Mesterek tesztje

.

A klasszikus indiai táncokat nem könnyű elsajátítani, nem csak azért, mert maga a tánc összetett és bonyolult, hanem, mert a tudást sem adják könnyen az indiai guruk. A tanítványnak bizonyítania kell tanulása folyamán, hogy érdemes arra, hogy a guru az idejét, figyelmét és energiáját fordítsa rá. Mielőtt egy guru elfogadja tanítványát, bizony sokszor teszteli, hogy érdemes-e a arra, hogy tanítvánnyá fogadja. 

Kisebb-nagyobb próbatételek elé állítja, várakoztatja és teszteli, hogy mennyi benne a kitartás. Ha végül úgy dönt, hogy elfogadja tanítványnak, ezután következik a tanítvány egójának a tesztje. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a tanítványnak meg kell érintenie a guru lábát, illetve le kell borulnia a mester, vagy ha nem is a mester, de valamelyik istenség szobra előtt, ezzel is jelképezve, hogy képes feladni az egóját, alázatos, kész arra, hogy befogadja, amit a mester át akar adni neki.

Ez bizony itt a nyugati kultúrában, ahol mindenki elég fejlett én-tudattal rendelkezik, elég nehéz elképzelni és elfogadni. Sokan gondolják azt, hogy ugyan már, a másik is csak egy ember, miért kellene vele szemben alázatosnak lennem, nemhogy leborulnom. De az alázat nem azt jelenti, hogy az ember feladja az önbecsülését és az önmaga iránti tiszteletet. Az alázat nem egyenlő a megalázkodással. Csak az az ember tud másokat tisztelni, aki önmagát is tiszteli, és elég bölcs ahhoz, hogy belássa, az alázat sok mindentől képes megvédeni.

Mindenki került már bizony kényelmetlen helyzetbe az egója miatt, amiért később fogta a fejét, hogy bizony, ha nem engedte volna az egóját előtérbe nyomulni, akkor nem sértette volna meg a másikat, nem csinált volna bolondot magából, stb. Bizony, az alázat képes megakadályozni, hogy kellemetlen szituációkba keveredjünk, vagy segít abban, hogy problémákat úgy tudjunk megoldani, hogy közben a méltóságunk ne szenvedjen csorbát. 

De az alázatnak van egy másik hasznos oldala is. Ha nem támaszkodnánk a bennünk lévő alázatra, bizony nehezen tudnánk megtanulni bármit is. Hiszen, ha valakitől el akarunk sajátítani valamit, vagy hagyni, hogy az illető rávilágítson valami hibánkra a tanulásunk során, akkor el kell fogadnunk, hogy az az illető bizony jobban tud nálunk valamit, és ez bizony egó úrnak fájhat. És csak akkor lehetünk sikeres tanítványok, ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, és van még mit tanulnunk, és ezt csak az alázat befogadása által tudjuk megtenni.

Az ember csak úgy tud tanítványból mesterré válni, ha ő is végigmegy a tanítvány útján, vagyis gyakorolja az alázatot, megtapasztalja a tanítás útvesztőit, hogy aztán mikor mesterré vált, ő mutathassa másoknak a mesterré válás útját, mert csak az, aki végigment az úton, képes másoknak megmutatni a helyes ösvényt.

De a mesterré váláshoz nemcsak az alázatra, hanem még egy nagyon fontos összetevőre szükség van. Hogy mi az? Azt majd a következő bejegyzésből megtudhatod...

Üdv:

Zsuzsa

.

Nescafét vagy hagyományos kávét?

.

Szereted a kávét? És szoktál kávézni? És ha igen, akkor hogyan? Szereted a régi, hagyományos kis kotyogós kávéfőzőn lefőzni a kávét, és hagyni, hogy a konyhát betöltse a finom kávéillat? Netán Te vagy az is, aki az általad gondosan kiválasztott kávéfajtát otthon megőrli, hogy a legfinomabb kávét ihasd? És aztán lassan, élvezettel elkortyolgatod a családod vagy egy jó könyv társaságában.

Vagy nincs ilyesmire időd, energiád, mert folyton rohansz és örülsz, hogy a nescafédat el tudod készíteni, és meginni mielőtt belecsapnál az elvégzendő dolgok garmadába? Már az is sikernek számít, hogy egy kis koffeint magadhoz tudtál venni, hogy elég lendületed legyen a tennivalók kivitelezéséhez?

Bevallom én az előbbi csoporthoz tartozom, és igyekszem megadni a módját a kávézásnak, de ezt inkább csak a nyugodt hétvégeken tudom megtenni. Nem azért iszom a kávét, hogy pörögjek, hanem az íze élvezetéért, de ahhoz, hogy kellő hangulatban tudjam elfogyasztani a kávét, bizony kényelem kell és idő, nem lehet sietni, meg kell adni a módját. Ezért is örülök, hogy most kaptunk ajándékba egy igazi, kis kézi kávédarálót, így innentől tökéletes lesz a "kávéfőzési ceremónia". A frissen darált kávé zamatos illata már önmagában felvillanyozza az embert. Ami utána következik, már csak hab a kávén.

De bizony a mai világ egyre inkább abba az irányba tereli az embert, hogy ne csak instant kávét igyon, de instant életet is éljen. Mindent a lehető leghamarabb el kell érni, és nem baj, ha az a dolog az eredetire már csak külsőségeiben hasonlít, és nem sok tartalom van mögötte, a lényeg, hogy hamar megkaptuk! Így az ember nemcsak a kávékészítés ceremóniájának élvezetét veszti el, de nem tudja, és nem is nagyon akarja a kitűzött célok felé vezető sokszor hosszú utat követni, és meglátni az utat szegélyező sok-sok szépséget és élvezni az út megtételét, hanem egyszerűen csak oda akar érni, hogy megkapja vágyai tárgyát. Pedig bizony sokszor az elért cél előtt megtett erőfeszítés az, ami az elért célt számunkra értékessé és élvezetessé teszi. 

Bizony a kucsipudival is így van. Amíg az ember a színpadon állhat, hogy egy gyönyörű darabot a legmélyebb kifinomultsággal és a szemet gyönyörködtető ruhában és ékszerekben előadjon, addig hosszú az út, de élvezetes, ha az ember megtanulja értékelni és élvezni, ahogy egyre bonyolultabb lépéseket tud elsajátítani és egyre több mozdulatot tud gyönyörűen bemutatni. Nemcsak az előadásban, de minden gyakorlásban és mozdulatban örömét leli! És így a végeredmény már csak hab lesz a kávén!

Ne feledd, bármit is céloztál meg, próbáld meg az odavezető utat is élvezni, és meglátod, hogy a végeredmény sokkal felemelőbb lesz!

Üdv:

Zsuzsa

.

Örömteli, fényes Diwalit kívánok Neked

 .

Most már egyre rövidebbek a nappalok és egyre hosszabbak az éjszakák, és ez az időszak az, amikor Indiában a Diwalit, a fény ünnepét megülik. Ezen az estén minden otthonban mécseseket, lámpásokat gyújtanak, amelyek  beragyogják az éjszaka sötétjét, hogy fényükkel jólétet, gazdagságot, jószerencsét és kedvezőséget hozzanak a ház minden lakójának.

 

Ez az ünnep India néhány államában nemcsak a fény ünnepe, de az Új Év kezdetét is jelenti. Így én is kívánom Neked, hogy az elkövetkező időszak, Új Év meghozza Neked mindazt a jólétet és kedvezőséget, amely örömére a Diwali fényei meggyúlnak Indiában.

Örömteli és fényes Diwalit kívánok Neked!


Üdv:

Zsuzsa











.

Isteni, égi táncosnők

 .

Az indiai mitológia szerint ők az apsarák, akik gyönyörű, fiatal és kecses hölgyek. Az égi, isteni királyság urának udvarában élnek, és sokan közülük az udvari zenészekhez mentek feleségül.

És hogy hogyan táncolnak az égi királyság udvarának táncosnői?

