A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Síva. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Síva. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 8., péntek

Tavaszi öröm

.
Valamelyik nap az egyik közösségi oldalt böngésztem éppen, mikor egy nagyon szép videóra bukkantam, ami több okból is most nagyon ide kívánkozik a blogba. Az első és legfontosabb, hogy egy nagyon szép kuchipudi előadásról van szó, egy olyan gyönyörű szívet melengető darabról, amilyen a mai, örömteli tavaszi nap. Úgyhogy azt ajánlom, hogy feltétlenül nézd meg, még mielőtt kimész a szabadba!

A második, hogy Indiában ismét elérkezett a Shivaratri időszaka, amikor is az emberek Sívát, az univerzum urát tisztelik. A darab pedig annak a Síváról szóló versnek a megzenésített és táncban történő előadása, amit tavaly már olvashattál itt a blogban. Ez a vers önmagában is gyönyörű, de a kuchipudi által való megjelenítése egy újabb oldalát mutatja meg a szépségének.

Egyszer egy híres bharatnatyam táncos nagyon szépen fogalmazta meg a klasszikus művészetek szerepét. Azt mondta, hogy ezek a művészeti ágak egy nagyon vékony mezsgyén egyensúlyoznak. Próbálják spiritualitást, a mélységet fizikai formába önteni. Formába önteni az alaktalant, ötvözni a megjeleníthetetlent az anyaggal.

Már sokszor leírtam itt a blogban, hogy az igazi, tradícionális klasszikus indiai táncokban a spiritualitást nem lehet elvonatkoztatni a tánctól. Olyan egységet alkot a kettő, ami megbonthatatlan. Ha a kuchipudiból elvonjuk a spiritualitást, olyan, mintha a legfinomabb ételből elvonnánk a sót. Nem marad más, csak puszta mozdulat, és a varázslat elvész.

Ezért számomra a tánc mellett nagyon fontos a Sahaja jóga meditáció is, ami által a spiritualitást, a lélek örömét minden nap még intenzívebben meg tudom tapasztalni. Bővebben a www.meditacionk.blogspot.com vagy a www.jogameditacio.hu oldalon olvashatsz erről a meditációról, illetve ki is próbálhatod. A sahaja jóga meditáció által az ember kapcsolatba kerül a valódi énjével, és megtapasztalja a belső csöndet, amiről ez a vers, és ez a csodálatos darab szól.

A darab egy ukrán kucshipudi táncosnak, Lenalaxmi Shatokhinának a koreográfiája, aki maga is gyakorolja a Sahaja jóga meditációt és a darabot is egy sahaja jóga programot adta elő. A felvételen a háttérben lehet is látni Shri Mataji Nirmala Devinek, a sahaja jóga megalapítójának a fényképét. A táncos hölgy a híres kuchipudi mester,  Guru Vempati Chinna Satyam (akinek a stílusát én is tanultam, és továbbadom) tanítványa volt, és éveken át tanult tőle Chennaiban, míg elérte a mesteri szintet. Lenalaxmi tanulmányait Shri Mataji, a sahaja jóga megalapítója szponzorálta, miután az ukrán hölgy előadott klasszikus indiai darabot a jelenlétében. Shri Mataji oyan tehetségesnek ítélte, hogy ösztöndíjat ajánlott neki.

A hölgy valóban nagyon gyönyörűen táncol. Ékes bizonyítéka annak, hogy nemcsak az indiaiak képesek saját klasszikus művészeteik tökéletes elsajátítására, hanem bizony a nyugati emberek is.

És most nézd meg a darabot az ukrán hölgy - bordó kosztümben táncol - és egyik tanítványának előadásában.




Üdv:
Zsuzsa











.

