Karácsonyi rekordkísérlet

.

2008. június 21-én, Cupertinóban, az Amerikai Egyesült Államokban megszületett a világrekord, amely rögzítésre került a Guiness rekordok könyvében is. A legtöbb kuchipudi táncos, szám szerint 318 - akik öt kontinensről érkeztek - táncolta egyszerre ugyanazt a koreográfiát.

Ebben az évben, december 26-án kuchipudi táncosok az egész világról megpróbálják megdönteni ezt a rekordot Indiában.

A résztvevők egyszerre Guru Dr. Vempati Chinna Satyam koreográfiáját fogják táncolni, ami egy tiszta tánc darab, a címe: Thillana Hindolam. Ezt a darabot én is tanultam, és bár nem fogok részt venni ezen a nagyszabású rendezvényen, azért remélem, hogy a rekordkísérlet másodszor is sikeres lesz. Ez a darab nagyon könnyed és kecses. Nézd meg, ha van kedved!

Ezzel a darabbal kívánok Neked Nagyon Kellemes és Boldog Ünnepeket!




Üdv:

Zsuzsa

.

Mutasd a lábad - megmondom, honnan jöttél!

.

Na nem a szoláriumokra, szépségszalonokra, vagy edző, és tánctermekre gondoltam, hogy melyikben is jártál mostanában. (Bár ha valaki rendszeresen jár kuchipudi órákra, akkor ez a lába formáján is látszani fog!:-) Hanem arra, hogy Keleten és Indiában, hogyan „viselik, vagy hordják” az emberek a lábukat, milyen érdekes kultúrális szokások kapcsolódnak a lábhoz, amelyek közül néhány a klasszikus indiai táncokban is megjelenik. Mindazonáltal, ezek a kultúrális szokások a nyugati kultúrákban egyáltalán nem, vagy csak nyomokban lelhetők fel.

Az egyik ilyen szokás, amivel legelőször szembesültem Indiában, hogy ha valakinek a házába belépünk, a cipőt az ajtón kívül kell hagyni, és úgy belépni, vagy legfeljebb közvetlenül ajtóban lehet letenni. Nincs olyan, mint itt nálunk, hogy ha jön a szerelő, vagy vendég, cipőben végigtrappol a lakáson, függetlenül attól, hogy nekünk az tetszik-e vagy sem. A vendégnek is le kell tennie a cipőjét, majd mezítláb bemenni a lakásba. Papucsot nem viselnek otthon. Legalább is én nem nagyon láttam olyan indiait, aki a lakásban papucsot hordott volna, legyen az vendég, vagy vendéglátó.

De ez nemcsak a lakásokra érvényes, hanem minden templomra, vagy szent helyre. Vannak olyan helyek, ahol már nemcsak az épületbe, de magára az egész templom körüli területre is csak mezítláb szabad lépni. Ez bizony azzal jár, hogy az ember néha kisvakondot játszik, hogy egy ilyen, a bejáratnál maradt cipőhalom aljából előbányássza a cipőjét, amikor kijön, mert bizony több száz látogató is megfordulhat egyszerre ezeken a helyeken.

Keleten az emberek sokkal szorosabb kapcsolatban élnek a földdel, mint mi. Kezdve azzal, hogy mezítláb járnak a lakásban, továbbá, hogy nagyon sokat ülnek földön. Azonban ilyenkor mindig törökülésben ülnek, a lábukat mindig behúzzák, és ha nagy ritkán ki is nyújtják, azt nem a másik ember felé teszik. Ez a szokás sok ázsiai ország él.

Emlékszem sok-sok évvel ezelőtt ment a Marco Polo című sorozat a tévében. A főszereplő utazó egy ideig Ázsiában, a kán udvarában élt. Bizalmasa, tanácsadója lett a kánnak, így sokat beszélgettek, és sok időt töltöttek együtt. Ilyen alkalmakkor a jelenlévők mind törökülésben ültek a kán körül, így tett Marco Polo is. De a kánnak feltűnt, hogy Marco Polo számára ez igen kényelmetlen, mert nem volt ehhez hozzászokva gyerekkorától kezdve. Ezért megengedte neki, hogy kinyújtsa a lábát, természetesen nem felé, és csak akkor, amikor kettesben voltak, mások előtt ezt nem tehette meg. Nagy illetlenségnek számít, ha az ember a talpát, a lábfejét mások felé nyújtja ki, főleg egy idősebb, vagy fontos ember felé.

Ugyanakkor a másik lábának megérintése lehet a tisztelet kifejezése. Szokás, hogy a mesterek, guruk, és az idősek, mint szülők, nagyszülők lábát a tanítványok, a család fiatalabb tagjai megérintik köszönéskor. Ezt úgy teszik, hogy először megérintik a guru/nagyszülő mindkét lábát, majd a szívüket érintik meg mindkét kezükkel.

Egy magyar ismerősöm, akinek a felesége indiai, mesélte, hogy náluk is elérkezett az a pillanat, amikor bemutatták a tágabb családnak, nagyszülőknek, nagybácsiknak, nagynéniknek. Természetesen a feleségével együtt jelent meg a családi körben, aki mindig ott állt mögötte és az egész bemutatkozás alatt többször is a fülébe súgta, egy egy családtag bemutatásakor, hogy „Touch the feet!”, vagyis "Érintsd meg a lábait!"

Ez egy fontos szokás Indiában, ahol sok hagyománytisztelő családban ezt elvárják még egy külfölditől is, aki egy teljesen más kultúrából érkezett (persze nem mindenhol ragaszkodnak ehhez). Dehát ahogy a mondás tartja: „Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak!” Viszont, ha valamit vagy valakit véletlenül megérintenek a lábukkal, vagy belerúgnak valamibe, akkor úgy kérnek elnézést, hogy azt a dolgot, illetőt megérintik mindkét kézzel, majd a szívüket is. Ez olyan mélyen benne van a kultúrában, hogy ezt olyan indiaiaknál is láttam, akik Indiában nőttek fel, de aztán elhagyták a hazájukat, és évek óta külföldön élnek, de ez a szokás még ezután is erősen él bennük.