Olyan gyönyörűen, hogy azt leírni nem lehet, azt látni kell, amit az alábbi videó segítségével meg is tehetsz.

 

A koreográfia címe: apsarák.
A táncosnők valóban az égi udvart hozzák el a földre kecsességükkel, varázslatukkal, dinamikusságukkal és szépségükkel. Ha az égben táncra perdülnek az apsarák, és láthatnád őket, akkor bizonyára ilyen élményben lenne részed.  

Üdv:

Zsuzsa















.

Sok eltelt, egy kevés van még

.

Történt már veled olyan, hogy valamivel már nagyon sokat foglalkoztál, nagyon sok időt fordítottál rá, és mégis úgy érezted, hogy az egész csak időpocsékolás, és már azon gondolkoztál, hogy feladod a dolgot. Vagy esetleg olyan régóta vagy benne egy nehéz szituációban, hogy azt hiszed, sohasem látod meg az alagút végén a fényt? Akkor a következő indiai népmese Neked szól.

Egy táncelőadás történetén keresztül mondja el, hogy az emberek a türelmük és kitartásuk próbatételét hogyan élik meg, hogyan reagálnak rá. Kiből a jót, kiből a rosszat hozza elő, van akinek segít abban, hogy fejlődjön, jobb emberré váljon, van akinek nem.

A történet egy táncos társulatról, egy táncelőadásról és a sokféle nézőközönségről szól. Egy táncos rengeteg munkát fektet egy szép előadásba, de van, hogy az előadás közben elfárad, és bizony erőt kell merítenie akár magából, akár másból, hogy az előadást méltóképpen tudja befejezni, és a közönségnek örömet tudjon szerezni.

Nem lehet, hogy a rengeteg befektetett munka, energia, idő kárba vesszen, és pont  beteljesülésének küszöbén foszoljon szerte az álom. Bizony sokszor van, hogy a legutolsó lépések megtétele a legnehezebb. De aki megteszi ezeket, az elnyeri méltó jutalmát, és ezzel másoknak is erőt adhat, hogy ők is beteljesítsék álmaikat.  És most következzen a mese:

Sok eltelt, egy kevés van még (Gudzsaráti népmese)

Egyszer történt Indiában, Gudzsarát királyságban, hogy a fővárosba táncos-énekes társulat érkezett. A társaság egyik táncosnője messze földön híres volt szépségéről és tehetségéről.Gudzsarát királya üzent a táncmesternek, hogy ő maga is személyesen látni kívánja az ünnepséget. Az üzenettől az egész társulat nagyon izgatott lett: a király megtiszteli jelenlétével az estét! Lázasan folytak az előkészületek.Az ünnepi esemény estéjén meg is érkezett a hatalmas táncsátorba a király és a királynő, és elfoglalták ülőhelyüket. A testőrök a közelben vigyázták minden mozdulatukat. Nagy tömeg verődött össze, a közönség majd kinyomta a sátor oldalát.

Ült a nézők közt egy vándor remete is. Az emberek mosolyogva mutogattak felé: mi keresnivalója lehet egy táncesten egy vándor remetének?
Folyt a tánc. A híres és szépséges táncosnőnek annyit kellett táncolnia, hogy a végére már alig bírta, teljesen kifulladt. A táncmester a függöny mögül biztatta. Még egy tudós, költői nyelven írott kis versecskét is elszavalt neki, hogy új erőre kapjon:

Sok eltelt, egy kevés van még,
tarts ki, s dolgodat szépen tedd!
Ne add fel, szedd össze erőd:
fényes jövő áll előtted!

Eme lelkesítő versecskétől a táncosnőt mintha kicserélték volna, frissen, mosolyogva folytatta gyönyörű táncát. El is nyerte a király és a királynő tetszését. A közönség is lelkesen tapsolt. Befejeződött a táncest.

A táncmester fogta az adománygyűjtő tálat, és körbe járt. Az emberek beledobtak annyi pénzt, amennyit jónak láttak. De akkor furcsa dolog történt.

A nézők között ült egy kereskedő, a fiával együtt. A fiú előkapott egy kést az övéből, hirtelen lenyisszantott egy fürtöt az apja hajából, és azt dobta a tálba. Amint ez megtörtént, a kereskedő felpattant, és boldog mosollyal táncra perdült. A táncmester sehogyan sem értette a dolgot. Hordta tovább körbe-körbe a tálat. Ahogy odaért a vándor remetéhez, az leakasztotta nyakából a rózsafüzért, és azt adta adományként. Aztán odaért a fiatal királyfihoz: az drágakövekkel kirakott arany fülbevalóját nyújtotta át neki.

Mikor a király következett, kíváncsian kérdezte a táncmestert:

- Ki fia-borja ad hajtincset adományként?

A táncmester rámutatott a kereskedő fiára. Odahívatták a fiút.

- Miféle furcsaság ez, hogy hajtincset adsz adományként? - kérdezte a király.

A fiú válaszolt:

- Királyom! Én tanulatlan vagyok, írni-olvasni sem tudok. Apám gazdag, de nem taníttatott. Mikor a táncmester egy tudós verssel biztatta a táncosnőt, én abból bizony egy szót sem értettem: nem olvastam én soha életemben verset. Nagyon felmérgesedtem, és dühömben lenyisszantottam apám egy hajfürtjét.

- De hát, felség! A fiú apja még örömtáncot is járt! - kiáltott fel éretlenül a táncmester.

Odahozták a kereskedőt, aki így válaszolt a király kérdésére:

- Bevallom, és szánom-bánom a bűnömet: nem taníttattam a fiamat, buta maradt, mint a tök. De elvághatta volna a torkomat is azzal a késsel. Megúsztam: ezért jártam örömtáncot.

- Ó, értjük már! - kiáltott fel a király és a királynő. - De ki adta ezt a rózsafüzért ajándékba?

Előállt a vándor remete.

- Le vagyok kötelezve a táncmesternek - kezdte. - Azt mondta a versben a táncosnőnek, hogy "egy kevés van még", meg "fényes jövő áll előtted". Úgy éreztem, nem is neki, hanem nekem mondja. Gyerekkorom óta lemondásban, szegénységben élem a vándor remeték életét. Van még egy kevés az életemből. Megtapasztaltam a lemondás világát, miért ne tapasztalhatnám meg az örömök világát is? Hátha viszem még valamire! A rózsafüzérre nincs már szükségem, ezért adtam adományként.

- Ó, értjük már! - kiáltott fel a király és a királynő. - De ez az arany fülbevaló mintha a fiamé lenne, a királyfié! Hát ő is köztünk van?

- Igen, felséges apám! Itt vagyok! - ugrott oda a királyfi. - Itt ültem mögötted egy kevéssel. Azért adtam oda a drágaköves fülbevalómat, mert én is nagyon hálás vagyok a táncmesternek a versért. Nekem is felnyitotta a szemem.

- Neked is felnyitotta a szemed, fiam? - szólt a király csodálkozva. - Miért, be volt csukva?

- Igen, be volt csukva hosszú időn át - válaszolt a királyfi könnyes szemmel. A király és a királynő döbbenten figyelték, ahogy a királyfi leborul a lábuk elé. Halk szipogása lassan keserves sírásba ment át. A táncmester most már aztán semmit nem értett. A királyfi összeszedte magát, és felpillantott a királyra:

- Atyám, bocsáss meg nekem! Összeesküvést szerveztem ellened, meg akartalak gyilkolni.

- Mit beszélsz, kisfiam? - dadogta a királynő.

- Az igazat, anyám - válaszolta a királyfi a királynőre függesztett tekintettel. - Hosszú ideje azért imádkozom, bárcsak meghalna apám, és én ülhetnék végre a trónra. Az istenek nem hallgatták meg a kérésemet. A végén elhatároztam, hogy a kezembe veszem az ügyet, és magam végzek a királlyal. De mikor a táncmester azt mondta a táncosnőnek, hogy "tarts ki, s dolgodat szépen tedd!" meg "sok eltelt, egy kevés van még", úgy éreztem, egyenesen hozzám szól. Ha ennyi időt tudtam várni a trónra, egy keveset még igazán tudok várni! Úgyis az enyém lesz egyszer. Miért követnék el ilyen meggondolatlanságot? A táncmester verse megmentett az apagyilkosság rettenetes bűnétől!