2012. február 16., csütörtök

A ritmus adományozója

.
Esik a hó, fúj a szél, és hideg van. De a tél keménysége magában rejti a tavaszt, és legyen bármilyen zord ez az évszak, a kikelet egyszer csak beköszönt, még akkor is, ha most az ablakból kitekintve a hófehér havas tájat látva, ezt nehéz elképzelni. A természet ritmusa sohasem borul fel, az évszakok, hónapok, nappalok és éjszakák a megfelelő ütemben követik egymást. De ki az, aki a természet és a szívünk ritmusát adja?


Ő nem más, mint Lord Síva, aki kezében tartja a damarut, a dobot, mely az élet ritmusát is szimbolizálja, amit tőle ered. Ő a legnagyobb aszkéta is, aki a Kailash hegy örök hó borította csúcsán meditál, ott, ahol a hó olyan tiszta, mint ő maga, a tisztaság megtestesítője.

Indiában most van a Sivaratri, vagyis az az időszak, amikor Sívát tisztelik. Most itt, nálunk is olyan a természet, mintha Síva, a tisztaság megtestesítőjének tiszteletére fehérbe öltözött volna, hogy miután megemlékezett róla, utat engedjen a tavasznak.

Nagyon sok szép klasszikus indiai táncdarab van Síváról, de ez a kucsipudi darab, amit most a figyelmedbe ajánlok, az egyik kedvencem. Az előadó Yamini Reddy, aki az egyik leghíresebb kuchipudi táncos Indiában. Ez a tánc tele van csodálatos pózokkal, de ami egy kifejezett érdekessége, az a "szemöldök tánca" (5:50-től látható). Javaslom, hogy nézd végig az egész darabot, és nem fogsz csalódni!



Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél rendszeresen értesülni a legújabb érdekességekről, akkor iratkozz fel bal oldalon lent a Kuchipudi Kalauzra!

Üdv:

Zsuzsa









.

2011. december 14., szerda

Egy gyöngyszem a Lelkednek

.
Sokat és sokszor írtam már arról, hogy a kuchipudi egy, a spiritualitáshoz nagyon kötődő tánc. Hogy nemcsak a feldolgozott témák, de maguk a mozdulatok is nagyon kedvezőek, és áldásosak, mert a legbelső énünket próbálják megérinteni, és az élet egy magasabb, finomabb szintjét kifejezni. De lehet, hogy nem igazán tudod hová tenni a spiritualitást, hogy ez mit is jelent, vagy hogy mi is valójában a lelkünk, az igazi énünk.

Mostanában nagyon divatos dolog a lelkünkkel, a bennünk lezajló dolgokkal foglalkozni. Sokan fordulnak az ezotéria, asztrológia, vagy akár pszichológusok felé. Mert sok emberben van igény a lelki béke iránt, hogy tényleg megtapasztalja belülről, és keresi ehhez az utat. És lehet, hogy így a karácsony és az év vége közeledtével még azokban is felmerül egy kicsit az igény a befelé fordulásra, akik egyébként nem nagyon szoktak ilyesmivel törődni.

A mindennapokban gyakran elveszünk a különböző, sokszor jelentéktelen dolgokban. Néha elborítanak a tennivalók, azt sem tudjuk hová kapjunk. És van úgy, hogy sokszor kívánjuk bárcsak máshol lennénk, vagy már túl lennénk az egészen, vagy valami mással foglalkozhatnánk. Olyan dolgokkal azonosulunk és olyan dolgokba kényszerülünk, éljük bele magunkat, ami igazából nem is mi vagyunk. És ilyenkor bizony sokszor szeretnénk a béke szigetét elérni. Ehhez viszont nem kell messzire mennünk, mert ez a béke bennünk van, a lelkünkben.