Azért a láb a szépség kifejezésének eszköze is lehet. Esküvő előtt a menyasszonynak nemcsak a kezét, de a lábait is hennával szokták kifesteni, és a házasság után, ha egy férjes asszony kimegy a házból, akkor egyebek mellett a lábujjra való gyűrűket illik viselnie mindkét nagylábujja melletti lábujján, mindegyik ujján egyet-egyet. Nagyon sok nő hord bokaláncot, de nemcsak az egyik bokáján, hanem mindkettőn.

Ezek a szokások nemcsak a mindennapi életben jelennek meg, de néhányukkal találkozhatunk a klasszikus indiai táncokban is. Először is ezeket a táncokat mindig mezítláb táncolják, mivel a klasszikus indiai táncok mind szakrális, vagy templomi eredetű táncok. Tehát mint a templomokban, vagy szent helyeken a tisztelet kifejezését, úgy a tánc formájában történő felajánlást, imát is mezítláb illik megtenni. Bár ezek a táncokat már nem igazán a templomokban, hanem inkább a színpadokon táncolják, a belső indítattás még ugyanaz, a tisztelet kifejezése az isteni felé.

És mielőtt a táncos belekezdene a táncba, vagy a gyakorlásba, mindig elnézést, és engedélyt kér a földanyától a tánchoz, mert a lábaival fog rajta dobogni. Így a táncot megelőző ima részeként mindkét kezével megérinti a földet, majd a szeméhez emeli mindkét kezét.

Ha fellépésről van szó, a csodálatos ékszerek és kosztüm mellett a táncos a kezeit és lábfejeit még althával (piros festékkel) is díszíti, egyrészt, hogy jobban lehessen látni a finom mozdulatokat, másrészt ez is emeli a táncos szépségét. A bokán viselt csörgők nemcsak a ritmus kitáncolását segítik, de szebbé teszik a lábat is.

Tehát, az, hogy hogyan „viseljük a lábunkat” hogyan nyilvánulunk meg velük mások felé, megmutatja, hogy Keletről, vagy Nyugatról jövünk-e. Hiszen míg a fent felsorol dolgokat itt Nyugaton nem nagyon lehet megtapasztalni, addig ez Indiában, az élet természetes velejárója, amire érdemes odafigyelnünk, ha esetleg Indiában járunk, vagy hitelesen szeretnénk elsajátítani a kuchipudit, vagy bármelyik klasszikus indiai táncot.

Ha tetszett ez az írás, és szeretnél rendszeresen értesülni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a Kuchipudi Kalauzra bal oldalon fent, a neved és e-mail címed megadásával!

Üdv:

Zsuzsa

Nem halhatsz meg, amíg ezt nem láttad

.

Közelednek a hosszú téli esték, ezért szeretnék Neked egy olyan indiai filmet ajánlani, amit

• 2002-ben Oscar-díjra jelöltek a legjobb idegennyelvű film kategóriában,
  
• a vezető és menedzserképzőkön is tanítanak példaként arra, hogy milyen a kiváló vezető,
• a Channel Four, Anglia egyik vezető tv-csatornája beválasztott aközé az 50 film közé, amit feltétlenül meg kell nézned mielőtt meghalsz,
• ha egyszer leülsz, és elkezded megnézni, nem tudod majd otthagyni, amíg véget nem ért, pedig több mint 3 óra,
• és végül ez a film egy jó példa arra, hogy Bollywood, az india filmipar, a kiváló klasszikus indiai táncosokat nemcsak koreográfusnak, de szereplőnek is elcsábítja, sokunk örömére.

Ez a film nem más, mint a Lagaan!

A kitalált történet a XIX sz. végén játszódik India Champaner nevű tartományában, egy kis faluban, a brit uralom alatt. A falu aszálytól szenved, és ráadásul a rádzsa dupla adót (innen a film címe is, a lagaan jelentése: adó) vet ki a falura, mert a Brit Birodalom helyi helyőrségének parancsnoka így rendelte. A falu vezetője és néhány falubeli elmennek a rádzsához, aki épp az angolok krikettmeccsét nézi, hogy az adó enyhítését kérjék.

A falu képviselői között van a film főhőse Bhuvan is, aki a játék miatt összeakasztja a bajszát a parancsnokkal. Ekkor a parancsnok azt ajánlja Bhuvannak, hogy ha a falusiak legyőzik az angol csapatot egy krikettmeccsen, akkor elengedi az adót három évre az egész tartományban, de ha veszítenek, nem kétszeres, hanem háromszoros adót kell fizetniük. Bhuvan elfogadja a kihívást a falu nevében, és innentől kezdve nemcsak a krikett szabályait és magát a játékot kell megtanulnia, de meg kell győznie a falubelieket is, hogy támogassák, és csatlakozzanak a csapathoz.

Mese a hősről és társairól, a kőszívű elnyomókról, és arról, hogy a bátorsággal és igaz szívvel győzelem vár Rád az út végén! „Minden bölcs és szent azt mondja, hogy akinek bátorság és igazság van a szívében, az végül győzni fog!” mondja a dal, amivel Bhuvan, a főhős elkezdi a csapatot összeverbúválni, pedig eleinte senki nem hisz benne, és abban, hogy véghez lehet vinni, amit kitervelt, egy teljesen ismeretlen játékban legyőzni a gyakorlott ellenfelet.

A fő kérdés filmben, hogy amikor egyedül hiszel valamiben, és mindenki ellened van, képes vagy-e véghezvinni, amit szeretnél, és magad melléd állítani, azokat, akik nem hisznek az ügyedben? Képes vagy-e végig kitartani és megvalósítani a mesét, ami a boldogulásodat jelenti? Neked milyen olyan vágyad, álmod, lehetőséged van, amit szeretnél megvalósítani, de amiben senki sem hisz csak Te, és csak az akadályok tornyosulnak előtted? Képes vagy ezeket legyőzni és másokat is meggyőzni, hogy sikerülhet?