A király és a királynő a táncmester csodatevő versén ámuldoztak. A király fele királyságát akarta odaadni a táncmesternek, de az így szólt:

- Felséges királyom! Nem vagyok én erre méltó. Nem bölcsességem eredménye ez a vers, csak a dolgok furcsa összjátéka okozta a csodákat.

A király és a királynő ezen aztán még jobban elcsodálkoztak. A király hatalmas évjáradékot rendelt ki a tánccsoportnak, amiből messze földön híres előadásokat rendeztek hosszú-hosszú éveken át.

Forrás: terebess.hu

Üdv:

Zsuzsa

.

India Művészete Fesztivál és Tánckurzus

.

Így, nyár végén, szeretnék figyelmedbe ajánlani egy klasszikus indiai táncprogramot, ha Debrecen környéki vagy, vagy esetleg a héten arra jársz.

A fesztivál keretében belekóstolhatsz két klasszikus indiai tánc, a bharatnatyam és az odisszi alapjaiba, valamint a záróeste alkalmával megcsodálhatod ezt a két stílust a színpadon is, az oktatók, illetve a Szundari tánccsoport közreműködésével.

Két gyönyörű táncelőadást láthatsz majd egy este alatt. Az egyik a Szundari Tánccsoport - Mészáros Adrien vezetésével - varázslatos előadása, amely során kelet-indiai táncokat láthatsz.

A másik B. Meenakshi Dóra bharatnatyam, klasszikus dél-indiai, szemet-gyönyörködtető táncbemutatója lesz.

Mindkét előadó évek óta tanulja, gyakorolja, és tanítja az általa választott táncstílust. Számos indiai tanulmányúton vettek részt, és többször is meghívták mestereiket Magyarországra. Az Indiában és mestereiktől elsajátított tudást autentikusan adják át az óráikon. 

Vegyél részt akár az órákon, akár az előadáson, biztos, hogy általuk India, és az indiai táncok varázsának élménye Téged is magával fog ragadni!

További részletekhez kattints a plakátra:

 

Kellemes fesztivált kívánok Neked!

Üdv:

Zsuzsa









.

Az indiai függetlenség napja

 .

Ma van annak a napnak az évfordulója, amikor India felszabadult a brit uralom alól 1947. augusztus 15-én. Az ország az indiai felszabadítási mozgalom eredményeként nyerte el a függetlenségét, de ez a felszabadulás nemcsak Indiának, az indiai embereknek hozta el a függetlenséget, hanem a klasszikus indiai táncoknak is.

A régmúltban Indiában a klasszikus indiai táncok őseit elsősorban fitatal lányok mutatták be a templomokban, az Isteni Erő felé történő felajánlásként, annak tiszteleteként. A táncra az egyéni lélek, és az Isteni lélek közötti egyesülés eszközeként tekintettek.

Mikor az angolok meghódították Indiát, a kultúrát sem hagyták érintetlenül. Ők a táncban nem a tanulás eszközét és a morális hagyományok jelképét látták. Nem látták a táncok szakrális értékeit sem, ezért betiltották a templomi táncokat, sőt a nyilvános előadásokat is, mivel az erkölcstelenség terjesztőjének tartották azokat. Ezzel az indiai táncok hanyatlásnak indultak.

Szerencsére India függetlenségének elérése után újra elkezdték felfedezni ezt a műfajt, és nemcsak a klasszikus stílusokat, de a néptáncokat is. Újra virágzásnak indult ez a művészeti ág, és India függetlenségének köszönhetően már nemcsak szülőhazájukban, de a világ egyre több táján lehet ezeket a táncokat csodálni és tanulni. Így India függetlensége által Te is részese lehetsz ennek a varázslatos kultúrának, és új élményeket tapasztalhatsz meg, akár a világ ezen szegletében is!

Üdv:

Zsuzsa







.

Érdekességek egy kuchipudi darabból

. 

Lassan mondhatjuk, hogy olyan meleg van itt nálunk is, mintha Indiában lennénk, legalábbis most a napokban. És bizony úgy néz ki, hogy ez még egy jó darabig el fog tartani. És hogy ne csak a hőség idézze Indiát, szeretném ajánlani Neked az alábbi gyönyörű darabot, ami Shri Saraswatiról, a művészetek és tudás istennőjéről szól. (Róla részletesebben olvashatsz itt.)

Ez a darab azért is érdekes most, mert múlt hétvégén tartottuk az első haladó kuchipudi tánctáborunkat Pécstől nem messze, Feked faluban. A tánctábor egyik fontos része volt, hogy megtanultunk egy jatit (dzsáti), egy hosszabb lépéskombinációkból álló sorozatot, ami ebben a darabban is benne van, és 4:35-4:50-ig tart. Ez a lépéskombináció, csak tiszta tánc elemeket tartalmaz és egy meghatározott ritmusmintára épül.

A kuchipudi darabok zenéje karnatikus, vagy dél-indiai zene, és a táborban egy kicsit ismerkedtünk a karnatikus zene ritmusvilágával is.  Ezeket a ritmusokat a darabokban elsősorban a dob, illetve a kis cintányérok adják, illetve az a személy, aki a cintányérokon játszik, mondja is ezeket a ritmusokat. Amikor a ritmusokat tanuljuk, akkor nemcsak mondjuk, de a tenyéren és az ujjainkal is számoljuk. És ritkán ez is benne lehet a darabokban, mint ahogy ebben az előadásban is látható, hogy néhány ütemet az egyik táncos a kezével üt ki 5:30-tól.

A tábor hipp-hopp eltelt, de készült róla videófelvétel, amelynek néhány részletét Te is meg tudod tekinteni majd itt a blogban, és megláthatod, hogyan zajlik egy ilyen tánctábor. A videófelvétel által Te is részese lehetsz!

Most pedig következzen a Shri Saraswatiról szóló darab:



Üdv:


Zsuzsa








.

Guru Tattwa - Olaszország és a Mester elv tisztelete

.

 

Gurur Brahma, Gurur Vishnu,
Gurur devo Maheswarah,
Gurur sakshat Parabrahma,
Tasmai Shri Gurave Namaha.

A Guru Brahma, a Guru Vishnu,
a Guru a hatalmas Lord Shiva,
a Guru valójában a legfennsőbb Lélek,
Előtted, igaz Gurunk, meghajlunk.

  

Amikor a kuchipudi tánc tanulásába belefogtam, nemcsak tánclépéseket, de úgynevezett shlokákat (verseket), is meg kellett tanulni. A fenti shloka volt az egyik legelső, amit megtanultunk. Mikor az ember belekezd bármi tanulásába, legyen az tánc, egy nyelv, egy szakma, annak elsajátításához gurut, vagyis mestert is választ.

A klasszikus indiai táncoknak, így a kuchipudinak is szerves része a spiritualitás. Nem lehet tőle elválasztani, mert ha a mozdulatokat csak magukban szeretnénk tanulni, akkor az olyan, mintha egy gyönyörű és illatos virág helyett inkább a műanyag változatát választanánk.

Így amikor az ember mestert választ, benne nemcsak a tanítót, de az Isteni megtestesülését is tiszteli. És anélkül, hogy az ember a mesterét, és a benne megnyilvánuló Isteni Erőt tiszteli, önmaga sem válhat igazi mesterré.

Mikor 10 évvel ezelőtt megismerkedtem a kuchipudival, már jó néhány éve gyakoroltam a Sahaja jóga meditációt. Ezt a meditációt Shri Mataji Nirmala Devi, a fenti képen látható indiai hölgy indította útjára. Shri Mataji egy igaz Guru volt, aki járta a világot és emberek tízezreivel ismertette meg a sahaja jóga meditáció örömét és nyugalmát. Azok, akik ezt a meditációt gyakorolják, a világon már szinte minden országban, otthon egyedül, kisebb-nagyobb helyi meditációs programokon, vagy akár nagy, több száz vagy ezer fős nemzetközi szemináriumokon gyakorolják ezt a fajta meditációt.

