2012. május 31., csütörtök

Ahány nyelv, annyi ember

.
Vagyis ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy. Te egyetértesz ezzel a mondással? Én igen, hiszen minden nyelv másfajta megközelítést, másfajta logikát, és másfajta gondolkodásmódot kíván. Ha az ember elkezd tanulni egy nyelvet, akkor kénytelen a látásmódján is változtatni, hogy jobban befogadja és magáévá tegye a tanult nyelvet.

Én szeretek nyelveket tanulni és amellett, hogy egy nyelv elsajátítása új megközelítésmódot ad az embernek, nagyon hasznos dolog is. Bár nekem ez a szakmám, hisz nyelvtanárként és fordítóként is dolgozom, de a nyelv nemcsak megélhetést biztosít. Minél több nyelvet tud az ember, annál több lehetősége van. A tudás széles tárháza nyílik meg akár egy adott szakmában, vagy hobbi területén, ha tudunk idegen nyelveket. Ha nem tudnék angolul, akkor nemcsak nehezen jutottam volna ki Indiába, de bizony ott is nehézségeim lettek volna. A világhálón is sok interjút nézek híres kuchipudi táncosokkal, és bizony ehhez is elengedhetetlen az angol nyelvtudás. De ha hivatalos ügyeket, levelezést kell intézni külföldre, vagy csak szeretnék egy jó filmet megnézni az interneten angolul, azt is gond nélkül meg tudom tenni. 

A nyelv kinyitja számunkra a világot, hogy tudjunk kommunikálni másokkal, vagy csak új ismereteket tudjunk befogadni. Ezért én mindenkit arra bátorítok, hogy tanuljon meg legalább egy nyelvet, vagy akár többet, az még jobb! Sohasem tudhatja az ember, hogy ez a tudás miben lesz a hasznára.

Igazából a tánc, a kuchipudi is egy nyelv, ami szavak nélkül, a mozdulatok nyelvén mesél el egy történetet, vagy csak szolgálja a lélek felüdülését, megnyugvását. A kuchipudi, mint klasszikus indiai tánc pedig rendkívül gazdag ábrázolási formával rendelkezik, hiszen nem csupán az egész test, de a kézjelek és az arcjáték külön nyelvezete még inkább segíti, hogy a Kelet spirituális világa fel tudjon tárulni előttünk, és hogy a tánc nyelve által még újabb dimenziókat tudjunk felfedezni ne csak magunkon kívül, de belül is.

Így, ha elfogadsz egy tanácsot, akkor ne hagyd, hogy elsuhanjanak melletted a napok, a hónapok, vagy az évek, anélkül, hogy elmélyedtél volna egy nyelvben, legyen az akár a mozdulatok nyelve! Lehet, hogy azt gondolod, hogy Neked nincs tehetséged sem a beszélt nyelvekhez, sem a tánc nyelvéhez, és minek fáraszd magad ezekkel a dolgokkal, jobb az ilyen dolgokat meghagyni másoknak!

 Biztos, hogy egyszerűbb a kényelmesebb utat választani, hiszen nem kell magunkat fárasztani, a testünket, az agyunkat terhelni. De a nyelvtudás nem csak új dimenziókat ad, hanem magabiztossá tesz, hiszen tudsz másokkal kommunikálni, mégha nem is tökéletesen, és nem kell másokra várnod, hogy elintézzen neked valamit, amihez nyelvtudás kell, és a karrieredben is tudod kamatoztatni, ha arról van szó. A tánc, a kuchipudi nyelve szintén magabiztosságot ad, hiszen fittebb és dinamikusabb leszel általa, javul a tartásod, izmosabbá és energikusabbá válsz tőle, aminek a környezeted is elismeréssel adózik.

Tehát elő a nyelvkönyvekkel, tanfolyamokkal, oktató filmekkel, és hajrá! És ha nemcsak az elmédet szeretnéd pallérozni, hanem a fizikai oldaladat is javítani, hogy vonzóbb és magabiztosabb legyél, akkor továbbra is olvasd a hírleveleket és kövesd figyelemmel a blogot, nehogy lemaradj a lehetőségekről!


Üdv:

Zsuzsa







.