Ehhez szeretnék Neked egy kis útmutatót, egy gyöngyszemet adni, ami csodálatosan leírja a bennünk lakozó lelket. Ez a kis gyöngyszem pedig nem más, mint egy régen élt indiai költőnek, Adi Shankaracharyanak egy verse, ami az egyik kedvencem. Ez a vers a bennünk élő örök üdvről és tudatosságról, a lelkünkről szól, ami a világ teremtő és pusztító urának, Sívának a visszatükröződése bennünk. Síva a Kailasha hegyen ül, meditációban, a teljes függetlenség és tanú állapotban. Ő a Világlélek megtestesítője, aki csupán szemléli a dolgokat, eseményeket, az élet zaját, vagy a természet csendjét, de egyikbe sem bonyolódik bele. Csupán élvezi a lélek örömét a szemlélődésben és meditációban.


Adi Shankaracharya:
Tad Niskala

Om. Nem vagyok az elme,
Értelem, ego, sem a "chitta",
sem a fül, sem a nyelv,
A szaglás, látás érzete,
Sem éter, sem a lég,
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!

Nem vagyok sem a "prana",
Sem az öt lehellet,
Sem a hét alkotóeleme a testnek,
Sem az öt burok,
A kéz, a láb, a nyelv,
Sem a cselekvés más szerve.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!

A félsz, mohóság, káprázat,
Undor, vonzódás nem enyém,
Semmi, ami gőg vagy ego,
"Dharma" vagy megszabadulás,
Sem vágya az elmének,
Sem tárgya ennek a vágynak.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!

Örömöt és fájdalmat,
Erényt és bűnt nem ismerek,
Sem mantrát, szent helyet,
Védákat vagy áldozást,
Nem vagyok az, aki eszik,
Sem az étel vagy az evés.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!

Nincs halálom, félelmem,
Egy "kaszthoz" sem tartozom,
Nincs apám, nincs anyám,
Még születésem sincs nekem,
Barátom, bajtársam,
Sem tanítványom, sem Gurum.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!

Nincs formám, képzeletem,
A Mindent-átható vagyok,
Mindenütt létezem,
De túl vagyok az érzékeken,
Megváltás sem vagyok,
Vagy bármi ismerhető.
Örök Üdv és Tudatosság vagyok.
Síva vagyok! Síva vagyok!


Kívánom Neked, hogy Te is meg tud tapasztalni azt az örömet, a lélek békéjét, amiről ez a csodálatos vers szól!


Üdv:

Zsuzsa








.

2011. április 10., vasárnap

Nataraja (Síva) - a tánc ura

.

Két bejegyzéssel korábban írtam, hogy az órákon elkezdtünk tanulni egy slókát. A slókák olyan rövid szanszkrit versek, himnuszok, amelyek Istent, vagy egy istenséget, istennőt dicsőítenek. Ezeknek külön versmértéke, ritmusa van. A slókák általában részét képezik a hindu imáknak. Rengeteg ilyen slóka van, és ezek közül jónéhány a kucsipudi darabokban is megjelenik.


A haladó csoporttal egy Síváról szóló slókát veszünk, a táncmodulatokkal együtt, ami egy alap slóka. Ez egy nagyon lassú darab, sok gyönyörű póz van benne és nagyon méltóságteljes.



A slóka maga így hangzik:


Angikam bhuvanam, yasya, Vachikam, sarva vanmayam, Aharyam chandra, taradhi, Tam numaha sattvikam Shivam


A jelentése:


Tested az egész világ, Beszéded az összes nyelv, Ékszereid a Hold és a csillagok, Tisztellek Téged, magasztos Síva


A slókában minden egyes szó megjelenítésre kerül, Síva, azaz Nataraja (ejtsd: Nátarádzsa), a tánc ura, megelevenedik. Síva a legnagyobb aszkéta és jógi, aki a Himalájában, a Kailash hegyen meditál. Ő a három hindu fő istenség (Bráma, Visnu, Síva) egyike. Ő az, aki táncával létrehívja a teremtést, és ugyanakkor a korok lejártával elpusztítja azt. Ő a legtisztább Istenség, fehér mint a hó. Sohasem inkarnálódik a Földre, a világ szennye nem érintheti. Ő az, aki csak szemléli a világ változásait, anélkül, hogy azok megérnintenék Őt.