 

A múlt hétvégén én is egy ilyen szemináriumon vettem részt, Cabella Liguréban, Olaszország csodás hegyei között, sátorozós, félig-meddig nomád körülmények között. Ennek a szemináriumnak a központjában a Guru tattwa, vagyis a guru elv állt. Hogy a Gurut ne csak a mesterünkben tiszteljük, de saját magunkban is, hogy mi is mesterekké, saját magunk mesterévé tudjunk válni. Hogy meg tudjuk tartani magunkban a belső békét, és egyensúlyt, akkor is, amikor a külső körülmények lehet, hogy nem úgy alakulnak, ahogy azt mi szeretnénk.

Számomra a Sahaja jóga meditáció és a kuchipudi tánc közel áll egymáshoz. A meditáció által az ember megtapasztalja a valódi énjét, megtalálja a benne rejő örömet és békét, a kuchipudi táncban pedig a művészet erejével nyilvánítja ki azt mások felé. Mindkét úton fontos, hogy az ember önmaga mesterévé váljon, hogy a megfelelő irányba vezesse önmagát és hogy jobb ember és jobb táncos váljon belőle.

Ha Te is meg szeretnél ismerkedni a Sahaja jóga meditációval, szeretnéd otthon kipróbálni, akkor ezt az alábbi oldalon megteheted, és itt egy rövid kis videófilmet is megnézhetsz az olaszországi sahaja jóga szemináriumról, ahol én is részt vettem:

http://www.meditacionk.blogspot.hu/2012/07/guru-tattwa-hetvegeje.html

És még egy oldal, ahol szintén a sahaja jóga meditációban mélyedhetsz el:

http://www.jogameditacio.hu/

Kellemes, böngészést és hűsítő, örömteli meditációt kívánok Neked!

Üdv:

Zsuzsa

.

Meglepetés az Indiai Esten

.

Múlt héten nagy várakozással készültem a MárkusZínház  Indiai Estjére a POSZTon, ahol az indiai útjukon szerzett élményeiket, képeiket osztották meg, és nem utolsó sorban újonnan szerzett gyönyörű Kathputli bábjaikat mutatták be. Bár már én is személyesen megtapasztaltam Indiát a tanulmányutam során, azért kíváncsian vártam az előadást, hiszen India északi részén nem jártam, Gujarat és Rajasthan, ahol a MárkusZínház művészei barangoltak, sok újdonságot tartogatott számomra is.

Szóval nagy örömmel készültem az estre, mikor is....

Az előadás előtti este megszólalt a telefonom, hogy bizony a MárkusZínház idén is szeretne meghívni a POSZT-ra, egy nyitó és egy zárótánc erejéig az Indiai Estre. Nagyon örültem a felkérésnek, de egy kicsit izgultam is, hiszen nem volt sok időm felkészülni. Persze mindig rendszeresen gyakorlom a darabokat, amiket eddig tanultam, mert bármikor érkezhet egy ilyen "sürgős felkérés", de egy gyors beugrás mindig tartogat izgalmakat.

Mivel csupán az előadás elején és végén táncoltam, ezért végig tudtam hallgatni az útiélmények sok-sok képpel fűszerezett elbeszélését, valamint a MárkusZínház új indiai bábjainak bemutatkozását. Számomra lenyűgöző volt, hogy a bábok mozgásában megjelennek ugyanazok a jellegzetes, finom indiai mozdulatok, amelyek nemcsak a hétköznapi indiai emberek életében, de a klasszikus indiai táncokban is jelen vannak. Ámulattal figyeltem, hogy a bábok, amelyek "a kifejezés eszközei", hogyan telnek meg valódi indiai élettel, maradéktalanul visszatükrözve és visszahozva Indiai varázsát!

A másfél órás előadás bizony hamar elrepült, és úgy éreztem, hogy ennek a hatalmas országnak megint egy szeletkéjével gazdagabb lettem.

Ha lemaradtál erről a különleges estéről, de szeretted volna velünk együtt élvezni India varázsát, akkor nézd meg az alábbi néhány perces összefoglaló videót ízelítőül!

Jó szórakozást!

Üdv:


Zsuzsa











.

Indiai est Kathputli bábokkal a POSZT-on

.

Ismét itt a nyár, és ha nyár, akkor POSZT! Tavaly egy kuchipudi est keretében én is résztvehettem a POSZT programjain, mint előadó az OFF-Porondon, a MárkusZínház szervezésében, ami egy nagyon kedves emlék számomra. (Itt megnézheted az előadásról készült videót.) Most viszont egy olyan Indiához kötődő programot szeretnék Neked ajánlani, amit már nagyon kíváncsian várok. Ez pedig nem más, mint egy Indiai est Kathputli bábokkal és Indiáról szóló képes útibeszámolóval.

Ezt az előadást egy kedves tanítványom, Vajda Zsuzsa és férje Pilári Gábor tartja. Ők a MárkusZínház bábművészei, akik úgy döntöttek, hogy idén februárban többed magukkal ellátogatnak Indiába, ott is főleg Gujarat és Rajasthan tartományokba, hogy megismerkedjenek a hagyományos indiai bábjátékkal és hogy új indiai tagokkal bővítsék társulatuk báb részlegét. Útjukat számos kaland és élmény kísérte, és ezek emlékeivel, sok-sok képpel és csodálatos indiai Kathputli bábokkal tértek haza.

Ezeket a bábokat már láttam a MárkusZínház társulatának új helyén. A kilenc új tag, a Táncosnő, Kígyóbűvölő, Bengáli, a két Maharadzsa, a Zsonglőr a labdával, a Hercegi pár a tevével és a Lovas a lóval  egy kiállításon együtt várták a Nagyérdeműt a fényképekkel a háttérben, hogy meséljenek egy kicsit Indiáról. Egyik kedvencem a táncosnő, aki egy kecses és trükkös mozdulat segítségével bizony szoknyája szélét is felcsippenti, ha nagyon belemelegszik a táncba. 

Ezen az Indiai eseten a Márkuszínház bábművészei segítségével megelevenednek a társulat új és egzotikus indiai bábjai. De nem csupán a bábjátékot élvezhetjük, hanem, ha csak egy rövid ideig is, de mi is Indiába repülünk, részesei leszünk az ottani varázslatos élményeknek az este útibeszámolója, valamint a varázslatos fényképek által. Én már nagyon várom az estet, és ha van kedved, lehetőséged, ajánlom, hogy Te is csatlakozz, vagy ha van olyan ismerősöd, akit érdekelhet ez a program, kérlek, oszd meg vele is ezt a bejegyzést!

Helyszín: POSZT, OFF-Porond, Pécs, Jókai tér
Időpont: 2012. június 13. szerda, 19:00 óra

Gyere el Te is, és élvezzük együtt India varázsát!

Üdv:

Zsuzsa

.

Ahány nyelv, annyi ember

.

Vagyis ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy. Te egyetértesz ezzel a mondással? Én igen, hiszen minden nyelv másfajta megközelítést, másfajta logikát, és másfajta gondolkodásmódot kíván. Ha az ember elkezd tanulni egy nyelvet, akkor kénytelen a látásmódján is változtatni, hogy jobban befogadja és magáévá tegye a tanult nyelvet.