Indiában nagyon nagy sikert aratott ez a film, hiszen ottani két nagyon népszerű témáról, az indiaiak nemzeti sportjáról, a krikettről és az angol elnyomók felett aratott "győzelemről" szól. Ha Téged nem vonz, vagy nem értesz a kriketthez, az sem baj. A falusiakkal együtt, Te is meg fogod érteni a szabályokat, anélkül, hogy észrevennéd, és végigizgulhatod a játszmát. Bár a történet egyik fontos vonala a krikett, azért ez a film sem nélkülözi a bollywoodi filmek megszokott táncbetéteit.

Álljon itt egy kedvcsináló táncjelent, ahol a főhős és menyasszonya játékosan civódnak az utóbbi féltékenysége miatt. (A menyasszonyt alakító színésznő mellékesen kiváló bharatnatyam, klasszikus dél-indiai táncos.)

A filmet teljes egészében meg tudod nézni a youtubon kiváló minőségben, angol felirattal, itt:

http://www.youtube.com/watch?v=M2tLUzgGohI

De a film DVD-én is kapható, magyarral felirattal is. Jó szórakozást!


Ha tetszett ez az írás, és szeretnél rendszeresen értesülni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a Kuchipudi Kalauzra itt a bal oldalon!


Üdv:

Zsuzsa

Ismerkedj meg a kuchipudival - az indiai táncok gyöngyszemével

.

Az ajándékokból kiderül még:

• Pontosan mik azok a jótékony hatások, amiket a kuchipudi az egészségedre gyakorol, és amelyek miatt érdemes az indiai táncok gyöngyszemét a gyakorlatban is megismerni.
• Mi az, amiben a kuchipudi többet tud adni az egyéb mozgásformákhoz képest. Ha inkább nem kéred az ajándékokat, akkor biztos lehetsz benne, hogy elszalasztasz egy lehetőséget, hogy hasznos tudnivalókat sajátíts el, és hogy jobban érzed magad a bőrödben. Miért ne kérnéd, ha ezzel jót tehetsz magadnak?
• Hogy a kuchipudinak nemcsak a fizikumodat erősíti, de az agyműködésre is pozitívan hat…
• Mit ad a kuchipudi, amit a nyugati táncok nem, ami túlmutat azon, hogy fittebnek érzed magad…
• Hogy India olyan, mint egy ékszerdoboz, tele van varázslatos, értékes és különleges meglepetésekkel, amelyek mind-mind elbűvölik a nyugati embert. Részese leszel annak a varázslatnak, amit a keleti világ, India, és ez a páratlan keleti tánc, a kuchipudi nyújt, és amelyekbe most Te is azonnal betekintést nyerhetsz a páratlan és egyedülálló ajándék videóval.

Iratkozz fel a Kuchipudi Kalauzra és amellett, hogy megkapod a videóban említett két ajándékot,

• Időt és fáradtságot takarítasz meg! Rendszeresen fogsz érdekes, igényes, ám szórakoztató bejegyzéseket kapni a kuchipudiról, ami által az összes klasszikus indiai táncstílust könnyebben megértheted, értékelheted, és élvezheted.
• Elsőként értesülsz az új blogbejegyzésekről! A legelsők közt olvashatod az új bejegyzéseket, vagy nézheted a videókat.
• A legelsők között értesülsz arról, ha a közeledben indiai tánc, elsősorban kuchipudi tanfolyam indul, vagy előadás lesz!
• Diszkréten fogom kezelni az adataidat! Senkinek sem fogom azokat továbbadni. Bármikor leiratkozhatsz, bár én mindent el fogok követni, hogy ez ne történjen meg, és a hetednek egy várva-várt fénypontja legyen, amikor megkapod a Kuchipudi Kalauzt!

Most már nincs más dolgod, mint hogy itt megadd a nevedet és a legjobb e-mail címedet, és máris küldöm az ajándékokat!

Név*:

E-mail*:

Ékszerek a kucsipudi táncban - videó

.

Ha szereted az ékszereket és kiegészítőket, akkor ez a bejegyzés és videó Neked szól. Bár a kucsipudi előadás során az ékszereknek csak másodlagos szerep jut, mert ezek inkább kiegészítő eszközként szolgálnak az előadás intenzitásának növeléséhez, mi nők akkor is szívesen gyönyörködünk bennük.

Az abhinayának (kifejezés) négy aspektusa van a kucsipudiban. Ezek egyike az aharyaabhinaya (külső megjelenés), amibe beletartozik a kosztüm, az ékszerek, hogy hogyan van kifestve a táncos és minden egyéb külső kellék.

Az alábbi videóból megismerheted, hogy pontosan hogyan is néznek ki az előadások alkalmával viselt ékszerek és kiegészítők:




Üdv:

Zsuzsa

Mi a közös Sherlock Holmesban és a kiváló táncosokban?

.

Ma egy olyan dologot szeretnék megosztani Veled Sherlock Holmes példáján keresztül, ami segíthet Neked abban, hogy sokkal könnyebben tudj új dolgokat elsajátítani, legyen az egy mozgásforma, mint a kuchipudi, vagy egy nyelv, vagy bármi, aminek a tanulásába belefogsz.

Sokszor van, hogy az ember belevág valaminek a tanulásába, és már az elején megakad. De az is előfordulhat, hogy jól halad egy darabig, de aztán egy idő után úgy érzi, hogy nem tud már úgy fejlődni, mint ahogy szeretne. Hiába fektet a dologba még több energiát, nem olyan ütemben halad, mint addig, és ekkor elkedvtelenedik, fel akarja adni a dolgot.