2012. május 14., hétfő

Programajánló - kuchipudi előadás Indiából

.
Most egy valódi ritkaságot szeretnék a figyelmedbe ajánlani, amiben nem mindennap lehet részed itthon! Ez pedig nem más, mint egy tehetséges, fiatal indiai kuchipudi táncosnő, Arunima Kumar előadása Budapesten, az IndiaFest keretében!

Én is csak a hétvégén értesültem erről a fellépésről, de most megosztom Veled is, nehogy lemaradj róla!

Magyarországon évente csak néhány alkalommal lehet Indiából származó, klasszikus indiai táncosok előadását megtekinteni, kuchipudit pedig még ennél is ritkábban. Így mindenképpen ajánlom a figyelmedbe ezt az előadást, mert egy élő fellépés mindig varázslatosabb, és sokkal nagyobb élményt jelent, mint egy videót megnézni!




Maga a kuchipudi előadás kb. 1 óra lesz, de az este folyamán lehet indiai filmet nézni, ételeket kóstolni, és bollywood zenére bulizni.


Az előadás időpontja: 2012. május 18., péntek 21:00
Helyszín: Grund, 1082 Budapest, Nagytemplom u. 30.


A részletes programot az indiafest oldalán tudod megnézni:


Varázslatos kuchipudi előadást kívánok Neked!


Üdv:

Zsuzsa









.

2012. május 9., szerda

Az ördög a részletekben rejlik


 .
A minap néztem egy ismeretterjesztő filmet a NASA Hubble nevű űrteleszkópjáról, amely már jópár éve kering a világűrben, részletes és szebbnél szebb felvételeket készítve az égitestekről. A Hubble volt, ami például az "Eye of God" (Isten szeme) felvételt készítette, amivel sok helyen találkozhatunk a világhálón.


De ennek a hatalmas szerkezetnek tönkrement néhány alkatrésze, többek között a kamerája is, amely ezt a remek felvételt is készítette. Ezért a NASA nem tehetett mást mint, hogy felküldjön egy csapatot, aki megjavítja és kicseréli az alkatrészeket. Igen ám, de ez nem úgy megy mint a Földön, mert egy űrséta bizony komoly felkészülést igényel. És itt jön a lényeg. 

A csapat, több száz emberrel a háttérben, több mint két évig készült erre a küldetésre. Minden kis apró részletet elterveztek, még azt is, hogyan csavaroznak ki egy egyszerű csavart, és ezeket többször elpróbálták űrruhában az elemek pontos másával egy hatalmas medencében. Aztán ezt kielemezték, átbeszélték, oktatókkal, mérnökökkel, segítőkkel, és aztán megint nekifutottak, hogy a megadott idő alatt tudják teljesíteni a feladatot és felkészülhessenek az esetleges problémákra. És a több hónapnyi aprólékos felkészülés, a részletekig menő tervezés és rengeteg gyakorlás után a kivitelezés végül jól sikerült, és a csapat sikeresen teljesítette a küldetést.

Bizony a kuchipudi tanulása során sem mennek másként a dolgok. Mert akik elkezdik tanulni ezt a táncot, végső soron szintén a "nagy küldetésre" készülnek, arra, hogy megmutassák, mit tanultak, és hogy önfeledt szórakozást és örömet szerezzenek másoknak. És bizony ezt is jópár év gyakorlás előzi meg, ahol az ember minden apró részletre ügyelve gyakorolja be a mozdulatokat. A néző pedig csupán a könnyed, kecses és légies mozdulatokat látja, a kemény munka eredményét.

A múlt órán jegyezte meg az egyik tanítványom, hogy a legutóbbi bejegyzésben található videóban, ahol Yamini Reddy a réztányéron táncol, milyen pontosan tartja a mudrákat, a kézjeleket, és egy pillanatra sem lankad a figyelme. A kuchipudiban a táncosnak egyszerre kell figyelnie a ritmusra, lábára, karjaira, a kézjelekre, az arckifejezésekre és a szemmozgásra is. Bizony ez sok gyakorlást igényel, hogy ezek mindegyike tökéletes legyen önmagában is, és együttesen is, és hogy tökéletes összképet adjanak, hogy a nézőnek felhőtlen előadásban legyen része.