Én szeretek nyelveket tanulni és amellett, hogy egy nyelv elsajátítása új megközelítésmódot ad az embernek, nagyon hasznos dolog is. Bár nekem ez a szakmám, hisz nyelvtanárként és fordítóként is dolgozom, de a nyelv nemcsak megélhetést biztosít. Minél több nyelvet tud az ember, annál több lehetősége van. A tudás széles tárháza nyílik meg akár egy adott szakmában, vagy hobbi területén, ha tudunk idegen nyelveket. Ha nem tudnék angolul, akkor nemcsak nehezen jutottam volna ki Indiába, de bizony ott is nehézségeim lettek volna. A világhálón is sok interjút nézek híres kuchipudi táncosokkal, és bizony ehhez is elengedhetetlen az angol nyelvtudás. De ha hivatalos ügyeket, levelezést kell intézni külföldre, vagy csak szeretnék egy jó filmet megnézni az interneten angolul, azt is gond nélkül meg tudom tenni. 

A nyelv kinyitja számunkra a világot, hogy tudjunk kommunikálni másokkal, vagy csak új ismereteket tudjunk befogadni. Ezért én mindenkit arra bátorítok, hogy tanuljon meg legalább egy nyelvet, vagy akár többet, az még jobb! Sohasem tudhatja az ember, hogy ez a tudás miben lesz a hasznára.

Igazából a tánc, a kuchipudi is egy nyelv, ami szavak nélkül, a mozdulatok nyelvén mesél el egy történetet, vagy csak szolgálja a lélek felüdülését, megnyugvását. A kuchipudi, mint klasszikus indiai tánc pedig rendkívül gazdag ábrázolási formával rendelkezik, hiszen nem csupán az egész test, de a kézjelek és az arcjáték külön nyelvezete még inkább segíti, hogy a Kelet spirituális világa fel tudjon tárulni előttünk, és hogy a tánc nyelve által még újabb dimenziókat tudjunk felfedezni ne csak magunkon kívül, de belül is.

Így, ha elfogadsz egy tanácsot, akkor ne hagyd, hogy elsuhanjanak melletted a napok, a hónapok, vagy az évek, anélkül, hogy elmélyedtél volna egy nyelvben, legyen az akár a mozdulatok nyelve! Lehet, hogy azt gondolod, hogy Neked nincs tehetséged sem a beszélt nyelvekhez, sem a tánc nyelvéhez, és minek fáraszd magad ezekkel a dolgokkal, jobb az ilyen dolgokat meghagyni másoknak!

 Biztos, hogy egyszerűbb a kényelmesebb utat választani, hiszen nem kell magunkat fárasztani, a testünket, az agyunkat terhelni. De a nyelvtudás nem csak új dimenziókat ad, hanem magabiztossá tesz, hiszen tudsz másokkal kommunikálni, mégha nem is tökéletesen, és nem kell másokra várnod, hogy elintézzen neked valamit, amihez nyelvtudás kell, és a karrieredben is tudod kamatoztatni, ha arról van szó. A tánc, a kuchipudi nyelve szintén magabiztosságot ad, hiszen fittebb és dinamikusabb leszel általa, javul a tartásod, izmosabbá és energikusabbá válsz tőle, aminek a környezeted is elismeréssel adózik.

Tehát elő a nyelvkönyvekkel, tanfolyamokkal, oktató filmekkel, és hajrá! És ha nemcsak az elmédet szeretnéd pallérozni, hanem a fizikai oldaladat is javítani, hogy vonzóbb és magabiztosabb legyél, akkor továbbra is olvasd a hírleveleket és kövesd figyelemmel a blogot, nehogy lemaradj a lehetőségekről!

Üdv:

Zsuzsa

.

Programajánló - kuchipudi előadás Indiából

.

Most egy valódi ritkaságot szeretnék a figyelmedbe ajánlani, amiben nem mindennap lehet részed itthon! Ez pedig nem más, mint egy tehetséges, fiatal indiai kuchipudi táncosnő, Arunima Kumar előadása Budapesten, az IndiaFest keretében!

Én is csak a hétvégén értesültem erről a fellépésről, de most megosztom Veled is, nehogy lemaradj róla!

Magyarországon évente csak néhány alkalommal lehet Indiából származó, klasszikus indiai táncosok előadását megtekinteni, kuchipudit pedig még ennél is ritkábban. Így mindenképpen ajánlom a figyelmedbe ezt az előadást, mert egy élő fellépés mindig varázslatosabb, és sokkal nagyobb élményt jelent, mint egy videót megnézni!

Maga a kuchipudi előadás kb. 1 óra lesz, de az este folyamán lehet indiai filmet nézni, ételeket kóstolni, és bollywood zenére bulizni.


Az előadás időpontja: 2012. május 18., péntek 21:00

Helyszín: Grund, 1082 Budapest, Nagytemplom u. 30.

A részletes programot az indiafest oldalán tudod megnézni:

http://agrund.hu/20120518_indiafest

Varázslatos kuchipudi előadást kívánok Neked!


Üdv:

Zsuzsa

.

Az ördög a részletekben rejlik

 .

A minap néztem egy ismeretterjesztő filmet a NASA Hubble nevű űrteleszkópjáról, amely már jópár éve kering a világűrben, részletes és szebbnél szebb felvételeket készítve az égitestekről. A Hubble volt, ami például az "Eye of God" (Isten szeme) felvételt készítette, amivel sok helyen találkozhatunk a világhálón.

De ennek a hatalmas szerkezetnek tönkrement néhány alkatrésze, többek között a kamerája is, amely ezt a remek felvételt is készítette. Ezért a NASA nem tehetett mást mint, hogy felküldjön egy csapatot, aki megjavítja és kicseréli az alkatrészeket. Igen ám, de ez nem úgy megy mint a Földön, mert egy űrséta bizony komoly felkészülést igényel. És itt jön a lényeg. 

A csapat, több száz emberrel a háttérben, több mint két évig készült erre a küldetésre. Minden kis apró részletet elterveztek, még azt is, hogyan csavaroznak ki egy egyszerű csavart, és ezeket többször elpróbálták űrruhában az elemek pontos másával egy hatalmas medencében. Aztán ezt kielemezték, átbeszélték, oktatókkal, mérnökökkel, segítőkkel, és aztán megint nekifutottak, hogy a megadott idő alatt tudják teljesíteni a feladatot és felkészülhessenek az esetleges problémákra. És a több hónapnyi aprólékos felkészülés, a részletekig menő tervezés és rengeteg gyakorlás után a kivitelezés végül jól sikerült, és a csapat sikeresen teljesítette a küldetést.

Bizony a kuchipudi tanulása során sem mennek másként a dolgok. Mert akik elkezdik tanulni ezt a táncot, végső soron szintén a "nagy küldetésre" készülnek, arra, hogy megmutassák, mit tanultak, és hogy önfeledt szórakozást és örömet szerezzenek másoknak. És bizony ezt is jópár év gyakorlás előzi meg, ahol az ember minden apró részletre ügyelve gyakorolja be a mozdulatokat. A néző pedig csupán a könnyed, kecses és légies mozdulatokat látja, a kemény munka eredményét.

A múlt órán jegyezte meg az egyik tanítványom, hogy a legutóbbi bejegyzésben található videóban, ahol Yamini Reddy a réztányéron táncol, milyen pontosan tartja a mudrákat, a kézjeleket, és egy pillanatra sem lankad a figyelme. A kuchipudiban a táncosnak egyszerre kell figyelnie a ritmusra, lábára, karjaira, a kézjelekre, az arckifejezésekre és a szemmozgásra is. Bizony ez sok gyakorlást igényel, hogy ezek mindegyike tökéletes legyen önmagában is, és együttesen is, és hogy tökéletes összképet adjanak, hogy a nézőnek felhőtlen előadásban legyen része.

Az élet színpadán mindannyian előadunk valamit, hol kissebb, hol nagyobb szerepeket és az előadásunk sikere mindig attól függ, hogy mennyi energiát, odafigyelést tettünk a dologba, hogy mennyire ügyeltünk a részletekre, mennyit gyakoroltunk, és mennyit tanultunk. Ha nem fordítunk elegendő energiát az életünk feladataira és az egyszerűbb utat, a lustaság és hanyagság útját választjuk, bizony lehet, hogy még a színpadra sem engednek fel. Ellenben, ha minden tőlünk telhetőt megtettünk, akkor az élet előbb-utóbb biztosan díjazni fogja az előadásunkat, bármi legyen is a témája.

