de van, hogy az előadás közben elfárad, és bizony erőt kell merítenie akár magából, akár másból, hogy az előadást méltóképpen tudja befejezni, és a közönségnek örömet tudjon szerezni.

Nem lehet, hogy a rengeteg befektetett munka, energia, idő kárba vesszen, és pont  beteljesülésének küszöbén foszoljon szerte az álom. Bizony sokszor van, hogy a legutolsó lépések megtétele a legnehezebb. De aki megteszi ezeket, az elnyeri méltó jutalmát, és ezzel másoknak is erőt adhat, hogy ők is beteljesítsék álmaikat.  És most következzen a mese:

Sok eltelt, egy kevés van még (Gudzsaráti népmese)

Egyszer történt Indiában, Gudzsarát királyságban, hogy a fővárosba táncos-énekes társulat érkezett. A társaság egyik táncosnője messze földön híres volt szépségéről és tehetségéről.Gudzsarát királya üzent a táncmesternek, hogy ő maga is személyesen látni kívánja az ünnepséget. Az üzenettől az egész társulat nagyon izgatott lett: a király megtiszteli jelenlétével az estét! Lázasan folytak az előkészületek.Az ünnepi esemény estéjén meg is érkezett a hatalmas táncsátorba a király és a királynő, és elfoglalták ülőhelyüket. A testőrök a közelben vigyázták minden mozdulatukat. Nagy tömeg verődött össze, a közönség majd kinyomta a sátor oldalát.

Ült a nézők közt egy vándor remete is. Az emberek mosolyogva mutogattak felé: mi keresnivalója lehet egy táncesten egy vándor remetének?
Folyt a tánc. A híres és szépséges táncosnőnek annyit kellett táncolnia, hogy a végére már alig bírta, teljesen kifulladt. A táncmester a függöny mögül biztatta. Még egy tudós, költői nyelven írott kis versecskét is elszavalt neki, hogy új erőre kapjon:

Sok eltelt, egy kevés van még,
tarts ki, s dolgodat szépen tedd!
Ne add fel, szedd össze erőd:
fényes jövő áll előtted!

Eme lelkesítő versecskétől a táncosnőt mintha kicserélték volna, frissen, mosolyogva folytatta gyönyörű táncát. El is nyerte a király és a királynő tetszését. A közönség is lelkesen tapsolt. Befejeződött a táncest.

A táncmester fogta az adománygyűjtő tálat, és körbe járt. Az emberek beledobtak annyi pénzt, amennyit jónak láttak. De akkor furcsa dolog történt.

A nézők között ült egy kereskedő, a fiával együtt. A fiú előkapott egy kést az övéből, hirtelen lenyisszantott egy fürtöt az apja hajából, és azt dobta a tálba. Amint ez megtörtént, a kereskedő felpattant, és boldog mosollyal táncra perdült. A táncmester sehogyan sem értette a dolgot. Hordta tovább körbe-körbe a tálat. Ahogy odaért a vándor remetéhez, az leakasztotta nyakából a rózsafüzért, és azt adta adományként. Aztán odaért a fiatal királyfihoz: az drágakövekkel kirakott arany fülbevalóját nyújtotta át neki.

Mikor a király következett, kíváncsian kérdezte a táncmestert:

- Ki fia-borja ad hajtincset adományként?

A táncmester rámutatott a kereskedő fiára. Odahívatták a fiút.

- Miféle furcsaság ez, hogy hajtincset adsz adományként? - kérdezte a király.

A fiú válaszolt:

- Királyom! Én tanulatlan vagyok, írni-olvasni sem tudok. Apám gazdag, de nem taníttatott. Mikor a táncmester egy tudós verssel biztatta a táncosnőt, én abból bizony egy szót sem értettem: nem olvastam én soha életemben verset. Nagyon felmérgesedtem, és dühömben lenyisszantottam apám egy hajfürtjét.

- De hát, felség! A fiú apja még örömtáncot is járt! - kiáltott fel éretlenül a táncmester.

Odahozták a kereskedőt, aki így válaszolt a király kérdésére:

- Bevallom, és szánom-bánom a bűnömet: nem taníttattam a fiamat, buta maradt, mint a tök. De elvághatta volna a torkomat is azzal a késsel. Megúsztam: ezért jártam örömtáncot.

- Ó, értjük már! - kiáltott fel a király és a királynő. - De ki adta ezt a rózsafüzért ajándékba?