Az élet színpadán mindannyian előadunk valamit, hol kissebb, hol nagyobb szerepeket és az előadásunk sikere mindig attól függ, hogy mennyi energiát, odafigyelést tettünk a dologba, hogy mennyire ügyeltünk a részletekre, mennyit gyakoroltunk, és mennyit tanultunk. Ha nem fordítunk elegendő energiát az életünk feladataira és az egyszerűbb utat, a lustaság és hanyagság útját választjuk, bizony lehet, hogy még a színpadra sem engednek fel. Ellenben, ha minden tőlünk telhetőt megtettünk, akkor az élet előbb-utóbb biztosan díjazni fogja az előadásunkat, bármi legyen is a témája.



Üdv:


Zsuzsa







.

2012. április 30., hétfő

A Föld, a réztányér és a spiritualitás

.
A mai modern korban emberek egyre nagyobb figyelmet szentelnek a Földnek, ahol élünk, hogy ne zsákmányoljuk ki, és hogy élhető maradjon a környezetünk. A nyugati világ a természetet, a Földet egy zöld élettel teli otthonnak, a mindennapi életünk színterének tekinti. Ezzel szemben a keleti világ nem csupán az életünk színhelyeként, hanem intelligens, élő, érző és gondoskodó istennőként tekint a Földanyára. 

A klasszikus indiai táncórák és előadások mindig úgy kezdődnek, hogy az ember megérinti a Földanyát a két kezével és elnézést kér tőle, amiért a lábával tapos rajta, hiszen valakit a lábunkkal érinteni tiszteletlen a keleti kultúrákban. S mivel a Földanyára tápláló, gondoskodó istennőként tekintenek, ezért fontos az ő áldását is elnyerni a táncelőadás, gyakorlás kezdete előtt.

A kuchipudiban, mint minden klasszikus indiai táncban, mezítláb táncolunk. A táncgyakorlás színtere olyan, mint egy szent hely, templom, ahová az ember csak mezítláb léphet. S bár a tánc egy könnyed, légies, kecses mozgásforma, a kuchipudi mozgásában, alapállásában mindig a föld felé törekszik. Minél közelebb tartja a táncos a súlypontját a földhöz, annál biztosabb lesz a tartása, a tánca, de ettől nehezebb is lesz a tánc, mert jóval nagyobb izommunkát követel a táncostól.

Bár a táncos az ugrások, lépések és szökellések folyamán felfelé tör, végül mindig visszatér a Földanya vonzásába, és aláveti magát a gravitáció erejének. A klasszikus indiai táncok szakrális táncok és a földi élet és a spiritualitás keveredik bennük. A táncos a földön áll és táncával egy mélyebb tartalmat próbál közvetíteni, mint az anyagi világ.

A kuchipudiban van egy jellegzetes tánc, ami csak erre a stílusra jellemző, és ami a spiritualitás felé törekvést szimbolizálja. Ez pedig a réztányéron való táncolás. A tányér a földttől, az anyagi világtól való elszakadás szimbóluma, a spirituális, magasabb értékek felé törekvés jele, hiszen, amikor a táncos a tányéron áll, lába nem érintkezik a földdel. A táncos "elszakad a földi léttől".

Az alábbi videóban egy ilyen táncrészletet láthatunk Yamini Reddy előadásában. Bár a táncos a tányéron táncol, a lépések és mozdulatok ugyanolyan kecsesek, kifinomultak és nehezek, mint egy "normál" darab előadásakor.






Üdv:

Zsuzsa










.

2012. április 10., kedd

A tudás hatalma

.
Azt mondják, hogy a tudás hatalom. Te hogyan kamatoztatod ezt az erőt a mindennapjaidban? Növeled ezt az erődet, vagy beéred azzal a tudással, amit még esetleg az iskolapadban szereztél és örülsz, hogy nem kell magad kínoznod?