A hindu hagyományokban egy Istenségnek nagyon sok neve van. Sívának egy másik neve Nataraja, azaz a tánc ura, akit egy jellegzetes szobor örökít meg. Ez a szobor nagyon szimbólikus. A test, a tér és az idő közötti kapcsolatot ábrázolja. Siva minden egyes mozdulata, illetve azok a tárgyak, amiket visel, illetve tart, jelentéssel bírnak.





Elöl lévő jobb kéz - Síva elöl lévő jobb kezét patakam mudrában (kéztartásban) tartja, ami félelemnélküliséget is jelent. Ezzel a mozdulattal Síva védelmet ad az embereknek a világi kísértések gonoszságaitól.


Elöl lévő bal kéz - Az elöl lévő bal kéz tartása olyan, mint az elefánt ormánya. Lefelé mutat a felemelt bal láb irányába, amely az örök áldás felé vezető utat mutatja. Ez a kéz egyben Síva fiára, Ganeshára, az elefántfejű istenségre is utal.


Felemelt bal lába - a megváltás felé mutatja az utat – el a mindennapi élet illúzióitól, az isteni áldás és tökéletesség felé.

Tűzgyűrű – a Nataraját köarülvevő tűzgyűrű az univerzumot szimbolizálja minden illúziójával, szenvedésével és fájdalmával.

A törpén álló jobb láb – Shiva elpusztítja a gonoszt azzal, hogy eltapossa a törpét, Muyalagant a jobb lábával. A törpe az emberi lélek hat ellenségét szimbolizálja: kéjvágy, harag, irígység, megtévesztés, arrogancia és féltékenység.

Gangesz - Síva hajában ott a Gangesz. Ereje, zabolátlansága arra késztette Sívát, hogy a hajába zárja, ahonnan aztán megszelídülve folyhat tovább a Földre, ahol elmos minden bűnt és tudatlanságot.

Dob – a jobb hátsó kezében Síva egy dobot tart, a damarut, egy kis kézi dobot, ami úgy néz ki, mint egy homokóra. Ezt a hangszert megütve szólaltatja meg Isten az univerzum első hangját. Ezzel megkezdődik a teremtés tánca.

Tűz – hátsó bal kezében Síva tüzet tart, amely a pusztító energiát szimbolizálja, amit Síva minden kozmikus kor végén elszabadít. A tűz a legvégső tisztító erő – megtisztít a bűntől és elpusztítja az illúziókat.

Harmadik szem – Síva harmadik szeme a homloka közepén helyezkedik el. Ez az a szem, amely a nyilvánvaló dolgok mögé lát. Síva harmadik szeme megtalálja a gonoszt és elpusztítja azt.

Félhold – Síva az idő teremtője, amit a hold szimbolizál, melynek változó fázisai tükrözik a napok múlását. A félhold táplálja Kámának, a szerelem Istenének fenntartó erejét, valamint a megvilágosodás és bölcsesség jelképe.

Összegubancolódott haja – mutatja, hogy Ő szabad a megszokott emberi társadalom kötöttségeitől. A fürtjei lazák és zabolátlanok. Sívát nem kötik a földi illúziók láncai.

Kobrákat – visel a nyaka körül amelyek vadul szállnak körülötte miközben táncol. A kígyó a reinkarnációt (újjászületést) szimbolizálja. Úgy veti le a bőrét, mint ahogy az embernek kell levetnie a testét, hogy újjászülethessen.



Remélem, Neked is lesz lehetőséged arra, hogy egyszer személyesen átéld, ahogy Nataraja, a tánc ura megelevenedik táncsoportunk előadásában.


Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél még sok hasonló anyagot olvasni, iratkozz fel itt, bal oldalon a Kuchipudi Kalauzra!




Üdv:


Zsuzsa












.