Üdv:


Zsuzsa

.

A Föld, a réztányér és a spiritualitás

.

A mai modern korban emberek egyre nagyobb figyelmet szentelnek a Földnek, ahol élünk, hogy ne zsákmányoljuk ki, és hogy élhető maradjon a környezetünk. A nyugati világ a természetet, a Földet egy zöld élettel teli otthonnak, a mindennapi életünk színterének tekinti. Ezzel szemben a keleti világ nem csupán az életünk színhelyeként, hanem intelligens, élő, érző és gondoskodó istennőként tekint a Földanyára. 

A klasszikus indiai táncórák és előadások mindig úgy kezdődnek, hogy az ember megérinti a Földanyát a két kezével és elnézést kér tőle, amiért a lábával tapos rajta, hiszen valakit a lábunkkal érinteni tiszteletlen a keleti kultúrákban. S mivel a Földanyára tápláló, gondoskodó istennőként tekintenek, ezért fontos az ő áldását is elnyerni a táncelőadás, gyakorlás kezdete előtt.

A kuchipudiban, mint minden klasszikus indiai táncban, mezítláb táncolunk. A táncgyakorlás színtere olyan, mint egy szent hely, templom, ahová az ember csak mezítláb léphet. S bár a tánc egy könnyed, légies, kecses mozgásforma, a kuchipudi mozgásában, alapállásában mindig a föld felé törekszik. Minél közelebb tartja a táncos a súlypontját a földhöz, annál biztosabb lesz a tartása, a tánca, de ettől nehezebb is lesz a tánc, mert jóval nagyobb izommunkát követel a táncostól.

Bár a táncos az ugrások, lépések és szökellések folyamán felfelé tör, végül mindig visszatér a Földanya vonzásába, és aláveti magát a gravitáció erejének. A klasszikus indiai táncok szakrális táncok és a földi élet és a spiritualitás keveredik bennük. A táncos a földön áll és táncával egy mélyebb tartalmat próbál közvetíteni, mint az anyagi világ.

A kuchipudiban van egy jellegzetes tánc, ami csak erre a stílusra jellemző, és ami a spiritualitás felé törekvést szimbolizálja. Ez pedig a réztányéron való táncolás. A tányér a földttől, az anyagi világtól való elszakadás szimbóluma, a spirituális, magasabb értékek felé törekvés jele, hiszen, amikor a táncos a tányéron áll, lába nem érintkezik a földdel. A táncos "elszakad a földi léttől".

Az alábbi videóban egy ilyen táncrészletet láthatunk Yamini Reddy előadásában. Bár a táncos a tányéron táncol, a lépések és mozdulatok ugyanolyan kecsesek, kifinomultak és nehezek, mint egy "normál" darab előadásakor.

Üdv:

Zsuzsa

.

A tudás hatalma

.

Azt mondják, hogy a tudás hatalom. Te hogyan kamatoztatod ezt az erőt a mindennapjaidban? Növeled ezt az erődet, vagy beéred azzal a tudással, amit még esetleg az iskolapadban szereztél és örülsz, hogy nem kell magad kínoznod?

Amikor lediplomáztam, úgy gondoltam, hogy számomra elég volt a tanulásból, abból, hogy olyan dolgokkal kell tömnöm a fejemet, amiket a való életben használhatatlannak tartok, még ha olyan vonalon tanultam is tovább, ami érdekelt. De aztán rövid idő elteltével rájöttem, hogy élvezem, ha új dolgokat tanulhatok. Szeretem tovább mélyíteni a nyelvtudásomat, szeretek a sütés-főzés tudományában fejlődni, és bizony szeretnék még sok mindent elsajátítani a kuchipudi területén is.


Az embert újra és újra önbizalommal tölti el, ha sikerül valamit megtanulnia, nemcsak a fejével, hanem egészen belül, ha úgy érzi, hogy az a dolog a részévé vált. A nagy gondolkodók, trénerek, tanítók mindenkit arra buzdítanak, hogy az ember fejlessze magát. Tanuljon mindennap új dolgokat, mert ezzel nemcsak a mentális tudása, de az önbizalma is nő. Nem fog félni az új kihívásoktól, és attól, ha az élet új, addig ismeretlen leckét ad fel számára.

A tudás, az új dolgok megismerése iránti vágy, minden emberben ott van, kiben jobban, kiben kevésbé. Shri Saraswati istennő a bennünk lévő tudás, esztétika, és művészi érzék tökéletes megtesítője. Indiában a zenés-táncos előadások előtt általában a művészek tiszteletüket fejezik ki irányába egy darab erejéig.

De ő az, akit minden, a tudás iránt érdeklődő ember, tanítvány, mester, tudós és művész is tisztel. A fehér lótusz, amin helyet foglal, a legmagasabb szintű tudást jelképezi, amely a valóságban gyökerezik, és az, hogy fehér szárit visel, azt jelenti, hogy ő a legtisztább tudás megtestesítője. Általában négy kézzel szokták ábrázolni. A bal oldala a szívet szimbolizálja, azt, hogy minden cselekedetben, az elme tevékenységében - amit a jobb oldal jelképez - ott kell lennie a szívnek.

Az egyik kezében egy füzért tart, ami a meditációt, az Istenivel való egyesülés felé vezető utat is jelenti. Ez azt is jelenti, hogy, aki a tudást keresi, annak istentisztelőnek is kell lennie és értékelnie kell az örök isteni szeretetet. A másik kezében a tudás könyveit tartja, mely azt jelképezi, hogy a tanítványak olyan könyveket kell alkotnia, melyek a keresése során felfedett örök igazságokat tartalmazzák. Két kezében egy húros hangszert tart a vínát, ami azt szimbolizálja, hogy akinek tudása van, az ismeri az isteni zenét. Ezen kívül ez arra is utal, hogy akinek tudása van az ne legyen száraz személyiség, hanem valaki olyan, aki élvezi a kreativitás szépségeit. A hangszeren előadott dallam szerint az embernek úgy kell hangolnia az elméjét, szívét és egész lényét és életét, hogy harmóniában legyen a körülötte lévő világgal. Aki pedig harmóniában él, képes az általa megszerzett tudást, az emberiség legjobb hasznára fordítani.

Én azért szeretem a kuchipudit táncolni és tanítani, mert ez a tánc a dinamikusságával ugyanakkor lágyságával és kecsességével maga a harmónia. Megvan benne mindaz a tudás, szépség, kreativitás és esztétika, amit Shri Saraswati testesít meg. Segít mindenkinek feledezni a benne lévő harmóniát és örömet, és nekem is örömet okoz, ha azt látom, hogy az emberek az óra végén mosolyogva és feltöltődve hagyják el a termet.

Kívánom Neked is, hogy olyan dolgokat fedezz fel, tanulj meg, amelyekben ugyanolyan örömet tudsz lelni, mint a kis tánccsoportunk a kucsipudiban, és hogy másokkal is meg tudd osztani ezt az örömet!

Üdv:

Zsuzsa

.

Érzelmek viharában

.

Olyan ember vagy, aki tele van érzelmekkel? Aki mindig reagál arra, ami körülötte történik, és ezt ki is mutatja?

Vagy olyan vagy, aki csak belülről éli meg a lelkében tomboló viharokat, legyen az jó vagy rossz, és nem sűrűn mutatja ki az érzelmeit?

Vagy esetleg képes vagy felülemelkedni a belsődben zajló folyamatos változásokon, és csupán tanúként szemlélni a benned végbemenő pozitív és negatív érzelmi folyamatokat?


A mindennapokban rengeteg hatás ér minket, amikre folyamatosan reagálunk. Örülünk, ha elismerik a munkákat és megdicsérnek az elért eredményeinkért. Viszont bosszankodunk, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük. Nem tudtuk elintézni valamit a hivatalban, amit akartunk, vagy csak elromlott a mosógép. Szeretjük a családunkat, a barátainkat, a házi kedvenceinket, és élvezzük, ha a társaságukban lehetünk, vagy csak kint időzhetünk a természetben, viszont lehet, hogy irigykedünk a szomszédunkra, amiért az ő kertjében zöldebb a fű.