Amikor lediplomáztam, úgy gondoltam, hogy számomra elég volt a tanulásból, abból, hogy olyan dolgokkal kell tömnöm a fejemet, amiket a való életben használhatatlannak tartok, még ha olyan vonalon tanultam is tovább, ami érdekelt. De aztán rövid idő elteltével rájöttem, hogy élvezem, ha új dolgokat tanulhatok. Szeretem tovább mélyíteni a nyelvtudásomat, szeretek a sütés-főzés tudományában fejlődni, és bizony szeretnék még sok mindent elsajátítani a kuchipudi területén is.


Az embert újra és újra önbizalommal tölti el, ha sikerül valamit megtanulnia, nemcsak a fejével, hanem egészen belül, ha úgy érzi, hogy az a dolog a részévé vált. A nagy gondolkodók, trénerek, tanítók mindenkit arra buzdítanak, hogy az ember fejlessze magát. Tanuljon mindennap új dolgokat, mert ezzel nemcsak a mentális tudása, de az önbizalma is nő. Nem fog félni az új kihívásoktól, és attól, ha az élet új, addig ismeretlen leckét ad fel számára.

A tudás, az új dolgok megismerése iránti vágy, minden emberben ott van, kiben jobban, kiben kevésbé. Shri Saraswati istennő a bennünk lévő tudás, esztétika, és művészi érzék tökéletes megtesítője. Indiában a zenés-táncos előadások előtt általában a művészek tiszteletüket fejezik ki irányába egy darab erejéig.

De ő az, akit minden, a tudás iránt érdeklődő ember, tanítvány, mester, tudós és művész is tisztel. A fehér lótusz, amin helyet foglal, a legmagasabb szintű tudást jelképezi, amely a valóságban gyökerezik, és az, hogy fehér szárit visel, azt jelenti, hogy ő a legtisztább tudás megtestesítője. Általában négy kézzel szokták ábrázolni. A bal oldala a szívet szimbolizálja, azt, hogy minden cselekedetben, az elme tevékenységében - amit a jobb oldal jelképez - ott kell lennie a szívnek.

Az egyik kezében egy füzért tart, ami a meditációt, az Istenivel való egyesülés felé vezető utat is jelenti. Ez azt is jelenti, hogy, aki a tudást keresi, annak istentisztelőnek is kell lennie és értékelnie kell az örök isteni szeretetet. A másik kezében a tudás könyveit tartja, mely azt jelképezi, hogy a tanítványak olyan könyveket kell alkotnia, melyek a keresése során felfedett örök igazságokat tartalmazzák. Két kezében egy húros hangszert tart a vínát, ami azt szimbolizálja, hogy akinek tudása van, az ismeri az isteni zenét. Ezen kívül ez arra is utal, hogy akinek tudása van az ne legyen száraz személyiség, hanem valaki olyan, aki élvezi a kreativitás szépségeit. A hangszeren előadott dallam szerint az embernek úgy kell hangolnia az elméjét, szívét és egész lényét és életét, hogy harmóniában legyen a körülötte lévő világgal. Aki pedig harmóniában él, képes az általa megszerzett tudást, az emberiség legjobb hasznára fordítani.

Én azért szeretem a kuchipudit táncolni és tanítani, mert ez a tánc a dinamikusságával ugyanakkor lágyságával és kecsességével maga a harmónia. Megvan benne mindaz a tudás, szépség, kreativitás és esztétika, amit Shri Saraswati testesít meg. Segít mindenkinek feledezni a benne lévő harmóniát és örömet, és nekem is örömet okoz, ha azt látom, hogy az emberek az óra végén mosolyogva és feltöltődve hagyják el a termet.

Kívánom Neked is, hogy olyan dolgokat fedezz fel, tanulj meg, amelyekben ugyanolyan örömet tudsz lelni, mint a kis tánccsoportunk a kucsipudiban, és hogy másokkal is meg tudd osztani ezt az örömet!

Üdv:

Zsuzsa










.

2012. március 1., csütörtök

Érzelmek viharában

.
Olyan ember vagy, aki tele van érzelmekkel? Aki mindig reagál arra, ami körülötte történik, és ezt ki is mutatja?

Vagy olyan vagy, aki csak belülről éli meg a lelkében tomboló viharokat, legyen az jó vagy rossz, és nem sűrűn mutatja ki az érzelmeit?

Vagy esetleg képes vagy felülemelkedni a belsődben zajló folyamatos változásokon, és csupán tanúként szemlélni a benned végbemenő pozitív és negatív érzelmi folyamatokat?