Előállt a vándor remete.

- Le vagyok kötelezve a táncmesternek - kezdte. - Azt mondta a versben a táncosnőnek, hogy "egy kevés van még", meg "fényes jövő áll előtted". Úgy éreztem, nem is neki, hanem nekem mondja. Gyerekkorom óta lemondásban, szegénységben élem a vándor remeték életét. Van még egy kevés az életemből. Megtapasztaltam a lemondás világát, miért ne tapasztalhatnám meg az örömök világát is? Hátha viszem még valamire! A rózsafüzérre nincs már szükségem, ezért adtam adományként.

- Ó, értjük már! - kiáltott fel a király és a királynő. - De ez az arany fülbevaló mintha a fiamé lenne, a királyfié! Hát ő is köztünk van?

- Igen, felséges apám! Itt vagyok! - ugrott oda a királyfi. - Itt ültem mögötted egy kevéssel. Azért adtam oda a drágaköves fülbevalómat, mert én is nagyon hálás vagyok a táncmesternek a versért. Nekem is felnyitotta a szemem.

- Neked is felnyitotta a szemed, fiam? - szólt a király csodálkozva. - Miért, be volt csukva?

- Igen, be volt csukva hosszú időn át - válaszolt a királyfi könnyes szemmel. A király és a királynő döbbenten figyelték, ahogy a királyfi leborul a lábuk elé. Halk szipogása lassan keserves sírásba ment át. A táncmester most már aztán semmit nem értett. A királyfi összeszedte magát, és felpillantott a királyra:

- Atyám, bocsáss meg nekem! Összeesküvést szerveztem ellened, meg akartalak gyilkolni.

- Mit beszélsz, kisfiam? - dadogta a királynő.

- Az igazat, anyám - válaszolta a királyfi a királynőre függesztett tekintettel. - Hosszú ideje azért imádkozom, bárcsak meghalna apám, és én ülhetnék végre a trónra. Az istenek nem hallgatták meg a kérésemet. A végén elhatároztam, hogy a kezembe veszem az ügyet, és magam végzek a királlyal. De mikor a táncmester azt mondta a táncosnőnek, hogy "tarts ki, s dolgodat szépen tedd!" meg "sok eltelt, egy kevés van még", úgy éreztem, egyenesen hozzám szól. Ha ennyi időt tudtam várni a trónra, egy keveset még igazán tudok várni! Úgyis az enyém lesz egyszer. Miért követnék el ilyen meggondolatlanságot? A táncmester verse megmentett az apagyilkosság rettenetes bűnétől!

A király és a királynő a táncmester csodatevő versén ámuldoztak. A király fele királyságát akarta odaadni a táncmesternek, de az így szólt:

- Felséges királyom! Nem vagyok én erre méltó. Nem bölcsességem eredménye ez a vers, csak a dolgok furcsa összjátéka okozta a csodákat.

A király és a királynő ezen aztán még jobban elcsodálkoztak. A király hatalmas évjáradékot rendelt ki a tánccsoportnak, amiből messze földön híres előadásokat rendeztek hosszú-hosszú éveken át.

Forrás: terebess.hu

Üdv:

Zsuzsa

.

India Művészete Fesztivál és Tánckurzus

.

Így, nyár végén, szeretnék figyelmedbe ajánlani egy klasszikus indiai táncprogramot, ha Debrecen környéki vagy, vagy esetleg a héten arra jársz.

A fesztivál keretében belekóstolhatsz két klasszikus indiai tánc, a bharatnatyam és az odisszi alapjaiba, valamint a záróeste alkalmával megcsodálhatod ezt a két stílust a színpadon is, az oktatók, illetve a Szundari tánccsoport közreműködésével.

Két gyönyörű táncelőadást láthatsz majd egy este alatt. Az egyik a Szundari Tánccsoport - Mészáros Adrien vezetésével - varázslatos előadása, amely során kelet-indiai táncokat láthatsz.

A másik B. Meenakshi Dóra bharatnatyam, klasszikus dél-indiai, szemet-gyönyörködtető táncbemutatója lesz.

Mindkét előadó évek óta tanulja, gyakorolja, és tanítja az általa választott táncstílust. Számos indiai tanulmányúton vettek részt, és többször is meghívták mestereiket Magyarországra. Az Indiában és mestereiktől elsajátított tudást autentikusan adják át az óráikon. 