De van egy nagyon egyszerű dolog, ami már azelőtt segítségedre lehet, még mielőtt belefognál valaminek a tanulásába, vagy átlendíthet a holtpontokon. Ezt a dolgot nemcsak a kiváló táncosok alkalmazzák sikerrel, hanem Sherlock Holmes is. Hogy mi ez a dolog? Amikor Sherlock Holmes megfejt egy rejtélyt mindig egy nagyon egyszerű dolgot tesz, amit szinte mindig el is mond a bűntetett leleplezésekor. Ez pedig nem más, mint a megfigyelés. Minden dolgot, minden apró részletet megfigyel egyenként, majd összességében is megvizsgálja és összeveti őket. Majd a részletek és az egész megfigyelésének alapján állítja össze feltevéseit egy bűnügy megoldására.

Ez egy mozgásformánál a látásbeli megfigyelés, de például a nyelvtanulásnál érthetjük ez alatt a hallásbeli megfigyelést is. Nyelvtanulásnál az ember egy adott anyagot többször meghallgat, vagy elolvas. Sokszor ilyenkor a dolgok tudattalanul rögződnek, lehet hogy az ember nem is tudja pontosan megfogalmazni, hogy az adott szófordulat mit jelent, de amikor alkalmaznia kell, hirtelen beugrik, és nem is tudja, hogyan.

Tehát a megfigyelés, legyen az látásbeli vagy hallásbeli, nagyon fontos. Ez akkor tudatosult igazán bennem, mikor a mesterem Indiában elmesélte, hogy ő még gyerekkorában kezdte el a kuchipudit tanulni. De nem csak azokon az órákon kellett részt vennie, amelyeken ő gyakorolta a lépések, koreográfiákat. A mestere, Guru Vempati Chinna Satyam, mindig beültette a fiatalabb tanítványokat az idősebbek órájára, hogy nézzék meg, figyeljék meg az órát, hogy a gyakorlott táncosok hogyan tanulnak, táncolnak.

De ez szinte minden jó táncosra jellemző, hogy nézik a legjobbak előadását, amikor csak lehetőségük van rá. Nem csak azért, mert élvezik, hanem azért is, hogy tanuljanak belőle. Hiszen ha az ember valamit nagyon sokszor lát vagy hall, az szinte beléivódik.

Tehát érdemes a megfigyelésre támaszkodnunk, ha valamit meg akarunk tanulni. Nagyon sokat segíthet Neked is a tanulásban, új dolgok megismerésében, és akkor a leginkább, ha tudatosan használod. Egy rendkívül egyszerű, de nagyszerű dolog. Kezd el alkalmazni minél hamarabb!



Üdv:

Zsuzsa

Shri Durga - A démonok legyőzője

.

Bár Indiában az összes istennőt nagyon nőiesnek ábrázolják, van egy kivétel, aki ugyan csodás öltözéket, ékszereket visel, azonban kezeiben különböző fegyvereket tart. Hogy ki ez az Istennő, és miért vannak nála fegyverek? És hogyan kapcsolódik ez az ősz derekához és a kuchipudihoz?

Ez az Istennő nem más, mint Shri Durga, az Anya, aki mindig megvédelmezi a követőit. Indiában ilyenkor ősszel ünneplik a Navaratrit, vagyis azt a kilenc éjszakát, amikor is Shri Durga, a démonokkal harcolt, míg végül legyőzte őket. Shri Durgát kezeiben különböző fegyverekkel ábrázolják, a kagylóval, diszkosszal, buzogánnyal, íjjal, nyilakkal, karddal, háromágú szigonnyal, amelyekkel azon gonosz erőkkel csatázik, amelyek megpróbálják a követőit elpusztítani.

Az egyik legnagyobb démon, akivel küzd, nem más, mint Mahisasura. Minden egyes csepp véréből, amit az Istennő kiont, új démon támad, ezért Shri Durga hihetetlen haragra gyúl, hogy el tudja pusztítani őt, és a többi démont is. Mikor győzelmet arat felettük, a követői imádkoznak hozzá, hogy megbékítsék. Ekkor ismét visszatér együttérző és békés formájába.

Az alábbi videón látható kuchipudi darab címe Maheswari Mahakali, és ezt a csatát meséli el, ahogy a békés Istennő, félelmetes harcossá alakul, hogy legyőzze a negatív erőket, majd ismét visszanyeri békés alakját.

U.i.: Érdekessége ennek a darabnak, hogy nincsenek benne un. jatik, vagyis tiszta tánc sorozatok, minden egyes mozdulatnak, póznak jelentése van. Nagyon kifejező, erőt sugárzó, ugyanakkor elegáns tánc, olyan mint Shri Durga.

Az egyik kedvenc darabom a sok közül. :-)


Üdv:

Zsuzsa

.

Meglepően ügyesek voltak a lányok a legelső órán

.

Csütörtökön egy nagyon lelkes és ügyes kis csoport vett részt a legelső kezdő kuchipudi órán. Mindenki, kivétel nélkül, nagyon jól vette az akadályokat. A társaság kellemesen elfáradt, és biztos, hogy néhányan egy kis izomlázzal indultak a mai napnak, a tegnapi kitartó gyakorlás jutalmaként:-)

Szóval készülj, hogy nem is olyan egyszerű, ha a testednek egy szokatlan mozgásformához kell edződnie, akkor is, ha most nem is tudsz részt venni az órákon!

Ha pedig részt vettél az első órán, akkor arra, hogy jönnek a további kihívások!


Találkozunk a jövő héten csütörtökön, a következő órán!



Üdv:


Zsuzsa

.

Kezdő kuchipudi - klasszikus indiai tánctanfolyam indul Pécsett

.