Ezeknek az érzelmeknek az ábrázolása a kuchipudiban is megjelenik. Összesen kilenc alap érzelem van, amely összefoglaló neve a klasszikus indiai táncokban a Navarasa, és amelyek ábrázolását a táncosnak úgyanúgy meg kell tanulnia, mint az alaplépéseket vagy kézjeleket.

Ezek az alap érzelmek a következők: szeretet, boldogság, félelem, bánat, undor, csodálkozás, harag, bátorság és béke. Ezeket a táncos szerepétől függően éli át és jeleníti meg a színpadon. A néző pedig csak élvezi az előadást, anélkül, hogy ténylegesen részese lenne az érzelmi viharoknak, és az azokból fakadó káosznak.

Ha úgy érzed, hogy ezek a belső érzelmek néha a fejedre nőnek, és nem nagyon tudsz velük mit kezdeni, akkor ajánlom figyeledbe az alábbi előadás részleteket a Kalanidhi Dance kuchipudi tánctársulat előadásában. A darab középpontjában ez a kilenc érzelem áll. Az egyes érzelmeket a Ramayana (ősi indiai eposz, amely Rámáról, a száműzött királyról szól, akit Vishnu isten egyik inkarnációjaként tisztelnek) egy-egy jelenetébe ágyazták.

Nincs más dolgod, csak dőlj hátra és élvezd ezt a pár percet, amit ez a videó és a benne ábrázolt érzelmek adhatnak! Az előadást két részletben tudod megnézni.

Első rész:



Második rész:





Üdv:

Zsuzsa

.

A ritmus adományozója

.

Esik a hó, fúj a szél, és hideg van. De a tél keménysége magában rejti a tavaszt, és legyen bármilyen zord ez az évszak, a kikelet egyszer csak beköszönt, még akkor is, ha most az ablakból kitekintve a hófehér havas tájat látva, ezt nehéz elképzelni. A természet ritmusa sohasem borul fel, az évszakok, hónapok, nappalok és éjszakák a megfelelő ütemben követik egymást. De ki az, aki a természet és a szívünk ritmusát adja?


Ő nem más, mint Lord Síva, aki kezében tartja a damarut, a dobot, mely az élet ritmusát is szimbolizálja, amit tőle ered. Ő a legnagyobb aszkéta is, aki a Kailash hegy örök hó borította csúcsán meditál, ott, ahol a hó olyan tiszta, mint ő maga, a tisztaság megtestesítője.

Indiában most van a Sivaratri, vagyis az az időszak, amikor Sívát tisztelik. Most itt, nálunk is olyan a természet, mintha Síva, a tisztaság megtestesítőjének tiszteletére fehérbe öltözött volna, hogy miután megemlékezett róla, utat engedjen a tavasznak.

Nagyon sok szép klasszikus indiai táncdarab van Síváról, de ez a kucsipudi darab, amit most a figyelmedbe ajánlok, az egyik kedvencem. Az előadó Yamini Reddy, aki az egyik leghíresebb kuchipudi táncos Indiában. Ez a tánc tele van csodálatos pózokkal, de ami egy kifejezett érdekessége, az a "szemöldök tánca" (5:50-től látható). Javaslom, hogy nézd végig az egész darabot, és nem fogsz csalódni!

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél rendszeresen értesülni a legújabb érdekességekről, akkor iratkozz fel bal oldalon lent a Kuchipudi Kalauzra!

Üdv:

Zsuzsa

.

A király, a tej és kuchipudi

.

Hogy mi köti össze a három fenti dolgot? Az a dolog, ami ott van benned is, és ha erős, akkor rendkívül hatékony tudsz lenni a mindennapokban, ha nem akkor pedig nagyon szétszórt. De van egy jó hírem, a kuchipudi ezt is megerősítheti benned. Ha megnézed a videót, ami a haladó csoport óráján készült, ott van olyan résztvevő, aki el is mondja, hogy ez a dolog mennyit javult benne, amióta a kuchipudi órák rendszeres résztvevője.

Hogy mennyire fontos ez a fenti erő, ami megvan benned is, arról van egy nagyon régi, szép indiai történet:

Élt egyszer egy király Indiában, akit úgy hívtak, hogy Raja Janaka, akinek egyik neve Vidheha volt, ami azt jelenti, hogy mentes a földi ragaszkodásoktól, vágyaktól, vagyis úgy él mint egy guru, mester. Egyszer egy nagy szent, Narada, megkérdezte tőle: - Uram, hogy lehet, hogy a neved Vidheha, amikor ezen a földön élsz és király vagy? Raja Janaka azt válaszolta neki: - Nagyon egyszerű, elmesélem majd neked este. De addig is, kérlek fogd ezt a tejjel teli tálat és kísérj el a mai nap folyamán engem! De vigyázz, hogy közben egy csepp tej se cseppenjen ki a földre!

Narada így is tett, de egész nap másra se figyelt csak a tejre, mert a tál színültig volt és neki nagyon kellett vigyáznia, hogy egy csepp se cseppenjen ki belőle. Mire este visszatértek a király palotájába, már nagyon elfáradt.

- Kérlek válaszolj nekem! - mondta a királynak - már belefáradtam abba, hogy egész nap ezt a tálat vigyem.
- Rendben - mondta a király. De előbb mondd meg nekem, mit láttál egész nap!
- Semmit - válaszolta Narada - mert egész nap a tál tejre figyeltem.
- Nem láttad az ünnepi menetet, ami a tiszteletemre vonult fel, aztán az udvarban a csodálatos táncokat?
- Nem, nem láttam semmit sem. - válaszolta Narada.
- Nos, így vagyok én is. Nem látok semmit ezek közül a dolgok közül, a királyi pompából, gazdagságból, mert folyamatosan a figyelmemet figyelem, hogy merre jár, hogy ne pazaroljam el haszontalan dolgokra.

Te hogy állsz ezzel a hatalmas erővel, a figyelmeddel, ami benned van? Te is hagyod, hogy szabadon csepegjen, folyjon a mindennapjaidban? Hagyod, hogy folyamatosan ugráljon ide-oda, hogy jelentéktelen dolgokra pazarold? Ahelyett, hogy megpróbálnád fókuszálni és csak az igazán fontos dolgokra fordítani?

A kuchipudi nagyban segíti, hogy az ember figyelme erősödjön és sokkal jobban tudjon összpontosítani, amikor kell. Mivel egy nagyon összetett mozgás, ahol nemcsak az egész test összehangolására kell figyelni a lábujjaktól kezdve a lábakon, karokon, törzsön keresztül egészen a szemekig, hanem a ritmusra és a belső énedre is, ezért nagyban javítja a figyelmet. Ha egy pillanatra is ellankad a figyelmed, máris elveszted a fonalat és a mozdulat szétesik, kiesel a ritmusból. De minél többet gyakorolsz, minél több lépést, lépéskombinációt és egész darabokat tanulsz meg, a figyelmed annál jobb és fókuszáltabb lesz.

Ha nincs lehetőséged arra, hogy csatlakozz a pécsi csoportunkhoz, akkor is van egy jó tippem Számodra, hogy hogyan javíthatsz a figyelmeden, ha úgy érzed, hogy kissé szétszórt. Egyszerűen csak próbáld megfigyelni néha, hogy merre kalandozik a figyelmed napközben, csak egyszerűen figyeld, hogy merre jár. És ha úgy érzed, hogy nagyon csapong, szükséged lenne egy kis megnyugvásra, akkor próbálj ki egy egyszerű sahaja jóga meditációs gyakorlatot, otthon, a jó meleg szobában, a géped előtt ülve. A meditáció kipróbálásához kattints ide. Ezt a meditációt én is minden nap gyakorlom.