Vegyél részt akár az órákon, akár az előadáson, biztos, hogy általuk India, és az indiai táncok varázsának élménye Téged is magával fog ragadni!

További részletekhez kattints a plakátra:

 

Kellemes fesztivált kívánok Neked!

Üdv:

Zsuzsa









.

Az indiai függetlenség napja

 .

Ma van annak a napnak az évfordulója, amikor India felszabadult a brit uralom alól 1947. augusztus 15-én. Az ország az indiai felszabadítási mozgalom eredményeként nyerte el a függetlenségét, de ez a felszabadulás nemcsak Indiának, az indiai embereknek hozta el a függetlenséget, hanem a klasszikus indiai táncoknak is.

A régmúltban Indiában a klasszikus indiai táncok őseit elsősorban fitatal lányok mutatták be a templomokban, az Isteni Erő felé történő felajánlásként, annak tiszteleteként. A táncra az egyéni lélek, és az Isteni lélek közötti egyesülés eszközeként tekintettek.

Mikor az angolok meghódították Indiát, a kultúrát sem hagyták érintetlenül. Ők a táncban nem a tanulás eszközét és a morális hagyományok jelképét látták. Nem látták a táncok szakrális értékeit sem, ezért betiltották a templomi táncokat, sőt a nyilvános előadásokat is, mivel az erkölcstelenség terjesztőjének tartották azokat. Ezzel az indiai táncok hanyatlásnak indultak.

Szerencsére India függetlenségének elérése után újra elkezdték felfedezni ezt a műfajt, és nemcsak a klasszikus stílusokat, de a néptáncokat is. Újra virágzásnak indult ez a művészeti ág, és India függetlenségének köszönhetően már nemcsak szülőhazájukban, de a világ egyre több táján lehet ezeket a táncokat csodálni és tanulni. Így India függetlensége által Te is részese lehetsz ennek a varázslatos kultúrának, és új élményeket tapasztalhatsz meg, akár a világ ezen szegletében is!

Üdv:

Zsuzsa







.

Érdekességek egy kuchipudi darabból

. 

Lassan mondhatjuk, hogy olyan meleg van itt nálunk is, mintha Indiában lennénk, legalábbis most a napokban. És bizony úgy néz ki, hogy ez még egy jó darabig el fog tartani. És hogy ne csak a hőség idézze Indiát, szeretném ajánlani Neked az alábbi gyönyörű darabot, ami Shri Saraswatiról, a művészetek és tudás istennőjéről szól. (Róla részletesebben olvashatsz itt.)

Ez a darab azért is érdekes most, mert múlt hétvégén tartottuk az első haladó kuchipudi tánctáborunkat Pécstől nem messze, Feked faluban. A tánctábor egyik fontos része volt, hogy megtanultunk egy jatit (dzsáti), egy hosszabb lépéskombinációkból álló sorozatot, ami ebben a darabban is benne van, és 4:35-4:50-ig tart. Ez a lépéskombináció, csak tiszta tánc elemeket tartalmaz és egy meghatározott ritmusmintára épül.

A kuchipudi darabok zenéje karnatikus, vagy dél-indiai zene, és a táborban egy kicsit ismerkedtünk a karnatikus zene ritmusvilágával is.  Ezeket a ritmusokat a darabokban elsősorban a dob, illetve a kis cintányérok adják, illetve az a személy, aki a cintányérokon játszik, mondja is ezeket a ritmusokat. Amikor a ritmusokat tanuljuk, akkor nemcsak mondjuk, de a tenyéren és az ujjainkal is számoljuk. És ritkán ez is benne lehet a darabokban, mint ahogy ebben az előadásban is látható, hogy néhány ütemet az egyik táncos a kezével üt ki 5:30-tól.

A tábor hipp-hopp eltelt, de készült róla videófelvétel, amelynek néhány részletét Te is meg tudod tekinteni majd itt a blogban, és megláthatod, hogyan zajlik egy ilyen tánctábor. A videófelvétel által Te is részese lehetsz!

Most pedig következzen a Shri Saraswatiról szóló darab:



Üdv:


Zsuzsa








.

Guru Tattwa - Olaszország és a Mester elv tisztelete

.

 

Gurur Brahma, Gurur Vishnu,
Gurur devo Maheswarah,
Gurur sakshat Parabrahma,
Tasmai Shri Gurave Namaha.