Örömmel jelentem, hogy egy kis, családias hangulatú csoporttal indul a kezdő kuchipudi tánctanfolyam Pécsett! Ezúton is üdvözlöm a jelentkezőket, és kívánom Nektek, hogy az indiai táncok gyöngyszemében, a kuchipudiban Ti is igazi örömet leljetek! Csodás érzés, amikor az ember egy olyan mozgásfajtát talál, ami teljesen átmozgatja a testét, felemeli a lelkét és alig várja, hogy a következő órára mehessen. Én így voltam vele, amikor kezdtem és a mai napig sem csökkent a lelkesedésem, sőt! Olyannak érzem a kuchipudit az életemben, mintha egy testre szabott ruhát kaptam volna a Sorstól! Remélem Te is így leszel vele, ígérem, én mindent meg fogok tenni!

Nézd meg a pécsi bemutató óra néhány felvételét! A videóból megtudhatod, ki is a modern kuchipudi atyja és hogy miben különbözik ez a tánc a többi klasszikus indiai tánctól (a kathaktól, bharatnatyamtól és az odissitől).

Ha Te nem voltál ott, de érdekelne, akkor gyere és csatlakozz Te is a csoporthoz!

Találkozzunk itt:
KPVD Művelődési Központ, Pécs, Alajos u. 2/2
Minden csütörtökön 17:30-19:00-ig.
Ár: 6000 Ft/hó

Az órára nem kell magaddal hoznod mást, mint egy pólót és egy hosszúszárú, kényelmes nadrágot! Ne izgulj, mindenki kezdő, vannak fiatalabbak és idősebbek is!


Üdv:

Zsuzsa

Kuchipudi klasszikus indiai tánc videó

.

*** PREMIER ***

Megnézheted a legelső youtube-os videómat, egy kuchipudi bemutató óra néhány epizódjáról.

Ha Te is szívesen megnéznél egy ilyen teljes kuchipudi tánc előadást az elejétől a végéig, akkor gyere el Pécsre most csütörtökön!
Pontos helyszín és időpont >>

Üdv:

Zsuzsa

Egy táncos álma valóra válik - ajándék videó

.

India olyan, mint egy ékszerdoboz. Tele van varázslatos, értékes és különleges meglepetésekkel, amelyek mind-mind elbűvölik a nyugati embert.

Legfőbb célom, hogy a hozzád hasonló igényes és különlegességre vágyó nőknek az életébe elhozzam azt a varázslatot, amit a keleti világ, India, és ez a páratlan keleti tánc, a kuchipudi nyújt, és amelyekbe most Te is azonnal betekintést nyerhetsz egy páratlan és egyedülálló videóval.

Hogyan váltak valóra Indiával, és a kuchipudival kapcsolatos álmaim? Ezt szeretném megosztatni veled, valamint bevonni téged ebbe a magával ragadó világba, azzal, hogy ebben a videóban bemutatom neked azt az akadémiát, ahol én tanulhattam kuchipudit.

Ha megnézed ezt a videót, átérezheted India és a kuchipudi varázsát, megláthatod, hogyan tanítanak az indiai tanárok, betekintést nyerhetsz azokra az órákra, amelyeken én is résztvettem. Részese lehetsz azoknak az örmöknek és élményeknek, amiket én is átéltem Indiában.

Ha te is szeretnél csatlakozni az októberben induló tanfolyamokhoz itt Magyarországon, de nem tudsz részt venni a bemutató órákon, feltétlenül ajánlom, hogy nézd meg a videót, mert az én óráim is az ott bemutatott órákhoz hasonló módon zajlanak, így, amikor eljössz a legelső órára, már azt fogod érezni, hogy egy ismerős közegbe érkezel.

Ehhez nem kell mást tenned, mint kérned bal oldalon lent a Kuchipudi Kalauzt és máris megkapod ezt a páratlan videót ajándékba!



Üdv:

Zsuzsa

Ősszel táncbemutató óra Nagykanizsán és Pécsen

.

Ha nem ismered a kuchipudit, de érdekel, és szívesen megnézél/meghallgatnál egy előadást róla, akkor szeretettel meghívlak egy táncbemutató órára, ahol minden kötelezettség nélkül ismerkedhetsz meg ezzel a klasszikus dél-indiai tánccal, és eldöntheted, hogy szeretnél-e foglalkozni vele!

Gyere el! És ha van olyan barátnőd, akit szintén érdekelhet, vagy csak nem szeretnél egyedül jönni, akkor küldd tovább neki ezt a bejegyzést, és hozd el őt is!

Várlak sok szeretettel!


A részletekhez kattints a képre!

Ha a kép utána is kicsi, a külön ablakban kattints rá még egyszer!

Üdv:

Zsuzsa

Érdekes különbségek a klasszikus indiai és a kortárs táncok között

.

Ebben a blogbejegyzésben egy olyan videót szeretnék ajánlani Neked, ahol két klasszikus indiai táncos, Savitry Nair, bharat natyam mester és Shantala Shivalingappa, kuchipudi és kortárs táncos osztja meg tapasztalait a nyugati kortárs tánccal való találkozásukról, illetve, hogy milyen érdekes különbségek vannak a két irányzat között.

Ha tudsz angolul, ajánlom, hogy hallgasd meg az interjút, ha nem akkor szeretném összefoglalni Neked a beszélgetés néhány főbb pontját.

Az eredeti videót megnézheted itt: kattints ide>>

Shantala Shivalingappa, kuchipudi és kortárs táncos elmondása szerint az egyik legfőbb különbség a klasszikus indiai táncok és a kortárs táncok között, hogy a klasszikus india táncok szimmetrikusak. Ha a jobb oldalon elvégzel egy mozdulatsort, akkor ugyanazt megismételed a bal oldalon is. Míg a kortárs táncok nem követik ezt mintát.

Savitry Nair, Bharat Natyam mester, az 1968-as diákmozgalmak idején került ki Franciaországba, ahol is Maurice Béjart (francia balettművész, koreográfus, a kortárs balett kiemelkedő alakja és nagy újítója több világhírű balett-táncos mestere) tanítványa lett. Elmondása szerint az egyik első tapasztalat volt, hogy az india táncokat és a kortárs táncot nem lehet összehasonlítani.