A mindennapokban rengeteg hatás ér minket, amikre folyamatosan reagálunk. Örülünk, ha elismerik a munkákat és megdicsérnek az elért eredményeinkért. Viszont bosszankodunk, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük. Nem tudtuk elintézni valamit a hivatalban, amit akartunk, vagy csak elromlott a mosógép. Szeretjük a családunkat, a barátainkat, a házi kedvenceinket, és élvezzük, ha a társaságukban lehetünk, vagy csak kint időzhetünk a természetben, viszont lehet, hogy irigykedünk a szomszédunkra, amiért az ő kertjében zöldebb a fű.

Ezeknek az érzelmeknek az ábrázolása a kuchipudiban is megjelenik. Összesen kilenc alap érzelem van, amely összefoglaló neve a klasszikus indiai táncokban a Navarasa, és amelyek ábrázolását a táncosnak úgyanúgy meg kell tanulnia, mint az alaplépéseket vagy kézjeleket.

Ezek az alap érzelmek a következők: szeretet, boldogság, félelem, bánat, undor, csodálkozás, harag, bátorság és béke. Ezeket a táncos szerepétől függően éli át és jeleníti meg a színpadon. A néző pedig csak élvezi az előadást, anélkül, hogy ténylegesen részese lenne az érzelmi viharoknak, és az azokból fakadó káosznak.

Ha úgy érzed, hogy ezek a belső érzelmek néha a fejedre nőnek, és nem nagyon tudsz velük mit kezdeni, akkor ajánlom figyeledbe az alábbi előadás részleteket a Kalanidhi Dance kuchipudi tánctársulat előadásában. A darab középpontjában ez a kilenc érzelem áll. Az egyes érzelmeket a Ramayana (ősi indiai eposz, amely Rámáról, a száműzött királyról szól, akit Vishnu isten egyik inkarnációjaként tisztelnek) egy-egy jelenetébe ágyazták.

Nincs más dolgod, csak dőlj hátra és élvezd ezt a pár percet, amit ez a videó és a benne ábrázolt érzelmek adhatnak! Az előadást két részletben tudod megnézni.

Első rész:



Második rész:





Üdv:

Zsuzsa









.

2012. február 16., csütörtök

A ritmus adományozója

.
Esik a hó, fúj a szél, és hideg van. De a tél keménysége magában rejti a tavaszt, és legyen bármilyen zord ez az évszak, a kikelet egyszer csak beköszönt, még akkor is, ha most az ablakból kitekintve a hófehér havas tájat látva, ezt nehéz elképzelni. A természet ritmusa sohasem borul fel, az évszakok, hónapok, nappalok és éjszakák a megfelelő ütemben követik egymást. De ki az, aki a természet és a szívünk ritmusát adja?


Ő nem más, mint Lord Síva, aki kezében tartja a damarut, a dobot, mely az élet ritmusát is szimbolizálja, amit tőle ered. Ő a legnagyobb aszkéta is, aki a Kailash hegy örök hó borította csúcsán meditál, ott, ahol a hó olyan tiszta, mint ő maga, a tisztaság megtestesítője.

Indiában most van a Sivaratri, vagyis az az időszak, amikor Sívát tisztelik. Most itt, nálunk is olyan a természet, mintha Síva, a tisztaság megtestesítőjének tiszteletére fehérbe öltözött volna, hogy miután megemlékezett róla, utat engedjen a tavasznak.

Nagyon sok szép klasszikus indiai táncdarab van Síváról, de ez a kucsipudi darab, amit most a figyelmedbe ajánlok, az egyik kedvencem. Az előadó Yamini Reddy, aki az egyik leghíresebb kuchipudi táncos Indiában. Ez a tánc tele van csodálatos pózokkal, de ami egy kifejezett érdekessége, az a "szemöldök tánca" (5:50-től látható). Javaslom, hogy nézd végig az egész darabot, és nem fogsz csalódni!



Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél rendszeresen értesülni a legújabb érdekességekről, akkor iratkozz fel bal oldalon lent a Kuchipudi Kalauzra!

Üdv:

Zsuzsa









.