A Guru Brahma, a Guru Vishnu,
a Guru a hatalmas Lord Shiva,
a Guru valójában a legfennsőbb Lélek,
Előtted, igaz Gurunk, meghajlunk.

  

Amikor a kuchipudi tánc tanulásába belefogtam, nemcsak tánclépéseket, de úgynevezett shlokákat (verseket), is meg kellett tanulni. A fenti shloka volt az egyik legelső, amit megtanultunk. Mikor az ember belekezd bármi tanulásába, legyen az tánc, egy nyelv, egy szakma, annak elsajátításához gurut, vagyis mestert is választ.

A klasszikus indiai táncoknak, így a kuchipudinak is szerves része a spiritualitás. Nem lehet tőle elválasztani, mert ha a mozdulatokat csak magukban szeretnénk tanulni, akkor az olyan, mintha egy gyönyörű és illatos virág helyett inkább a műanyag változatát választanánk.

Így amikor az ember mestert választ, benne nemcsak a tanítót, de az Isteni megtestesülését is tiszteli. És anélkül, hogy az ember a mesterét, és a benne megnyilvánuló Isteni Erőt tiszteli, önmaga sem válhat igazi mesterré.

Mikor 10 évvel ezelőtt megismerkedtem a kuchipudival, már jó néhány éve gyakoroltam a Sahaja jóga meditációt. Ezt a meditációt Shri Mataji Nirmala Devi, a fenti képen látható indiai hölgy indította útjára. Shri Mataji egy igaz Guru volt, aki járta a világot és emberek tízezreivel ismertette meg a sahaja jóga meditáció örömét és nyugalmát. Azok, akik ezt a meditációt gyakorolják, a világon már szinte minden országban, otthon egyedül, kisebb-nagyobb helyi meditációs programokon, vagy akár nagy, több száz vagy ezer fős nemzetközi szemináriumokon gyakorolják ezt a fajta meditációt.

 

A múlt hétvégén én is egy ilyen szemináriumon vettem részt, Cabella Liguréban, Olaszország csodás hegyei között, sátorozós, félig-meddig nomád körülmények között. Ennek a szemináriumnak a központjában a Guru tattwa, vagyis a guru elv állt. Hogy a Gurut ne csak a mesterünkben tiszteljük, de saját magunkban is, hogy mi is mesterekké, saját magunk mesterévé tudjunk válni. Hogy meg tudjuk tartani magunkban a belső békét, és egyensúlyt, akkor is, amikor a külső körülmények lehet, hogy nem úgy alakulnak, ahogy azt mi szeretnénk.

Számomra a Sahaja jóga meditáció és a kuchipudi tánc közel áll egymáshoz. A meditáció által az ember megtapasztalja a valódi énjét, megtalálja a benne rejő örömet és békét, a kuchipudi táncban pedig a művészet erejével nyilvánítja ki azt mások felé. Mindkét úton fontos, hogy az ember önmaga mesterévé váljon, hogy a megfelelő irányba vezesse önmagát és hogy jobb ember és jobb táncos váljon belőle.

Ha Te is meg szeretnél ismerkedni a Sahaja jóga meditációval, szeretnéd otthon kipróbálni, akkor ezt az alábbi oldalon megteheted, és itt egy rövid kis videófilmet is megnézhetsz az olaszországi sahaja jóga szemináriumról, ahol én is részt vettem:

http://www.meditacionk.blogspot.hu/2012/07/guru-tattwa-hetvegeje.html

És még egy oldal, ahol szintén a sahaja jóga meditációban mélyedhetsz el:

http://www.jogameditacio.hu/

Kellemes, böngészést és hűsítő, örömteli meditációt kívánok Neked!

Üdv:

Zsuzsa

.

Meglepetés az Indiai Esten

.

Múlt héten nagy várakozással készültem a MárkusZínház  Indiai Estjére a POSZTon, ahol az indiai útjukon szerzett élményeiket, képeiket osztották meg, és nem utolsó sorban újonnan szerzett gyönyörű Kathputli bábjaikat mutatták be. Bár már én is személyesen megtapasztaltam Indiát a tanulmányutam során, azért kíváncsian vártam az előadást, hiszen India északi részén nem jártam, Gujarat és Rajasthan, ahol a MárkusZínház művészei barangoltak, sok újdonságot tartogatott számomra is.

Szóval nagy örömmel készültem az estre, mikor is....