Amikor Franciaországban tanult Béjart egy darabot rendezett Bhakti (Isten imádata) címmel, ami különböző indiai istenségekről szólt. Számára lenyűgözőek voltak a táncosok, akik fehér ruhában, kecses mozdulatokkal alakították az istenségeket. Miután vége lett az előadásnak, figyelte a táncosokat, hogy mit csinálnak.

Indiában a művészek előadás után megfürdenek, imádkoznak, hasonlóan viselkednek, mint az istenségek, akiket megjelenítenek. De nyugaton ez nem így van, a művészek az előadás után nekiálltak dohányozni, inni, táncolni, nem istenekhez méltóan viselkedtek. Savitry Nair meglepődött, és azt gondolta, hogy ilyen táncosok nem alakíthatnak istenségeket, mert egyáltalán nem istenekhez méltóan viselkednek.

Indiában azok az emberek, akik a színpadon fellépnek, ugyanúgy esznek, viselkednek, élnek, mint azok, akiket alakítanak, az életük az alakításuk folytatása. Nincs különbség a kettő között, míg nyugaton ez nem mondható el. A művészek által alakított jellemek élete nagyban különbözik a művészek mindennapi életétől.




Üdv:

Zsuzsa

Interjú Guru Vempati Chinna Satyammal – a modern kuchipudi atyjával

.

A kuchipudiban a többi indiai táncfajtához hasonlóan sokféle stílus van. Az adott táncfajtának megvannak a tipikus jellemzői, amelyek a többi tánctípustól jól megkülönböztetik, de a finomságok, apróságok, jellegzetes lépések, már az adott stílustól, iskolától, gurutól (mestertől) függnek.

Már huzamosabb ideje tanultam ezt a stílust, amikor elkezdtem tudni megkülönböztetni ezeket a stílusjegyeket. Egy élő előadást nézve, a táncos előadását, stílusát kifejezetten dinamikusnak, varázslatosnak találtam. (Nagyon megtetszett ez a stílus és szerettem volna elmélyedni benne. Ez az álmom valóra is vált, amikor tanulmányútra mentem Indiába, a Shri P.K Salve Akadémiára.)

Kiderült, hogy az elődásban látott táncos Guru Vempati Chinna Satyam tanítványa volt, aki a mai kuchipudi egyik legnagyobb élő alakja, bár már elmúlt 80 éves. Találtam róla egy rövid leírást, illetve interjút a Lokvani weboldalán, aminek összefoglalását/fordítását alább olvashatod:

Guru Vempati Chinna Satyamot gyakran úgy jellemzik mint a mestert, akinek az a küldetése, hogy terjessze a kuchipudit, a hagyományt, amibe beleszületett. Kuchipudi faluban, táncos családban született, így a tánc gyerekorrától beleivódott. Ahogy ennek a táncnak a finomságait elsajátította mesterétől, Vedantam Lakshmi Narayana Sastry-tól, szerette volna, ha ez a hatalmas örökség az egész világot bejárja.

18 éves korában elhagyta szülőfaluját, és mivel nem volt pénze, gyalog ment el Madraszba, a művészetek Mekkájába, ahol egy évig intenzív oktatásban részesült unokatestvérétől, aki az akkori filmvilág neves tánckoreográfusa volt. Ezek után megalapította a madraszi Kuchipudi Művészeti Akadémiát, és belekezdett önálló táncdrámáinak megalkotásába.

1971-ben a tengerentúlra utazott, Londonba és Frranciaországba, majd Dél-Amerikába, majd vissza az Indiai Fesztiválra. Innentől kezdve előadások végtelen sorát adta a világ minden táján, ahol is karizmatikus koreográfiáit és sziporkázó stílusát kitörő lelkesedéssel és igen nagy elismeréssel fogadták. Számtalan díjat és címet kapott nemcsak Indiában, de a világ több pontján is.

Következzenek az interjú részletek:

L: Önt a modern kuchipudi atyjának tartják. Új formát és elismert helyet adott neki a klasszikus táncok között. Mi motiválta arra, hogy ezt tegye?

VCS: Semmi újat nem tettem. A mesterem volt az, aki úgy érezte, hogyha a kuchipudit el akarjuk terjeszteni, akkor abba a nőket is bele kell vonni, és szóló előadásokat is kell tartani. Amit bemutattam, az csupán az, amit a mesteremtől tanultam; az autentikus kuchipudival ismertettem meg a világot.

L: Meglepve hallom ezt, hiszen az Ön stílusa sokkal inkább klasszikus, mint a korábban látottak.

VCS: A múlt évszázad folyamán a Yaksahagana (zenés tánc-dráma – a ford.) nagy befolyással bírt a kuchipudira, ami bizonyos mértékig megfosztotta az autentikusságától. A gurum által inspirálva képes voltam visszahozni az eredeti formát, amely nagy elismerést szerzett a klasszikus tánc világában. Minden, amit csinálok az a Natya Shastrából (ősi indiai irat a művészetekről – a ford.) ered.

L: Rengeteg táncdrámát alkotott, amely elvarázsolta a nézőket. Le tudná írni ezen mesterdarabok megalkotásának folyamatát? Van kedvenc darabja?

VCS: Először az ötlet születik meg. Aztán utánanézek a könyvekben, szakértőket keresek fel, hogy teljesen megértsem a történetet. Aztán jön a munka a zenészekkel a zene megkomponáláshoz. Szeretek nagy figyelmet fordítani a kosztümökre. Amikor egy darab elkészül és bemutatjuk, figyelek a nézők visszhangjára és folyamatosan próbálok javítani a munkán.
Az összes drámám közül, azt hiszem a Harvilasamot élveztem a legjobban.

L: Mit jelent jó táncosnak lenni? A mai elfoglalt világban van ideje a tanítványainak a táncra?