Ha pedig van lehetőséged most hétvégén látogass el Vácon a "Kulcs a lélekhez" zenés - meditációs programra, ahol nemcsak csodás kuchipudi előadást láthatsz, de a sahaja jóga meditáció által, a figyelmedet is megnyugtathatod, és az elme csöndjét is megtapasztalhatod. A program részleteit megtekintheted itt.

Üdv:


Zsuzsa

.

A belső nyugalmad kulcsa > programajánló

.

Egy olyan világban élünk, amelyik minden nap új kihívásokat támaszt velünk szemben a gyorsaságával, a folyamatos változásával, az egyre kifinomultabb problémáival. Emiatt az emberek egyre nagyobb hányada érzi úgy, hogy szüksége lenne valami belső stabilitásra. Sok ember vágyik belső békére és nyugalomra, de nem nagyon tudja, hogy érje el, hogyan induljon el az úton. Mi lenne az az eszköz, amivel egyensúlyba hozhatná magát, és amivel megtapasztalhatná a belső énjében lévő csendet? Te tudod, hogyan érheted el?

A különböző művészetek segíthetnek bennünket abban, hogy megtalájuk a bennünk rejlő csendet. A legnagyobb művészek, mint Mozart, Leonardo Da Vinci, William Blake, stb., művészetét még évszázadokkal haláluk után is értékeljük, és újra és újra elmerülünk szépségében, és megtalájuk benne a belső örömöt és békét. Ezek a művészek mind a belső spirituális békéjükből, örömükből, a lelkükből merítették azt, amit a zenéjükben, képeikben, verseikben kifejeztek. Mindegyikük megtalálta a belső béke, nyugalom és öröm kulcsát, amit most Te is megkaphatsz egy zene és táncművészeti fesztivál által.

Ez a művészeti fesztivál egyedi és különleges lesz, mert klasszikus nyugati és indiai zenékben és kuchipudi táncban egyaránt örömödet lelheted. Ha szeretnéd megtalálni vagy csak megerősíteni a belső békédet, valamint nem hagynak hidegen az előadóművészetek, akkor ez egy kihagyhatatlan program számodra! Ilyen előadást nem hallhatsz és láthatsz sem a tv-ben, sem a rádiókban!

További részletek videókkel az alábbi oldalon:
http://kulcsalelekhez.hu/

Ha pedig nem csak közönsége szeretnél lenni a fent említett kuchipudi táncnak, de szeretnél benne elmélyedni, és újjászületni általa, akkor ne feledd, hogy februárban kezdő tanfolyam indul Pécsett!

Részletek az előző bejegyzésben, vagy kattints ide!



Üdv:

Zsuzsa

.

Szüless újjá 2012-ben

.

Bizonyára Téged is elértek az interneten terjedő hírek, melyek 2012-őt, a világvége, vagy a spirituális felemelkedés és egyéb változások éveként jelölik meg. Vannak, akik meg is próbálják ezt az évet arra használni, hogy új dolgok felé forduljanak, legyenek azok a hétköznapi élet területei, vagy a szellemi felemelkedés útja.

Az emberek próbálnak az életükön egy kicsit javítani, egy kicsit jobbá tenni azt, valamennyivel továbblépni. Van, aki le akar fogyni pár kilót, van aki esetleg a nyelvtudását kívánja javítani, van, aki egy kicsit egészségesebben szeretne élni. Te is megelégszel egy kis változással? Nem lenne jobb, ha gyökeresen alakulnának át a dolgok az életedben?

Amit én szeretnék adni Neked, az nem csak egy kis átalakulást eredményez az életedben, azzal nem csupán egy kicsit érzed majd jobban magad a bőrödben, és nemcsak egy kicsit segít, hogy felülemelkedj a mindennapokon.

Használd ki ezt az évet, hogy forradalmasítsd az életed, az egészséged, és a belső jólétedet! Ha úgy gondolod, hogy ezt nehéz egyedül megtenned, akkor van egy jó hírem: én segítek Neked ebben, elkísérlek azon az úton, ami által teljesen újjá fogsz születni 2012-ben! Gyere és indulj el velem a varázslatos, egzotikus indiai táncnak, a kuchipudi tanulásának útján! Ha most belefogsz ennek a táncnak az elsajátításába, akkor új dimenziók fognak feltárulni előtted, megerősödik majd az önbizalmad abban, hogy képes vagy olyan dolgokat elsajátítani, amelyekről eddig nem is gondoltad volna, hogy meg tudod tenni.

A kuchipudi tanulása által nem csupán egy kicsit fogod jobban érezni magad a bőrödben, nem csak energikusabb leszel, hanem teljesen külső és belső megújulásban lesz részed. A kuchipudi
egy több száz éves múltra visszatekintő keleti tánc, amelyet guruk (mesterek) hosszú sora alakított és formált olyan módon, hogy az ember testére, szellemére, lelkére és érzelmi beállítottságára a lehető legkedvezőbb befolyással bírjon és segítsen minden szinten a legjobb formában maradnia. A kuchipudi nemcsak a testednek tesz jót, nem olyan, mintha csupán egy tornaórára járnál. És nemcsak az elmédet tartja karban azzal, hogy az emlékezőképességed és a koordinációskészségedet folyamatosan edzi, hanem a lelkedet is azzal, hogy minden egyes mozdulatban ott van a spiritualitás ereje.

A kuchipudival forradalmasítod önmagad jólétét, mert nem kell külön mozgásórára járnod, hogy karbantartsd a tested, nem kell külön meditációs tanfolyamra járnod, hogy a belsőddel foglalkozz, és még újabb dolgokat tanulnod, hogy az elméd friss és éles maradjon. A kuchipudiban mindezt egyszerre találod meg!

Csatlakozz Te is azoknak a táborához, akiknek az életét átalakította, forradalmasította a kuchipudi, és akik újjászülettek általa! Ne hagyd, hogy 2012 elsuhanjon melletted anélkül, hogy tettél volna azért, hogy az életed megújuljon, hogy dinamikussá, energikussá, fegyelmezetté, ugyanakkor kiegyensúlyozottá válj!

Itt az idő számodra, hogy szakíts a régi, tunya, szétszórt önmagaddal és megtaláld az ÚJ énedet a kuchipudi által!

Vágj bele a kuchipudi tanulásába, az új kezdő tanfolyamon februárban! Ne aggódj, 100% garanciát vállalok arra, hogy már az első hónap után érezni fogod magadon a jótékony változásokat, amiket a kuchipudi adhat Neked! Ha bármilyen okból kifolyólag úgy érzed, hogy a kuchipudi nem felel meg Neked, akkor a hónap végén visszakapod a teljes havi tandíjat bármilyen feltétel nélkül. Nincs mit kockáztatnod!

Gyere és sajátítsd el Te is a kuchipudit a februárban induló kezdő tanfolyamon.

Az első óra időpontja: 2012. február 2. csütörtök 16:45 órától 18:15 óráig.
Helyszín: Alajos Utcai Közművelődési Alapítvány Pécs, Alajos u. 2/2.
Tandíj: 6000 Ft/hó

Az órára nem kell mást magaddal hozni, mint egy hosszúszárú kényelmes nadrágot, amiben gond nélkül le tudsz guggolni és egy pólót. Cipő nem kell, mert az órán mezítláb táncolunk.

Ha szeretnél résztvenni az órákon, kérlek, jelentkezz e-mailben az alábbi elérhetőségemen:
zsuzsa.sera@gmail.com

Hogy ne legyen teljesen ismeretlen számodra, hogy mit is tanulnak, akik belefognak a kuchipudiba, nézz be egy órára, és hallgasd meg azoknak a véleményét, akik már újjászülettek a kuchipudi által:

Ha kedvet kaptál, a tánctanuláshoz itt Pécsen, kérlek ne felejtsd el e-mailben jelezni számomra itt: zsuzsa.sera@gmail.com

Legyen számodra is 2012 az újjászületés éve!


Üdv:

Zsuzsa

.