Az előadás előtti este megszólalt a telefonom, hogy bizony a MárkusZínház idén is szeretne meghívni a POSZT-ra, egy nyitó és egy zárótánc erejéig az Indiai Estre. Nagyon örültem a felkérésnek, de egy kicsit izgultam is, hiszen nem volt sok időm felkészülni. Persze mindig rendszeresen gyakorlom a darabokat, amiket eddig tanultam, mert bármikor érkezhet egy ilyen "sürgős felkérés", de egy gyors beugrás mindig tartogat izgalmakat.

Mivel csupán az előadás elején és végén táncoltam, ezért végig tudtam hallgatni az útiélmények sok-sok képpel fűszerezett elbeszélését, valamint a MárkusZínház új indiai bábjainak bemutatkozását. Számomra lenyűgöző volt, hogy a bábok mozgásában megjelennek ugyanazok a jellegzetes, finom indiai mozdulatok, amelyek nemcsak a hétköznapi indiai emberek életében, de a klasszikus indiai táncokban is jelen vannak. Ámulattal figyeltem, hogy a bábok, amelyek "a kifejezés eszközei", hogyan telnek meg valódi indiai élettel, maradéktalanul visszatükrözve és visszahozva Indiai varázsát!

A másfél órás előadás bizony hamar elrepült, és úgy éreztem, hogy ennek a hatalmas országnak megint egy szeletkéjével gazdagabb lettem.

Ha lemaradtál erről a különleges estéről, de szeretted volna velünk együtt élvezni India varázsát, akkor nézd meg az alábbi néhány perces összefoglaló videót ízelítőül!

Jó szórakozást!

Üdv:


Zsuzsa











.

Indiai est Kathputli bábokkal a POSZT-on

.

Ismét itt a nyár, és ha nyár, akkor POSZT! Tavaly egy kuchipudi est keretében én is résztvehettem a POSZT programjain, mint előadó az OFF-Porondon, a MárkusZínház szervezésében, ami egy nagyon kedves emlék számomra. (Itt megnézheted az előadásról készült videót.) Most viszont egy olyan Indiához kötődő programot szeretnék Neked ajánlani, amit már nagyon kíváncsian várok. Ez pedig nem más, mint egy Indiai est Kathputli bábokkal és Indiáról szóló képes útibeszámolóval.

Ezt az előadást egy kedves tanítványom, Vajda Zsuzsa és férje Pilári Gábor tartja. Ők a MárkusZínház bábművészei, akik úgy döntöttek, hogy idén februárban többed magukkal ellátogatnak Indiába, ott is főleg Gujarat és Rajasthan tartományokba, hogy megismerkedjenek a hagyományos indiai bábjátékkal és hogy új indiai tagokkal bővítsék társulatuk báb részlegét. Útjukat számos kaland és élmény kísérte, és ezek emlékeivel, sok-sok képpel és csodálatos indiai Kathputli bábokkal tértek haza.

Ezeket a bábokat már láttam a MárkusZínház társulatának új helyén. A kilenc új tag, a Táncosnő, Kígyóbűvölő, Bengáli, a két Maharadzsa, a Zsonglőr a labdával, a Hercegi pár a tevével és a Lovas a lóval  egy kiállításon együtt várták a Nagyérdeműt a fényképekkel a háttérben, hogy meséljenek egy kicsit Indiáról. Egyik kedvencem a táncosnő, aki egy kecses és trükkös mozdulat segítségével bizony szoknyája szélét is felcsippenti, ha nagyon belemelegszik a táncba. 

Ezen az Indiai eseten a Márkuszínház bábművészei segítségével megelevenednek a társulat új és egzotikus indiai bábjai. De nem csupán a bábjátékot élvezhetjük, hanem, ha csak egy rövid ideig is, de mi is Indiába repülünk, részesei leszünk az ottani varázslatos élményeknek az este útibeszámolója, valamint a varázslatos fényképek által. Én már nagyon várom az estet, és ha van kedved, lehetőséged, ajánlom, hogy Te is csatlakozz, vagy ha van olyan ismerősöd, akit érdekelhet ez a program, kérlek, oszd meg vele is ezt a bejegyzést!

Helyszín: POSZT, OFF-Porond, Pécs, Jókai tér
Időpont: 2012. június 13. szerda, 19:00 óra

Gyere el Te is, és élvezzük együtt India varázsát!

Üdv:

Zsuzsa

.