VCS: Az emberben meg kell legyen a művészet iránti szenvedély és odaadás. Idő van. Akinek ez a szenvedélye, az megtalálja rá az időt. El kell sajátítani a technikát és aztán jól begyakorolni. Olvasni kell a Natya Shastrát. A zene és a nyelv ismerete is nagyon fontos. Ezt nem lehet a pénzért csinálni.

Egyszer meghívtak bennünket B. Nagi Reddy otthonába. Úgy volt, hogy Kamala Laksmanan (ma már Kamala Narayanan) este 7 órakor tart előadást. Már 10 óra volt és még mindig nem jelent meg, de senki sem mozdult. Nem rá vártak, hanem a művészetére. Ez az a hatás, amit a táncosnak meg kell teremtenie.

L: Nyugodt afelől, hogy a kincs, amit létrehozott, biztonságban van?

VCS: Természetesen. A művészet sohasem hal meg. Csak az ember.

L: Köszönöm az idejét.

VCS: Köszönöm.

A riporter még az interjú végén hozzáfűzte, hogy amikor elment, megértette, hogy ezt az embert miért tisztelik olyan nagyon. Amikor elnézést kért a mestertől, hogy elrabolta az idejét, és miatta csak később ehetett, akkor azonnal azt válaszolta: „Sokkal inkább beszélek a művészetről egy érdeklődőnek, mint hogy egyek.” A mester odaadása, szenvedélye a művészet iránt, valamint elkötelezettsége a küldetése felé teszik őt naggyá.


Az eredeti angol nyelvű cikket és interjút megtalálod itt:
http://www.lokvani.com/lokvani/article.php?article_id=1960

Üdv:

Zsuzsa

Koszorúfutóka - egy indiai emlék

.

Kinyílt a koszorúfutókám. Hófehér, áthatóan erős, édes illatú, kis, fehér virágaival mindig Indiát idézi vissza bennem, amikor kinyílik.

Indiában minden illat erős, lehet, hogy a klíma is teszi, hogy a meleg még intenzívebbé fokozza az illatokat, legyen az fűszer, étel, füstölő, áldozati virág, vagy az utca illata.

Ez az egész végül egybeolvad és adja azt a jellegzetes illatot, ami Indiában végigkíséri az embert, onnantól, hogy leszáll a repülőről, addig míg haza nem tér, és kinyitja a bőröndöt, ahonnan ugyanez az illat köszön vissza.

Ugyanígy, amikor ez a kis virág kinyílik, hiába ilyen kicsi, illata nemcsak a szobát, de szinte az egész lakást áthatja, mint India levegője Indiát.

Amikor kaptam, még nem tudtam, hogy ennek a növénynek ilyen virágai vannak, mert akkor nem volt rajta egy sem. És amikor először kinyílt, meglepve tapasztaltam, hogy ismerős a virága. Hogy honnan? Természetesen Indiából!

Ez az a virág, amiből virágfüzéreket készítenek, és a templomok bejáratánál, az utcán árulják, hogy az otthoni oltárokat díszítsék vele, vagy a templomokban ajánlják fel. Ezen kívül Dél-Indiában szokás, hogy a nők a hajukat friss virággal díszítik, és régen a táncosok hajában is igazi virágfüzérek voltak.

Egy reggel az akadémia kapujában megjelent egy bácsi, aki ilyen virágokból fűzött hajdíszeket árult, darabját néhány rúpiáért. Megvettük az összeset, és aznap minden táncos lány hajában evvel a finom illatú virággal járt-kelt, és táncolt.

Ezért szeretem ezt a kis virágot ennyire, mert mindig nagyon jó emlékeket idéz bennem, amikor fehér virágai kinyílnak, és az illata több héten keresztül átjárja a házat.

Egy kicsit úgy érzem, hogy megint Indiában vagyok.

Üdv:

Zsuzsa

A kuchipudi 16, nemcsak az egészségre gyakorolt jótékony hatása

.

Ebben a tanulmányban megtalálod azt a 16 pozitív hatást, amelyeket magadon is megtapasztalhatsz, ha közelebbi kapcsolatba kerülsz a kuchipudival.

- Ezt a tanulmányt azoknak ajánlom, akik komolyan gondolkoznak azon, hogy jobban megismerkedjenek a kuchipudival, hogy belevágjanak a tanulásába. Ez a tanulmány megmutatja azokat az előnyöket, amelyek megvannak a kuchipudiban az egyéb mozgásformákhoz képest, és amelyek miatt érdemes az indiai táncok gyöngyszemét a gyakorlatban is megismerni.

- Ezt a tanulmányt nem ajánlom azoknak, akik úgy gondolják, hogy a kuchipudi egy egyszerű, felületes tánc, és nem tud nekik semmi újat, különlegeset, de legfőképp örömet nyújtani.
Azoknak sem ajánlom, akik elkezdtek megismerkedni a bloggal, és úgy gondolják nem elég emelkedett szinten közelítem meg a témát. Nekik sem ajánlom, mert szeretném közvetlen, egyszerű módon átadni az ismereteimet, hogy ezt a táncot népszerűsítsem.

- Ha elolvasod ezt a tanulmányt, és csak egy olyan indokot találsz benne, ami miatt úgy gondolod, hogy belefogsz a kuchipudi tanulásába, már egy nagy lépést teszel abba az irányba, hogy kiegyensúlyozottabb, egészségesebb és tartalmasabb életet élj, amivel nemcsak saját magadnak, de másoknak is örömet okozhatsz! Ha te jól érzed magad, akkor az pozitív hatással lesz a környezetedre is!

- Ha inkább kihagyod, akkor biztos lehetsz benne, hogy elszalasztasz egy lehetőséget, hogy hasznos tudnivalókat sajátíts el, és hogy jobban érzed magad a bőrödben. Miért hagynád ki, ha ezzel jót tehetsz magadnak?

Most pedig következzen egy kis ízelítő abból, hogyan épül fel a tanulmány:

Részlet A kuchipudi 16, nemcsak az egészségre gyakorolt jótékony hatása c. tanulmányból:

Tehát, ha nem tudod, milyen mozgásba kezdj bele, ajánlom a kuchipudit, hiszen mint mozgás, megvan az összes az egészségre gyakorolt jótékony hatása, de több annál, mivel mint táncforma, többet ad az olyan szokványos testgyakorlási formáknál, mint az aerobic, pilates, torna, jóga, stb. Ezek hasznosak, de magányos és egyhangú tapasztalatot adnak az egészség és wellness elérésben a táncokkal szemben. Ezen felül a kuchipudinak a nyugaton megszokott táncformákhoz képest is vannak meglepő előnyei. Nézzük meg szépen sorjában ezeket az előnyöket.

Először is nézzük, melyek azok a fizikumunkra gyakorolt pozitív hatások, amit a kuchipudi gyakorlásával – sok más mozgásformához hasonlóan – el lehet érni…

Tehát a kuchipudinak jó hatása van fizikailag az egészségünkre, de tudtad azt, hogy a mozgás az agyműködésre is pozitívan hat? A mozgás emeli a légzésszámot, és a szívverést, hogy az agy több vért kapjon, és így igen intenzíven stimulálja a működését. Tanulmányok azt mutatják, hogy a mozgásra válaszul az agyi véredények növekszenek. Nézzük, miben is javítja a kuchipudi az agyműködést…

A kuchipudi további pozitív hatásai, amelyet a táncok kivételével a megszokott testgyakorlási formák nem nyújtanak…

Mit ad a kuchipudi, amit a nyugati táncok nem…

Ahhoz, hogy megkapd ezt az ingyenes tanulmányt, nem kell mást tenned, mint hogy kéred a Kuchipudi Kalauzt bal oldalon lent, és máris küldöm!





Üdv:

Zsuzsa

Élménybeszámoló - kuchipudi bemutató az évadzáró indiai tánc klubban

.

Mikor elkezdtem a blogot szerkeszteni, az oldalt elküldtem több gyűjtőoldalra, többek között az indiaitanc.lap.hu-ra is, amit Mészáros Adrien szerkeszt, aki emellett még a tavaly alakult indiai tánc klub egyik szervezője is. Mikor elolvasta a blogot visszaírt, hogy szeretnének meghívni a klubba, hogy tartsak egy kis bemutatót a kuchipudiról. Bár tudtam, hogy a klub már fél éve elindult útjára, még nem voltam egy összejövetelen sem, és mivel nem ismertem, hogyan zajlik egy ilyen klubdélután, egy kicsit izgultam, milyen lesz. De persze elfogadtam a meghívást, aminek nagyon örülök, mert nagyon jól éreztem magam és csak pozitív élményekben volt részem.

Vonattal mentem fel Pécsről Pestre, az Imladris Kultúrközpontba, és az eső ugyanúgy esett mint mostanában szokott, akkor is amikor a Váci utcán mentem, magam után húzva a kis bőröndömet benne a fellépő ruhámmal és egyéb kellékekkel. Az Imladris Kultúrközpontban én voltam az első, aki megérkezett a klubdélutánra, ittam egy csésze teát, kicsit körülnéztem, majd nekiálltam öltözni, mert ha az ember nem is öltözik be teljesen, nem vesz fel minden ékszert, kiegészítőt, akkor is jóval több mint egy óra kell, amíg elkészül.

Lassan megérkeztek a szervezők, Adrien és Virág, akikkel akkor találkoztam először személyesen, majd a vendégek is elkezdték elfogalani helyüket a teremben. Elérkezett az öt óra, és amikor mindenki leült, Adrien kiállt, üdvözölt mindenkit és bemutatott, majd átadta nekem a terepet. Először beszéltem egy kicsit a táncról, az eredetéről, a jellegzetességeiről, amit úgy érzek, hogy nem sikerült olyan jól, ahogy szerettem volna, bár készültem rá, viszont a bemutató lényegesebb része, maga a tánc megnyerte a nézők tetszését.

A "Poorva Rangam" darabot táncoltam el, ami az egyik első darab, amit az ember megtanul, és amivel egy előadás kezdődik, amely istenségek áldását kéri az előadásra és a művészekre. Kérték is, hogy táncoljak még valamit, de sajnos csak egy darabbal készültem, így nem maradt más hátra, minthogy egy kicsit a résztvevők is tanuljanak néhány lépést. Bár az "óra" végére már elég meleg lett a teremben és elfogyott a levegő, ez nem nagyon zavarta a "diákokat" és lelkesen gyakorolták a lépéseket.

Majd szünet következett, amikor is beszélgettem egy kicsit Adriennel, hogy ő hogyan tanít, milyen tapasztalatai vannak, milyen úton jár a táncban, stb. Utána kimentem az öltözőbe, ahol már Dóri készülődött a fellépésére. Vele a friss Indiai élményeiről beszélgettem, mert éppen akkor tért vissza Indiából, és szívesen mesélt róluk. Mielőtt az ő következett volna, a szünetben készült még egy csoportkép, majd kénytelen voltam elbúcsúzni és elindulni a pályaudvarra, hogy ne késsem le az utolsó vonatot, ami Pécsre indult. Sajnáltam, hogy nem hallottam Szabolcs előadását a rágákról, sem Dórit nem láttam táncolni, de remélem lesz még rá alkalom.

Örülök, hogy felléphettem a klubban, mert úgy éreztem, hogy "bejött" az embereknek a kuchipudi, és sikerült a jelenlévőknek átadni egy kicsit ennek az indiai táncstílusnak az öröméből.
Emelllett jó volt egy kis időt olyanokkal tölteni, akik szintén osztják az indiai táncok iránti lelkesedést, és látni, hogy bár még nem annyira ismertek és elterjedtek itt Magyarországon az indiai táncok, de egyre több rajongójuk és táncolójuk van!

Üdv:


Zsuzsa